Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
6. oldal ifiym paksi atomerőmű 2007. december Kákonyi Károly karbantartás-irányító A karbantartásirányítási osztályon karbantartás-irányító voltam a villamos és irányítástechnikai szakterületen. 1986-ban jöttem ide dolgozni Kalocsáról, munkahelyet akartam változtatni, itt láttam lehetőséget szakmailag fejlődni. Először is nagy büszkeséget jelentett számomra az atomerőmű dolgozójának lenni. Az elején rengeteg tanulás, alaptanfolyam elvégzése és a különböző szakmai tanfolyamok. Rengeteg tervem van a nyugdíjas évekre. Soha nem hittem el, hogy egy nyugdíjasnak semmire nincs ideje. Most már megtapasztaltam. Tele vagyok tervekkel, a gyerekeknek segítek a ház körül. Tehát amit eddig nem bírtam megcsinálni, azt ezután megtudom valósítani otthon. Kókai Péter csoportvezető 1979. október 30-án kerültem Paksra a Gagarin erőműből. Eleinte és folyamatában is büszkeséget jelentett számomra az erőműben dolgozni. A nyugdíjas éveimben továbbra is szeretnék a hobbijaimnak élni, búvárkodni, focizni, és majd az unokáimmal foglalkozni. Kollár Károly szakterületi oktató 1979 óta dolgozom Pakson, a szegedi kábelgyárból kerültem ide. Természetesen van pozitív és negatív élményem is bőven az itt eltöltött évekből. Az elmúlt harminc évben, nagyrészt biztonságban érezhette magát az ember munkahely szempontjából, egzisztencia szempontjából. Laczkó László karbantartás-irányító A karbantartás-irányítási osztályon karbantartás-irányító voltam. 1980-ban jöttem az erőműbe Nagykátáról, lakás kellett, jó jövedelem kellett, eljöttem, felvettek. Érdekes volt itt dolgozni, akkor még élményteli volt a munka is. Sok mindent meg kellett oldani, abban az időben még sok probléma adódott. Még nem igazán sikerült neki kezdeni a nyugdíjas éveknek, mert nekem is voltak problémáim, családban is voltak dolgok. Szeretném megalapozni a nyugdíjas éveket. Még a feleségemnek van pár éve az erőműben, addig itt akarunk maradni Pakson. László Pál osztályvezető Tolnáról kerültem az erőműbe 1978 márciusában. Elég korán idejöttem, közel harminc évet dolgoztam le. Szerettem itt dolgozni, jó volt itt lenni és büszkén vállalni azt, hogy az ember itt dolgozhatott. Nagy közösség volt az erőmű, mindenki ismert mindenkit, a munka során mindig segítettük is egymást. Én több mint tizenöt évig voltam a munkavállalók által megválasztott felügyelő bizottság tagja, ez egy óriási megtiszteltetést jelentett. Én azt mondom, mindenki nagyon vigyázzon az egészségére a nyugdíjas éveiben, mindenki élvezze az életet. Ebben a korosztályban van még ambíció és jelentős tudás is, és ha szükség van még ránk, állunk rendelkezésre. Természetesen vannak konkrét terveim a jövőre nézve. Szeretném valamilyen szinten folytatni, nem biztos, hogy itt, nem biztos, hogy ezt, de mindenképpen aktívan szeretném tölteni az elkövetkező időszakot. Pálmai István főtechnológus 1976 májusának elején jöttem Paksra a Vegyépszerrel, abban a hónapban, amikor két ember meghalt az erőművet a lakóteleppel összekötő hőtávvezeték építése közben - nagyon kevesen emlékeznek rá -, gyakorlatilag erre érkeztem. Egy öttonnás ZIL daru állított gémmel nekiment egy nagyfeszültségű távvezetéknek, és a két darukötöző, akik a darukötelek alatt álltak, meghaltak. Ezek voltak az első paksi képeim. Egy sportszatyorral érkeztem ide legényemberként. Itt nősültem meg, paksi lányt vettem feleségül. Letelepedtem, és itt éltünk. Amíg lehet, visszajárok az erőműbe dolgozni, az erőműben munkát vállaló céggel kötöttem szerződést. E mellett nagyon remélem, hogy többet tudok fúrni, bringázni, és van még egy titkos tervem, hogy meg fogok tanulni latinul, mert úgy érzem ez gyönyörködtetni fog engem. Regös László létesítményfelelős 1981 szeptemberében kerültem az erőműbe a területen lévő egyik kivitelezési cégtől. Egy biztos megélhetési lehetőséget és némi büszkeséget jelentett az erőmű dolgozójának lenni. Alkotóművész vagyok, festegetek, ebben szeretnék kiteljesedni a nyugdíjas éveimben. Szabó József né * Nagy Éva Zsuzsanna műszaki ellenőr 1980-ban kerültem az erőműbe, tulajdonképpen gyesről. Előtte egy kivitelező cégnél mi