Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ A Mochovcei Atomerőmű 2. blokkjának sikeres üzembe helyezése A Mochovcei Atomerőműben 1999. áprilisában kezdődött meg a 2. blokk üzembe helyezése. Az első határkő a kibővített nyomáspróba volt, amelynek során az egyes primer-és szekunderköri berendezések tömörségének és szilárdságának ellenőrzésére került sor. A melegjáratási próbák célja az volt, hogy az összes üzemi rendszert lepróbálják a névleges üzemi értékekhez közelítő paraméterek mellett. A mochovcei üzembe helyezők munkájának magas színvonalát igazolta az 1999. augusztus 6-án végrehajtott integrális tömörségi vizsgálat figyelemreméltó eredménye. Ennek során a mért tömörtelenség 1,88 % volt 24 óra alatt, míg a megengedett érték 5 %/nap. Az inaktív próbák nagyjavítással fejeződtek be, amelynek során minden, a próbákon részt vett fontos komponenst ellenőriztek. Ilyen kiválasztott berendezések voltak például a reaktortartály, annak belső alkatrészei, a gőzfejlesztők, a főkeringtető szivattyúk, az üzemzavari és villamos rendszerek. Minden ellenőrzési folyamatról részletes jegyzőkönyvek készültek, amelyeket a fővállalkozó, az erőművi technológia generálszállítója és az üzemeltető illetékes műszaki osztályainak szakemberei tanulmányoztak. Az ellenőrzésekről készült dokumentumok mellékletét képezték a Szlovák Atomenergia Felügyeletnek címzett beadványnak, amelyben az üzemanyag berakás engedélykérelmét indokolták. A generál revízió befejező időszakában fokozatosan megkezdték az üzemanyag berakásban érintett rendszerek előkészítését. Ismételten ellenőrizték az automatikus mérőrendszerek működőképességét, a biztonsági rendszerek állapotát: ezeket a munkákat 1999. szeptemberének utolsó napjaiban fejezték be. Ezzel együtt az üzemanyag berakás engedélyének kiadása céljából egy sor dokumentumot készítettek elő a hatóság számára. A nukleáris hatóság mellett egyéb állami felügyeleti szervektől (népegészségügyi szolgálat, munkavédelmi felügyelet) is engedélyt kellett kérni. Az engedélyezési dokumentációkban a berendezéseken elvégzett összes beavatkozást dokumentálni kellett. A Mochovcei AE üzembe helyezésének főtechnológusa és koordinátora így értékelte az elért eredményeket: „A nagyjavítás végrehajtására az ütemtervvel összhangban került sor. A revíziókhoz kapcsolódóan a berendezések minőségellenőrzése igazolta, hogy a berendezések kielégítenek minden velük szemben támasztott követelményt a biztonságos üzemeltetéssel összefüggésben.” A fizikai indítási fázis megkezdéseként október 5-én behelyezték az első fűtőelemet a reaktorba. Ezt a lépést egy egyeztetés előzte meg, ami a Szlovák Atomerőművek Rt. Nukleáris Biztonsági Bizottsága Elnökségének akkori elnöke és a Szlovák Elektromos Művek Rt. vezérigazgatója között zajlott le, és amelyen jelen volt az akkori szlovák gazdasági miniszter is. Az egyeztetés bevezetőjében Jozef Valach, a Szlovák Atomerőművek Rt-hez tartozó Mochovcei AE igazgatója hivatalosan bejelentette, hogy az erőmű 2. blokkjának összes műszaki berendezése, valamint a blokk személyzete felkészült az első nukleáris fűtőelem behelyezésére és a blokk fizikai indításának megkezdésére. Ezt követően a Nukleáris Biztonsági Bizottság a kivitelezésben részt vevő szervezetek képviselőinek közreműködésével értékelte az inaktív próbákat és ismertette a 2. blokki ellenőrzések eredményeit a felügyeleti szervek jelenlévő képviselőinek. Az értékelés befejezéseként a nukleáris hatóság főfelügyelője fejtette ki a Felügyelet részletes álláspontját, amellyel jóváhagyta a fűtőelemek reaktorba történő behelyezését 1999. október 4-i kezdéssel. Az erőmű igazgatója válaszában kifejtette az üzemeltetői álláspontot, miszerint a határozat szellemében felelősségteljes módon fogják a blokk üzembe helyezését végrehajtani. A fizikai indítás első fázisában a fűtőelemek reaktor aktív zónába történő berakásával járó műveletek végrehajtására került sor, amelyek 1999. október 10-én fejeződtek be. 1999. november 30-án minden feltétel készen állt a fizikai indítás második fázisának megkezdéséhez. A hatóság határozatában engedélyezték a reaktor MET-re hozását, ami a névleges reaktor teljesítmény 0,0001 %-a, hozzávetőlegesen 100 W. Ezen fázis alatt megmérték a reaktor aktív zóna fizikai és neutron karakterisztikáit és lepróbálták a reaktor legfontosabb védelmi rendszereit. A MET kiindulási állapotában a hőmérséklet 200 “C, a nyomás 12,3 MPa volt. A 2. blokk reaktorának első MET állapotát 1999. december 1-én, 19.50-kor sikerült elérni és 20.15-re stabilizálták azt. A fizikai indítás sikeres befejezését követően került sor az energetikai indítás fázisára, amikor a reaktor teljesítményt a névleges teljesítmény 2 %-os értéke fölé vitték. 1999. december 14-én a hatóság jóváhagyta az energetikai indítás fázisába történő átlépést, a reaktor teljesítményét a névleges érték 5 %-ára állították be. A következő határkő a 10 %-os teljesítményszint elérése volt. 1999. december 21-én délelőtt sikerült a Mochovcei AE 2. blokkját szinkronizálni a szlovák energetikai rendszerhez és megkezdték az első „kilowattok” beadását a rendszerbe. A reaktor eközben már elérte a 20 %-os névleges teljesítményt. Az első turbógenerátor mellé december 22- én este a második gépegységet is hálózatra kapcsolták. “A blokk energetikai indításával további lépést tettünk azon cél irányába, ami szerint a szlovák energiarendszer egy olyan jelentős energiaforrást kap, amely a jövőben legalább 40 évig biztosítani tudja a villamos energia előállítását és szolgáltatását biztonságos, megbízható, gazdaságos és környezetbarát módon.” Ezekkel a szavakkal avatta fel a kettes blokk mindkét turbináját az Elektromos Művek vezérigazgatója és elnökségének akkori elnöke, Stefan Kosovan, az erőmű igazgatójának, Jozef Valachnak a jelenlétében. Balakovó - atomerőmű - tavasz Április végén lehetőségem nyílt rá, hogy Balakovóba utazhassak. Kiváncsi voltam rá, sokat hallottam az orosz “mintaatomerőmüről”, és családi kapcsolatok is fűznek oda. Végre eljött az idő. Nem tudom más hogy van vele: ritka utazásaim alkalmával az indulás előtt mindig furcsa szorongás vesz rajtam erőt, és inkább maradnék, még ha bármilyen becses tája is a világnak a célpont. Furcsa hangulatomra még inkább rányomta a bélyegét a Ferihegyi Repülőtéren tapasztalt „affér”: már a beszállás előtti váróban - tehát a jegy- és pogygyászkezelés, valamint az ellenőrzések után - a Malév bizonyos „Károly” nevű alkalmazottja nyomdafestéket ugyan tűrő, ám a szolgáltató-fogyasztó viszonyban megengedhetetlen hangon közölte az egyik orosz női utassal, hogy kézipoggyászának súlya X kilogrammal meghaladja a megengedett értéket (hogy nem vették észre korábban?), amiért vagy fizet ugyanannyi dollár pótdíjat, vagy nem száll fel a repülőre. Tette mindezt akkor, amikor Aeroflot járatról volt szó (tehát a problémát inkább a gép személyzetének kellett volna szóvá tennie), és mint később kiderült, a gép éppen ha félig telt meg (vagyis még sok száz kilót elbírt volna). A halkan tiltakozni próbáló utas nemigen jutott szóhoz. Mindegy. Mi tudjuk, hogy kell viselkedni Európában. Az orosz fővárosban az itthonihoz hasonló, szokatlan meleg és a WANO Moszkvai Központjának képviselője fogadott. A londoni Koordinációs Központ vezetője és a bolgár kollégák „összegyűjtése” után a Domogyedovói Repülőtérre vezető úton ismét meggyőződhettem róla, milyen hatalmas város is Moszkva, és mennyire túlzsúfolt. A nagy nyugati cégek tovább erősödő jelenléte még az autóból is nyilvánvaló volt. A Moszkva-Szaratov repülőjáraton valamennyi külföldi résztvevő meggyőződhetett róla, a régi beidegződések még élnek: majd egy órát vártunk az utolsó percben betoppant, feltételezésünk szerint „fontos” emberre. Ám a kapott hideg vacsora kellemes és váratlan meglepetés volt. Jó „Baltika” sört is lehetett kérni - 30 rubelért (1 rubel 10 Ft). Sőt: a gép probléma nélkül leszállt! Szaratovban már éjjel 11 óra elmúlt, mire buszra szálltunk. Ezért keveset láttunk, de a Volga folyam nagysága így is megdöbbentő volt. A kissé döcögős út hosszát csak akkor vettem igazán észre, amikor Balakovó határában 3 körül az órámra néztem. Megérkeztünk „az építők, energetikusok és vegyészek városába” (transzparens hirdette). A késői időpont ellenére többfogásos „vacsorával" fogadtak minket, melyből ki-ki állapota szerint fogyasztott. Mivel a vendégházban nem volt elég hely, a csoportot két részre osztották. Mi, akik a Lazurnijban épült üdülőben kaptunk szállást, nem jártunk rosszul. Igaz, további 20 percet utaztunk Chrysler kisbuszokon, majd a helyszínen előbb a villany, később a viz fogyott el, de a szoba pazar volt. Igazából lakosztálynak kellene nevezni mérete és berendezése alapján. Kivitelezése első osztályú volt, egy négycsillagos szállodában is elment volna. így hajnali fél öt körül jó körülmények között, ám a másnapi előadásom miatt kissé nyugtalanul hajtottam fejemet álomra. A program csak fél órával kezdődött a tervezettnél később. A reggeli azonban már rányomta a bélyegét a további vendéglátásra: vagy négy fogásból állt. Az ebédeknél is alig győztük számolni a tányér melletti evőeszközöket. A kiszolgálás kifogástalan volt (ami - mint megtudtam - visszavezethető az éttermi személyzet külföldi „kiképzésére” is). És ez még csak fokozódott az első nap utáni hivatalos vacsoránál, ahol az orosz konyha szinte minden jól és kevésbé ismert fmomságát-nevezetességét felszolgálták válogatott italok mellett. A „habot” a nép- és könnyűzenei program jelentette. Az atomerőművek biztonsági kultúráját tárgyaló programra a városban található, igen jól felszerelt Információs Központban került sor. (Különlegesség volt számomra, hogy a helyszínre utazva mindig szirénázó rendőrautós kíséretet kaptunk!) A mi Látogató Központunkkal összehasonlítva a talán kevesebb kulturális-történeti és „kézzelfogható” tárgy tűnik fel. Inkább szakmai - de érthető, alapszintűtől kezdődő - a kiállítás. Érdekes az atomerőművet, üzemeltetésének sok területét részletesen, rajzfilmszerűen bemutató, ujjal irányítható interaktív tájékoztató képernyő. (Szomorú különbség, hogy a bemutatott, az atomenergia hasznosításában résztvevő tudósok között egy magyar sem szerepel.) A kiállítást csinos, udvarias, tájékozott hosztesszek segítenek bemutatni a vendégeknek. Az idő rövidsége miatt a második este programjából ki kellett hagynom a hirtelen szervezett, ám később a német és más résztvevők által is annyira dicsért volgai sétahajózást, amelyet hagyományos szaunázás követett. (Az elbeszélések alapján igen jó lehetett a hangulat.) így viszont eleget tudtam tenni családlátogatási “kötelezettségemnek”, melyre az egyetem befejezése óta először tudtam sort keríteni. A hivatalos program befejezésekor festett, híres uráli kőzetekből készített ajándék képpel búcsúztattak minket vendéglátóink. Remélem, hogy honfitársaiknak hasonló fogadtatásban lesz részük az általunk szervezett magyarországi programokon! Szerencsésen visszarepültünk Moszkvába, ahol a résztvevők többsége elbúcsúzott egymástól. Az ortodox húsvétra készülő, nyüzsgő, fényes nagyvárosban már csak egy esti sétára maradt időm. Egy időre megint elhagytam Moszkvát.- hadnagy ■ 2000. június A 2. blokk terv szerinti leállítását fokozatosan hajtották végre január 24-ig. A leállásra azért volt szükség, hogy a tervezett megelőző karbantartást végre tudják hajtani, ennek során ellenőrizték az összes rendszer és berendezés viselkedését, az 55 %-os teljesítményre hozás esetleges következményeit. Azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek az energetikai indítás ezen fázisa alatt keletkeztek, fokozatosan felszámolták. Ezt követően a blokkot ismét az 55 %-os teljesítmény szintre történő hozták, ahol végrehajtották az ehhez a szinthez előírt próbákat. A sikeres végrehajtás után engedélyezte 2000. február 1-én a hatóság a teljesítmény növelését 75 %-ra, ahol további vizsgálatokkal ismét ellenőrizték a berendezések megbízhatóságát. Március 19-ére a 2. blokk 100 %os teljesítmény szintje mellett már túljutottak a 144 órás próbaüzemen, ami pontban 20.30 órakor ért véget, és egyben az új blokk indításának utolsó mérföldkövét jelentette. Ezt követően a beruházók átadás-átvételi naplójában rögzítették, hogy a blokk március 22-én hivatalosan átadás-átvételre került a szállítók (Skoda Praha, Hydrostav Bratislava) és az üzemeltetők között. A Szlovák Nukleáris Felügyelet 2000. április 10-én adta ki a blokk üzemeltetési engedélyét. A 2. blokk építésének befejeztével és üzembe helyezésével Szlovákiának 6 db nukleáris energetikai blokk áll rendelkezésére összesen 2640 MW beépített teljesitménynyel. Ez a kapacitás potenciálisan a szlovák villamosenergia-igény több mint 60 %-át képes kielégíteni. A Mochovcei AE építés befejezésének kapcsán sor került egy nemzetközi szakmai konferenciára is, amely tovább növelte az esemény ünnepélyességét. A konferencián a beszállítók, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a WANO Moszkvai Központja, a Magyar és a Cseh Villamos Művek, a pénzügyi csoportok, az állami és önkormányzati szervek, a felügyeleti szervek, a tudományos intézetek és egyetemek, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Gazdasági Minisztérium, a Francia Nagykövetség képviseltették magukat. Jelen voltak továbbá az építkezésben résztvevő külföldi cégek országainak (Orosz Föderáció, Franciaország, Csehország) diplomáciai képviselői, az illetékes minisztériumok küldöttei, a Szlovák Energetikai Felügyelő Tanács Elnökségének tagjai, az energiaszolgáltató és elosztó cégek, a beruházásban és a helyszíni kivitelezésben résztvevő cégek egykori és jelenlegi vezetői. A PA Rt.-t Nagy Sándor vezérigazgató úr képviselte, aki a paksi munkavállalók jókívánságai mellett egy erre az alkalomra készített, felirattal ellátott nagyméretű Zsolnay-vázát nyújtott át a Mochovcei AE vezetésének. Az elmúlt év végén a „Riskaudit” cég jelentést adott ki a Mochovcei AE biztonságnövelő programjának megvalósítását vizsgáló ellenőrzés eredményéről. Ezen jelentés megállítása szerint a Mochovcei AE az első olyan szovjet típusú atomerőmű Közép- és Kelet-Európábán, amelyben a biztonság színvonala összeegyeztethető a nyugati előírásokkal. Köszönjük Róbert Holy úrnak, a Mochovcei AE Információs Központja vezetőjének a cikk megszületésében nyújtott segítségét. Varga József Tanuljunk egy kis botanikát! Magyarország védett növényei „...könyvekből botanikát kellene tanulnia annak is, aki lelkiismeretesen akar kirándulásai során csokrot szedni, mert a ritkaságok, érdekességek tömeges leszedésével komoly kárt lehet okozni. ...Ha szeretjük a virágot, tanuljunk tehát egy kis botanikát, legalább annyit, hogy meg tudjuk állapítani, az előttünk viruló növény tömegesen él-e, vagy kímélni kell."(Boros Ádám) E pár sornyi, a Magyarország védett növényei c. könyvből idézett intelem igen időszerű most, amikor a szép, meleg idő kicsalja az embereket a szabadba. Gyakoribbá válnak az erdei gyalogtúrák, a hétvégi kirándulások. Ilyenkor bizony nehéz ellenállni a tarka színekben pompázó virágok csábításának. Védett-e avagy sem? Csak egy szál van belőle vagy belepi az egész mezőt? Ezeken a kérdéseken sajnos kevesen gondolkodnak el, és minden rossz szándék nélkül gyűjtik csokorba a virágokat, a védett, ritka növényeket, mit sem sejtve arról, hogy ezzel mekkora kárt okoznak. Akik igazán szeretik a természetet, és szeretnének az erdei, mezei virágokról bővebb ismeretekhez jutni, azoknak ajánlom figyelmébe a Magyarország védett növényei c. kiadványt, mely a Mezőgazda Kiadó Védett természeti értékeink c. sorozata legújabb köteteként, Farkas Sándor szerkesztésében jelent meg. Farkas Sándor nevét az Atomerőmű c. lap olvasói közül sokan ismerhetik, hiszen az újságban folyamatosan jelennek meg védett növényeket bemutató fotói, írásai, és több alkalommal adtunk hírt fotókiállításairól, újonnan megjelent könyveiről. A Magyarország védett növényei c. könyv országos szinten, tudományos körökben elismert, ritkaságnak számító, hiánypótló kiadvány. Széleskörű ismereteket felölelő monográfia, mely hasznos szakkönyv, nélkülözhetetlen tankönyv, és egyben érdekes, vonzó képeskönyv. A több mint 500 védett növény bemutatása 30 neves botanikus közreműködésével, és nyolc évig tartó kutatómunka, nagyméretű adatgyűjtés és növényfotózás eredményeként készült el. Ezt a nagylélegzetű művet szerkesztette egységes, áttekinthető formába Farkas Sándor, akinek szakmai hozzáértése elismert, prcn fikkal egyenrangú autodidakta botanikus és fotóművész vallják róla. A könyv ismereteket nyújt a természet- és növényvédelem elveiről, a magyar növényvilág védelméről, a nemzetközi „vöröslistákról” és a természetvédelmi egyezményekről. Képet ad a hazai flóra veszélyeztetettségéről és növényföldrajzáról. A növényrendszertani és nevezéktani alapismereteken túl még számos hasznos információt közöl a könyv. A lapok egyik oldalán négy-négy védett faj színes fotója látható, a másik, vele szemben lévő oldalon pedig a növények morfológiai leírása, élőhelye, előfordulási térképe található. így a szöveg és a kép könnyen áttekinthető, értelmezhető, és a növények tanulmányozása nem csak hasznos, de egyben kellemes szórakozást is nyújt. A ritka növénytani gyűjtemény megjelenését támogatta a Környezetvédelmi Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Frankfurt ’99 Kft., az előkészületi munkák támogatásához többek között a PA Rt. is hozzájárult. A külső megjelenésében reprezentatív, tartalmában színvonalas kiadvány sikerrel szerepelt az elmúlt évben, Frankfurtban megrendezett könyvkiállításon. A könyvben örömét leli mindenki, a hozzáértő botanikus és a természetkedvelő kiránduló. Színes, látványos és egyben szórakoztató képeskönyv ez, mely egy tankönyv igényességével segíti ismeretekhez olvasóit. Lovászi Anna
