Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Mándoki László: Aradi vértanúk nótájáról

Levéltári adat az aradi vértanúk nótájához MÁNDOKI LÁSZLÓ A Forradalmi Ifjúsági Napok keretében, 1973. márciusában a Baranya megyei Tanács KISZ-alapszervezete a levéltár kutatóinak kezdeményezésére és munkájával, a szabadságharc 125. évfordulójának tiszteletére kiállítást rendezett. Érdeklődéssel néztem végig a gazdag, s e bemutatóig jobbára ismeretlen levéltári anyagot. Örömmel állapítottam meg, hogy az egyre szélesedő, élénkülő közművelődési tevékenység a tudományos kutatásokat is szolgálja: az egyik asztaltárlóban felfedeztem az aradi vértanúk nótájának egy újabb szövegváltozatát. (A irat fotómásolatát lásd az; 1-2. képen.) Tekintettel arra, hogy évek óta foglalkozom e témával,

1 azonnal kértem az irat feldolgozására az engedélyt. Ugyanis — minden újabb adat közelebb visz a műköltészet és népköltészet kölcsönhatása kérdéseinek megoldásához.

2 A hivatkozott irodalmon túlmenően legyen szabad utalnom saját — sajnos, nyomdai nehézségek miatt óriási késéssel megjelenő — összegező tanulmányomra,

3 melynek megállapításait messzemenően alátámasztja ezen újabb feljegyzés. A címzés: Az aradi 13 vértanúról. Tóth József 65 éves bodai lakos elmondását lejegyezte Gertig Károlyné tanító neje — tulajdonképpen minden lényeges momentumot elmond, csak éppen a feljegyzés időpontja nem derül ki belőle. Néhány bodai kiszállással a következőket sikerült kiderítenem: Gertig Károly nyugalmazott iskolaigazgató (83 éves) és neje, született Felber Erzsébet (81 éves, a kapospulai kántortanító leánya) 1913. április 14-e óta laknak Bodán, odaköltözésük után nem sokkal (a pontos dátumra nem emlékszenek) került lejegyzésre az aradi nóta — korábban nem ismerték, ezért írták le. Az azóta elhunyt Tóth Józsefnek már rokonai sem élnek a faluban, s öt-hat (jó dalos hírében álló!) informátor megkérdezése után úgy tűnt, hogy mindössze a levéltári adat tanúskodik e nóta meglétéről Bodán, azonban Gertig Károlyné lelkes segítségével sikerült nyomára bukkanni a dallamnak is, és azt (a szöveglejegyzés után 60 évvel !) magnetofonnal rögzíteni. (A felvétel lejegyzését lásd 3. képünkön.) A 3. jegyzetben hivatkozott összegező tanulmány megírása óta számos új adat áll rendelkezésemre, így a nóta elterjedtségét jóval gazdagabban tudom illusztrálni mind Baranyából, mind a magyar nyelvterület más vidékeiről: helykímélés céljából azonban itt közölt térképemen csak akiegészítő adatokat közlöm helymegjelöléssel, a korábbi tanulmány 1. és 14. képéhez csatlakozó helynév-jegyzéket itt mellőzöm, ott közölt adataimat csupán számozatlan körökkel jelzem e helyen. Az aradi vértanúkról szóló nóta minden kétséget kizáró módon Lévay József nevéhez köthető: 1870-ben megjelent verse, Az aradi nap* (amely később bizonyos változtatásokkal jelent meg 1881-ben, Összes költeményei sorában is 1849. október 6. alcímmel, de az 1854-— 1864 közötti versek ciklusába sorolva

5

) az az eredeti, melyben valamennyi változat forrását kell keresnünk. Amikor a gyásznap 120. évfordulójára írott tanulmányom következtetéseit, eredményeit a Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztályának 1970. október 7-i ülésén ismertettem (Egy műköltői alkotás útja a népköltészetig ) Az aradi vértanúk nótája címmel, a megállapításaiban leginkább támadott szerző, Sándor István terjedelmes hozzászólásában igyekezett halomra dönteni érveimet, s az általam feltárt „ősforrás"-t (lásd a 4. jegyzetet) csaknem