Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. (Budapest, 1997)
HORVÁTH Hilda: Ráth György (1829-1905) főigazgató az Iparművészeti Társulat élén
iparfejlesztésében. 15 A kereskedelmi miniszter a műiparosok és mesterek tevékenységét művészi értékű tervekkel segítő Mintalapok c. sorozat megjelentetését, mely a hazai iparosság számára próbált utat mutatni, a Társulatra bízta, szerkesztése Ráth feladata volt. A Társulat bronz mellszobor-sorozatot készíttetett nagyjainkról, a kivitelezést, a szerződéskötést az öntödével Ráth intézte, továbbá ő javasolta Trefort Ágoston kultuszminiszter és Jókai Mór író mellszobrainak elkészítését is. 16 Több monumentális szobor mintáját megvásárolták a művészektől, sokszorosították és árusították. Ráth a vidéki képviseletek megszervezését is figyelemmel kísérte. Elnöksége alatt folyamatosan gyarapodott a tagok száma, javaslatára kedvezményt élveztek az újonnan belépők. 17 Az Iparművészeti Társulat és az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum (ezután: OMIM) szorosan együttműködött, mely főként kiállítások rendezésében, kiadványok szerkesztésében nyilvánult meg: a költségek, az előmunkálatok megoszlottak az intézet és az egyesület között. így a karácsonyi kiállítások és a külföldi szereplések közös tevékenységük gyümölcsei voltak, ahol eredeti iparművészeti tervek nyomán készült, elbírált műipari tárgyakat állítottak ki. A karácsonyi kiállításokon kerültek kiosztásra a társulati díjak - a bíráló bizottság élén az elnök Ráth György állt. Sorsolásokkal, nyereményjátékokkal népszerűsítették a kortárs művészetet s ösztönözték a „magánosok", magánszemélyek és gyűjtők vásárlásait. A társulat rendelkezett műipari tárgyak megvételére, megrendelésére fordítandó külön tőkével is. 18 A fő cél a modern magyar műipar megteremtése és pártfogása volt. 1891-ben Ráth hívta fel Csáky Albin kultuszminiszter figyelmét iparművészeti aranyérem alapítására, kiváló iparművészeti termékek díjazására. 19 Evek múlva, 1897-ben került sor első ízben az aranyérem odaítélésére. 20 A millenniumi kiállításon, majd a külföldi nagy világkiállításokon az OMIM és Iparművészeti Társulat egymást támogatva, karöltve vett részt. 1899 folyamán három nagy kiállítás előkészítése folyt: a szokásos karácsonyi mellett az oroszországi magyar bemutatóé és a párizsi világkiállításé. Ráth szorgalmazta a magyar iparművészet megismertetését Oroszországban, 21 miután kedvező alkalom kínálkozott közös osztrák és magyar kiállítás rendezésére, az orosz fél költségén. Az elnök szakértőkből álló értekezletet hívott egybe, közbejárt a társulati kiállításokról időközben elkerült tárgyak ideiglenes visszaszerzése ügyében, az OMIM-nál, a székesfővárosnál, sőt Őfelségénél, Ferenc Józsefnél is. 22 A Társulat aktívan közreműködött az 1900-as párizsi világkiállítás iparművészeti csoportjainak előkészítésében, a kiállított művek tervrajzainak, mintáinak beszerzésében, pályázatok kiírásában. 23 Ráth elnökletével zajlott le a beérkezett művek díjazása, 24 majd Párizsban személyesen felügyelte a rendezést. 25 Az 1900-as párizsi világkiállítás szervezése során több jelentős magyar művészhez fordult, felkérve őket a közszereplésre, mintegy bizonyítva, felismerte a XX. század elején kibontakozó új ízlés, stílus jelentőségét. Nagy Sándor, a gödöllői művésztelep egyik megalapítója az ő hívására hét évi párizsi tartózkodás után települt haza, s kapott megbízást a párizsi világkiállítás magyar anyagának előkészítésére. 26 Évtizedekkel később egyik emlékezésében Nagy Sándor megilletődve, a mélységes tisztelet hangján szól Ráthról, „a drága öregről, aki mint egy Bem-apója az iparművészet harcának, benne áll a tevékenység golyózáporában. Ráth György, akinek minden új munkához van cirógató biztatása, kötekedő szatírája, boldog öröme és mindig nyitott gazdag erszénye." 27 Beck Ö. Fülöpöt is Ráth bízta meg azzal, hogy készítsen bronztárgyakat a világtárlatra. Beck Ö. így írt erről visszaemlékezéseiben: „Az elnök, Ráth György, a híres muharát, aki lankadatlanul dolgozott az ország műiparának, iparművészeiének, kis művészeteinek megteremtésén, magához hivatott, kikérdezett. Nagyon megörült, mikor hallotta, hogy végzett ötvös vagyok... Ő éppen akkor kapott megbízást az 1900. évi párizsi vi-
