Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7. szám

2007. július mym paksi atomerőmű 11. oldal ZENESARO(C)K MUNKATÁRSAINK, AKIK ZENELNEK „A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem hogy táplál­kozzunk vele. ’’(Kodály) Van valami csodálatos a zenében, mert megnyugtat, felkavar, és nemes érzelmeket ébreszt. Zene nélkül ke­vesebbek vagyunk, nem ismerhetjük meg a boldogságot, a jóságot. A ze­ne nyelvét minden ember egyformán érti hazától függetlenül. Hallgatod, ha ideges, dühös, ha derűs és boldog vagy. De szólhat a munkahelyen, út­közben, vagy amikor mulatni, tán­colni akarsz. Bizonyos dallamokat azért hallgatsz, mert elgondolkoztat­nak, másokat, mert szórakoztatnak. A zene benne él mindennapjainkban, ha szalonnasütés közben gitárkísé­rettel énekeltek, ha gyerekdalokat dúdoltok, ha kedvenc slágered dübö­rög a hangfalaidból, fejhallgatódból. Te döntőd el, hogy csápolsz egy rock­koncerten, vagy szmokingban szimfó­niákat hallgatsz, vagy a diszkóban ön­feledten mozogsz a tömeggel. Akár­hogy is döntesz, Rólad is szól. Ezek után nézzük a hangszer mö­gött lévő embert, mert a „legtöbb esetben” ott találjuk Őt. Őt, aki kom­ponál (a hangok végtelen variációját valamilyen sorba rendezi), és aki lejátsza azokat a kedvelt hangszer­számán. Vannak, akik erre a hivatás­ra születnek, vannak, akik valami­lyen formában zenésszé válnak. Le­het sikeres itthon és külföldön, szám­talan rajongóval, lehet csak olyan egyszerű bulizenész. Mi pedig cso­dáljuk, kritizáljuk, vagy csak úgy el­fogadjuk Őket. így, vagy úgy, mégis többek az átlagnál. Itt élnek közöt­tünk: az erőműben is dolgoznak töb­ben, akik hozzánk hasonlóan végzik napi teendőiket. De esténként, hétvé­géken munkaeszközüket hangszerre cserélik. Muzsikusnak lenni egy élet­forma. Hogy egyeztethető ez össze a családdal, a környezettel és a munká­val? Milyen élményeket jelent most és jelentett a múltban? Ezekről be­szélgetve ismeijük meg egy-egy rö­vid vallomásban a ZENÉSZ-einket. A dobos, ORBÁN GYULA Azzal kezdem, hogy 1987-től ismer­jük egymást. Erőműves pályafutását az üffo-n tanulóként kezdte, aztán a szakmai gyakorlat és a szakvizsgák befejezésével itt is maradt. De „csap­junk a lecsóba”. Ha azt mondom „Heven Street Seven” (HS7), már sokaknak isme­rősként cseng a név. Igen, a magyar zenei élet egyik sajátos zenei hang­zását megteremtő együtteséről van szó. Ha azt mondom Orbán Gyula, azt már kevesen tudják, hogy ebben a bandában do­bol. Beceneve „Gyuszi bá­csi” (Sose halunk meg c. film inspirációja).-Mesélja kezdetekről, hogy került dobverő a kezedbe?- Egyéves lehettem, ami­kor keresztanyám egy dobot ajándékozott nekem azt a „szépet”, ami semmire se jó. Persze ezt a pléhterméket so­kan megkapták, de ebből az­tán még nem következett az, hogy dobosokká váltak.- Közben elképzelem, ahogy ülsz a zománcos bilin, és csépeled a fémdobot alternatívan, a környezeted meg nyugalommal tűri. De folytasd.- Általános iskolába Budapesten jártam, ebben az időben kezdtem a zenei alapok elsajátításába, mint dob és basszusgitár. Aztán Paksra költöz­tem, és a középsulit a Bottyánban kezdtem (1982). Az itt működő együttes hamarosan leküzdötte dobo­sát, én meg beugrottam. A szerelésem kölcsönzött volt, jó lett volna egy sa­ját. Erre nemigen számíthattam. Szü­leimnek kreáltam egy nyilatkozatot írásban, ha megkapom a szerkót, én leszek a suli legjobb tanulója. Meg­győző lehetett, mert teljesült a vá­gyam, engem meg megvágtak matek­ból év végén. Ennek ellenére a zene töretlenül működött. Erről a garázs­soriak tudnának mesélni.- Röviden még a múltról, Izomláz, Franciaintézet, Houdinis.- Igen a Houdinis, ez már egy ko­molyabb időszak kezdete. Meg kell említenem Gallyas Vilit, Balezer Gá­bort (Ciba), akikkel alapítói voltunk a zenekarnak. Egyébként is összekap­csolt bennünket a gimi, a szakiskola és a sorkatonai szolgálat ideje. Azt ját­szottuk, ami jólesett és bennünk volt, minden elkötelezettség nélkül. (Két audiokazettájuk maradt az utókorra, még nekem is meg van. A szerző)- Most ugorjunk a jelenbe, mit je­lent számodra a család, a siker és az emberi kapcsolat?- A feleségem és a kétéves kisfiam mindenben egy stabil hátteret biztosit. Úgy gondolom a közelmúlt sikereinek ők is részesei. Az emberi kapcsolatokat illetően vegyes a kép, mint az élet más területén, itt is nagy a nyüzsgés, a nyo­mulás, a trükközés. A zenei élet kemény emberi és kapcsolati tényezőkön alapul, állandó a harc a pénzért és a feljutásért, ezért nehéz megtalálni az önzetlen és őszinte embereket. De vannak!- Mint ha a sikert szándékosan ki­hagytad volna, pedig nem kell szerény­kedned, a HS7 igazi siker az életedben, és remélem még nincs vége. A HS7-ről csak annyit, hogy országosan is példa­értékű a csapat és a mögötte lévő ti­zenkét év is. Zenétek az alternatív pop/rock kategória, eredetisége mellett kedves, humoros, dallamos, és akár táncolható is. Mondanivalótok érthető és optimizmust sugároz, mellyel igaz lassan, de meghódítottatok egy réteget kortól fiiggetlenül, és apránként csipe­getitek a siker morzsáit. Pár szóban foglald össze a történeteteket.- A HS7 megalakulását 1995-re da­táljuk, az alapítók egyike vagyok. Ed­dig hét lemezanyagunk jelent meg a kö­zönség számára. Hogy ez kevés vagy sok? Sok munka. Az elmúlt évek során közösen küszködtünk a fennmaradá­sért, miközben megtanultunk érvényt szerezni zenei ízlésünknek, és kitartani annak közvetítése mellett. A belső prob­lémákat a többfajta elképzelés ellenére mindig megoldottuk: tettük a dolgun­kat, és próbáltunk haladni az általunk jónak tartott produkciók vágányán.- Az utóbbi idők fő sikere: 2005 Mahasz Fonogram-díj (az év rockal­bumáért), 2006 - Franciaország, Cannes: MIDEM és az MTV különdí­­ja. 2007-Akusztikus koncert a Művé­szetek Palotájában, koncertkörút Eu­rópában. Tájékoztass bennünket, mi is volt ez a koncerttúra?- Április 12-én a budapesti nyitóbu­lival indult az a többállomásos európai koncertkörút, melyet az ausztrál Church zenekar vendégeként jártunk be. Három hét alatt tíz országban 15 koncertet ad­tunk. Óriási élmény volt olyan helyeken (pl. Bécs, London) zenélni, ahova csak kivételes együttesek juthatnak be. Nem is volt időnk fáradtnak lenni. A profi szervezés mellett a közönség igényes­ségét is jelezték a falakon megőrzött plakátok. Itt nem a zene van a sörért, ha­nem a sör a zenéért, de csak zene után.- Hogy fogadtak benneteket, mint ismeretlen zenekart?- Vesztenivalónk nem volt, tehát nyugodtan hoztuk magunkat, és el­mondhatom - ez nem dicsekvés hogy a fellépésünk után rövid időn belül megnőtt a létszám a teremben, és nagyon jól éreztük magunkat a kö­zönséggel. Az újságok és a helyi ze­nészek visszajelzései is pozitívak voltak velünk kapcsolatban.- Az év hátralevő időszakában még sok fellépés, valamint a Sordid Little Symphonies albumotok európai meg­jelentetése vár rátok. Ha valaki ezek után kedvet kapott a HS7 zenéjének hallgatására, tájékozódásként ajánljuk az együttes jól karbantartott honlapját, a www.hs7.hu-i. A továbbiakban kívá­nok nektek és neked töretlen sikert a hazai és a külföldi pódiumon és minél nagyobb számú, értő közönséget. Erőműves művészek kiállítása Lengyel diákok az Energetikai Szakközépiskolában Rendhagyó kiállítás nyílt május 15-én az I. sz. orvosi rendelő előte­rében, folyosóján. Az AlternArt Művészeti Egyesület tárlata annyi­ban különbözik a korábbiaktól, hogy eddig egy-egy festő, képző­művész önálló bemutatkozását lát­hatták itt az erőmű munkatársai, most azonban tíz alkotó munkáit tekinthetik meg egy közös kiállítás keretében. Emellett annyiban is egyedi, rendkívüli a kiállítás, hogy az alkotók mind erőműves kötődé­sűek, a PA Zrt. aktív vagy nyugál­lományba vonult dolgozói. Az egyesület az idei esztendő elején alakult, vezetője Venczel László. A kiállítók és egyben az egyesület alapító tagjai: Bach Ferenc (fémmű­vesség), Györffy József (festészet-tűz­zománc), Homok László (festészet), Ignits Miklósné (kerámia), Regős Lász­ló (festészet), Streicher György (festé-Az 57. Villamosenergia-ipari Or­szágos Természetbarát-találkozón (VOTT), Gödöllőn a résztvevők ve­hették először a kezükbe a „VOTT 55 éve 1951-2005” című könyvet, ajándékként a szervezőktől (Elmü és ÉMÁSZ). E könyv a tapasztalt résztvevők szá­mára azért lehet különösen becses, mert szép emlékeket idéz fel VOTT-ok történetéből, azoknak pedig, akik újon­cok, most vettek részt először a VOTT versenyein, azt a hagyományt közvetí­ti, amely az évtizedek óta élő és műkö­dő közösség összetartó erejét jelenti. Elsősorban köszönet illeti Czi­­bulya Jánost, a szerkesztő munkabi­zottság tiszteletbeli elnökét, a VOTT- mozgalom veteránját, hogy az emlék­könyv anyagának összegyűjtését ins­szet), dr. Szinger Zsuzsa (festészet-tűz­zománc), Tálas Zoltán (üvegművesség /Tiffany/), Vadai Zsuzsa (hímző, Richelieu-készítő), Venczel László (in­tarzia, művészi faesztergályozás). Az erőműves alkotók bemutatkozó kiállítását dr. Ótós Miklós főorvos úr pirálta, töretlen lelkesedéssel és fá­radhatatlan munkálkodásával az ötlet megszületésétől a könyv megjelené­séig segítette a szerzők, a szerkesztők és a kiadó munkáját. Külön köszönet illeti a Pro Die Ki­adót, akik szakmai felkészültségükkel és igényes munkájukkal, értékes taná­csaikkal és megértő türelmükkel segí­tették a könyv szerzőit és a szerkesztő munkabizottság tagjait abban, hogy a hatalmas forrás­anyagból jól szer­kesztett, tipográfia­ilag és nyomda­­technikailag rend­kívül igényes em­lékkönyv örökítse meg a VOTT-ok ötvenöt évét. nyitotta meg, majd Venczel László szólt röviden az egyesületről, aki vendégkönyvet ajándékozott az egye­sület nevében a rendelő számára, ki­fejezve a köszönetét a lehetőség, a művészet ily módon való támogatá­sáért. -Lovásziné Anna-Bacsó Nándor, a VOTT-ok „nagy öregje” írja a könyv előszavában: „A régebbi és az új, a barnított fekete-fe­hér és a színes fényképekben sok-sok ember életének olyan boldog epizód­jai tárulnak fel előttünk, amelyek mindenkiben vágyódást keltenek ha­sonló élményei felidézésére. Igen, a hasonló élményekről van szó, hiszen mindannyiunk életében nagy szere­pet játszik kora gyermekkorunktól a természetben átélt örömteli és izgalmas események sora. Könyvünk célja ezt a vágyat felkelteni, hogy ál­tala minden olvasó befogadja a VOTT fantasztikus 55 évé­nek történetét.-Wollner Pál-A nyár elején három héten át - júni­us 3-tól 23-ig - lengyel diákok „ven­dégeskedtek” az ESZI-ben. A krak­kói Kalinovszky Szakközépiskola tíz harmadéves elektronika szakos ta­nulója, kilenc fiú és egy lány érke­zett Paksra szakmai gyakorlat céljá­ból, akiket egy angoltanárnő és egy elektronikai tanár is elkísért. Mint ahogy a diákok kulturális és szakmai programjait koordináló Steinbachné Horváth Mária tanárnőtől megtudtuk, a lengyel iskola elnyert egy olyan külföldi képzést támogató pályázatot, melyben fogadóképes partneriskolaként az ESZI-t jelölte meg. A pályázat fedezte a szál­lás, utazás és étkezés költségeit. A projekt kétéves időtartamú, így jövőre egy újabb csapat érkezik. A há­romhetes szakmai képzést vizsga zárta, melyről a diákok tanúsítványt kaptak.- Igyekeztünk gazdag kulturális és szakmai programról gondoskodni - adott tájékoztatást Steinbachné Hor­váth Mária. - Nyolc napot töltöttek tanórákon az ESZI-ben és hetet gya­korlaton az atomerőműben, ahol a nukleáris energiával ismerkedtek. A szakmai gyakorlat ideje alatt a ven­dégdiákok az erőműves üzemlátoga­táson kívül Bátaapátiba is tettek ki­rándulást. A kulturális programok ke­retében pedig nemcsak Paksról, de az országról is bő ismeretet szereztek. Budapesten kívül számos szép és ne­ves városban jártak, ahonnan kelle­mes élményekkel térhettek haza. Az ESZI részéről visszajelzést kértek a lengyel diákok tapasztalatairól, észre­vételeiről, hogy jövőre még felkészül­tebben fogadhassák az ideérkező cso­portot A diákok semmiféle kritikát nem fogalmaztak meg, viszont mindenről rendkívül pozitívan, nagy elégedettség­gel nyilatkoztak. Köszönetüket fejezték ld a színvonalas körülmények és a szak­mai programok biztosításáért. -LA­KÖNYVAJÁNLÓ Megjelent a „VOTT 55 éve 1951-2005” című könyv Bacsó Nándor ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom