Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-04-25 / 291. szám

2007. ÁPRILIS 25. Mozaik MAGYAR SZÓ — A HÍD 35 ülés Sándor A FURUGLA Gáspár bácsi szegről-végről rokonunk. Eddig csak a családban keringő régi történetekből ismertem, de a múlt héten becsöngetett hozzám Zuglóban, batyut cipelt a vállán, és könnyezve megölelt. Sógornak szólított, és azon sajnálkozott, hogy én is megöregedtem. Előkerültek zsákjából a remek hazai falatok: a sonka, a száraz füstölt kolbász, egy meztelen hízott kacsa." Trézsi nénétek küldi, ilyet aztán Pesten nem lehet kapni!" Hozom a pálinkát, de leint, hozott ő azt is, sligovicát a Bácskából, saját főzet. "Egy kicsit kapar, de hát akkor jó a pálinka, ha erős." Ajnározzuk Gáspár bácsit, akit én sógornak szólítok. 'Jaj, de örülünk, kedves sógor, ennek a nem várt látogatásnak!" Szerénykedik, hogy ő húzódozott ugyan, de Trézsi néni, a felesége unszolta, menjen már, nézzen meg bennünket, mert ő azt hallot­ta, hogy betegeskedem. Hát aztán csak felült arra a fránya vicinálisra, aztán Újvidéken átszállt a pesti gyorsra. A feleségem arra ösztökélt, vigyem el valahová, városnézésre talán, Budára vagy a Margitszigetre. Gáspár sógor a vár mel­lett döntött: "A régi királyi várat közelebbbről is megtekinthetném" - mondta bajuszát pödörgetve. Hát oda indultunk másnap korán, vasárnap reggel, merthogy neki hétfőn már dolga van 4EUROSHOP otthon, megborjadzik a tehén is a napok­ban, nem maradhat sokáig. Csak Isti, Istvánka van otthon, az unoka a nagy­mamával. Jófejű gyerek, szereti a muzsikát nagyon. Tán még Ringó Starr is lehet belőle? Lehet. Betértünk egy imára a Mátyás-temp­lomba, élveztük a Halászbástyáról elénk táruló látványt, jártuk a sátrakat, sok mostanában a kirakodó. Az egyik sátornál megálltam, láttam egy fafaragású furu­lyát, gondoltam, megveszem Istinek, a jófejű unokának, ha már annyira szereti a zenét. "Ez olyasmi, mint nálunk a kirakodóvásár - mondta Gáspár sógor, apukor már elfáradtunk. - Csak valami azért hiányzik. A sütögető. Egy darab fris­sen sült hús és utána egy korsó habos sör bizony jólesne!" Leültünk egy padra, a sógor forgatta a kezéban az unokájának szánt ajándéko­mat, nézegette s azt mondta: "Szép EUROSMOP OuEENS-'btN ! A UqNAqyobb MAqyAR ÁiuikÉszUml I vÁüjuk vásárIóínI(at! opEN 7 cfoys fSHOF» 718 786 6026 fl hÁzi készÍTÉsű FüstöLt áruIe huRkÁk - FElvÁQOTTAk " sonUaU SZÁRAZTÉSZTÁk - ÜVEQESÁRuk ÉdESSÉQEk ÉS ÜdÍTŐk MAqyAR qÉSZTÉ Ny EpÜRÉ - pÖTTyÖS TÚRÓRUdi - CAMpÍNq " MEdvE " MAckÓ SAJT ÁllANdÓAN liApFfATÓ! 42-07 Queens Blvd SuNNysidE, »IV 111 04 WWW. M AQyARhENTE5.COM furugla ez!" így mondta: "furugla". Aztán kipróbálta, fújni kezdte. Értett hozzá. Azt játszotta: "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék!" Ügyesen mozogtak tömzsi ujjai. A zeneszóra néhány látogató megállt mellettünk. Az együk- egy középkorú férfi - le is ült a padunkra. "Azt nem tudja, hogy Akácos út?" A sógor bizony tudta. "Hát azt,hogy Édesanyám is volt nékem?" Azt is tudta. Behunytam a szemem, úgy7 hallgattam a furulyaszót. Otthon jártam. Valaha Kövecses Rózsikának az ablaka alatt húzattam magam is az Akácos utat. Rózsikának nagy tanyája volt és hetven hold bácskai földje. Elvették. Aztán Titóék lerom­bolták a magyar tanyákat. A volt tulajdonosokat, akik még életben maradtak, elűzték a határból is. "Volt nekem négy ökröm, fehér, mint a hattyú" - emelte fel kezét a mellénk telepedett ide­gen. Kívüle már voltak körülöt­tünk vagy heten. Hallgatták a furulyaszót, amely keservesen kanyargóit a királyi a királyi vár fölött. "Édesanyám is volt nékem..." Hej, a keservit neki, lassan én is tüzet fogok a nótákat hall­gatva, és eldúdolom a "Kimegyek a temetőbe..." kezdetű dalt, mert megke­seredik a szívem. Gáspár sógor szakítja félbe a duha­jkodást, megéhezett, indulunk haza. De nem bírjuk ki hazáig, a Dózsa György úton betérünk egy csehóba, pálinkát iszunk, és kiflit rágcsálunk mellé. Egy kicsit elidőzünk így, meg is lakóiunk a könnyelműségünkért: a feleségem már csípőre tett kézzel áll az ajtóban. "No, jómadarak! Most kell hazajönni? Már teljesen kihűlt az ebéd. Fél kettő is elmúlt!" Némán kanalazzuk a levest, s ebéd után a sógor máris szedelőzködik. Este indul a vonatja a Keletiből, nem szeretné lekésni. Hálás szívvel köszöni a rokoni szeretet, és eljátssza még nekem búcsúzóul a furuglán a "Ki tanyája ez a nyárfás?" kezdetű nótát, így siratja el ő is a volt tanyáját, amelyre már csak egyr romhalmaz emlékeztet. Torz seb a Bácska szent testén. Tanyák ezrei, ártat­lan magyarok tízezrei pusztultak el így7, s ha sikoltott is valaki értük, a világ befogta a fülét. Hogy ne hallja. A sógor az esti gyorssal hazautazott, vitte az unokájának az ajándék furuglát, remélem, azóta vidámabb nótákat ját­szik rajta Isti. És bizonyára a Riska is megborjadzott... Csillaghullás A repülő tegnap éjjel, Két szerelmest zavart széjjel, S végződött a dupla nullás Ajtókon, a csillagnullás! 2007. március 5. Mikes Balázs Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mozaik@ahid.com Hozzám Csiszolódik a kő-Gondolat hál benne - -Ébredj!... Készül az út -Talaja tér... terve... Mozdult és alakult... -Ráléphetek bátran - -Kegyelem?... Mehetnék -Jó-szerencsét!... lábam... Hírek vándorlása Fülön túl át szívig Hallgatom... kívántam Sajátomba bízik... Kinek csillagokba All szekere rúdia Annak aranyat kell Hogy7 tojjon a lúdja... Pompás közvetítés Oktató indulat... Tapintható Lélek Szentelje vágyunkat... Várakozás! Azt mondtad, eljössz. Nagy' a várakozás bennem Inoul-e a szerelem. Leszek-e boldog vagy csak képzelem. Fogadod-e az én érzelmem. Csalódok-e vagy nagyon tetszel. Ez itt a kérdés, álljunk meg! S ha tetszünk, kezünk egymás felé nyújtjuk. S’ ha igaz, mindent lángra gyújtunk. Fájjon a magánynak az" igaz' boldogság! Vesszen minden rossz tova! I lisz itt van Amor nyila. Kell-e ez nekünk, nem tudom. Lesz-e szenvedés tőle, majd fájdalom. Ha nem, akkor megérte. Hisz az örök boldogság is lehet a vége. Pámer Ottóné Yonkers NY 2006. október 9. Németh Gyula 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom