Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-12-01 / 12. szám

24 2011. december Babahírek Kiss Dominik vagyok, Dunaújvá­rosban születtem 2011. november 1-jén este tizenegy órakor, 4000 grammal és 53 centiméterrel. A család második gyermekeként, sok próbálkozás és várakozás után sikerült világra jönnöm. Nagy súlyom ellenére egy óra leforgása alatt megszülettem, és én ordítottam leghangosabban csecsemőtársaim között. „Pocaklakó” korom óta folyamatosan izgek-mozgok. Nővérkém nagyon szeret, és már alig várta, hogy a kezében tarthas­son. Anyukám a háztartás vezetésével van elfog­lalva, apukám Kiss Gábor, a külső technológiai osztályon területfelelősként dolgozik. Molnár Adómnak hívnak, Szek­­szárdon születtem 2011. október 26-án, 3600 grammal és 53 cen­timéterrel. Én voltam anyukám születésnapi ajándéka. Második gyermek vagyok a családban, Ákos bátyám két és fél éves. Jó kis­baba vagyok, szeretek enni, és szépen gyarapodik a súlyom. Anyukám Molnárné Hingl Márta Judit pedagógus, apukám Molnár János, 2007 óta mű­szerészként dolgozik az automatika osztály elosz­tói rendszerek csoportjában. Tar Nimród vagyok, 2011. októ­ber 17-én, az előre jelzett idő­pontnál három héttel korábban születtem Szekszárdon. Súlyom 2680 gramm, a magasságom 50 cm. Nyugodt, békés környezetbe születtem, ezért nagyon jól érzem magam, elégedett baba vagyok. Az étvágyam határtalan, ha tele van a pocakom, és ráadásul a szüleim karjában is lehetek, sok mosollyal és elégedett pillantásokkal fejezem ki jó közérzete­met. Imádok a figyelem középpontjában lenni, és nagyon szeretem a kényeztetést. Amit nem szere­tek: a pelus csere, a fürdetés, az egyedüllét és a hasfájás. Édesapám Tar István Viktor, aki műsze­rész a biztonsági rendszerek osztály hőfokmérés csoportjában. Tóth Ádám a nevem, a szekszárdi kórház szülészeti osztályán jöttem a világra, 2011. november 13-án. Születéskori súlyom 3350 gramm volt, a magasságom 55 centiméter. Nagyon jó étvágyú kisbaba va­gyok. Aludni nagyon szeretek, de szívesen töltöm az időt egy kis nézelődéssel is, és szeretek figyelni a körülöttem történő események­re, hangokra. Az apukám Tóth Tibor, berendezés technikusként dolgozik a gépész műszaki osztá­lyon. Nevünk Vájer Hanga és Vájer Csenge, ikerlá­nyok vagyunk. 2011. október 7-én egy perc kü­lönbséggel születtünk a szekszárdi kórházban. Mindketten 52 centiméter magasak vagyunk, a súlyunk különböző, 2440 gramm és 2590 gramm. Szeretünk enni, aludni, kedvenc időtöltésünk: evés közben nézelődni, altató éneket és zenét hallgatni. Szüléink huszonnégy órás műszakban állnak rendelkezésünkre. Apukánk Vájer Attila, a sugár- és környezetvédelmi főosztály dozimetriai osztályán dolgozik mint szolgálatvezető. mym paksi atomerőmű Hármas ikrek karácsonya Munkatársunk, Nagy Attila 2005-ben került az atomerőmű armatúra és cső­vezeték karbantartó osztályára. Felesége, Márti a városi vízmű laborjában dolgozik. A házas­párnak 1998. november 23-án született meg három gyer­meke: Eszter, Dóri és Marci. A közeledő ünnepek kapcsán beszélgettünk édesapjukkal, aki azt is elárulta, hogy a ma már 13 éves gyermekekkel ho­gyan készülnek a karácsonyra. Attila egyetlen dologra biztosan vágyott, amikor megtudta, hogy ikreik lesz­nek, mégpedig arra, hogy a személyiségük eltérő legyen. Kívánsága valóra vált, a gye­rekek ugyanis a közös születésnapot és csa­ládnevet leszámítva, szinte minden másban különböznek egymástól. A lányok, a barna hajú Eszter és a szőke Dóri sokáig twirlingre jártak, szüleik az or­szág legtávolabbi pontjaira is elvitték őket fellépéseikre. Idővel Eszter hobbit váltott, és kosárlabdázni kezdett. Ez a fajta sport talán jobban is áll az egyéniségéhez, hiszen apja elmondása szerint elég erős jellem, aki min­dig kiharcolja a maga igazát. Szerinte a lánya igazi küzdőszellem, ezt az adottságát pedig nagyszerűen kamatoztathatja a versenyspor­tok terén. A kosárlabdára valamivel később Dóri is áttért. Vele kapcsolatban Attila első­sorban a maximalizmusát emeli ki. Ő az, akire rá kell parancsolni, hogy ne vigye túlzásba a kedvét leli, akkor órákon át képes lefog' , magát. így van ez a logikai és építőjáté' ■ v is. Egy-egy legó játék megépítést képkirakó összeállítása már eg kicsi korában segítség nélkül meru neki. Ami gyerekszemmel talár hátrány, azt a szülők rendkívül, módon értékelik. Mivel mind egy osztályba járnak, így egyetlen házi feladat vagy dolgozat sem marad­hat titokban. Szerencsére megvan köztük az összetartó erő is. Ha egy kük kap valamit, egyből gondol a tér véreire is. Ez alól természetesen kivételijeié a csokoládé, amit Marci a ház bármely sze létében megtalál és elfogyaszt, mire eszél jutna az osztozkodás. A rohanós hétköznapé között, egy-egy nyaralás jelenti az igazi ki kapcsolódást a család számára. Ilyenkor véc re kipihenhetik magukat, majd újult erőve folytathatják mozgalmas életüket. A hármas ikrek a karácsonyra saját kész tésű rajzokkal készülnek, édesanyjuk pedi nagy mennyiségű mézes kaláccsal. Az els adagok nem érik meg az ünnepeket, és a k, rácsonyfáról is ezek fogynak el leghamarabl A szentestét hagyomány jelleggel ottho töltik, egy nagy bogrács halászlé társaságé ban. Ajándékba a lányok szép ruhákat, Marci pedig újabb kirakóst szeretne. Az ezt követő napokban végiglátogatják a nagyszülőket és unokatestvéreket, az ikrek a kisebb gyerekek kel is nagyon jól eljátszanak. -est tanulást. Legyen szó akár a twirling bot hasz­nálatáról, számtanról vagy helyesírásról, Dóri mindenben a legjobbat akarja nyújtani, és ezért mindent meg is tesz. A matematikához mindkét lánynak kiváló érzéke van. Dóri pe­dig egy olyan versenyen is továbbjutott, ame­lyen a legkülönfélébb tantárgyakból kérték számon a diákok tudását - így a felkészülés helyett, elsősorban a már meglévő, általános műveltségükkel bizonyíthattak. Marci a foci szerelmese volt sokáig, de ki­próbálta az íjászatot és a kajakozást is. Lassan egy éve már, hogy cselgáncsozással tölti a szabadidejét, talán nem véletlenül. Attila tíz éven át volt dzsúdó-edző mielőtt úgy dön­tött, szabad perceit inkább családjával kíván­ja tölteni. Marci igazi örökmozgó, a sportág­választásnál is arra kellett törekedni, hogy minél jobban megmozgassa, kifárassza, amit csinál. Amikor pedig megtalálja azt, amiben < Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik a keresztény világ. A nem vallásos, de ke­resztény kultúrkörbe tartozók számá­ra is a szeretetet, békességet, a családi együttlétet jelenti. A karácsonyi ünnepkörhöz - a vallá­si szokások mellett - a bőséges lakomák is hozzátartoznak. A Magyarországra ma jellemző étkezési kultúrában keverednek régi nemzeti hagyományaink és az idők folyamán más népektől átvett egyéb szo­kások. Elődeink az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Ilyen volt a bab, a borsó, a lencse, a mák és a dió, va­lamint pikkelye miatt a hal. A fokhagyma számukra az egészséget, a méz az élet édességét jelentette, az alma pedig a csa­lád összetartozását szimbolizálta. Régebben az ünnepi asztalon a húsétel minden esetben sertés volt. A szárnyas ugyanis hátrafelé kapar, ami rossz előjel­nek számított. A néphit szerint szilveszter­kor sem mindegy, hogy mi kerül az asztal­ra. A hallal elúszik a szerencse, a szárnyas nem változtatott jól bevált szokásain, a nyúl pedig elinal. Ismét marad tehát a ma­lac, ami kitúrja a jólétet. Ma már azonban karácsonykor és szilveszterkor is többek között pirosra sült kacsák, libák, töltött csirkék és - angolszász befolyásra - feje­delmi pulykák az ünnepi asztalok díszei, hidegen és melegen egyaránt. Halászlevet - ami egyébként halié, hi­szen nem halászból, hanem halból készí­tik -, vagy a Jókai Mór és Móra Ferenc ál-Karácsonyi ízkavalkád tál szívesebben „halászos lének” nevezett ételt csak a XIX. század eleje, a paprika elterjedése óta készítenek. Hagyományos konyhánkban népszerűek a káposztából készült ételek, amelyek páratlan előnye, hogy szinte mindenki szereti, jó előre el­­készíthetőek, sokáig elállnak, és a felmele­gítés sem árt nekik. A mákos guba szintén a paraszti ha­gyományokból ered, csakúgy, mint a diós és mákos bejgli, amelyek a mai napig kife­jezetten ünnepi, legfőképp karácsonyi sü­teménynek számítanak a mézeskalácshoz hasonlóan. Jellegzetes ülata ünnepi han­gulatot csempész otthonainkba. Gyümölcsös ételek, húsok és italok nagyszerű ízesítői a vanília, a fahéj, a gyömbér. A szegfűszeg kiválóan alkalmas narancsok díszítésére, tovább fokozva az ünnepi illatokat és hangulatot. Az egyéb gyümölcsök üyenkor leginkább aszalva vagy kandírozva kerülnek asztalainkra. A száraztermésűek közül a mogyoró, a gesz­tenye, a mandula a leginkább közkedvelt. A csokoládé a húsvéthoz hasonlóan karácsony idején is fontos szerepet kap. A karácsonyi desszertek közül a szalon­cukor a legjellemzőbb Magyarorszá- xok. gon, amelynek eredete a reformkorra ^ nyúlik vissza. A karácsonyfát ugyanis a lakások „szalonjaiban” állították fel, és a fán lévő csomagolt cukorkaw^(| emiatt kapták a szaloncukor nevet. A szegényebb családok karácsonyfáit házi készítésű szaloncukrok díszítették. Jk Régóta szokás volt a házakat tél-^^l időben valamilyen gerendára felfüg­gesztett zöld növénnyel ékesíteni, utalva ezzel a reményre, az újrakezdésre. A ka­rácsonyi fenyőállítás alig százötven éve, egyes források szerint Brunszvik Teré­ziának köszönhetően honosodott meg ha­zánkban. A fákra helyezhető karácsony­faégőket pedig Edison segédje, Edward Johnson találta fel 1882-ben. A karácsony a kereszténységnek - a húsvét mellett - a második legnagyobb a legtöbb ember számára azonban az év legjelentősebb és leginkább várt ünnep­napja. Ennek egyik oka vélhetően, hog1 karácsonykor elterjedt szokássá vált meg ajándékozni szeretteinket. Ezt a szép szó kást az üzletek sajnos az elmúlt esztendők­ben fogyasztási lázzá torzították, háttérb szorítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét. Fontos lenne, hogy a bevásárlás mellett az ünnep valódi üzenetére is újra figyelmet fordítsunk. Szeretetben és békességben gazdag boldog karácsonyt kívá­nunk minden kedves olvasónknak! T.-P.A.M. LILI

Next

/
Oldalképek
Tartalom