Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

6. oldal ifiym paksi atomerőmű 2007. december Kákonyi Károly karbantartás-irányító A karbantartás­irányítási osztá­lyon karbantar­tás-irányító vol­tam a villamos és irányítástechni­kai szakterületen. 1986-ban jöt­tem ide dolgozni Kalocsáról, mun­kahelyet akartam változtatni, itt lát­tam lehetőséget szakmailag fejlődni. Először is nagy büszkeséget jelen­tett számomra az atomerőmű dolgo­zójának lenni. Az elején rengeteg ta­nulás, alaptanfolyam elvégzése és a különböző szakmai tanfolyamok. Rengeteg tervem van a nyugdíjas évekre. Soha nem hittem el, hogy egy nyugdíjasnak semmire nincs ideje. Most már megtapasztaltam. Tele vagyok tervekkel, a gyerekek­nek segítek a ház körül. Tehát amit eddig nem bírtam megcsinálni, azt ezután megtudom valósítani otthon. Kókai Péter csoportvezető 1979. október 30-án kerültem Paksra a Gaga­rin erőműből. Eleinte és fo­lyamatában is büszkeséget je­lentett számom­ra az erőműben dolgozni. A nyugdíjas éveimben továbbra is szeretnék a hobbijaimnak élni, búvárkodni, focizni, és majd az unokáimmal foglalkozni. Kollár Károly szakterületi oktató 1979 óta dolgo­zom Pakson, a szegedi kábel­gyárból kerül­tem ide. Természete­sen van pozitív és negatív élmé­nyem is bőven az itt eltöltött évekből. Az elmúlt harminc évben, nagyrészt biztonságban érezhette ma­gát az ember munkahely szempontjá­ból, egzisztencia szempontjából. Laczkó László karbantartás-irányító A karbantartás-irányítási osztályon karbantartás-irányító voltam. 1980-ban jöt­tem az erőműbe Nagykátáról, la­kás kellett, jó jövedelem kel­lett, eljöttem, felvettek. Érdekes volt itt dolgozni, ak­kor még él­ményteli volt a munka is. Sok min­dent meg kellett oldani, abban az időben még sok probléma adódott. Még nem igazán sikerült neki kezdeni a nyugdíjas éveknek, mert nekem is voltak problémáim, csa­ládban is voltak dolgok. Szeretném megalapozni a nyugdíjas éveket. Még a feleségemnek van pár éve az erőműben, addig itt akarunk ma­radni Pakson. László Pál osztályvezető Tolnáról kerül­tem az erőmű­be 1978 márci­usában. Elég korán idejöttem, kö­zel harminc évet dolgoztam le. Szerettem itt dolgozni, jó volt itt lenni és büszkén vállalni azt, hogy az em­ber itt dolgozhatott. Nagy közösség volt az erőmű, mindenki ismert mindenkit, a munka során mindig segítettük is egymást. Én több mint tizenöt évig voltam a munkaválla­lók által megválasztott felügyelő bizottság tagja, ez egy óriási meg­tiszteltetést jelentett. Én azt mondom, mindenki na­gyon vigyázzon az egészségére a nyugdíjas éveiben, mindenki él­vezze az életet. Ebben a korosz­tályban van még ambíció és jelen­tős tudás is, és ha szükség van még ránk, állunk rendelkezésre. Természetesen vannak konkrét terveim a jövőre nézve. Szeretném valamilyen szinten folytatni, nem biztos, hogy itt, nem biztos, hogy ezt, de mindenképpen aktívan sze­retném tölteni az elkövetkező idő­szakot. Pálmai István főtechnológus 1976 májusának elején jöttem Paksra a Vegyép­­szerrel, abban a hónapban, ami­kor két ember meghalt az erő­művet a lakóte­leppel összekötő hőtávvezeték építése közben - na­gyon kevesen emlékeznek rá -, gya­korlatilag erre