Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

transzba merült, kiszolgáltatott fiú alakja azonos Maródéval. A két Hodler-fcstményre jellemző szimmetria és jellegzetes, szellemi erőt sugárzó ifjú-típusa is hatással lehetett Marótira.

55 A csoport egésze felfogható egy vizuális imaként, hiszen összes figurája valamilyen imádkozó, segélykérő pózban látható. Két oldalukon a már eszméletre ébredt ember két típusa, az anyagi és szellemi világ konstruktőrei; az Építő és a Gondolkodó látható. Míg az előbbi még szenvedő állapotban, félig lerogyva, lehunyt szemmel, támaszkodva jelenik meg, addig a Gondolkodó egy fokkal tudatosabban, félig felegyenesedve, bár még félig a földhöz láncolva, de már orans tartásban az ég felé fordulva látható. Attribútumaik a hagyományt követik. Az építész kezében tartott körző az építőmesterek szokásos foglalkozási jelvénye, a hét szabad művészet ciklusában a geometria attribútuma. Mint az arányokat meghatározó legnemesebb kézműves szerszám a tökéletesség, egység, hibátlanság jelképe, s ezért gyakran a Teremtő kezében is megjelenik. Marótinái a körző nyilván az „új városok", felhőkarcolók, az általa díszítendő épület tökéletességére utal. Az építészfigura jobb karjának fejéhez emelt mozdulata Rodin Érckorát idézi (1875—77, Palais du Luxembourg). A szobrot „Ébredő embernek" (Homme qui s' éveille) is nevezték, eredetileg 1871 traumájának hatására készült, s a fájdalom, szomorúság, bánat korára utal. Ugyanaz az ébredés és legyőzöttség közötti átmenetiség jellemzi, mint Maróti alakját. A jobb kar tartását Michelangelo Louvre-beli Rabszolgájának pózára vezetik vissza.

56 Maróti másik allegorikus alakját, a Gon20. Maróti Géza: Ébredés, 1934 56 19. Maróti Géza: A csepeli munkáskaszinó faliképéhez készített vázlat, 1919