Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-11-01 / 11. szám

12 2010. november mym paksi atomerőmű-Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? „Munkája egyben a hobbija.” Berek Ferenccel és feleségével, Hédivel az elmúlt évben, egy időben töltöttünk el egy kellemes hetet a balatonfüredi Rek­reációs Központban. Akkori megbeszélé­sünk, miszerint meglátogatom otthoná­ban Ferencet egy interjú céljából, most vált aktuálissá. Szekszárdi lakásukban, amelyet még 1992-ben vásároltak a rész­vénytársaságtól, ketten laknak. Két fiú­gyermekük közül Roland Hollandiában él, Arnold pedig Szegeden dolgozik és tanul.- Mikor kerültél felvételre a társaság­hoz?- Hét és fél évig dolgoztam Tolnán a Gép- és Műszeripari Szövetkezetnél. Há­zastársam abban az időben az erőmű te­rületén dolgozott, ő szerzett tudomást a felvételi lehetőségről. Beadtam jelentkezé­semet, majd egy előzetes beszélgetés után 1978. január 2-án meg is kezdtem a mun­kát a Paksi Atomerőmű Vállalat villamos laboratóriumában.- Mi volt a munkaköri feladatod?- A műszeripari technikusi végzettsé­gem mellett érintésvédelmi vizsgával is rendelkezem. Műszerész munkakörbe kerültem, majd rövid idő után egy 11 ta­gú csoport vezetésével bíztak meg. Fel­adatom volt többek között a védelmi ké­A Delelő Nyugdíjas-egyesület harminc tagja október 7-én Kaposváron tett kirán­dulást. A sétálóutcákon kialakított szökő­­kútrendszer igazán ámulatba ejtett ben­nünket. Ebéd után Szennára mentünk, ahol a skanzen házai között töltöttünk kel­lemes időt. Találkoztunk a helyi nyugdí­jaskor tagjaival, akik beinvitáltak bennün­ket, hogy nézzük meg a klubhelyiségüket, szülékek, és teljesítményelektronikai be­rendezések üzembe helyezése, mint pél­dául a generátorfejlesztés-szabályozó, va­lamint az üzemelés során ezeknek a kar­bantartása, javítása, később pedig kivál­tásuk korszerűbb berendezésekre. Az első 15 évben újszerűségük miatt minden feladat kihívást jelentett szá­momra. A laborban nagyon fegyelmezett munka folyt. Összetartottunk, egy-egy fel­adat elvégzése során sokat tanultunk, amelyet később jól tudtunk hasznosítani.- Mikor lettél nyugdíjas?- 30 éves részvénytársasági munkavi­szony után, az automatika osztályról (a villamos labor jogutódja) korengedmény­­nyel 2007-ben vonultam nyugállomány­ba, 54 évesen. majd elbeszélgettünk, bemutattuk egy­másnak a nyugdíjasklubjainkat. Búcsút véve Szennától, megálltunk Kaposszerda­­helyen, ahol Horváth-Béres János faszob­rász műhelyébe tekinthettünk be. Hazafe­lé megálltunk Lengyel-Annafürdőn. Kellemesen elfáradva a tartalmas nap után, este értünk vissza Paksra. WollnerPál- Hogyan alakult az életed amióta nyugdíjas vagy?- Nyugdíjas vagyok, de a sétálóidőmből is csak három hónapot töltöttem itthon, mert újra elkezdtem dolgozni. Egy szek­szárdi, ipari elektronikával és pneumatiká­val foglalkozó kft.-nél szaktanácsadó va­gyok. Emellett van egy magánvállalkozá­som is, amelyen belül ipari elektroniká­val, erősárammal és programozással is fog­lalkozok. Munka mellett heti két-három al­kalommal kijárunk Szekszárdon, a Sauli völgyben lévő telkünkre, melyen van egy tanya is. A telek szőlővel és gyümölcsfák­kal telepített, művelését magunk végez­zük. Amíg én a szőlőben dolgozok, felesé­gem a virágoskertjét kapálgatja, rendezge­ti. Szabadidőnkben szívesen töltünk több napot Nagybaracskán lévő üdülőnkben. Jó horgászhely, csendes, igazi kikapcsolódást nyújt számunkra. Az üdülőben baráti ösz­­szejöveteleket is szoktunk szervezni, ami­kor a főzést is vállalom. Feleségem egy la­kásszövetkezetnél főkönyvelő, fiaink már felnőttek, de mindig várjuk hazajövetelü­ket, a családi programok minden mást megelőznek.- Van-e kapcsolatod az erőművel és a kollégákkal?- Jelenlegi cégemen keresztül munka­­kapcsolatom van az erőművel, és a volt kol-Hazánk geológiai adottságainak köszönhetően a vizek országa, gazdag ter­mál- és gyógyvízkinccsel rendelkezünk. Egészségmegőrzésünk meghatározó el­eme: a vizeink kulturált használata. Idén október 9-én tartották a fürdőkultúra napját. A csatlakozott fürdőkben - így a Paksi Atomerőmű Zrt. tanuszodájában is - kedvezmények biztosítása mellett filmvetítést is tartottak. Jó hír, hogy no­vember közepén indul a leendő paksi gyó­gyfürdő vizének tesztelése, melyhez vár­ják az érdeklődők közreműködését is. Az új hévízkút vizét szeretnék mielőbb gyó­gyvízzé minősíttetni. A fürdőlétesítmények tevékenységük révén hozzájárulnak a lakosság egészségügyi állapotának javításához, életminőségének emeléséhez, valamint közösségépítő hatással is bírnak. A fürdők szerepet játszanak az egészség­­tudatos életmódra nevelésben is. Pakson a fürdőkultúra napján részt vevő vendégek fürdőtörténettel kapcsolatos fil­met láthattak. A Magyar Fürdőszövetség elsődleges célja egy olyan - minden évben ismétlődő, hagyományosan október 2. szombatján megszervezésre kerülő - ren­dezvény megvalósítása, amely felhívja a figyelmet nemzeti kincsünkre: a gyó­gyvizekre, gyógyfürdőkre, fürdőkul­túrára, szórakoztatva tanít, hagyományt őriz és felejthetetlen élményeket nyújt - tájékoztatott Újvári Endréné Zsóka, a pak­si tanuszoda vezetője. légáimmal is. Eljövetelem óta is érdeklő­déssel figyelem az erőműben történteket, olvasom az Atomerőmű újságot, és az in­terneten keresztül is tájékozódom.- A nyugdíjasok számára kínált jutta­tási lehetőségek közül mit tudsz igény­be venni?- A saját üdülők közül különös hangula­ta és a kényelem miatt szeretjük a balaton­füredi Rekreációs Központot, ezért oda szí­vesen járunk. Az üdülés, az áramvásárlás, valamint a telefonbeszélgetések díjfizeté­sénél jelentkező kedvezmények anyagüag számomra is jelentőséggel bírnak. Beszélgetésünk befejezéseként Feri el­mondta még, hogy édesapjától hegesz­tést, esztergálást és kovácsolást tanult. A technikumi felvételi vizsgán feltett kér­désre, hogy milyen szakot választ, a felso­rolt háromból az utolsóként elhangzottat ismételte meg, így lett műszerész. Ez a vé­letlen választás egész életére meghatáro­zó lett. 30 évig műszerészként dolgozott az erőműben, de jelenlegi munkahelyén és a vállalkozásában is ezt a tevékenysé­get végzi. A szakkönyveken túl az inter­neten is munkájával kapcsolatos leíráso­kat szeret olvasni. Berek Ferenc nyugdí­jas kollégánkról elmondható, hogy sze­rencsés ember, hiszen a munkája egyben a hobbija is. KZn A fürdő és vízhasználati kultúránk egy olyan terület, amellyel sohasem lehetünk teljes mértékben elégedettek, mindig vannak olyan jelenségek, melyek mellett nem mehetünk el szót­lanul. Két területre is érdemes lenne odafigyelnünk. Az úszás, a vízben való haladásunk alapelve a jobbra tartás. Már Jókai Mór: Egy hírhedt kalandor a XVII. századból c. regényében is olvasható, hogy „társadalmunk hasznos osztályá­nak a tagja, mely napjainkban azon fe­ladat teljesítésére született, hogy a bu­dapesti Lánchíd két végénél a szekeret fi­gyelmeztesse, hogy: Jobbra kerülj, balra térj!” Ebből két dolog is következik: az uszodamester intelmeit illik betartani, és jó tudni, közel 70 éve áttértünk a ko­rábbi balra tartásról a jobbra tartásra, miután a környezetünkben mindenki megtette! Az úszómedencében időnként tapasztalható közlekedési káosz mellett az is zavaró, hogy több férfi a szaunából kijőve egyből a nagymedencébe veti magát. Az izzadság és méreganyag eltávolításra először a zuhanyozót, majd csak ezt követően a hideg vizes csob­banómedencét illik használni. Érdemes elolvasni a figyelemfelhívó táblát is, amely hasznos információt közöl: Ne ugorjon be a csobbanóba és az úszóme­dencébe izzadt testével, mert ezzel má­sok egészségét és a vízminőséget is veszélyezteti! Sipos László Kamerán keresztül: Szalai-Dobosné Mária A természetfotós az, aki tálcán kínálja a természet esszenciáját a városlakóknak, mindennél többre becsülik a természet szeretetét Önzetlenségük abból fakad, hogy műveiket nem elsősorban maguknak alkotják, hanem - ha tudat alatt is - a köznek szánják. Akkor elégedettek és boldogok igazán, ha lencsevégre kapott élménye­iket megoszthatják másokkal. Mária, egy kicsi, törékeny és bájos teremtés. Él­mény volt vele a beszélgetés. Szinte szaladt az idő, észre sem vettem, hogy mennyi idő telt el, annyira magával ragadott az élmény, ahogy beszélt hoz­zám, mutatva fotóit.- 1979-ben költöztünk Paksra. Az informatikán voltunk pályakezdők férjemmel, Istvánnal. Azután született meg a kisfiúnk, András, akivel két és fél évig voltam gyesen, utána a beruházási igazgató­ságra kerültem vissza. Később az ESZI-ben óra­adóként, majd főállásban számítástechnikát ok­tattam. Először a szakközépiskolában, majd a fő­iskolán, ami eléggé strapás volt, mert az informa­tika volt az egyetlen szakterület, amit nem a Mű­egyetem oktatott, hanem mi. Nagyon sok munkát adott, amire minden nap készülni kellett, dolgoza­tokat javítani. Az erőműben az informatikán foly­tattam a munkám, és a kiszervezés után kerültem az MVMI Informatikai Zrt-hez. Most modulgazda vagyok. Ekkor már rendszeresen fotóztam a sza­badidőmben, eleinte a kisfiámmal, ma már más­fél éves kis unokám is elkísér minket. Férjem bu­dapesti, ő egy kicsit nehezen kedvelte meg, persze most már ő is szereti. Az összes szabadságunkat úgy töltjük, hogy arányosan, hol több, hol keve­sebb természetjárás is van.- Hogyan választasz témákat? Kik a segítőid?- Leggyakoribb partnerem Voigt Wilfried, aki ama­tőr terepbotanikus, fotós. Nála jobban senki nem ismeri Paks környékének növényvilágát könyve is jelent meg erről, sok védett növényt is ő fedezett fel a környéken. Néha fiatal biológus ismerősünkhöz, Somay Lászlóhoz is sikerül csatlakozni egy-egy ro­­varvadásztúraerejéig. Főkéntazéjszakai "lámpá­­zásokat" élvezem, amikora fény olyan éjszakai ro­varokat, főleg lepkéket csalogat a vászonra, ami­ket sokszor még a könyvekben sem találunk meg - László persze ismeri őket Farkas Sándorral időről időre megmutatjuk egy­másnak az újabb képein­ket és néha együtt me­gyünk fotózni egy-egy vé­dett területre. Ő országo­san ismert amatőr botani­kus, természetfotós, aki a " Magyarország védett nö­vényei" című könyvet is szerkesztette, de írt Paks védett növényeiről és egyéb témákról is. Legutóbb ausztráliai és új-zé­­landi útjáról tartott előadássorozatot Pakson. So­kat tanulok tőlük.- Fotósnak születni kell, vagy tanulható? -Technikailag egész biztosan tanítható, de rá lehet nevelni bárkit arra is, hogy meglássák azokat a dolgokat, amik jó fotótémák lehetnek. Szerintem, ha jobban érdekelődnének a természet iránt, ak­kor ők is jó képeket készíthetnének. Egyébként az, ha valaki falun vagy vidéken nő fel, megint renge­teget jelent Olyan dolgokat tanul meg, észrevétle­nül persze, amiről a városiaknak fogalma sincs.- Mit tartasz fontosnak a képeiddel kapcsolatban ?- Igazából színeket, fényeket, hangulatokat próbá­lok fotózni. A növényeket a látványért. Elég zaklatott életet élünk amúgy, de a fotózásban találom meg a pihenést meg az örömet (Devecseri fotókat mutatva Mária elérzékenyülve meséli, hogy ott élnek a szülei. Kétháznyira állt mega házuktól az iszap. - a szerző) Az összes hétvégénk jelenleg azzal telik, hogy megyünk hozzájuk. Viszonylag kevés időnk marad magunkra, de azértamikorcsaktehe­­tem, kimegyek fotózni. A vörösiszaptól elpusztult Kastélyparknak egy platánfáját fotóztam le leg­utóbb. Borzasztó érzés, hogy annak a parknak vé­ge amellett, hogy az emberi szenvedéseket az em­ber közelről látja. Nem nagyon engednek be min­ket, csak külön engedéllyel. Legszívesebben oda­mennék lapátolni, de mivel kisméretű vagyok, nem kapok magamra megfelelő védőfelszerelést. A vörösiszap száll és mar, azt viszont tapasztaltuk. Sajnos, ezek a fotók nemcsak ezeknek a természe­ti csodáknak a szépségét, hanem azok pusztulását is bemutatják. Orbán Ottilia Munkatársainkról: Tudományos fokozatot szerzett kollégánk Szerkesztőségünk egyik tagja, a minőségbizto­sítási osztály vezetőmérnökeként a tavaly feb­ruári számunk Osztálytablójában már nyilatko­zott munkájáról, terveiről. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Kollégánk egy pályázat elnyerése nyo­mán immár 1 éve a belső ellenőrzési osztályon dolgozik. Sikeresen befejezte tanulmányait a Debreceni Tudományegyetem Filozófia Intéze­tének Flumán Tudományok Doktori Iskoláján. Summa cum laude minősítéssel megvédte disszertációját, így Ph.D. tudományos fokoza­tot szerzett. Munkája és tanulmányai mellett versenyszerűen sportol. Az elmúlt évek orszá­gos bajnokságain több értékes érmet" lapátolt öszsze". Az alábbi­akban szeretnénk bemutatni munka­társunkat, dr. Prancz Zoltán belső ellenőrt, az Atomerőmű SE kenusát- Hogyan jut el egy fi­atalember a mérnöki tudományoktól a bölcsészeti tudomá­nyok magas szintű műveléséig?- Elsősorban emberek vagyunk, s csak másod­sorban szakemberek. Az ún. filozófiatudomány pedig az emberiét leggyökeresebb kérdéseit kutatja, pl.: Mi végre vagyunk a világon? Mi dolgunk itt? Mi az élet értelme? Miben áll a boldogság? Miért halunk meg? - és így tovább. Ezekkel valamilyen módon mindannyian szem­besülünk, még ha olykor szívesen elhesseget­jük is őket. Én nem hessegettem el ezeket a kérdéseket. Ebből fakadt, hogy műszaki és mi­nőségügyi tanulmányaimat követően teológiai és filozófiai tanulmányokba kezdtem.- Mi a disszertációd témája?- Blaise Pascal neve nem ismeretlen a műsza­kiak előtt. Pascal zseniális matematikus és ter­mészettudós volt, korszakalkotó meglátások­kal, emellett egyedülálló keresztény gondolko­dó. Töredékesen maradt főművében, a Gondo­latokban a keresztény vallás apológiáját akar­ta megírni. Ez a mű máig az irodalom- és filozó­fiatörténet egyik legnagyobb rejtélye. Disszer­tációmban egy olyan értelmezés lehetőségét vázoltam fel, mely szerint Pascal Biblia-magya­rázatai az általa feltalált valószínűségszámítás hátterén bontakoznak ki kerek hitvallássá.- Hogyan hasznosítod tanulmányaidat, illetve a megszerzett tudományos fokozatot?- Félállásban tanítok a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán, ismeretterjesztő előadásokat tartok országszerte, konferenciákon veszek részt és különböző folyóiratokban publikálok.- Tudod-e hasznosítani filozófiai ismereteidet valamiképp az atomerőművi feladataid kap­csán?- A vállalati működés, illetve irányítás - melyek mind a minőségügynek, mind a belső ellenőr­zésnek célterületei - differenciáltabb és komp­lexebb rálátást kívánnak, mint egy klasszikus műszaki probléma. Ezeken a munkaterületeken úgyszólván alapkívánalom a filozófiai árnyaltságú megközelítés (jellemző, hogy már a kapcsolódó terminológiában is megjelenik a "filozófia" kifejezés, pl. biztonságfilozófia). Vol­tak kifejezetten filozofikus szemléletet igénylő feladataim is, mint pl. az etikai kódexünk meg­alkotása. Az Atomerőmű újság szerkesztőjeként is jól jön az ilyen irányú felkészültség. Más oldalról, a főiskolai és az ismeretterjesztő előadásaimon rendre érdeklődést vált ki, ha ki­derül, hogy az atomerőműben dolgozom. Ilyen­kor gyakran tesznek fel kérdéseket az atom­energia kapcsán. Azt tapasztalom, hogy a felvi­lágosításra, a téves előítéletek eloszlatására nagy szükség van a legkülönfélébb társadalmi rétegekben. Mindemellett keresem a további lehetőségeit a megszerzett képesítés atom­erőművi hasznosításának.- Hogyan jutott idő tanulmányaid és munkád mellett az élsportra?- Azt kell mondanom, egyenesen létszükséglet volt, hogy időt szakítsak az edzésekre. Csodála­tos dolog a tudományos kutatás, de egész em­bert kíván, s munka mellett rendkívül megter­helő. Rzikailaggyakran "padlóra kellett külde­­nem" magam, hogy mentálisan regenerálódni tudjak. (Nagy ajándék a Ph.D. mellé, hogy az idei Magyar Bajnokságon, a világbajnokokkal tűzdelt profi mezőnyben két bronzérmet tud­tunk elhozni négyes kenuban.) Ezúton is szeret­nék köszönetét mondani mindazoknak, akik a nehéz időszakban támogattak: feleségemnek, édesanyámnak, tanáraimnak, barátaimnak és munkatársaimnak. Sipos László Kaposvári kirándulás Dóczi Sándor Zoltán 1954-2010 Nyugdíjas kollégánk 2010. október 2-án, türelemmel viselt, hosszan tartó szenvedés után, életének 57. évében paksi ottho­nában elhunyt. Dunaföldváron született 1954. július 11-én. Állattenyésztő szak­­képzettséggel rendelkezett. 1989-ben került az atomerőműbe, a szolgáltatási osztályon primer köri öltözőügyeletesként dolgo­zott. Munkáját pontosan végző, megbízható, segítőkész, jó kö­zösségi kolléga volt, akire mindig mindenben lehetett számítani. Barátságos, előzékeny és önzetlen emberi tulajdonságokkal rendelkezett. A közvetlen munka­helyi kollektíva javaslatára 2004-ben munkájának elismeréseként Céggyűrű kitüntetésben ré­szesült. 2008. augusztus 4-én vonult nyugállományba. Nyugdíjas évei betegsége miatt nem teltek gondtalanul. Optimista volt, az utolsó pillanatig bí­zott a gyógyulásban. Értékrendjében első helyen szerepelt a család, házastársát, gyermekeit, unokáit önzetlenül szerette, ha rólukvoltszó, nem ismert lehetetlent. Szabadidejében kertész­kedni szeretett. Fájó és megtört szívvel búcsúzik a férjtől szerető felesége, Ica; gyermekei, Szilárd és Krisztina; menye, Anna; veje, Dani; valamint unokái, Mercike, Anna és Balázs. Nyugdíjas kollégánktól a család, a rokonok, barátok, ismerősök, kollégák 2010. október 11- én, a paksi református temetőben vehettek végső búcsút. A Paksi Atomerőmű Zrt. kollektívá­ja emlékét megőrzi, nyugodjék békében! KZné Gondolatok a fürdőkultúra napján

Next

/
Oldalképek
Tartalom