csináltuk az acélszerkezeteket a csarnokban. Nagyon jó érzést jelentett az atomerőmű dolgozójának lenni, nagyon nehéz a búcsú. Úgy gondolom, rettentő nagy tudás, tapasztalat gyűlt össze az emberekben, akik már több mint húsz éve itt dolgoztak. A jelenlegi helyzetben a nyugdíjba vonulás tulajdonképpen egyfajta menekülés. Szeretnék még dolgozni a továbbiakban is valamilyen formában. Szarka László berendezés technikus 1981 júniusában kerültem ide a Csepel autógyártól. Katonakoromban már építettem az erőművet. Én reaktorszerelőként kezdtem itt dolgozni. Nagy kihívás volt az erőmű építése. Rengeteg tervem van. Családi ház körüli munkák, két gyerekem van, majd az unokák nevelése. Tóth Tamás Bernát művezető 1978. április 26- án kerültem az erőműbe. A GYGV-nél dolgoztam Pétfürdőn, és onnan kerültem ide. Itt lakásígéret volt, meg szakmai kihívások, és érdekelt az erőmű, így kerültem ide. Először nagyon jó érzés volt az erőmű dolgozójának lenni, és nagyon büszke voltam, mindenféle ranglétrát megjártam. Terveim az egészség megőrzése, a család szeretete. Három gyerekem van, és őket szeretném segíteni, amennyire lehet. Tumpek János raktáros 1986 júniusában kerültem az erőműbe, előtte a Vegyépszernél dolgoztam itt az erőmű területén. Abban az időben egy dicsőséget, egy kihívást jelentett számomra atomerőmű dolgozójának lenni, mert színvonal volt. Terveim: én is családi házban lakom, és van egy csomó olyan dolog, amit eddig toltam magam előtt, és ezt szeretném elvégezni. Szukács István műszaki szakértő 1989. június 1-jétől vagyok az erőműben. Egy kiemelt vállalat speciális feladatait kellett megoldanom, és ezt jó szívvel, szakmai ambícióval tudtam tenni. Még szeretném a bennem felhalmozódott szaktudást az utódaimnak átadni, hogy legalább olyan szakmai sikereket tudjanak elérni, mint amit én az életemben elértem. Szabadi János vezető berendezésmérnök 1977 októberében kerültem az erőműbe Pécsről, áthelyezéssel. Akkor még a földből alig nőttek ki az épületek. Mindent jelentett számomra az erőmű, ez volt az életem tulajdonképpen. Azóta eltelt több mint harminc év. Először is az évek alatt elhalasztott dolgokat próbálom elvégezni, behozni a lemaradást. Borászkodom, van kertem, szőlőm, megtalálom az elfoglaltságomat a továbbiakban is. Varga Józsefné Éva csoportvezető 1979. január 8-án kerültem az erőműbe. Németországból jöttem akkor éppen, de szegedi származású vagyok. A csúcsot jelentette számomra az erőmű, szerintem nagyon jó volt itt. Én akkora önállósággal bírtam, és talán azon kevesek egyike voltam, aki szerette nagyon csinálni, amit csinált. Szerettem az erőműben dolgozni, különleges feladataim voltak a sok emelőgép és targonca miatt. Szakértő voltam a saját területemen. Feladatom volt a szabályok maximális betartatása. Tanulni szeretnék elsősorban az angol nyelvet, mert ebben lemaradásom van. Nyugodt, kiegyensúlyozott és sikeres év volt A PA Zrt. Igazgatóságának elnöke, dr. Molnár Károly nem túl gyakran nyilatkozott a lapunknak, pedig úgy tűnik már ősidők óta erőműves ember. Most, év végéhez közeledve egy összegző visszatekintésre kértem.- Elnök úr! Mióta tölti be ezt a tisztséget? Szereti, vagy csak megtisztelő nyűgnek tekinti, és hogyan értékeli az elnökségi éveit?- A paksi atomerőműben már ez a második ciklusom, ugyanis 1998-ban közel egy évig már betöltöttem ezt a tisztséget. Előzőleg a Tiszai Vegyi Kombinát igazgatóságának az elnökeként dolgoztam, tehát ilyen feladatot régóta ellátok egyetemi munkám mellett. Ám akkor egy rövid ciklus volt, Szabó József vezérigazgatósága idején, de arra elég volt, hogy megismerjem a feladatokat és törekvéseket. Abban az időben volt az erőműnek egy olyan törekvése, hogy új blokkot építünk. Ez egy szép időszak volt. Aztán 2002 szeptemberében került sor az új igazgatóság megválasztására, és akkor kerültem vissza az igazgatóságba, majd választottak elnöknek. Az akkor kapott megbízatásom jövő év szeptemberéig szól. Elmondhatom, hogy ezt a tisztséget én töltöm be a leghosszabb ideje, amire büszke is vagyok, miután 2- 3 évente vezetői váltások voltak. Úgy gondolom, hogy - személyemtől függetlenül - egy ilyen nagy cég élén jó, ha hoszszabb távon maradnak a vezetők, és itt nemcsak az igazgatóság tagjaira, hanem a vezérigazgató személyére is gondolok. Az eltelt öt évet szakmailag nagyon sikeresnek, az én életemben nagyon fontosnak tekintem. A sok elméleti egyetemi munka mellett ez egy más típusú feladatot jelent, és így lesz az ember tevékenysége egy egész. Nagy megtiszteltetésnek és nagy kihívásnak tartom ezt a feladatot. Amikor kezdtem, akkor a gépészmérnöki kar dékánja voltam, és közben választottak meg rektornak. Nem könnyű feladat 30 000 hallgató és 5 000 dolgozó irányítása, ám sikerült olyan összhangot teremteni a munkámban, amely biztosítja mindkét feladat tisztességes ellátását. Nekünk nem a mindennapi feladatokkal kell foglalkozni, hiszen más a feladata a menedzsmentnek és más az igazgatóságnak. Az igazgatóság elnöke nem újabb vezetői pólust jelent, hanem a stratégiai döntések meghozatalában, a vezérigazgató munkájának a segítésében, továbbá a tulajdonosi elvárások, valamint a helyi érdekek közötti kompromiszszum keresésében és a jövő útjának a kijelölésében van szerepe.- Milyen kapcsolódási pontok vannak a Műegyetem rektori és a PA Zrt. Igazgatóságának elnöki teendői között?- Rengeteg kapcsolódási pont van, ami nagyon jó, bár többekben felmerülhet: nem biztos, hogy jó. Én jónak tartom. Az atomerőmű üzemeltetéséhez kell egy szűk atomfizikusi gárda, ám ezen a pár szakemberen kívül az összes többi szakember klasszikus erőművi mérnök, technikus és szakmunkás, a feladatok tipikusan műszaki feladatok. Ezeknek a szakembereknek az utánpótlását diplomás szinten az egyetem végzi. Ennek az igénynek a kielégítésére volt korábban a Műegyetemnek itt Pakson egy főiskolai kara is, ahol a középkádereket képeztük ki. A Műegyetemen működik egy tanreaktor is, és a Központi Fizikai Kutatóintézettel együtt a paksi atomerőmű szakember-utánpótlását magas színvonalon biztosítani tudjuk. Ebbe a munkába besegít az erőmű, hiszen a szakképzési alapjával támogatja az oktatást és a tanreaktor biztonságos működését. A szakember-utánpótlással kapcsolatos érveket és elvárásokat el tudjuk mondani mindkét irányba. Ma már a világ olyan, hogy egész életünkben tanulni kell, ezért létrehoztunk egy felnőttképzési központot Pakson, ahol a már végzetteknek az új ismeretek megszerzését biztosítjuk helyi tanfolyami képzéssel. Ez az együttműködés nagyon jó, különös tekintettel arra, hogy elindult a 20 évre szóló üzemidő-hosszabbítási program, illetve az új blokkok építése is egyre valószínűbb. Ezeknek a feladatoknak a megoldását biztosítja a Műegyetem és az atomerőmű közötti szoros kapcsolat.- Közeleg az év vége, a 2006-os év után könnyebb volt a 2007-es év?- Amikor év elején azt mondtuk, hogy az üzemzavar elhárítása befejeződött, egy nagy kő esett le mindenkinek a szívéről. Mi ugyan biztosak voltunk a sikerben, de akkor fordult meg ez a dolog pozitív irányba, amikor a 2. blokkot elindítottuk az elhárítás közben, és bizonyítottuk, hogy a kettőnek nincs egymáshoz köze. A blokk újraindítása után már nyugodtabban végig gondolhattuk, mit és hogyan kell tervezni és kivitelezni. A 2. blokk indítása nélkül lehetetlen lett volna ilyen nagy biztonsággal és időráfordítással tervezni és kivitelezni a feladatot. Ennek lett az eredménye, hogy ez az elhárítás egy sikertörténet, és az idei évet már nem terhelte sem anyagi, sem termelési szempontból. így a 2007-es év, amelyet lassan befejezünk, egy sikeres év lesz Paks történetében, mert csúcsteljesítmény megdöntésére van esélyünk. Ezt annak is köszönhetjük, hogy két blokkunk már növelt teljesítménnyel működik, és a másik két blokk teljesítménynövelésére is sor kerül 2008-ban. Ennek már a fizikai feltételei adottak mind fűtőelem, mind pedig a szekunder kör átalakítása tekintetében. Az idei év abból a szempontból is pozitív volt, hogy az üzemidő-hosszabbítási projekt munkája befejezés előtt áll. Ezért egy nyugodt, kiegyensúlyozott és sikeres évnek tartom 2007-et. A jövő évi tervekbe már be kalkuláltuk a teljesítménynövelést, ezért a tervek szerint 2008 még jobb lesz, és remélem nem következik be olyan esemény, amely ezt meghiúsítaná.- Köszönöm az interjút.-Beregnyei-
