Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-09-01 / 5. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 REFLEKTORFÉNYBEN: a folyamatos munkarend Az illetékes minisztériumok döntése alapján a beruházás gyorsítása érdekében 1979 májusában bevezették Pak­son a folyamatos műszakot. Az ÉVM hatáskörébe tartozó vállalatok többsége 10+4-es, a KGM és a NIM által irá­nyított vállalatok pedig 8+6- os munkarendben dolgoznak. A folyamatos műszak elő­nyeiről, hátrányairól elsőként a generálkivitelező egyik épí­tésvezetője, Hollós István adott tájékoztatást: — A 22. ÁÉV-en belül kb. 2 ezer embert érint a 10+4-es munkarend. Ennek a létszám­nak a fele AB a másik fele pedig CD műszakban dolgo­zik. A munkát kedden dél­ben kezdjük és csütörtökön szintén a déli órákban fejez­zük be. Azokon a napokon, amelyeken a két csoport együtt dolgozik, sok ember koncentrálódik egy-egy mun­katerületre, a munka inten­zitása azonban sajnos ezzel nem mindig növekedik ará­nyosan. Tehát hiába kétsze­res a termelők létszáma a ter­melés mégsem emelkedik a duplájára. Konkrét példa er­re a II. blokk, ahol a nem megfelelő áramellátásból ren­geteg probléma adódik. A ha­tékonyabb munka érdekében dolgozóinkat kénytelenek va­gyunk átcsoportosítani. A műszakiaknál is jelentős a kisodródás, legalább egy nap­ra van szükség, amíg bele­zökkenünk a régi kerékvágás­ba. A folyamatos munkarend előnye viszont, hogy a kriti­kus épületrészekre a legopti­málisabb létszámot tudjuk irányítani. Megszakítás nél­kül nappal és éjszaka egy­aránt dolgoznak az emberek. Ez alól kivételt csak a hiva­talos ünnepnapok képeznek. Így válik lehetővé a maximá­lis gépkihasználás. Petovári Zoltán, a GYGV szerelésvezetője elégedetten nyilatkozott a folyamatos munkarendről: — Véleményem szerint ez a legmegfelelőbb felállás, hi­szen minimális a két műszak átfedése. Nem torlódnak ösz­­sze a dolgozók, ezáltal nem akadályozzák egymást a gyors és balesetmentes munkavég­zésben. Vállalatunknál sok a vidéki dolgozó, és az ő szem­pontjukból is előnyös a paksi munkahely, ugyanis a vi­szonylag „hosszú” pihenő alatt lényegesen több időt tudnak otthonukban tölteni. Anyagilag is jól járnak, mert az alapfizetésre még jön 8% kiemelt beruházáspótlék, plusz 15% cikluspótlék. A mindennapi életünkben csupán az okoz gondot, hogy a lakótelepi szolgáltatások nem tudnak a folyamatos munkarendhez igazodni. Az erőmű területén ez a gond már gyakorlatilag megszűnt, mert az étkezési lehetőség fo­lyamatosan biztosítva van. A VEGYÉPSZER műveze­tői, Hilbert György és Törő­­csik Béla már régi „nyolc­­pluszhatosok”. — A VEGYÉPSZER már a korábbi munkahelyen, így a leninvárosi OLEFIN mű épí­tésén is 8+6-os munkarend­ben dolgozott. A paksi nem jelent változást a korábbi életvitelhez képest. A folyamatos munkarend felfokozza a munka ütemét, az időkihasználtság 100%-os­­nak mondható. A váltótársak ugyanazt a munkát folytat­ják, amit az előző műszak fél­behagyott. Ebből adódik, hogy nem kell felvenni új szerszá­mokat, újabb gépeket üzem­be helyezni. A folyamatos műszak hatékonyságát csök­kentik ugyanakkor az anyag, valamint a szerszámellátott­ságból adódó hiányosságok. Feltétlenül említést érde­mel a másik égető probléma a munkahelyek tisztasága. Egyre több fórum foglalkozik ezzel a kérdéssel, de ezen a téren sajnos a mai napig sem tudunk komoly fejlődést fel­mutatni. Többször volt rá példa, hogy átadás-átvételkor a helyiségek nem voltak meg­felelően kitakarítva. A prob­lémák sokasodásának a mun­kahelyi kooperáció állná út­ját. Itt főként az építők és a szerelők munkájának gondos összehangolására volna szük­ség. Hosszú idő kell ahhoz, hogy a kollektívák szemlélete gyökeresen megváltozzék. Mégis érdemes megfontolni a brigádvezetők által alkotott jelszót: VIGYÁZZUNK EGY­MÁS TERÜLETÉNEK TISZ­TASÁGÁRA! Ha ezt betartjuk, sok feles­leges pluszmunkától szabadu­lunk meg és a határidőket is könnyebben tudjuk teljesíte­ni. Ez mindannyiunk közös érdeke. Sebestyén Mária A munka éjszaka sem szünetel. Bemutatkozik a szovjet szakértők csoportja (III.) Előző számainkban megis­merkedhettek olvasóink az erőművünk megvalósításában közreműködő szovjet tervező és szerelésvezető szakembe­rek munkájával. Ezúttal a villamos és auto­matikai üzemibe helyezők cso­portja mutatkozik be. * A villamos üzembe helyezők csoportja 1980. január óta dolgozik a paksi atomerőmű­ben. A csoport fő feladata: segítséget nyújtani a magyar kollégáknak a villamos be­rendezések üzembe helyezé­sénél. A paksi atomerőmű indítá­si és beszabályozási munkái­nak előkészítése még a Szov­jetunióban megkezdődött, >a tervek tanulmányozásával és az üzembe helyezési, vala­mint a szovjet szállítású be­rendezések kezelési utasítá­sainak kidolgozásával. Cso­portunk tagjai gyakorlati ta­pasztalatokkal rendelkeznek az atomerőművek üzemelte­tési és indítási munkáiról. Sokan közülünk részt vet­tek a Szovjetunióban műkö­dő és jó néhány külföldi (pl. az NDK-beli „Nord”, a finn „Loviisa” és a bolgár „Kozloduj”) indításán. Az itt eltöltött öt hónap alatt a munkában jelentős előrehala­dást értünk el. Elvégeztük és egyeztettük a magyar féllel az atomerő­mű saját üzemi elemeire ki­épített védőrelék beállítási értékeinek ellenőrző számítá­sát. A tervező és más üzem­be helyező szakemberekkel együtt elvégeztük az atom­erőmű primer- és szekunder­­köri védelmi és reteszelési feltételeinek elemzését. Cso­portunk természetesen nem sokat tehetne egyedül a ma­gyar szakember kollégákkal való együttműködés nélkül. Az egész munkát a PAV vil­lamos üzembe helyezési osz­tályával együtt végezzük, melynek munkatársaival, Nagy László, Erdei Lajos, Madácsi Béla és más kollé­gákkal nagyon jó elvtársi és munkakapcsolatokat alakítot­tunk ki. Nagy segítséget nyúj­tanak a magyar tervezés ré­széről az ERŐTERV dolgozói is, többek között Rajzó Ist­ván. A szerelési munkák helyzetéből ítélve elmondhat­­ju, hogy az üzembe helyezők szempontjából most kezdődik az igazán feszített munka ide­je. Legközelebbi nagy felada­taink: a blokkvezénylő fe­szültség alá helyezése, az ak­kumulátortelep és az egész biztonsági áramellátó központ üzembe helyezése, a technoló­giai rendszerek és az egyes turbógenerátor beindításának előkészítése. Az atomerőmű „szeme és füle” — így nevezik az atom­­erőművi ellenőrző mérőmű­szerek és automatika (EMA) csoport személyzetét. Az erőmű ellenőrzésének és automatizációjának modem színvonala magas technikai követelményeket támaszt az EMA-csoport személyzetével szemben. A paksi atomerő­műben már dolgozik a szov­jet szakemberek csoportja az EMA berendezésének besza­bályozásén. A csoport tagjai mindany­­nyian részt vettek már kül­földi és szovjet erőművek üzembe helyezésén és besza­bályozásán. Most folyik a munka első szakasza: munkaprogramok kidolgozása az erőmű beren­dezésének kipróbálásában. Itt Pakson felhasználhatók a korábban szerzett tapasztala­tok, melyek az erőmű biz­tonságos munkájának bizto­sítására és a berendezések megbízhatóságának emelésére irányulnak. A második sza­kaszban fog történni a beren­dezések „hideg” beszabályo­zása, vagyis a szerelés ellen­őrzése a kapcsolótáblák lap­jain, a műszerek munkába való bekapcsolásának előké­szítése, a reaktor és a turbi­na védőrendszerének kipró­bálása, a villamos meghajtá­sú armatúrákat irányító kö­rök beszabályozása. A harma­dik szakaszban, a „meleg bejáratás” idején esedékes a mérőláncoknak az üzemi pa­raméterek szintjén való sza­bályozása, beprogramozása. Ugyanekkor esedékes a be­rendezések kipróbálási mun­kaprogramjának kidolgozása. A befejező szakaszban — a blokk teljesítményre hozása és a 72 órás garanciális pró­baüzem idején — esedékes az EMA-berendezések üzembe helyezése. E problémák közös megol­dása is segíteni fog abban, hogy az üzembe helyezés után a paksi atomerőmű biz­tonságosan üzemelő ipari be­rendezés legyen. A cikk szerzői: JACUKOV V. SZ. ZSELONK1N V. K. Fotó: NYECSÁJEV V. A. Munka verseny Szocialista brigádvezetők tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) sa az a szép eredmény, ame­lyet 1980. augusztus 20-ára történt felajánlással teljesí­tettek a szocialista brigádok az üzemi főépületen. Ezek: 1. Az ÉVM, KGM és NIM vállalatainak szocialista bri­gádjai munkájukkal sikeresen teljesítették az I. box tiszta­szerelési munkaterületének feltételeit. 2. Ugyancsak előkészítették a reaktortest fogadását is az I. boxnál, elvégezték a leg­fontosabb építés-szerelési munkát. Ezzel mintegy 160 helyiség került befejezésre építészetileg. Ezt követően hallhattunk a beruházás előkészítésének ne­hézségeiről, a kritikus hely­zetek okairól, a megvalósítást akadályozó tényezőkről, majd a miniszteri biztos megálla­pította: — Ezen a létesítményen sok vállalat dolgozik együtt. Irá­nyításuk komoly problémák elé állította a vezetőket: mű­vezetőt, tervezőt, beruházót, építőt, technológust egyaránt. Mindezek ellenére ma már az ÉVM, KGM és NIM válla­latok több munkasikert tud­nak elkönyvelni az üzemi fő­épületen, különösen az I. blokkon. A jó együttműködés előse­gítésében maguk a szocialis­ta brigádok is sokat tettek. A mindennapi munkában tanú­sított céltudatos, a lehetősé­geket messzemenően figye­lembe vevő magatartásukkal, és kiemelném, hogy a szocia­lista brigádok felajánlásaival lehetett elérni azt, hogy a be­ruházásnak ez a nagyon fon­tos létesítménye, az üzemi főépület, az éves lemaradás­sal szemben ma már lénye­gében megfelelő ütem szerint halad. Baranya elvtárs értékelte a különböző vállalatok tevé­kenységét és elemezte az atomerőmű-beruházás terü­leti munkaverseny-mozgal­­mának helyzetét is, majd be­szédében a következőket mondta: — A jövő útja: a minőségi munka. A szocialista brigá­don belül ennek alapjait kell megteremteni, a minőségileg legjobb munkát végző szak­munkások maradjanak, a munkakerülőket a szocialista brigád vesse ki önmagából. Legyen megtisztelő lehető­ség, ha valaki a szocialista brigád tagja lehet. A paksi atomerőmű építése bonyolult, komplex ismereteket igényel; legyen feladata a szocialista brigád tagjának a tanulás, a tudás ismeretében a célsze­rűbb, a jobb megoldások, az újítások gyakorlati alkalma­zása. Fejleszteni kell a kollek­tív szellemet, a szocialista együttélés normáit. Legyen a szocialista brigád és annak minden tagja az önálló kez­deményezés forrása. Ez évi főbb feladataink te­szik szükségessé a további felajánlásokat, például: — az I-es lokalizációs to­rony építési és szerelési mun­káinak befejezésére, az épü­let lezárására, 30 Mp-os daru beemelésére, a II. reaktor­akna építésére, — H—1, H—2, H—3 hidak befejezésére, — téliesítési feladatokra, — a segédépület befejezésé­re, — a külső közművek elké­szítésére, és még sorolhatnám tovább. Tehát számtalan feladat áll még előttünk, amelyekben a szocialista brigádok segítsé­get nyújthatnak. A beszéd az alábbiakkal fejeződött be: — 1980. augusztus 20-ával az atomerőmű építésénél egy újabb csomóponthoz érkez­tünk el, elsősorban az építés­­szerelési munkákat illetően. A reaktor beszállítására technológiai okokból később kerül sor, az erőfeszítéseink azonban nem voltak hiába­valók. A nukleáris részen a tiszta szerelés feltételeivel a technológiai vállalatok továb­bi munkáját segítették elő. Gratulálunk a sikeres tel­jesítéshez önöknek, és önökön keresztül a szocialista brigá­dok minden tagjának. Kér­jük, hogy továbbítsák köszö­­netünket és az itt elhangzot­takat a brigádtagok felé. Ismertek további céljaink, kérjük, hogy felajánlásaikkal segítsék azok sikeres teljesí­tését. A tanácskozás ünnepélyes aktussal zárult, Csizmadia Endre, a Szakszervezeti Inté­ző Bizottság titkára a kiemel­kedő teljesítményekért elis­meréseket adott át. „Atomerőmű építésében végzett kiváló munkáért” pla­kett : Baráth László, szoc. brig, vez. CSŐSZER, Varjas Lász­ló, festő-máz. művez. OR­­SZAK, Farkas István, festő­máz. cs. v. ORSZAK, Dávid László, főszerelésvez. GYGV, Fodor Béla, vezető szerelő GYGV, Kiss Ferenc, csoport­­vezető VEGYÉPSZER, Ha­rangozó Lajos, művezető DU­NÁNTÚL, Kobolák István, csop. vez. Siófoki KW, Bog­nár Lajos, főép. vez. 22. ÁÉV, Marsay Pálné, ép. vez. h. 22. ÁÉV, Ribarics István, hegesz­tő 22. ÁÉV, Kovács Jenő, ép. műsz. eil. ERBE. „Atomerőmű építéséért” plakett: Müller Ferenc, fes­tő-máz. szakm. ORSZAK, Ju­hász István, gépkezelő OR­SZAK, Weisz János, lakatos GYGV, Radics József, min. hegesztő VEGYÉPSZER, Far­kas István, kőm. brigádvezető DUNÁNTÚL, Kurdi Sándor, lakatos Siófoki KW, Bende József, ács-állv. 22. ÁÉV, Ma­­jer Tibor, művezető 22. ÁÉV, Szőllősy István, lét. fel, 22. ÁÉV, Börcsök Sándor, szoc. brigádvez. CSŐSZER. „KISZ-építkezésen végzett kiváló munkáért” plakett: Annus György, festő-mázoló ORSZAK, Bogos János, lak. csop. v. GYGV, Borók Imre, szerelésvezető GYGV, Gabu­­lya László, lakatos 22. ÁÉV, Kiss Vilmos, HOICS műsz. eil. ERBE, ömböli Lajos, Szóig. Főoszt. darukezelője ÉRBE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom