Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-26 / 35. szám

8-ik oldal AZ EMBER SEPTEMBER 26, 1953 NOTESZLAPOK (Tábori Kornél hagyatékából) Az alábbi történetet Révay Mór János, Jókai Mór kiadója mon­dotta el: Jókai egészen kis társaságban . valóságos bájos és elragadó volt, viszont egész haditerveket eszelt ki, hogy kitérjen valahogy a nagy társaságokba való meghívás elől. Egy ünnepség előtt, amelyen be­széltetni akarták, találkozott olyan hirlapiró ismerősével, aki éppen ezért sietett a színhelyre, hogy Jókai szerepléséről és beszédéről referálhasson, — Nem késünk -el, kedves bá­tyám? — kérdezte Jókaitól. — Nem öcsém. Még másfél órám van, mig a tarokkompániám összeverődik. De el kellett mene­külnöm hazulról, hogy valamikép kocsin ne ragadjanak el a ruha­osztogató ünnepre. Hanem meg­­izentem azért, hogy nem jöhetek el, mert éppen most borogatják a fejemet vizesruhával. — De hiszen nem borogatják. Hála Istennek, semmi baja kedves Móric bátyámnak. —Mit tudod te azt! Igenis bo­rogatják. Most készíti Zala Gyur­ka a mellszobromat agyagból. Azt, hogy meg ne száradjon, amig el nem készül — vizes ruhával bo­rogatja. Bizony igy van ez. . * * * A “Minden poklokon keresztül” című regényét Jókai kiadója raj­zokkal akarta tarkittatni. Mivel­hogy a szöveg még nem volt ké­szen, Jókai magára vállalta, hogy a piktornak megmagyarázza az első folytatás részére szánt cim­­képnek a témáját. —Rajzoljon kedves öcsém egy várurat, aki elbúcsúzik a felesé­gétől. A rajz szépen elkészült, róla a klisé is. mig a kézirat úgyszólván az utolsó percben jött s akkor ki­derült, hogy nem használható. Mert a váruron és hitvesén kívül még egy dada és néhány gyerek is volt. akik a várumő szoknyájá­ba kapaszkodtak. — De kérem — mondta Jókai. —a várur épp azért megy a szent­földre, hogy áldást eszközöljön ki virágtalan családfája részére. —De már nincs idő uj kép rajzolására, — szólt Révay. — A regényt meg illusztrálva Ígértük. Dr. Földy Károly 205 East 85 Street N.Y.C. Tel. TR 9-5339 Room 204 HITELES FORDÍTÁSOK minden NYELVRŐL minden NYELVRE! GLOBUS TRADING CO. képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonainak vagy barátainak. — Csomagok és ajándékutalványok Izraelbe. Dr. Paflnay Ferenc volt ország­gyűlési képviselő az Equitable Life Assurance Society köte­lékébe lépett és a cég Forest Hills­­bén lévő irodájának egyik vezető­je lett. (113 - 27 B. Queens Blvd. Tél.: BO 3-6983) Életbiztosítási ügyekben szívesen áll a magyar közönség rendelkezésére. <H.) — A szövegen se lehet változ­tatni. mert ez az epizód a meg­induló regény alapeszméjét jelen­ti —replikázott az iró. Végre mégis csak Jókai oldot­ta meg a problémát: avval, hogy a következő sorokat irta bele a manuseriptumba: “Pedig a várumő oly végtele­nül szerette a gyermekeket, hogy összeszedte a béresek, gazdatisztek porontyait és reggeltől-estig játszott velük, becézgette és a karján hor­dozta őket.” * * * Az alábbi anekdotái — Jókai szerint — néhányszor nyugodtan "kölcsön vették” tőle mások, pe­dig a história meg is jelent az 1853-as nagy Jókai-naptárban: Három katona, egy osztrák, egy albán és egy cigány összejöttek a spanyol háború alatt egy vendég­­fogadó szobájában. A kandallón szép óra feküdt, amely mind a háromnak tetszett. Amint a ven­déglőt elhagyták, az osztrák igy szólt: — Be szeretném ezt az órát! Úgy bánom, hogy nem vehettem meg. .4 — Én azt sajnálom, hogy nem loptam el, — mondta az albán. — Nekem itt van a zsebemben — szólt végre a cigány. * * * A belvárosi képviselőválasztás alkalmából, amelyen Steiger Gyu­lát, az Első Hazai Takarékpénztár igazgatóját léptették föl báró Kaas Ivorral szemben, Jókai ezt mond­ta a kiadóhivatali hódéban: — Kétség sem fér hozzá, Stei­ger Gyula jön be. Biztos a többsé­ge. Hiszen mindazok biztos szava­zói, akiknek váltóit a takarék­­pénztár elfogadta. És kinek nincs váltója? Mikor aztán megvolt a válasz­tás és Steiger csúnyán megbu­kott, Jókai az irodában megje­lenve, humorának újabb kedves ötletével válaszolt az öreg Révay kérdésére: —No lám, mit tetszik hozzá szólni, hogy Steiger mégis csak megbukott? — Hát persze, hogy megbukott — felelt Jókai a múltkori válasz­­szal teljesen korrespondeálva — hiszen ellene szavaztak mindazok, akiknek váltóit a Takarékpénztár visszautasította. Azok pedig sok­kal többen vannak. * * * — Az “Aranyember” hőséről — mesélte egyszer Jókai, — hallot­tam egy kis epizódot, amikor a re- í gényem már készen volt. Levetin­­czi Tímár Mihály állítólag meg­ajándékozta a komáromi iskola I néhány jeles tanulóját és ez az alkalom háromféle karaktert ís megvilágított. Tímár elővett egy aranyat meg egy bankót, amelv valamivel többet ért. Az első. aki­nek szólt, egy kis magyar fiú volt: — Na kisfiam, melyiket akarod? A fiúcska rámutatott a csillogó aranyra: — Ha szabad, ezt kérném, aján­dékba vinném az édesanyámnak. Pozsonyból jött "cseregyerek” volt a sorra következő diák, aféle. okos kis sváb. — A bankót kérem, kezét csó­kolom — mondta. (Mert hát az mégis csak többet ért akkor.) Örmény volt a harmadik jóta­nuló. így beszélt: — Tessék bepakolni a pénzt a bankóba és úgy ideadni. r~-----------—------------------------------------------------------------------------' Szerezzen uj előfizetőket és erősítse az antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapját: “AZ EMBER”-t \-----------------------------------------------------------------------------------------/ "AZ EMBER" KIS SZÍNHÁZA Békeffi László repertoárjából: TEHETSÉG Irta: KARINTHY FRIGYES Személyek: MOSONYI PALLÓ SZÁLKÁI HÉDI ÜGYELŐ HÉDI (kifelé indulóban): Hagy­ja el, ugyan . . , PALLÓ (véznaképü, ravaszképü intrikus, fogja a kezét Hédinak és visszatartja): Hova sietsz? HÉDI: Az öltözőbe. Át kell öl­töznöm, én kezdem a következő felvonást. PALLÓ (fojtottan): Hédi—hát nem? Nem? HÉDI (bosszúsan): Ugyan Pal­lóként, ne untass mindig ezzel a dologgal. Világosan megmondtam neked, hogy nem. PALLÓ (sötéten): Soha? HÉDI: Soha. Tudod, hogy nem vagyok kapható ezekre a színházi szerelmekre. PALLÓ (keserűen): Vagy leg­alább, ha én beszélek róla ... De 'Mosonyi . . . HÉDI (felpattan): Hallgass, tudod? Semmi közöd hozzá. PALLÓ (legyint): Jó, semmi közöm hozzá. Csak azt mondd meg, hogy egy ilyen finom, okos. ritka lánynak, mint te vagy Hédi, hogy tetszhet egy ilyen felfuval­­kodott hólyag, egy ilyen tehetség­telen senki, mint ez a Mosonyi? HÉDI (hevesen): ó—te, te csú­nya, rosszmájú. Egyszerűen irigy vagy rá és félsz tőle! PALLÓ (legyint) Irigy — én? Erre a hülyére? Erre a borbély­cégtáblára? Pfuj! (Benéz a ku­lisszák mögé.) Odanézz! Hogy meresztgeti a szemét az ég felé — ez nála egy finom trükk! Úgy ját­­sza a márkit, mint egy kereskedő­­segéd. De hiába, — a közönség­nek kell az ilyen. Nyiltszini tap­sot kapott megint — nem lehet majd bimi vele egy hétig. A te­hetségtelen. Ó, de utálom! HÉDI (végigméri): A háta mö­gött mersz csak beszélni róla — te is félsz tőle, mint a többiek, min­denki, — mert tudod, hogy büszke és hirtelenharagu. PALLÓ ‘elevenen találva): Mit? Félek tőle? . HÉDI (heccelve): Igenis, félsz -tőle. A szemébe mered mondani, hogy utálod? PALLÓ (hevesen) Hédi! ÜGYELŐ (jön jobbról): Pszt! Micsoda lármát csinálnak, kihal­­latszik a színpadra! Szálkái kis­asszony, tessék bemenni az öltö­zőbe, készülni! Palló ur, ne tessék lármázni! <E] balra) (Mindketten elhallgatnak s egy darabig szótlanul néznek befelé a színpadra, ahonnan a finálé erős­­bődő hangjai szűrődnek át.) PALLÓ (halkan) Hédi! HÉDI: Hagyj békén. PALLÓ (nyugodtan): Hallgass ide Hédi. Te azt mondod, hogy én gyáva vagyok, azért gyűlölöm. Hát tudod mit, igazad van. És ennek dacára — én ezt a Moso­­nyit, most itten, öt percen belül . . . most itten, mihelyt kijön, itt előtted, kékre-zöldre verem, agy­­ba-főbe püfölöm. hülye és pisz­kos gazembernek nevezem. HÉDI (mulattatva): Te? Na­hát, ha ezt meg tudod csinálni... PALLÓ: Ne félj! Nemhogy bot­rány nem lesz, de a legjobb barát­jának fog nevezni. Csak azt aka­rom bizonyítani neked, hogy hü­lye és hogy a szemébe mondom neki. HÉDI (mulatva): Te? Nahát ha ezt meg tudod csinálni . . . PALIiÓ (mohón): Hédi! HÉDI (kacáran int): Akkor. . . pont! (Fokozódó taps. Mosonyi kipi­­rullan, eksztázisoan jön kifelé a színpadról.) MOSONYI (lihegve): őrület! Már ötödször hívnak ki! PALLÓ (aki visszahúzódott, most hirtelen előugrik és teljes erejével mellbevágja Mosonyit): Te ... te disznó . . . MOSONYI és HÉDI (megder­medve néznek Pallóra) PALIiÓ (vidáman és lelkesen ujjongva folytatja): Te disznó... ördögöd van! . . . óriási voltál! Hogy csináltad ezt, te kópé? (Új­ból mellbevágja) MOSONYI (hátratántorodik, de boldogon vigyorog) Ja . . . Ugye, jó voltam? PALLÓ: Mi az, hogy jó voltál? A kulisszák felől néztelek. Hogy sütötted ki azt a pompás trükköt, a fölfelé nézéssel . . .Te ... te gazember! . . . (ököllel mellbe­csapja, hogy csak úgy zug) Ugye mindig mondtam, te disznó, hogy egyszer még megmutatod . . . MOSONYI (boldogan hebegve): Igazán drága vagy. (Ragyogó sze­mekkel) Hát észrevetted? PALLÓ (fölénnyel) Mi az, hogy észrevettem! Ahol művészet van, öcsém, azt én észreveszem . . . MOSONYI: Milyen kedves vagy, igazán . . . PALLÓ: Ne ugass közbe, baroh» ... Te tehetséges vagy és punk­tum . . . Disznó tehetség vagy, csirkefogó, ami igaz, az igaz . . . Te ... te nyavalyás . (hasbaüti) te dög (oldalbasózza) csak azt szeretném tudni, < szeme alá üt egyet) . . honnan a csudából szedted ezt a fene nagy büdös te­hetségedet? MOSONYI (hebegve) Édes Pal­­lókám . . . tudod, hogy mindig szerettelek . . . köszönöm, hogy olyan kedves vagy hozzám . . . PALLÓ (ujjongva): . . . Óriási ... És még azt mondod, hogy kedves vagyok, mikor csak az iga­zat beszélem . . . Hogy lennék én kedves egy ilyen utolsó piszokhoz, mint te ... de hát mit csináljak, ha egyszer tehetség vagy?! Azt lllilllllilllllllllllilllllllllllllllllllllililllllllilllltiNIMIIIillllHllilllll'fIüin. FONTOS ÉRTESÍTÉS! • Sajtó alatt van a Szentföldi Könyvtár első száma a következő főbb tartalommal: 1) A kereszténység keletkezése és elterjedése. 2) A magyarországi zsidók deportálásának egyik előz­ménye és ennek következményei. 3) Az uj dogma és az internacio­­nalizálás. 4) Kossuth Lajos és a Vatikán. 5) A magyar alija. Egyéb értékes és érdekes, tanul­ságos és szenzációs közlemények. Az izraeli papirhiány miatt a fü­zetre bizton csak azok számíthat­nak, akik a füzet 1 font előfize­tési árát a megrendeléssel együtt beküldik e címre: SZENTFÖLDI KÖNYVTÁR P. O. Box 265 JERUSALEM, ISRAEL aHiin!iiiii:i!iiiiiuii!iii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuimi!iiiiui!iiiiiiiii!tiiiiiui nem lehet letagadni! Hülye állat) vagy . , . (Vadul üti, ahol éri) —. de tehetséged, az van! . . . Nem is értem, hogy egy ilyen piszok, utolsó analfabéta, mint te vagy .... (Nyakonveri) . . . egy ilyen tökkelütött, hájfejü gazember ... (Üti) egy ilyen söpredéke az em­beri fajtának ... MOSONYI (meghökken) Tes­sék? PALLÓ (nyugodtan): . . . hon­nan veszi azt az istenáldotta igazi tehetségét! MOSONYI (felragyog): Ja . . . ÜGYELŐ (berohan): Mosonyi ur . . . az uj jelenet. MOSONYI (félrevonja Pallót): Pallókám . . tudod, nekem seit az ellenségem itt a színháznál . .. de most már látom, hogy egy igaz, jó barátom is van, aki nem irigyel, hanem elismeri a tehetségemet.... Köszönöm Pallókám . . . Igazán nagyon kedves voltál . . . (Bero­han a színpadra, kicsit sántikáiva az ütésektől, visszafelé csókokat dobálva Palló felé.) PALLÓ (zsebkendőjébe törli S kezét): Voila. HÉDI (kitörve, kacag)' Haha­­ha! Nahát ez a Mosonyi csak­ugyan hülye! PALLÓ: Hédi! HÉDI (kacéran): Hagyjon . . . megyek átöltözködni, majd a da­rab után az utcán . . . (Elfut.). (FÜGGÖNY) egyévi előfizetés ára 66AZ EMBER" i előfizetési dija egy évre $10.00, úgy az Egyesült Államokban, mint a világ bármelyik államában. Előfizetéseket felvesz: ARGENTÍNÁBAN: JÁNOS ANDOR. Calle Miranda 1499 Hurlingham. O BRAZÍLIÁBAN: CARLOS KLEIN Rua General Goes Monreiro 198, Rio de Janeiro és LEOPOLDO LANDESMANN. Caixa Postai 2989 Sao Paulo G VENEZUELÁBAN: Libreria Cultura Internazionol Velazquez A Miseria 25 Caracas , o PÁRISI SZERKESZTŐNK: LÁSZLÓ JÁVOR, Journa liste Service de la Presse Etrangeres 16. Rue Lord Byron 16. Paris-8 Telefon: MIR 90-86

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom