Az Ember, 1954 (29. évfolyam, 2-47. szám)
1954-03-20 / 12. szám
ÍZ TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON KOMMUNISTA TÖRZSTISZT VÉLEMÉNYE A HÁBORÚS ESÉLYRŐL (FEP) Egy Nyugatra menekült intelligens munkás még otthonléte alatt bizalmas beszélgetést folytatott a jelenlegi magyar kommunista hadsereg egyik őrnagyával, aki vasmunkásból lett törzstiszt s Moszkvában végezte katonai iskolát. A kommunista őrnagy régi barátja előtt igy nyilatkozott a szovjet katonai erejéről az USÁ-hoz | viszonyítva: “ A szovjet kezében | erős fegyver a békepropaganda, i ezt ügyesen s veszedelmesen hasz- ' nálja fel addig, míg nem tud teljesen felkészülni. Mert ha most kezdene a szovjet háborút gyengesége miatt veresége kétségtelen. Helyzete olyan az óriás? ipari fölénnyel rendelkező Amerikával szemben, mintha gyerekkocsival akarná egy tanknak az útját állni.” A benfentes kommunista szakemberek tehát tisztában vannak az erőviszonyokkal és országuk siralmas gazdasági helyzetével .. . AZ ÓBUDAI HAJÓGYÁR HAJÓIT ELVISZI A SZOVJETUNIÓ Dicsekedésnek szánták a "Szabad Nép” március 3-i számában Hausser Adorján hajógyári főmérnök cikkét az óbudai Hajógyár exportjáról, amikor az megállapítja, hogy “120 év alatt nem építettek annyi hajót itt, mint az utolsó néhány esztendőben”—ámde valójában emögött a hajógyári munkások veritékes munkájának mértéktelen kizsákmányolása rejtőzik. Mert kitűnik a cikkből, hogy a gyártmányok zömét a Szovjetunióba szállítják. 1953-ban a “munka termelékenysége csaknem 30 százalékkal emelkedett,” “az önköltség 16 százalékkal csökkent." A hajókért a Szovjet a tényleges értéknek csak egy kis részét fizeti, helyesebben azt elszámolja a drágán szállított vasérc és koksz, meg a rosszminöségü gyapot fejében. VÁLSÁGOSRA FORDULT BUDAPEST ÉLELMEZÉSE Az “Esti Budapest” azelőtt naponta közölt piaci jelentéseket az élelmiszerfelhozatalról. A lap februári számaiban már egyetlenegy ilyen hír sincs, mindössze annyi, hogy “a tartálykocsikban Budapestre szállított tej egyrésze befagyva érkezik a Tejipari (Vállalatokhoz. a jéggé fagyott tejet pasztőrözés előtt fel kellett olvasz-* tani.” A március eleji lapszámok is hallgatnak az élelmezési helyzetről. Február végén Nyugatra érkezett menekültektől aztán még lehetett tudni a nagy hallgatás okát. Szerintük a főváros élelmezése válságos helyzetbe jutott. Ezt többek között a kemény téli időjárás és a vasúti korlátozások is okozták. A kenyérellátás rendszertelenné és elégtelenné vált; gyakran két-három napig nem kapnak kenyeret a KöZÉRT-üzletek. Az egyes fiókok részére kiutalt kenyérmennyiséget 30-40 százalékkal csökkentették. A szabad piacon február 4-e óta nem árulnak tejet. A hússal való ellátás minimálisra csökkent, borjúhús egyáltalán nincs, sertéshús ritkán akad. marhahús itt-ott kapható. Vegyen U.S. Bondotl GÖNDÖR. FERENC POU1IKJU “TUE MAJV,” FERENC GONOOR POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3, 1879 SZERKKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHHIVATAL: 320 EAST 79TH, NEW YORK, 21, N. Y. EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79TH STREET, NEW YORK 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 — Yearly Subscription S10; Single Copy 20 cents — VOL. XXVIII — No. 12 NEW YORK, N. Y., MARCH 20, 1954 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A tizedik évforduló (Dr. D. Z.) Aki Budapesten élt 1944-ben és hazájának hűséges fia volt, arra a fájdalom és keserűség mardosó érzetével rohannak rá a tizedik évforduló múltidéző napján 1944 március 19-nek és az ezt követő időszaknak rettenetes emlékei. Ezelőtt kerek tiz esztendővel, egy vasárnapi nap hajnalán taposta sárba a német “szövetséges” a maradék magyar szuverénitást. A magyarországi cinkosok hazaáruló közreműködésével március 19-én, az e napra virradó éjszaka sötétjében német tankegységek lopakodtak az ország területére. Vasúton hozták a magyar szabadságra és függetlenségre rátörő idegen katonai alakulatokat, Bicskén kirakodtak s innen szabályszerű harci menetben indultak a főváros ellen. Van adat arra, hogy már napokkal előbb ártatlannak