Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

LÁSZLÓ Emőke: Hímzett magyar oltárterítők a 18. század első feléből

LASZLO EMŐKE HÍMZETT MAGYAR OLTÁRTERÍTŐK A 18. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL Textilgyűjteményünk közel háromszáz arany-, ezüst- és selyemfonallal hímzett magyar vászonhímzést őriz a 17-18. századból, s néhány darabot a 16. század végéről. Ezeket az urihímzéseket rendszerezve öt olyan szegélyhímzés került elő, mely a díszítés szerkezetét, a motívumok formáját, színeit tekintve rendkívül hasonló, szinte megegyező. E hímzések egy kivételével töredékek. Az egyetlen ép terítő alapján - ezt a gyűjteményünkbe legkorábban bekerült darabot 1902-ben vásárolta a múzeum Kolozsvárról - megállapítható azonban, hogy egykor oltárterítők voltak. Díszítésük egyszerű, az oltárterítő alsó szegélyére korlátozódó un. szalagdísz. Egyszínűek, motívumaik mára halványrózsaszínre fakult, de hajdan mályvavörös selyemfonallal és ezüstfonallal varrottak. Ez alól csak a legkésőbbi, de egyben az egyetlen évszámos (1763) töredék a kivétel. A terítők szegélyén egymást váltogatva a magyar urihímzések két kedvelt virága, a kiterített, felülnézetes rózsa, azaz rozetta és az oldalnézetben ábrázolt, kinyílt tulipán váltakozik. Enyhén ívelt inda köti össze őket, melyből szimmetrikusan apró, zárt tulipánok hajtanak. Alattuk egyenes vonal fut végig, s belőle lefelé álló egyforma, apró zárt tulipánok nőnek ki. A rózsa az antik művészetben többek között a szépség, a szerelem, a hitvesi szeretet jelképe volt. A középkorban vallásos jelképpé is vált, a "rosa Mystica" titokzatos rózsa, Szűz Mária szimbóluma. Magyarországon a középkortól kezdve várak, udvarházak, kolostorok kertjeinek kedvelt virága. Ugyanakkor az iszlám szent virága is, így a hódoltság korától jelentősége még jobban fokozódik. Kerek gránátalma is helyettesítheti, ilyenkor a középrész rácsozásos díszítése a gránátalmamagok sűrű hálózatát jelzi. E két motívum egybeolvadását jól érzékelteti a későbbi kalotaszegi elnevezés "almásos rózsás".

1 A tulipán török közvetítéssel jutott Európába, s mint közismert, a 1617. században Hollandia volt a tulipántermesztés központja. Magyarországon a németalföldi Clusius honosította meg Batthyány Boldizsár németújvári kertjében, s itt nyomtatta ki 1583-ban Pannónia növényei c. munkáját, melyben már c virág több változata is szerepelt.

2 A díszítőművészetben tulipánnak nevezik a három- ill. öt hegycsszirmú virágot, melynek többnyire cseppalakú belső magja van. Hasonlósága a reneszánsz selyemszöveteken ábrázolt gránátalma-ananász motívumhoz szembeszökő. Ez természetes, hiszen e nyugat-eruópai és keleti selyemszövetek egész Magyarországon közkedveltek voltak, belőlük szabták az egyházi és nemesi viseletek legszebb darabjait. A térítőkön a rózsák és tulipánok belső rajza különböző, s azokon a darabokon, ahol az ép oldalsó szegély megmaradt, valamiféle jelzés is látható. Az első oltárterítőn (1. kép) a rózsa közepét állőkercszt díszíti, a tulipánét három függőleges sáv. A jobbszélen egy fél tulipán és egy teljes ro-