Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
34 Rz Aszódi Öregdiákok Egyesülete. Már néhány évvel ezelőtt megindult Sárkány Ernő ny. főszolgabíró, országgyűlési képviselő úr és Szever Pál igazgató úr kezdeményezésére az aszódi öregdiákok szervezkedése egyesületbe való tömörülés céljából. A sok munkát végre az idén siker koronázta, Petőfi iskolájának öregdiákjai lelkes örömmel csatlakoztak a mozgalomhoz. Az alakuló ülés május 30-án volt, amikor iskolánk nagyszabású majálisát tartotta. Sárkány Ernő képviselő úr és Szever Pál igazgató úr, mint öregdiákok aláírásaival szétküldött meghívásokra nagy számban jelentek meg az alakuló ülésen Petőfi iskolájának volt diákjai. Az ifjúság sok édes emlékével lelkűkben, ápolni a régi kedves emlékeket s figyelemmel, szeretettel kisérni a mostani ifjúság munkáját, sokan jöttek messze vidékekről is. Az alakuló ülés előtt istentisztelet volt az evangélikus templomban, Chugyik Pál ev, főesperes úr mondott szép ünnepi beszédet, a római katholikus templomban Seres István rk. káplán úr, mint öregdiák szolgáltatott ünnepi misét, az izraelita templomban Dr Berg József főrabbi úr méltatta szép beszédben a nap jelentőségét. Az alakuló ülésen Sárkány Ernő képviselő úr a következő beszéddel nyitotta meg az ülést, köszöntve beszédében öregdiák társait: Igen tisztelt hölgyeim és uraim ! Kedves barátaim ! Szivem, lelkem egész melegével, őszinte, igaz örömével köszöntelek benneteket, akik hívó szavunkra közel s távolból összesereglettetek gyermekkorotoknak erre a kedves helyére, ebbe a kicsi községbe, melyhez a gyermekkornak bizonyára annyi kedves ártatlan emléke fűz, hogy meglássátok az iskolát, melynek falai közül életutatokra elindultatok, melyben ti is ápolói voltatok ennek az iskolának legnagyobb, világhírre emelkedett tanulója, Petőfi Sándor emlékének s óriás szelleme hagyományainak, hogy meglássátok egymást, megismerkedjetek egymással, s ha csak egy röpke, múló napra is, a helyszínen álmodjátok vissza azokat a boldog időket, amelyeket itt, ezen a helyen, ebben a községben eltöltöttetek. Szeretettel köszönt benneteket ez az iskola, ennek a községnek gimnáziumára büszke minden egyes lakója, a rég nem látott házikók, a templom körüli Kiserdő, az Itália, a kisbagi erdő, a Galga völgye, az egész kies tájék. Köszöntenek titeket, akik már itt tettétek le az érettségit, a gimnázium kitűnő tanárai s a húsz év előtt még csak az algimnáziumot itt járt öregdiákokat azok a sírhalmok, melyek régi, kedves tanárainak porhüvelyét takarják s akik onnan felülről is bizonyára jóleső érzéssel látják, hogy emlékük áldott előttünk. Mikor ennek a mai összejövetelnek előkészítő munkálatait a múlt év őszén megindítottuk, tudatában voltunk annak, hogy sokan lesznek olyanok, akik a rettenetesen súlyos magyar életből nem kapcsolódhatnak ki, nem jöhetnek ide közénk még erre az egy rövidke napra sem, de azt is tudtuk, hogy sokan örömmel és lelkesedéssel csatlakoznak mozgalmunkhoz, s lélekben itt lesznek közöttünk. Akik a vérzivataros világháború kellős közepe, 1916. év óta itt tettek érettségit, a magyar életnek legnehezebb, legelesettebb korszakát VII.
