Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-09-01 / 9. szám

ff rr 2005. szeptember ATOMERŐMŰ 11. oldal Látogatóban Czinege Jánosnál, a PA Rt. nyugdíjas elektrikusánál Juhász Sándor Sipos Márton-díjas Czinege János 1979. február 28-val nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz elektrikusi beosztásba, a Villamos Üzemviteli Osztályra. Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött kezdte meg a munká­ját az erőműben. Fiatal kollégáit segítette, tanította. Segítőkész, jó szakembernek tartották. Tizenegy éves erőműves idő után - egészségi állapota miatt - 56 évesen 1990. május 3-val elment nyugdíjba. Já­nos bácsit paksi otthonában keres­tem fel, hogy az erőműben eltöltött emlékeiről beszélgessünk.- Ismerőseid, volt kollégáid tudták rólad, hogy aktív korodban sem dicse­kedhettél az egészségeddel. Beszélge­tésünk kezdetekor mégis azt szeretném megkérdezni, hogy érzed magad?- Sajnos, most is azt tudom monda­ni, hogy az egészségem nem a legjobb. Az elmúlt évtizedek alatt megtanultam a betegségemmel együtt élni. 55 éve­sen otthonomban szívinfarktust kap­tam. Nem sokon múlott, hogy életben maradtam. Úgy látszik ez a betegség „családi örökség”. Mihály bátyám és Imre öcsém - aki szintén PA Rt.-os volt - szívinfarktusban haltak meg. Koráb­ban két műtétem volt. Gerinc- és vissz­­érműtéten estem át. Sajnos hét évvel ezelőtt cukorbeteg lettem. Kezdetben gyógyszerrel, most inzulinnal kezelem a betegségemet. Ha nem is ágyhoz, de otthonomhoz köt a betegségem. Prog­ramot, utazást nem tervezhetünk a csa­láddal. Azt hiszem, többet nem kell mondanom, hogy telnek a napjaim.- Hogyan kerültél Paksra az atom­erőműhöz?- A Dunaújvárosi Házgyárban dol­goztam szakoktatói munkakörben. Anyagilag és erkölcsileg megbecsült dolgozó voltam. Sajnos a kislányom asztmás lett. Orvosi javaslatra leve­gőváltozás miatt el kellett költöznünk Dunaújvárosból. Munkahelyet, új ott-Ismét hosszú úton voltunk a Paksi Orosz Klub jóvoltából, a PA Rt. tá­mogatásával, és most megint élmé­nyekkel gazdagon tértünk haza, mint tavaly a szentpétervári útról. Ez a kirándulás azonban jellegében más volt, mint a múlt évi. Most nya­raltunk is, napoztunk és fürödtünk amellett, hogy a nevezetességekkel is megismerkedtünk. Kevesebb volt a szervezett program és több a sza­badidő, ezért néhányan magánakci­ós kirándulásokba fogtunk. Mikor Paksról elindultunk, nem gondoltam, hogy a Krim-félsziget és a Fekete-tenger ennyire szép lesz. Jó két napot utaztunk autóbusszal oda és hasonlóképp vissza, de megérte a fáradságot. A Krím déli partvidékén vé­gighúzódó Jajla hegység csodás természeti látványt nyújt. Az én szememnek - elfogultsággal a hazai táj iránt - legszebbek a zöld erdőkkel borított bárso­nyos hegyek. Itt volt min­den. Bársonyosan zöld és föléje magasodó sziklás hegység, szépen lekerekí­tett és élesen magasba tö­rő, 1.500 m-ig emelkedő. Az éghajlat igazi mediter­rán, a nap forró, a tenger kellemes. A természet számos csodát alkotott itt, hogy csak a vízeséseket, a szél és eső formálta sziklaalakzatokat, a festői tengeröblö­ket, szirteket említsem. A történelmi, kulturális értékeket te­kintve is bővelkedtünk nevezetessé­gekben. Már az odafelé úton kaptunk hont kerestem. Ennek kapcsán „kö­töttem” ki Pakson. Konkrét tárgyalást Bogár Csabával folytattam, aki akkor a villamos üzemrészleg vezetője volt. Sajnos az emlitett vezető fiatalon el­halálozott. Nem volt könnyű 45 éve­sen munkahelyet változtatnom. En­nek ellenére hamar betanultam az új­nak számító munkakörbe. Kezdettől fogva nagyon jól felkészült csapatba kerültem. Mindig számíthattunk egy­másra. Az osztályunk - mint az elne­vezésében is jelöli - üzemviteli tevé­kenységet végzett, hibaelhárítás volt a fő tevékenységünk. Visszatekintve ennyi idő után elmondhatom, hogy társaimmal mindenkor helytálltunk, becsülettel elvégeztük a munkánkat.- Ha tennél említést olyan ese­ményről. amelyre ennyi idő után is szívesen gondolsz vissza.- Nagyon jól éreztem magamat. A szakmámat, munkámat szerettem. Nem volt senkivel sem problémám. Vezetőim, kollégáim tiszteltek. Igye­keztem a munkámat a legjobb tudá­som szerint elvégezni. Hálás szívvel gondolok valamennyi volt kollégám­ízelítőt. Megálltunk Odesszában, sé­táltunk a városban és a Patyomkin­­lépcsőn. Nagyon szépnek láttuk Nyikolajev városát, melynek dokkjai­ban építették az első orosz kereskedel­mi hajót, az első páncélost és a Patyomkin páncélost. Végleges szál­láshelyünk Alustában volt, mely Jaltá­tól 45 km-re, magas hegyektől övezve a tengerparton fekszik. A várossal való ismerkedés során felfedeztük egykori erődjének maradványait, templomát, török időkre utaló parkjait, építés alatt álló minaretjét, tengerparti sétányát, kikötőjét, valamint a szanatórium cso­dálatos arborétumát. Megkóstoltuk a helyi borokat, és igen különleges ízvilággal találkoztunk. Több strandot kipróbáltunk, és hajóztunk a tengeren. Jaltára átruccanva lenyűgözött ben­nünket a kikötői korzót szegélyező előkelő szállodák, paloták, üzletek so­ra. Kirándulást tettünk a Hős városba, ra, vezetőmre. Hosszú volna felsorol­ni őket, de mégis teszek egy kis kivé­telt, ha megemlítem Kovács András és Süli János volt főnökeimet. Kor­rekt munkakapcsolat volt közöttünk. Minden problémát meg tudtunk be­szélni. Igényelték a véleményünket, szakmai javaslatunkat. Kölcsönösen számíthattunk egymásra. Ha a vezető és a beosztottak között a folyamatos munkakapcsolat megvan, akkor min­den feladatot, munkát el lehet végez­ni. Az elmondottakból adódóan rossz emléket nem őrzök a szívemben. Az Atomerőmű újságot olvasva mindig figyelemmel kísérem a benti dolgok híradásait. Örülök az elért sikerek­nek. Kevésbé a rossznak, de tudom, hogy a problémák kijavítását, elhárí­tását mindig, mindenkor elvégzik.- Nyugdíjasként jártál az erőműben?- Egy alkalommal - kollégáim hí­vására -, körülbelül 10 évvel ezelőtt. Sajnos kényszerűségből annál többet a PA Rt. orvosi rendelőjében megfor­dulok kontrollvizsgálat céljából.- Mesélj a családodról!- Nyugdíjas feleségemmel - aki sajnos szintén súlyos cukorbeteg - él­jük a mindennapi életünket. Szeretet­­ben, egymást segítve, átlagos ember­ként tesszük a dolgunkat. Beosztással nem szenvedünk semmiben sem hi­ányt, annak ellenére, hogy havonta 20 ezer forintot költünk orvosságra. Saj­nos ez az összeg egyre csak emelke­dik, az évenkénti egyszeri vagy több­szöri áremelkedés miatt. Három fiunk és egy lányunk van. Valamennyien családosok. Öt unokánk és négy déd­unokánk van. Nagy bánatunkra több száz kilométer választ el bennünket tőlük. Amikor eljönnek hozzánk, ak­kor az életünk legboldogabb napjait éljük együtt a családdal.- Köszönöm a beszélgetést. Még hosszú, örömteli életet, boldogságot kívánok neked és kedves családodnak!-MJ­Szevasztopolba, valamint Bahcsisze­­rájba, ahol megnéztük a híres szökő­kutak majd felsétáltunk a közeli szik­lakolostorhoz. Palotanéző kőrútunkon megcsodáltuk a masszandrai kastélyt, a livadiai Márvány palotát, ahol a híres ,Jaltai egyezmény” köttetett, továbbá a Fekete-tenger egyik jelképeként is­mert, sziklaszirten álló Fecskefészek kastélyt, az alupkai Voroncov palotát, melyhez a legmesésebb park társul. Gurzufban felkerestük Csehov nyara­lóját és Puskin emlékházát. A világ te­tején érezhettük magunkat, amikor fel­mentünk az Aj-Petri hegy 1.200 m ma­gasan fekvő fennsíkjára, és onnan még megtettünk 34 métert a csúcsig. A szép élmé­nyeket, az egész nyara­lást megkoronázta a ha­zafelé vezető út egyik állomása, Kamenyec- Podolszkij. Mintha egy meséskönyv elevene­dett volna meg előt­tünk. Nagy park, tekin­télyes fákkal, míves szobrokkal. Mély ka­nyon, folyóval, hatal­mas viadukttal, víz­eséssel. Aztán templo­mok, műemléképüle­tek, régi tornyok és a hatalmas Öreg vár, mely méltóságteljesen uralkodik a dombtetőn. Egyszóval gyönyörű képbe csöppentünk! Szép volt az egész út, a Fekete-ten­ger, a Krím, a nyaralás, de jó volt ha­zaérni is. Mindezekért köszönet a szervezőknek, a tolmácsolást végzők­nek és a gépkocsivezetőknek!-Lovásziné Anna-A hetedik alkalommal megtartott „Megyehét” programjában szep­tember 1-jén a Vármegyeháza ud­varán ünnepi közgyűlés keretében adták át az idei megyei kitüntetése­ket. Ezen az ünnepi ülésen vehette át Juhász Sándor, az Atomerőmű Sportegyesületének ügyvezető igaz­gatója a Sipos Márton-díjat. Ebben az évben (szeptember 2-4.) is­mét a szegedi DEMASZ Rt. vállalta a villamosenergia-ipari vízi találkozó lebonyolítását. Tíz csapat több mint 100 fővel vett részt a versenyen. Péntek dél­után a csapa­toknak lehető sége nyílt edzeni a Maty-éren kiépített Gróf Széchenyi István evezős és ka­jak-kenu pályán, ismerkedve az ipar­ág tulajdonában lévő hajókkal és ma­gával a pályával. A verseny szombat reggel az ünne­pélyes megnyitóval vette kezdetét, majd megkezdődtek a futamok. A verseny távja minden hajótípus­ban 500 m, ami a rajthoz történő fel­evezéssel együtt már dupla távot je­lentett. Minden csapat igyekezett ki­használni a 3+1 indulási lehetősé­get, ami abból is látszik, hogy egyre I több futamban kellett előfutamokat rendezni. Többen voltak, akik egy órán belül háromszor is rajthoz álltak, de min­denki kihozta magából a maximumot. Elmondhatjuk, hogy idén is sike­rült eredményesen szerepelni és na­gyon sok éremmel és ponttal öregbí­teni az erőmű hímevét. A verseny végén felszabadult für­dőzés vette kezdetét, levezetve a nap feszültségét. A találkozót este jó hangulatú ban­kett zárta a DÉMÁSZ patinás székhá­zában, ahol sor került az eredmény­­hirdetésre és a díjak kiosztására is. nak, elnöke a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Felügyelő Bi­zottságának és a „Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány” kuratóriumá­nak. Számos, még fel nem sorolt tisztséget töltött és tölt be. Az évtize­deken át végzett sport- és sportszer­vezői tevékenysége elismeréseként részesült a Sipos Márton-díjban. EREDMÉNYEK: I. helyezés: • Kajak női egyéni: Bércesné Kiss Andrea • Kenu ve­gyes páros: Jártás Tímea - Takács Tibor • Kenu férfi négyes: Blatt Kristóf-Blatt József-Szucsán Sándor-Hirt János II. helyezés: • Kenu vegyes csa­ládi: Jártás Tímea-Járfás Viktor- Járfás Tamásné • Kenu férfi né­gyes: Fejes Imre-Járfás Viktor- Makai János-Takács Tibor • Kenu vegyes négyes: Horváth Tünde- Bércesné Kiss Andrea-Szucsán Sándor-Makai János • Kenu ve­gyes páros: Hipszki Edit-Hirt Já­nos • Kenu női páros: Jártás Tímea-Járfás Tamásné • Kenu fér­fi páros: Hirt János-Blatt József III. helyezés: • Kajak női egyéni: Reményi Veronika • Kajak női pá­ros: Reményi Veronika-Bércesné Kiss Andrea • Kajak férfi 40+: Szucsán Sándor • Kenu vegyes páros: Jártás Tamásné-Blatt Jó­zsef IV. helyezés: • Kajak női páros: Horváth Tünde-Hipszki Edit • Ka­jak férfi 50+: Fejes Imre • Kenu férfi páros: Takács Tibor-Makai Já­nos • Kajak női egyéni: Hipszki Edit VI. helyezés: • Kajak vegyes pá­ros: Reményi Veronika-Szucsán Sándor • Kajak férfi páros 40+: Nagy István-Fejes Imre VII. helyezés: • Kajak vegyes pá­ros: Hipszki Edit-Takács Tibor Első sor: Nagy István, Hipszki Edit, Járfás Viktor, Blatt Kristóf, Makai János Hátsó sor: Járfás Tamásné, Reményi Veronika, Horváth Tünde, Járfás Tímea, Bércesné Kiss Andrea, Szucsán Sándor, Fejes Imre, Takács Tibor, Blatt József, Hirt János A Fekete-tenger partján A Krímben, ahol a nap forró, a tenger kellemes Juhász Sándor Zala­egerszegről került Paksra 1990 márciusában, és a paksi kosárlabdacsapat vezetőedzője lett. Büszke lehet arra - és az is hogy az ő keze alatt csi­szolódott Gulyás Róbert, akivel nagyon sok időt töltött az edzőteremben. A közel négy évig tartó edzőség után 1993. július 1-jétől lett ügyvezető igazgató. Nagyon sok tár­sadalmi megbízatása volt, és van jelenleg is. Gratulálunk Sándor! További sike-Csak néhányat említek: már 13 éve reket és jó egészséget kívánunk! tagja a Magyar Olimpiai Bizottság­­-béri-XXVII. Iparági Vízi Találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom