Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 1999. november Aradon, a magyar Golgota városában Az edényes (szállítószövetekkel már rendelkező) virágtalan növények a hazai flórában 60 fajjal képviseltetik magukat. A harasztok törzsének (PTERIDOPHYTA) családjai, nemzetségei megjelenésükben, termőhelyükben és életmódjukban is nagy változatosságot mutatnak. Az üde erdők mellett sziklafalakon éppúgy találkozhatunk velük, mint lápréteken, sőt lebegőhínárok tagjaként. Egyesek csak néhány cm nagyra, míg mások akár másfél m-esre is megnőnek. Vannak közöttük olyanok, melyek spórája az asszimiláló levelek fonákán fejlődik, de több olyan faj is akad, melynek elkülönülő spóratermő levele van. A törzs fajainak kétharmada védett! A páfrányok, különösen a pajzsikák elkülönítése néha szakembereknek sem könnyű feladat. A nemzetség 6 hazai fajából - a közismert erdei pajzsikát (Dryopteris filixmas) kivéve - mindegyik védett. A szálkás pajzsika 40-80 cm magasra növő páfrányunk. Nem örökzöld növény, de ép egyedeire - enyhébb időjárás esetén - még a tél közepén is rátalálhatunk. Hajtásai egy tőből, gyakran többé-kevésbé tölcséresen fejlődnek. A levelek kétszeresen szárnyaltak (a megjelenésükben leginkább hasonló rokon fajok levelei háromszorosan osztottak), a levélszámyacskák fogai kb. 1 mm-es szálkahegyben végződnek. A levélnyél nagyjából fele olyan hosszú, mint a levélgerinc. A levéllemez fonákán, július-szeptemberben fejlődő spórákat vese alakú fátyolkák fedik. Cirkumpoláris elterjedésű faj, hazánk egyik gyakoribb páfránya. Elsősorban hegy- és dombvidéki tájaink üde, nyirkos talajú erdeiben él, de szórványosan tenyészik sík vidéken is, ahol elsősorban láperdőkben, ártéri ligeterdőkben, valamint idősebb állományú telepített fenyvesekben fedezhetjük föl. Megyénkben megtalálható a Geresdi- és Szekszárdi-dombvidéken, valamint a Tolnaihegyháton. A Mezőföldről eddig csak Németkér határából ismertük, de az elmúlt hónapban - egy kutatómunka keretében - sikerült 6 tövét meglelni egy az erőműtől mindössze 2 km-re lévő égerligetben is. Természetvédelmi értéke 5000 forint. Farkas Sándor 1999 szeptemberében Paksra aradi vendégek érkeztek a Csiky Gergely Gimnáziumból, öt diák és három tanár. A meghívást már korábban elfogadták, hiszen olyan eseményen vehettek részt, mely városuknak legfontosabb évfordulóját idézte fel: az aradi tizenhármak kivégzését 1848. október 6-án. Eljött hát a 150 éves évforduló, s mi ezt az aradiakkal együtt ünnepelhettük. Az előzmények a tavalyi évre nyúlnak vissza. Kollégáimmal 1998 áprilisában történelmi, irodalmi, művelődéstörténeti vetélkedőt szerveztünk a paksi középiskolánknak „Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat” címmel. A diákok a Vak Bottyán Gimnáziumból és az ESZI-ből megmutatták, mit tudnak 1848-ról és 1956-ról. A versenyen kiemelkedően szereplők részt vehettek egy történelmi emléktúrán Erdélyben, melynek során felkerestük és megkoszorúztuk a '48- as emlékhelyeket Aradtól Kézdivásárhelyig. Ekkor találkoztunk, utunk első napján az aradi magyar gimnázium tanáraival és diákjaival. Ez a találkozás inspirált bennünket arra kollégáimmal, Gyöngyösi Olgával és Tóth Zoltánnal együtt, hogy már idén tavasszal hozzákezdjünk egy újabb történelmi játék szervezéséhez. Célunk az volt, hogy az idei őszi történelmi tárgyú Gloria victis vetélkedő résztvevőivel felidézzük 1849 tragikus eseményeit, valamint az 1956-ot követő megtorlásokat, egymás mellé helyezve ezzel a két évforduló nemzeti jelentőségét. Az aradiak elfogadták meghívásunkat, s a játék résztvevőiként megérkeztek Paksra szeptember 23-án. Mindnyájunkat lenyűgözött jártasságuk az eseményekben, mindent tudtak a két legfontosabb képzőművészeti alkotásról, mely az aradi eseményeket jeleníti meg a későbbi korokban: Zala György Szabadság-szobráról és Thorma János „Aradi vértanúk” című festményéről. Megértettük, hogy számukra rendkívüli érték a nemzeti múlt, a közös nyelv, a közös kultúra. Talán fontosabb, mint sokaknak az anyaországban. A Paksi Önkormányzat, az ESZI, a PA Rt. jóvoltából elindulhattunk 24 paksi diákkal Aradra, hogy együtt emlékezzünk a „magyar Golgota városával” (Kossuth szavai) a nemzet vértanúira. Vendéglátóink figyelmességét dicséri, hogy már okt. 5-én este ott lehettünk az ünnepi előadáson (Varga Gábor „Tábornokok” című drámáját adta elő a nagyváradi Szigligeti Színház magyar társulata), ahol nemcsak az ünneplő aradi magyarok voltak jelen, de megérkezett a magyar kormányfő is feleségével, valamint a magyar kormány több minisztere is. A világ különböző országaiból érkeztek a hajdani tábornokok leszármazottai, köztük a 94 éves Knézich-ükunoka. Az ünnepi előadás Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter köszöntő szavaival kezdődött el, majd megelevenedett a színen a tábornokok utolsó éjszakája. A záró pillanatban meglepetés volt számunkra, hogy az aradi diákok között a mi tanulóink is felvonultak a színpad elé mécsessel a kezükben, hogy köszöntsék Arad városát s a vendégeket. 6-án délelőtt ünnepi szentmisén vettünk részt a minoriták templomában, abban a templomban, melynek udvarán egy védett, elkerített részben elhelyezték Zala György Szabadságszobrának darabjait. A szobrot 1925-ben távolították el az aradi főtérről, s a hosszú fogságából éppen ezekben a napokban szabadult ki az aradi várbörtönből. Az ökumenikus istentisztelet végét már megzavarták a szélsőséges tüntető román csoportok, a templomból kiáramló ünneplő tömeget hangosan szidalmazták, szavaik, mindannyiunkat nemzeti önérzetünkben sértettek. A gyalázkodás délután a vesztőhelyen is folytatódott, ahova mi is, mint mindenki más, emlékező szívvel mentünk koszorúnkat elhelyezni, rajta a felirattal: „Az aradi vértanúk emlékére, a paksi középiskolások.” A jelenlévő rendőrök nem igyekeztek megfékezni a tüntetőket, akik nemzeti zászlóikat lobogtatva sértő szavakkal zavarták meg az ünnepi szónoklatokat, Dávid Ibolya beszédét, Durai Miklósét, Markó Béláét, az erdélyi magyar egyházak képviselőét, de Arad megye román prefektusának, Neamtiu úrnak a szavait is, akit árulónak bélyegeztek. A zuhogó esőben több órán át álltunk a vesztőhelyen, hallgattuk a szónoklatokat, s a gyalázkodó szavakat. A mellettem álló diákjaimnak igyekeztem fordítani a román szavakat, tudni akarták, mit hallanak, s mi miért történik körülöttünk. Talán először kerültek szembe a felismeréssel, hogy magyarnak lenni kisebbségi létben nem egyszerű dolog. Többet ért ez a pár órás tapasztalat, mint sok történelemóra. A tömeg nem mozdult, türelmesen várt az esőben, az együvé tartozásnak ritka pillanatait éltük át mi magunk is. Elhelyeztük koszorúnkat, s elindultunk visszafelé a busszal át a Maros hídján, elhaladva az aradi vár mellett, mely katonai terület, civil a lábát oda be nem teheti immár ötven éve. A magyar rendszámú busz felkeltette a visszavonuló randalírozók figyelmét, s a gyalázkodásból nemcsak nekünk, de a busznak is kijutott. Szálláshelyünkre érve felhívtuk Gálos igazgató urat, nyugtassa meg a szülőket, nem esett bajunk, bántódásunk, minden rendben van. De a lelkünk felzúdult, zaklatott volt. A temesvári út élményei másnap feledtették kicsit a rossz emlékeket, napsütésben sétáltunk vendéglátónkkal az opera előtti téren, felidézve az 1989- es decemberi eseményeket, megrendültén álltunk a téren legyilkolt 113 áldozat emlékműve előtt, megkoszorúztuk annak a református templomnak a falát, ahol Tőkés László, az akkori fiatal református lelkész „áttörte a hallgatás falát”, és szembeszállt a diktatúrával. Temesvári és aradi diákokkal találkoztak, barátkoztak a paksiak, élményeket raktároztak el, melyek talán pár év múlva véleményüket formálják majd. Ezek a majdnem felnőtt fiatalok leckét kaptak a történelemből: magyarnak lenni hűséget, kötelességet, erős lelket is jelent. Reméljük, jövőre az aradiak meghívására részt vehetünk a „Gyökerek” című történelmi vetélkedőn, melyet az államalapítás tiszteletére rendeznek. A barátságot a találkozások erősítik. Kollégáim és a magam nevében köszönöm a Paksi Önkormányzatnak, az Energetikai Szakképzési Intézetnek és a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságnak, hogy támogatták programunkat és lehetővé tették, hogy ezen a történelmi évfordulón jelen lehessünk. Dr. Serdültné Benke Éva tanár, Energetikai Szakképzési Intézet Lapunkat szemlézi: OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1 084 Budapest, Vili. kér. Auróra u. 11. Tel.: 303-4738 - Fax: 303-4744 ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks. Pf. 71. 7031 ' Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71.7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre Autóbusz-szolgáltatás - kis hibával Az Atomerőmű c. újság októberi számában derűtől duzzadó beszámolót olvastam arról, hogyan ellenőrizték a Gemenc Volán ellenőrei a PA Rt-os bérelt buszokon utazók jogosultságát mindenki megelégedésére. Az „esemény” idején nem igazán duzzadtam a derűtől, mert én is azok között voltam, akik „lebuktak”, azaz nem tudták felmutatni a bérleteket. Biztos van valami szívmelengető abban, hogy ...a hont kivont szablyával óvják ellenem, de az adott esetben - természetemhez illően - fdozofikus eszmefuttatásokba merültem. 1. Mint az atomerőmű nyugdíjasának alanyi jogon jár a buszhasználat, sőt előnyöm, hogy még a névlegesnek tekinthető bérleti díjat sem kell érte fizetni. Rég nem értem, hogy ezt miért kell egy külön kis cédulkával nyomatékosítani. PA Rtos nyugdíjas voltomat az adott esetben is igazolni tudtam volna, vagyis nyilvánvaló, hogy az erőmű nem rövidül meg attól, hogy nincs nálam a külön e célra a Szocpolon „kiváltott” papirka. De a Volánt sem érheti károsodás, mert tőle - gondolom - nem létszámarányos díjért bérli az erőmű a járatokat. A bérleti díj nem változik, ha egy-két plusz fő - jogosan vagy jogtalanul - felszáll a járatra. Én, ha Volánellenőr lennék, bocsánatos bűnnek tartanám, ha a nyugdíjas szenilis feledékenységből, az érelmeszesedés előrehaladta miatt, vagy csupán alkalmi gondja következtében otthon felejtette a kis éves „bérletet”. * 2. Miután sikerrel teljesítettem a magyar törvények által kirótt korhatárt, a Magyarországon közlekedő összes buszjáratra jegy nélkül, díjtalanul fölszállhatok, kivéve annak a cégnek a bérelt járatait, amelynek immár 21. éve, mondhatom a kötelezőn túli lelkesedéssel, tolom a szekerét. A „virtuális” bérletet is kiváltottam én év elején. Az eset előtt 3 nappal cseréltem a táskát nagyobbra, mert munkámhoz több könyvet kellett ki-be cipelnem. Ekkor maradt ki figyelmetlenségből a kis tárca a bérletjeggyel. Megjegyzem, a 21 év alatt mindössze háromszor kérték ellenőrzésre a bérletemet, ez hét évenként egy alkalom. Nem elég arra, hogy a bérlet állandó hurcolására rászoktasson, ugyanúgy, ahogy a katonakönyvet, újraoltási bizonyítványt és a sportköri tagságit sem hordja az ember a táskában. 3. Azt is elképzeltem (minő naivitás!), hogy ha megkéri a volánosokat valaki, közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, hogy nincs jegye, de legyenek szívesek bevinni őt Paksra, megtehették volna egyszerűen humanitárius alapon. Nos, a szabályok szigorú őre láthatólag nem volt jogi vagy fdozofikus gondolatmenetek követésére hangolva, és hiába kértem, hogy újon fel, s jelentsen az erőműnek, adjon jegyet felárral, vagy postán küldjék ki a jegyár+büntetés fizetési felszólítást (ezeken a járatokon elvi lehetőség sincs valamiféle jegyváltásra). Ő csak küldött, hogy váltsak napijegyet a szocpolon. Ez szép és szabálykövető elgondolás, de a dolog délután 5 óra tájban történt, amikor tudvalevőleg a szocpol. már hazament. Ő mindenesetre szigorúan letessékelt a buszról, közölve, hogy a következő járat sem fog felvenni. Vagyis rádöbbentem: aki nem tudja jogosultságát igazolni, annak elvi lehetősége sincs arra, hogy az erőműből törvényes módon hazajusson Paksra, kivéve, ha gyalog vág neki az útnak. Azóta sem értem persze, hogy kit és milyen jogvesztéstől, anyagi veszteségtől vagy állapotbeli kártól védett adott esetben a buzgó férfiú. Aznap éjjel valami olyasmit álmodtam, hogy hajótöröttként kapaszkodom egy szál deszkába az óceán közepén, arra jön a Kárpátia, és a kapitány rám kiált a szócsővel, van-e elázott zsebemben Amszterdamba szóló hajójegy - merthogy ők oda tartanak. Tagadó válaszomra újabb szócső üzenet: „Ússzon papa, csak ússzon!” - és a hajó megfordult. Nagyjából eddig tart a magántörténet és meg sem írtam volna, ha nem döbbentett volna rá egy általánosabb problémára. „Vendégségbe hívjuk Magyarországot” - hirdetjük gyakran, és tényleg jönnek sokan, évente vagy harmincezer ember. Tegyük fel, hogy naponta csak két ember akar közforgalmi járművel idelátogatni. Megérkezik Paksra, megkérdezi, hogyan juthat ki az erőműbe? (Meg vagyok híva - mondhatja joggal). És a helyes válasz: Sehogy. Ha elég tájékozott és előrelátó, akkor előzetesen elintézheti, még csoportnak is, hogy kapjon alkalmi jegyet a szocpolon. De csak úgy, „Kérek egy jegyet” alapon felszállni a buszokra nincs mód. És eszembe jutott, hogy Moszkvában egyszer naivan meg akartam látogatni az Omzsejnaja Palata csodálatos műkincseit, odamentem, kértem egy jegyet - és szemembe nevettek. Az nem úgy megy, három utcával odébb lehet jegyet venni, de nem mostanra, esetleg csütörtök délutánra vagy későbbre. Soha nem láttam az Oruzsejnaja Palátát! Olyan helyen azonban még nem jártam, ahol a helyi közlekedésben csak külön előrelátó intézkedéssel lehetett volna részt venni. Látogatóinknak tollat, mélynyomású prospektusokat, képeslapokat ajándékozunk, fizetjük azok postaköltségét akár Ausztráliáig, három-négy órás szakvezetést kapnak ingyen, de eddig nem sikerült megoldást találni arra, hogy biztosítsuk számukra az egyszerű, jogszerű buszközlekedést Paks és az erőmű között. Meg kellene próbálni. Ha nagyon akarjuk, talán sikerül! Vinnay István Egy másik vélemény is érkezett szerkesztőségünkbe, amelyik szintén ehhez kapcsolódik. 1. A kulturált viselkedés szabályai nemcsak a PA Rt. munkavállalóira vonatkoznak, elvárható lett volna a korrekt, udvarias viselkedés az írásban említett eset kapcsán az ellenőrtől is. 2. A törvények nem ismerete valóban nem ment fel senkit azok érvényessége alól: de ha bizonyos időközönként felhívnák a dolgozók figyelmét arra, hogy az utazásban való részvételnek a belépőkártya hátoldalán található matrica a feltétele, és ezt pótolni kell amenynyiben leesik, vagy elkopik, ezzel a cég segíti a munkavállalóit, í nem bünteti, mint a buszról való leszállítással. Arról is jó lett volna tudni, hogy az ellenőrzések napján a szociálpolitikai osztály munkatársa ügyeletben volt, s a „vétkesek” itt pótolhatták volna a hiányt. Lapunk hibát követett el abban, hogy illett volna mindkét felet megszólaltatni, bár szándékosan törekedtünk a jelenség általános megközelítésére, nem pedig a személyeskedésre. Annyi biztos, hogy egy-egy ilyen eset kapcsán több dolog is elgondolkoztatja az embert. Azt is, aki ellenőriz, és azt is, aki szeretne időben hazajutni munka után. Mazsorett est A tavalyi évben nagy sikert aratott a Paksi Báb-Mazsorett csoport egész estét betöltő műsora. Idén december 3-án folytatódik a hagyomány, a VMK-ban 18 órától tekinthetik meg a programot. Védett növényeink Szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana (Vili.) H.P. Fuchs