érkeztem. Egy ötton­nás ZIL daru állított gémmel neki­ment egy nagyfeszültségű távveze­téknek, és a két darukötöző, akik a darukötelek alatt álltak, meghaltak. Ezek voltak az első paksi képeim. Egy sportszatyorral érkeztem ide legényemberként. Itt nősültem meg, paksi lányt vettem feleségül. Letelepedtem, és itt éltünk. Amíg lehet, visszajárok az erőmű­be dolgozni, az erőműben munkát vállaló céggel kötöttem szerződést. E mellett nagyon remélem, hogy többet tudok fúrni, bringázni, és van még egy titkos tervem, hogy meg fogok tanulni latinul, mert úgy ér­zem ez gyönyörködtetni fog engem. Regös László létesítményfelelős 1981 szeptembe­rében kerültem az erőműbe a terüle­ten lévő egyik ki­vitelezési cégtől. Egy biztos megélhetési le­hetőséget és né­mi büszkeséget jelentett az erő­mű dolgozójának lenni. Alkotóművész vagyok, festege­­tek, ebben szeretnék kiteljesedni a nyugdíjas éveimben. Szabó József né * Nagy Éva Zsuzsanna műszaki ellenőr 1980-ban kerültem az erőműbe, tulaj­donképpen gyesről. Előtte egy kivi­telező cégnél mi csináltuk az acél­­szerkezeteket a csar­nokban. Nagyon jó érzést jelentett az atom­erőmű dolgozójának lenni, nagyon nehéz a búcsú. Úgy gondolom, ret­tentő nagy tudás, tapasztalat gyűlt össze az emberekben, akik már több mint húsz éve itt dolgoztak. A jelenlegi helyzetben a nyugdíjba vonulás tulajdonképpen egyfajta me­nekülés. Szeretnék még dolgozni a to­vábbiakban is valamilyen formában. Szarka László berendezés technikus 1981 júniusában kerültem ide a Cse­pel autógyártól. Katonakoromban már építettem az erőművet. Én reaktorszerelőként kezdtem itt dolgozni. Nagy kihívás volt az erőmű építése. Rengeteg ter­vem van. Családi ház körüli mun­kák, két gyere­kem van, majd az unokák nevelése. Tóth Tamás Bernát művezető 1978. április 26- án kerültem az erő­műbe. A GYGV-nél dolgoztam Pétfür­­dőn, és onnan ke­rültem ide. Itt la­kásígéret volt, meg szakmai kihívá­sok, és érdekelt az erőmű, így kerültem ide. Először nagyon jó érzés volt az erőmű dolgozójának lenni, és na­gyon büszke voltam, mindenféle ranglétrát megjártam. Terveim az egészség megőrzése, a család szeretete. Három gyere­kem van, és őket szeretném segíte­ni, amennyire lehet. Tumpek János raktáros 1986 júniusában kerültem az erő­műbe, előtte a Vegyépszernél dolgoztam itt az erőmű területén. Abban az idő­ben egy dicsősé­get, egy kihívást jelentett számomra atomerőmű dol­gozójának lenni, mert színvonal volt. Terveim: én is családi házban la­kom, és van egy csomó olyan do­log, amit eddig toltam magam előtt, és ezt szeretném elvégezni. Szukács István műszaki szakértő 1989. június 1-jétől vagyok az erőműben. Egy kiemelt vállalat speciális feladatait kellett megolda­nom, és ezt jó szívvel, szakmai ambícióval tudtam tenni. Még szeretném a bennem felhalmozódott szaktudást az utódaimnak átadni, hogy legalább olyan szakmai sikereket tudjanak elérni, mint amit én az életemben elértem. Szabadi János vezető berendezésmérnök 1977 októberében kerültem az erőműbe Pécsről, áthelyezés­sel. Akkor még a földből alig nőttek ki az épületek. Mindent jelentett számomra az erőmű, ez volt az életem tu­lajdonképpen. Azóta eltelt több mint harminc év. Először is az évek alatt elha­lasztott dolgokat próbálom elvégezni, behozni a le­maradást. Borászkodom, van kertem, szőlőm, meg­találom az elfoglaltságomat a továbbiakban is. Varga Józsefné Éva csoportvezető 1979. január 8-án kerültem az erőműbe. Németországból jöttem akkor éppen, de szegedi származá­sú vagyok. A csúcsot jelentette számomra az erőmű, szerintem nagyon jó volt itt. Én akkora önállósággal bírtam, és talán azon kevesek egyike voltam, aki szerette nagyon csinálni, amit csinált. Szerettem az erőmű­ben dolgozni, különleges fel­adataim voltak a sok emelő­gép és targonca miatt. Szakértő voltam a saját területemen. Feladatom volt a szabályok maximá­lis betartatása. Tanulni szeretnék elsősorban az angol nyelvet, mert ebben lemaradásom van. Nyugodt, kiegyensúlyozott és sikeres év volt A PA Zrt. Igazgatóságának elnöke, dr. Molnár Károly nem túl gyakran nyilatkozott a lapunknak, pedig úgy tűnik már ősidők óta erőműves em­ber. Most, év végéhez közeledve egy összegző visszatekintésre kértem.- Elnök úr! Mióta tölti be ezt a tiszt­séget? Szereti, vagy csak megtisztelő nyűgnek tekinti, és hogyan értékeli az elnökségi éveit?- A paksi atomerőműben már ez a második ciklusom, ugyanis 1998-ban közel egy évig már betöltöttem ezt a tisztséget. Előzőleg a Tiszai Vegyi Kombinát igazgató­ságának az elnökeként dol­goztam, tehát ilyen felada­tot régóta ellátok egyetemi munkám mellett. Ám akkor egy rövid cik­lus volt, Szabó József vezér­­igazgatósága idején, de arra elég volt, hogy megismerjem a fel­adatokat és törekvéseket. Abban az időben volt az erőműnek egy olyan törekvése, hogy új blokkot építünk. Ez egy szép időszak volt. Aztán 2002 szeptemberében került sor az új igazgatóság megválasztására, és akkor kerültem vissza az igazgatóság­ba, majd választottak elnöknek. Az ak­kor kapott megbízatásom jövő év szep­temberéig szól. Elmondhatom, hogy ezt a tisztséget én töltöm be a leghosszabb ideje, amire büszke is vagyok, miután 2- 3 évente vezetői váltások voltak. Úgy gondolom, hogy - szemé­lyemtől függetlenül - egy ilyen nagy cég élén jó, ha hoszszabb távon ma­radnak a vezetők, és itt nemcsak az igazgatóság tagjai­ra, hanem a vezér­­igazgató személyé­re is gondolok. Az eltelt öt évet szakmailag nagyon sikeresnek, az én életemben nagyon fontosnak tekin­tem. A sok elméleti egyetemi munka mellett ez egy más típusú feladatot je­lent, és így lesz az ember tevékenysé­ge egy egész. Nagy megtiszteltetésnek és nagy kihívásnak tartom ezt a fel­adatot. Amikor kezdtem, akkor a gé­pészmérnöki kar dékánja voltam, és közben választottak meg rektornak. Nem könnyű feladat 30 000 hall­gató és 5 000 dolgozó irányítása, ám sikerült olyan összhangot teremteni a munkámban, amely biztosítja mind­két feladat tisztességes ellátását. Nekünk nem a mindennapi felada­tokkal kell foglalkozni, hiszen más a feladata a menedzsmentnek és más az igazgatóságnak. Az igazgatóság elnöke nem újabb vezetői pólust je­lent, hanem a stratégiai döntések meghozatalában, a vezérigazgató munkájának a segítésében, továbbá a tulajdonosi elvárások, valamint a helyi érdekek közötti kompromisz­­szum keresésében és a jövő útjának a kijelölésében van szerepe.- Milyen kapcsolódási pontok van­nak a Műegyetem rektori és a PA Zrt. Igazgatóságának elnöki teendői között?- Rengeteg kapcsolódási pont van, ami nagyon jó, bár többekben felme­rülhet: nem biztos, hogy jó. Én jónak tartom. Az atomerőmű üzemeltetésé­hez kell egy szűk atomfizikusi gárda, ám ezen a pár szakemberen kívül az összes többi szakember klasszikus erőművi mérnök, technikus és szak­munkás, a feladatok tipikusan műsza­ki feladatok. Ezeknek a szakembe­reknek az utánpótlását diplomás szin­ten az egyetem végzi. Ennek az igénynek a kielégítésére volt koráb­ban a Műegyetemnek itt Pakson egy főiskolai kara is, ahol a középkádere­ket képeztük ki. A Műegyetemen mű­ködik egy tanreaktor is, és a Közpon­ti Fizikai Kutatóintézettel együtt a paksi atomerőmű szakember-után­pótlását magas színvonalon biztosíta­ni tudjuk. Ebbe a munkába besegít az erőmű, hiszen a szakképzési alapjá­val támogatja az oktatást és a tanre­aktor biztonságos működését. A szakember-utánpótlással kapcso­latos érveket és elvárásokat el tudjuk mondani mindkét irányba. Ma már a világ olyan, hogy egész életünkben ta­nulni kell, ezért létrehoztunk egy fel­nőttképzési központot Pakson, ahol a már végzetteknek az új ismeretek megszerzését biztosítjuk helyi tanfo­lyami képzéssel. Ez az együttműködés nagyon jó, különös tekintettel arra, hogy elindult a 20 évre szóló üzem­idő-hosszabbítási program, illetve az új blokkok építése is egyre valószí­nűbb. Ezeknek a feladatoknak a meg­oldását biztosítja a Műegyetem és az atomerőmű közötti szoros kapcsolat.- Közeleg az év vége, a 2006-os év után könnyebb volt a 2007-es év?- Amikor év elején azt mondtuk, hogy az üzemzavar elhárítása befeje­ződött, egy nagy kő esett le minden­kinek a szívéről. Mi ugyan biztosak voltunk a sikerben, de akkor fordult meg ez a dolog pozitív irányba, ami­kor a 2. blokkot elindítottuk az elhá­rítás közben, és bizonyítottuk, hogy a kettőnek nincs egymáshoz köze. A blokk újraindítása után már nyugod­­tabban végig gondolhattuk, mit és hogyan kell tervezni és kivitelezni. A 2. blokk indítása nélkül lehetetlen lett volna ilyen nagy biztonsággal és idő­­ráfordítással tervezni és kivitelezni a feladatot. Ennek lett az eredménye, hogy ez az elhárítás egy sikertörténet, és az idei évet már nem terhelte sem anyagi, sem termelési szempontból. így a 2007-es év, amelyet lassan be­fejezünk, egy sikeres év lesz Paks tör­ténetében, mert csúcsteljesítmény meg­döntésére van esélyünk. Ezt annak is köszönhetjük, hogy két blokkunk már növelt teljesítménnyel működik, és a másik két blokk teljesítménynö­velésére is sor kerül 2008-ban. Ennek már a fizikai feltételei adot­tak mind fűtőelem, mind pedig a sze­kunder kör átalakítása tekintetében. Az idei év abból a szempontból is po­zitív volt, hogy az üzemidő-hosszab­bítási projekt munkája befejezés előtt áll. Ezért egy nyugodt, kiegyensúlyo­zott és sikeres évnek tartom 2007-et. A jövő évi tervekbe már be kalku­láltuk a teljesítménynövelést, ezért a tervek szerint 2008 még jobb lesz, és remélem nem következik be olyan esemény, amely ezt meghiúsítaná.- Köszönöm az interjút.-Beregnyei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom