Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez
AZ EMBERISÉG SZFÉRÁJA AZ „ÉBREDÉS"-CSOPORT A munkások és értelmiségiek csoportjainak jelentését az előbbiekben már érintettük: ők az öntudatra ébredő aktív emberiség képviselői. Ábrázolásukban furcsán keveredik a felvonulások, parádék dinamikus menetelése és a munkaábrázolások statikus, zárt életképi jelenetei, így a csoportok egyszerre látszanak előrehaladni, míg egyes részeik egy-egy pózba merevednek. A munkások mögött mintha tribünről integetne az új Mária, a dolgozó népet óvó Gondviselés, aki felemelt karjával a Hang által közvetített „angyali üdvözletet" is fogadja. Mellette új Józsefként a Gondviselés férfi megfelelője, a „Tőkés" látható. A munkáscsoport Maróti életművén belüli előzménye a csepeli munkáskaszinó faliképe (19. kép; 1919), amelyen szintén egy idős proletár vezette menetelő csoport jelenik meg. 50 A szellemi középpont, a Múlt-Jelen csoport által szimbolizált tudás felől két angyalszerű nőalak közvetít az osztályok felé; a munkásság felé a Hang a felhőkből, az értelmiség felé a Hírnév alakja. Eredetileg teljesen egyformák voltak, csak az utolsó verzión került a Fame kezébe az igazságosság szimbóluma a mérleg, amely feltehetőleg a hírnév kiérdemlésének igazságosságára utal. Ezt mutatja a dicsőség potenciális várományosai, az értelmiség felé a Fame érdekes hibrid figurája, akiben Justifia, Mihály és Gábriel arkangyalok jegyei elegyednek. A mérleg ugyanis az Utolsó ítéleteken Mihály arkangyal, szimbolikus ábrázolásokon Justitia kezében jelenik meg, 51 míg a figura áldó-intő mozdulata az Angyali üdvözletek Gábrieléé. Ezzel visszaérkeztünk a kompozíció középpontjába, ahol a tudás hatására öntudatra ébredő emberiséget szimbolizáló csoport jelenik meg. A figuráció rengeteg képzőművészeti utalást rejt, s valószínűleg Maróti számára a kompozíció legkedvesebb része volt. Ezt mutatja, hogy két évvel a terv készülte után ezt a részletet másolta és színezte ki feleségének, születésnapi ajándékul. (20. kép) 52 A jeleneten a Múlt-Jel en kettőshöz hasonlóan az ébrenlét és álom kettőségének ábrázolását láthatjuk. A meditáció, a gondolkodás, az öntudatra ébredés kérdése, a hétköznapi valóságtól való elszakadás, transzcendálódás vágya állandó témája a századforduló művészetének. Ezért a korszak alkotásain lépten-nyomon az ébrenlét és az álom határán álló figurákra bukkanhatunk. Közülük Maróti két művész művét használta fel terve elkészítésekor. A középső, hat női („Awakening") és egy férfi („Latent State") figurából álló szimmetrikus csoportban Hodler két kompozíciójából a Nappalból és a Kiválasztottból, míg a két öntudatra ébredt szélső figura esetében Rodin műveiből indult ki. Hodler Nappalán (1900, Kunstmuseum, Bern) öt, az ébredés különböző fázisaiban ábrázolt térdeplő-ülő nőalak jelenik meg, (22. kép) a középső ugyanabban a nyújtózkodó, orans-szerű kartartásban, mint Maróti nőfigurái. A jellegzetes, felemelt, az Ádám—Éva kompozíciókból átvett ipszilon formájú tartás a századfordulón a felfelé törekvésnek, a transzcendálódás vágyának volt általános gesztusa. 53 Hodlernél a gesztust A. Comini a modern tánc mozdulataival, különösen Rudolph von Laban és Mary Wigman művészetével hozta összefüggésbe. 54 Maróti figurái és Beethovenjének lépő póza Kövesházi Kalmár Elza Táncoló-szobrait is emlékezetünkbe idézik. A másik felhasznált Hodler-alkolás a Kiválasztott (1893—94, Kunstmuseum, Bern, 23. kép), alapkoncepciójában - hat óvó nőfigura között sziklán térdelve imádkozó,