látszó dunai uszályok fenekében is német tankok érkeztek a Csepel magasságában lévő Háros-sziget környékére s március 19-én ezek a tankok rohanták meg a budaörsi repülőteret. A katonai egységekkel egyidőben megérkeztek a náci fogdmegek, a Gestapo brávói is. Gyorsan és majdnem teljesen zavartalanul történt minden. A magyarországi hitlerimádók, a nyilaskeresztes összeesküvés nemzetromboló és hazaáruló lovagjai s a Hozzájuk tartozó csőcselék—a tömegében sváberedetü dijnoki és kezelőtiszti réteg, a hozzá hasonlóan -műveletlen kisiparosok egy része, a szintén svábvérü tisztikar morálnélküíi züme és a városi, meg falusi lumpenproletárok —kéjes kézdörzsölése s nem egyszer besúgói közreműködése mellett fogták össze a magyar parlament mentelmi joggal biró ellenzéki tagjait, a -magyar politikai, szellemi, társadalmi és gazdasági élet vezetőit, szállták meg a hivatalokat és a náci diktatúra erőszakjával fojtották meg a nemzet legparányibb cselekvési szabadságát is. Ma, az elmúlt idő perspektívájában tisztábban látjuk az akkori eseményeket és élesebben rajzolódnak ki előttünk az okozati összefüggések. Ma már a történelmi Ítélet erejével mondjuk, hogy a vezető réteg idézte elő a magyar tragédiát. Ez a vezető réteg könnyelmű volt -a magyar sorskérdésekkel szemben, amelyek a lét és nemlét ijesztő morajlásával jelentkeztek házunk és hazánk táján; közönyös volt a nép jogai iránt és ezzel a vész óráiban még a felébredt lelkiismeretüek sem tudták a népet maguk mellé állítani; ez a vezető réteg öncélú belpolitikát és a magyar érdekeket céltudatosan nem szolgáló, improvizált, kapkodó, bátortalan és főkép megalkuvó külpolitikát folytatott. Igaz, hogy ez a vezetőréteg nagyobbrészt idegenszármazásu volt. Szabó Dezső, aki az első háború utáni keresztény kurzus vizein indult, de aki később rádöbbent a sváb hegemónia ijesztőarányu körvonalaira, vészharangot kongató szavaival harsogta már az 1930-as évek derekán, hogy a vezető állásokat — ötödik fizetési osztálytól felfelé — 63 százalékban idegenek töltik be, főleg svábok. Ez volt a helyzet a katonaságnál, a minisztériumokban, az állami élet minden területén. Ebből a rétegből kerültek azután ki azok, akik fanatikus rajongással figyelték Hitler felfelé ívelő csallagát. Hitler háborúját a saját háborújuknak tekintették, lelkesedtek a totalitárius állameszmékért, tapsoltak a zsidóellenes intézkedéseknek és azok lemásolását elsőrendű feladatnak deklarálták, becsmérlőleg nyilatkoztak az angolszászokról, gyűlölték a demokráciát s azt szívesen asszociálták, nem egyszer pedig azonosították a kommunizmussal. Mindezzel példátlan zűrzavart idéztek elő a .politikailag járatlan és kritikátlan tömegek érzésvilágában, sőt kifejezetten romboló hatást váltva ki az alacsonyabb rétegek ösztönös nemzeti érzésében, az évek folyamán határozottan németimádatot szuggeráltak a könynyebben vezethető rétegekbe. Közben a felelősség kérdésében majdnem elsődleges helyen álló jobboldali és szélsőjobboldali sajtó nyilt hazaárulást követve el magyar földön hirdette a Hitler-mithoszt. Milotay, Rajnis, Marse halkó és a többi nácizsoldban álló újságíró évek következetes munkájával adagolta a német “felsőrendüség”nek, az antiszemita izgatásnak és a demokrácia, gyűlöletének napi maszlagját. A fertőzés eredményei szemmelláthatóak voltak. Mind jobban hasadt ketté a nemzet; az egyik tábor remegő együttérzéssel leste Hitler győzelmi híreit és nem látta, vagy pedig — a nyilt hazaárulók összeesküvő és lázadó csoportja —nagyon is látta, hogy minden nap jobban és jobban foszlanak és szakadoznak a nemzeti szabadság és függetlenség amúgy is gyenge tartókötelei s minden nap tátongóbb a leskelődő sir, amelybe majd belesülyed a nemzet. A vezetőréteg könnyelműsége folytán Hitler ügynökei, a magyarországi ötödik hadoszlop tagjai mind jobban erőre kaptak. A hazaárulók csoportja nyiltan szervezkedett és már mindenki látta, aki magyarul látott, hogy a hadseregnél, a parlamentben, a sajtóban, a minisztériumokban a hitleri diktatúra és a hitleri ideológia megszállottjai irányítják az ország sorsát. A vetés beérett. 1944 március 19-én német csizma taposott rá az ország területére és ezzel együtt a nemzeti szabadság és függetlenség vékony felszínére. Előttem van a tragikus nap és látom a különböző reakciót a durva beavatkozásra. A cinkosok tomboltak a kéjtől és villámgyors leszámolást reméltek mindenkivel, aki nem a német érdekek szolgáiként viselkedett. Akasztófát, pogromot óhajtottak, sommás elintézést minden ellenfelükkel. Volt, aki a korábbi német-imádatából ezen a napon ocsúdott fel és a nemzeti lét válságos napján zuhant maga is súlyos lelkiismereti "álságba. Aki pedig hazájának és az emberi eszméknek hive voit, ezen a napon a tehetetlenség szörnyű kínszenvedésével, a nemzeti gyász marcangoló fáj - dalmával figyelte az eseményeket. Ezen a napon születet t meg a magyar ellenállás. Mert aki magyar volt, az ettől kezdve minden eszközt felhasznált a németek és németbérencek céljainak akadályozására. A bárányból is farkas lett és fegyvert kívánt ragadni a fegyvert soha nem fogott ember. De a fegyverek a megszállóknál és a kiszolgálóiknál voltak s igy csak szabotázzsal, az üldözöttek mentésével, a kiadott rendelkezések nemteljesitésévei, a termelés lelassításával kezdődött ez a kötetlenül indult nemzeti ellenállás, amely csak később, a nyilaskeersztes puccs után tudott fegyverekhez is hozzájutni. A Gestapo elintézte az osztályozást, összefogta vagy azonnali bujdosásba kényszeritette azokat, akik a nemzeti szabadság és függetlenség’ eszméit képviselték. Akike; az intéző körökből nem . ürtóztatott le, azokban megbízott, azok a német szándékok kiszolgálói, de legalábbis segítői voltak. Ez az osztályozás ma is döntő szempont egyes személyek politikai múltjának vizsgálatánál. Két kategória alakult* ki. Az üldözöttek csoportja és az üldözőké. Az utóbbiba kell sorolni a nemzeti etika értékítélete alapján mindazokat, akik -maguk tevőlegesen nem vettek részt a skalpvadászatban, de magatartásukkal, sunyi és lapuló opportunizmusukkal segítőivé váltak a magyar alkotmány és az emberi jogok merénylőinek. Ott omlott össze a szemük előtt és hatáskörükön belül az ország, ott zuhant bele a szörnyű sírba a nemzet és egyetlen mozdulatot sem tettek a végzet feltartóztatására s amit tettek, az mindannak az ellenkezője volt, amit a nemzeti becsület paracsszava diktált. A parlament le nem tartóztatott tagjai és később a Szálasit végig kiszolgált Nemzeti Szövetségbe tömörült törvényhozók, a tábornoki kar döntő többsége, a közigazgatás vezető tényezői, a minisztériumok főtiszt viselői, a sajtó hangadó publicistái ettől a naptól kezdve vise'ik as-t a fokozott felelősséget, amelynek terhét és vádját semmiféle utólagos magyarázattal és történelemhamisitó mentegetőzéssel nem tudnak levenni magukról. Száguldtak a Gestapo autói a főváros utcáin cs vitték, hurcolták áldozataikat. Mire gondoltak ezekben az órákban a parlament szabadon hagyott tagjai? Érezték-e a szégyent, mely rájuk nehezedik, amikor képviselőtársaikat, a szuverén ország törvényhozásának.mentelmi joggal védett tagjait egy idegen állam rendőrpribékjei fogdossák össze, mint gonosztevőket, azzal a váddal, hogy magyarok merészeltek maradni? Érezték-e, hogy a hatalomból kirekesztett nép, a vezető rétegeitől konokul elindegenitett magyar nép, munkások, parasztok tömegei és az értelmiség nemzethü része a letiportság, a bilincsbéverés rettenetes kínjával, a nemzeti tragédia .rtözatos gyászával figyelik az eseményeket és ha valaha, most* még -inkább hátatforditottak nekik, a végzetes játszma cselekvő részeseinek és hallgató kibiceinek? Csend, rettenet, gyász ülte meg Budapestet és az országot. Felko.morlottak az elkövetkező napok és hónapok rémképei. A végzet, amely ezen a napon érte utói Magyarországot, előre vetette a nyomában járó borzalmak árnyékát. A legjobb hazafiak kivégzését, az ellenállás hőseinek mártírsorsát, az ártatlan zsidóság százezres tömegeinek lemészárlását, a jog, törvény és igazság teljes elenyészését, az ország elpusztulását, a nemzet halálát. Ez volt 1944 március 19-e. Emlékezzünk erre a napra és legyen ez a nap örök memento vezetőnek és vezetettnek egyaránt.
