Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-12-01 / 12. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 1999. december Jubileum, ezredforduló Háttérfestés, divatosan Background Ma már nem lehet hitelesen megállapítani, hogy ki kezdte. Minden esetre, valaki elkezdte a kétezredik évet az új évezred kez­detének titulálni, és ez a téveszme villámsebességgel elharapódzott. Gyanítom, hogy tőkeerős kereske­delmi cégek ör|ös érdekből pén­zelték is ezt a butító kampányt, hisz nyilvánvaló, hogy egy olyan nevezetes eseményt, mint egy ez­redforduló, illik nagyarányú aján­dékvásárlásokkal megünnepelni. És a Homo Sapiensből fo­gyasztóvá degradált 20. századi ember a rázúduló reklámözön megrendítő csapásaitól eltompult aggyal ezt is elhitte. Mint ahogy korábban elhitte, s ő maga is to­vább terjesztette, hogy motoros fogkefe, eldobható borotva, villa­mos ablakemelő vagy ormótlan talpú „patacipő” nélkül nem érde­mes élni, ha Ön mindezt megve­szi, akkor korszerű ember, akinek sikeressé válásához csak egy mo­bil telefont kell vásárolnia a leg­újabb, tehát legelőnyösebb feltéte­lekkel, s máris „A jövőd kezedben van!” A mindenható rek­­lámdögöny még az ehető fehérne­mű divatba hozásán is fáradozott egy ideig, de itt már beleütközött saját korlátaiba: csak szórványos, klinikai kóresetnek tekinthető ve­vőkörre talált, nem lett belőle tö­megfogyasztás. Ilyen szellemi légkörben terjed­hetett el az a szokás is, hogy az emberek büszkén vállalják, hogy gyártó cégek sétáló reklámjai le­gyenek, s ahelyett, hogy szend­vics-emberként napidíjat kémé­nek, maguk fizetnek azért, hogy mellükön-hátukon hatalmas be­tűkkel hirdessék, hogy a megvásá­rolt ugyanolyan-mint-a-másik hol­mi valódi Jeans, Lacoste vagy Fishbone termék. S a mai kifica­modott értékrendben lenézik azt, aki ezért a felemelő életérzésért nem hajlandó megfizetni azt a rongyos párezer forintnyi luxus felárat. Ezredforduló? Nos, az emberek azokon a te­rületeken, ahol nem kábítják őket, tudnak logikusan gondolkozni. Ezért most megpróbálom az évez­redeket tízesével csomagolt ko­nyakos meggyel ábrázolni. Egy­­egy szem tehát jelentsen egy év­századot. Ha valaki három doboz konyakos meggyet vásárol, telje­sen racionálisan tudja követni cse­metéje fogyasztói tevékenységét. Tudja, hogy mikor gyermeke az első csokit bontja ezzel behatolt az első dobozba (az első évezred­ben van), ha a tizedik csokit eszi, még mindig az első doboz tartal­mát fogyasztja (első évezredben van). Csak a tizenegyedik csoki megkezdése jelenti azt, hogy a jóétvágyú csemete megkezdte a második dobozt (belépett a máso­dik évezredbe). A konyakos meggy és a matematika vaslogiká­ja szerint a 11.-től a 20.-ig terjedő csokik fogyasztása a második do­boz tartalmából telik (második évezredben vagyunk). E példánál mindenki természetesnek tartja, hogy csak a 21. csoki (21. század) megkezdésével lépünk be a har­madik évezredbe... akarom mon­dani a harmadik dobozba. Nem tudom megérteni, hogy sokan azok közül, akik számára a fenti gondolatmenet természetes és problémamentes, hogyan gon­dolhatják azt, hogy a kétezredik év a harmadik évezredhez tarto­zik?? (így megfogalmazva ugye még nevetséges is?) Sokak még érvekkel is megpróbálják ezt az eszmét alátámasztani:- Ez azért van, mert nem volt nulladik év (?? ezt nem értem, nulladik csoki se volt!)- A pápa annak idején kijelen­tette, hogy az 1000. évvel megkez­dődött a második évezred. No, ezt nem tudom, lehet, hogy már az állításban is félreér­tés van, lásd alább! De: Arisztote­lész kijelentette, hogy a légynek 4 lába van, Rutherford a 20. század elején kijelentette, hogy az embe­riség sohasem fog tudni atom­energiát előállitani. Ma már ezek az állítások enyhén szólva nem időszerűek. Ne akarjunk téves ál­lításokat régi szerzőkkel igazolni!- Ez azért van így - szól a har­madik érv -, mert a számegyene­sen a számokat pontok ábrázol­ják, az éveknek pedig kiterjedése van (?!). Itt be kell látnom, hogy az em­beri észjárások mily megdöbben­tően sokfélék. Az illetőnek - úgy látszik - eddig még nem tűnt fel, hogy egy vállalatnál pl. a számí­tógépeket leltári nyilvántartás céljából lényegében sorszámmal látják el (éppen úgy, mint a számlált éveket), és a leltári szám mindig sokkal kisebb, mint maga a gép, de ebből még soha nem keletkezett leltárhiány vagy - többlet, akár kisebb, akár na­gyobb cédulát használtak a meg­jelölésre. Aki tehát elfogadja a fenti ko­nyakos meggy gondolatmenetet (s remélem, olvasóink többsége ilyen) annak el kell fogadnia, hogy egy évezred ezer évből áll, két év­ezred kétezer évből áll, vagyis a 2000. év még elvitathatatlanul hozzá tartozik a második évezred­hez, ő a második évezred utolsó éve (a 2. évezred első éve 1001. ja­nuár l-jével kezdődött), és csak 2001. január 1-jén kezdjük meg a harmadik évezredet. Rövid pihentetésképp megjegy­zem, hogy kéziratom első olvasó­ja figyelmeztetett, hogy az illuszt­rációul szolgáló csemegét manap­ság inkább „konyakmeggy”-nek nevezik. Igen, a kereskedelem. Én majd csak akkor, ha mellette az „olajhal” és a „máktészta” is álta­lános használatba jön. Jubileum! Más kérdés, hogy a 2000. év kerek, jubileumi év. Számos szer­vezet, kormány és intézmény je­lentette be, hogy ezt különleges al­kalomnak tekinti, az év folyamán jelentős rendezvényekkel fogja ünnepelni ezt a ritka jubileumot. A pápa is szent évnek nyilvánítot­ta, erről hivatalos nyilatkozatot adott ki, és nagy egyházi rendez­vényeket is terveznek (lehet, hogy ezer év múlva azt fogják gondolni, hogy a pápa 2000. évet ezredfor­dulónak nyilvánította?). A 2000. évet tehát lehet ünne­pelni, mint kerek számú jubileu­mot, s ezt lehet egész évben ten­ni, mert mind a 366 napja a jubi­leumi évhez tartozik (a szám nem sajtóhiba: szökőév lesz!), az ezredforduló viszont „pontszerű” esemény lesz (számegyenes, lásd fent!). A 2000. december 31. még a második évezredhez tarto­zik, 2001. január 1. pedig már a harmadik évezred első napja. A kettő között pontban éjfélkor lesz az ezredforduló, amely tehát „egy pillanatig” tart, nem pedig egy évig. Az idáig eljutott minden ked­ves, türelmes, olvasómnak mind a jubileumi évben, mind az azt követő ezredforduló pillanatára (s az utána jövő harmadik évez­redre nem kevésbé) jó egészséget, vidám munkakedvet, harmonikus életet és logikus gondolkodási készséget kívánok. Vinnay István Akit szeretnek Miért szeretik? Mert egy egyéniség. Mo­solyog akkor is, ha nagy a tömeg és mi korgó gyomor­ral, morcosán várunk sorunkra. Érdeklődik, meg­hallgat, név szerint ismer, közben pedig dolgozik. Siet, számol, barátságos (bár ed­dig nem fordult elő), de ő is tévedhet. Szeretik. Mert ha az ebédjegykiadó ablakában nem a megszo­kott mosoly fogad, minden­ki értetlen, hiszen Jácinta kedvessége már húszperces ebédszünetünk részévé vált. Tévedett. Elszámolta a pénzt és ez már az ő zsebére ment. Vol­tak emberek, akik észrevet­ték szemében a szomorúsá­got és akadtak olyanok, akik rákérdeztek mi a gond. Ő megosztotta bánatát ve­lük, az emberekben pedig megmozdult belül valami a „mosolyraktárban”. Segítettek. Jácinta pénzzel teli boríté­kot kapott és egy levelet. Nem, nem a megtaláló küld­te vissza az otthon észrevett „plusz pénzt”. A borítékban 90 ember mondott köszöne­tét az eddig kapott törődé­sért, forinttal töltötték ki a kasszában, vigasztaló sorok­kal pedig a szívén keletke­zett rést. Jácinta arra kért, küldjem el az embereknek köszöne­tét az újságon keresztül. Mégis úgy érzem ő hétről­­hétre, mosolyával már meg­tette ezt. Hiszen tudjuk, hogy tévedni emberi dolog. Mégis embernek lenni és maradni sokkal könnyebb (vidámabb), mint szeretet, becsület nélkül, pár ezer fo­rinttal gazdagabbnak. ÉVA Közlemény Köszönetünket fejezzük ki tá­mogatóinknak, akik megtiszteltek bizalmukkal és az 1998. évi sze­mélyi jövedelemadójuk 1%-át az alapítványunk javára ajánlották fel. A 162.178 Ft. összegű felaján­lást az APEH átutalta számlánk­ra, amelyet mezőgazdasági gép vá­sárlására fordítunk, hogy jövőre még hatékonyabban végezhessük a parlagfű mentesítést a város la­kóinak egészsége érdekében. „Együtt a parlagfű ellen Alapít­vány" A mazsorettek 2. önálló estje Fergeteges sikerrel zajlott a Pak­si Mazsorettek második önálló estje december 3-án este a VMK színháztermében. Az előadást vé­gig taps kísérte. A nézőközönség igen színes, látványos műsort láthatott. A Mazsorett táncegyüttes minden csoportja bemutatkozott, a ki­csiktől a nagyokig. Az ovisok - akik közül a legfiatalabb 5 éves - lelkes igyekezetükről adtak bi­zonyságot. A Csibe csapat lá­nyai sok egyéni számmal igazol­ták tehetségüket. A nagyok cso­portja valósággal elvarázsolta a közönséget. Égyéni illetve páros számot mutatott be Prokob Ág­nes, Féhr Kitti, Weisz Ágnes, Molnár Dóra, és külön említést érdemel a Vidács testvérpár, Bri­gitta és Tímea fellépése. Önálló koreográfiát készített Marosi Linda (Katolikus Isk.), Tímár Noémi (Gimn.), Féhr Nikolett (Gimn.) és Weisz Éva (ESZI). A zene ritmusa, a lányok mozgá­sa, a kezek gyorsasága elbűvölő produkciót eredményezett. A színek játéka, az UV fény szo­katlan színpadi hatása, a világí­tó botok kombinációja egyedüli, különleges élményt nyújtott. A lányokon kívül fiúk is feltűntek, ők zászlóforgatásból adtak szí­nes ízelítőt. A zászlóforgatás technikájával Bodroghalmi László ismertette meg úgy a fiú­kat, mint a lányokat. Hagyomá­nyos mazsorett műsorszámok és botforgatás mellett újdonság­ként jelent meg a twirling. A több mint kétórás programban aerobic koreográfia, különböző menettánc, induló és szamba rit­musára táncoltak, lépkedtek a lányok. Ügyességükről, tehetségükről ismét meggyőződhetett a paksi közönség. Megalakulásuk óta számos hazai és külföldi sikert értek el. Munkájuk lapján a fe­gyelmezett, összehangolt együtt­működés adja. Az elért eredmé­nyekért valamennyien megdol­goznak. A legtöbb feladat termé­szetesen az egyesület vezetőjére Prokobné Tóth Máriára hárul, aki kitartó, szívós munkával igyekszik csapatát előbbre vinni. Szerencsére mindig akadnak se­gítői, a mazsorettek utánpótlás nevelésében jelentős részt vállal Őzse Gabriella. A csoport igen szerencsésnek mondhatja ma­gát, hisz a mindenki „Nagyijá­ra”, Németh Lajosnéra mindig lehet számítani. Ő ugyanis nem­csak saját unokáira, a Vidács testvérekre, hanem mindenkire odafigyel, vigyáz a gyerekekre, segíti őket. A rendezvény lebonyolításá­hoz több helyi cégtől, vállalko­zótól, intézménytől kaptak se­gítséget. Fő támogató a Fir­­hang Kft volt, de hozzájárult a rendezvényhez továbbá a Pak­si Önkormányzat, a Paksi Atomerőmű Rt., a PADOSZ, PAKSNETT, PÍR Kft., Duna­­partért Közalapítvány, TelePaks Kht., Frézia Virág­bolt, Tumpek Vegyesbolt, Kis­halász Bisztró, Coloring Fes­tékbolt, Herfort Róbert, Hu­bert István az NN Biztosító­tól, Fortuna Rádió, Univer Bt., R és M Építő és Szerelő Kft., Vak Bottyán Gimnázium, ESZI, Városi Művelődési Köz­pont, a REÁLPROTEKTOR Kft. A Báb-Mazsorett Együttes ezúton köszöni meg a támoga­tók segítségét! Gratulálunk a Mazsorett Együttes sikeréhez és további szép eredményeket kívánunk! LA Lapunkat szemlézi: »OBSERVER« OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budape«, Vili. kér. Auróra u. 11. Tel.: 303-4738 • Fax: 303-4744 Atomerőmű A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Főszerkesztő: Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf: 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom