Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-02-14 / 285. szám

Nagy magyarok 2007.február 14-21. 16 MAGYAR SZÓ —A HÍD (Szőlöskislaki) Kármán Tódor Budapest, 1881. máj. 11. - Aachen, 1963. máj. 7. Kármán Tódor édesapja, Kármán Mór, Eötvös József biztatására a magyar okta­tásügy átszervezésén dolgozó pedagógus volt. A kiegyezés után a Nemzeti Oktatás­ügyi Tanács főtitkáraként a magyar gim­náziumok átszervezésében meghatározó szerepet játszott. Pedagógusként az ural­kodó, Ferenc József egyik unokaöccse ta­nítását is rábízták. Kiváló munkája elisme­réséért Ferenc József 1907-ben Kármán Mórnak örökölhető nemesi címet adomá­nyozott: von Szőlöskislaki. Innen van az, hogy Kármán Tódor külföldön vagy ide­gen nyelvű publikációkban Theodore von Kármán néven szerepel, gondosan meg­őrizve mindkét „á" betűn az ékezetet. Középiskolai tanulmányait abban a gimnáziumban végezte, melyet apja alapí­tott. Ez a Budapesti Egyetem Tanárképző Intézetének Gyakorló Gimnáziuma vagy röviden a Mintagimnázium. Az érettségi évében, 1898-ban megnyerte az Eötvös Loránd alapította matematikai tanulóver­senyt. Egyetemi tanulmányait a budapes­ti József Műegyetemen folytatta, 1902- ben kitűnő minősítéssel szerzett gépész­mérnöki oklevelet. Ezután katonai szolgá­lat következett, a tüzérségnél tartalékos tiszti vizsgát tett. Leszerelés után Bánki Donát tanszékén lett tanársegéd, ezzel egyidejűleg a Ganz és Társa Vagongyár­ban mérnök. Az első tudományos problé­makör, ami lekötötte érdeklődését, a nyo­mott rudak kihajlásának kérdése volt. 1906-ban elnyerte a Magyar Tudomá­nyos Akadémia ösztöndíját és Göttingenbe ment. Itt Ludwig Prandtl tanszékére került, ahol a hidrodinamika és az aerodinamika modem kérdéseit kutat­ták. Prandtl tanszéke ebben a kérdésben az egyik, sőt, valószínűleg a legnagyobb jelentőségű tudományos centrum volt a világon. Kármán az ösztöndíj 2 éve után még további 4 évig maradt Prandtlnál, és az áramlástan meg a repülés elkötelezett úttörője lett. A nyomott rudak kihajlásá­nak a problémája a repülőgépek szerkeze­tében is fontos kérdésnek bizonyult, ezért az elmélet pontos, végleges kidolgozásával továbbra is foglalkozott, és e témáról írt doktori értekezésével 1908-ban magánta­nárrá habilitált. A további kutatások részben a rugal­mas testek képlékeny alakulásának elmé­lete, részben az áramlásba helyezett aka­dályokra ható aerodinamikai, ill. hidrodi­namikai erők meghatározására irányultak. Ez utóbbi probléma megfordítása az, hogy milyen felhajtóerő hat egy repülő testre, ill. milyen alakú legyen a szárny- profil, hogy meghatározott aerodinamikai felhajtóerő ébredjen a légi szállítás szük­ségleteinek megfelelően, megtervezhető- en. Ekkor fedezte fel az akadály körül ki­alakuló áramlásban keletkező, leszakadó örvénysorokat; ez a híres Kármán-féle ör­vénysor elmélete. Évekkel később, a Tacoma híd szélvihar okozta összeomlásá­nak elemzésekor Kármán kimutatta, hogy tervezési hiba történt; ugyanis a híd alakja olyan volt, hogy a szélben körülötte lesza­kadó örvénysorok keletkeztek, emiatt rez­geti be, ill. omlott össze. 1912-ben Göttingen után Selmecbá­nyára került, a Selmecbányái Bányászati Akadémia alkalmazott mechanikai tan­szék tanárának. Itt azonban nem tudta megkezdett kutatásait folytatni. Ezért néhány hónap múlva Aachenbe ment, ahol hamarosan a műegyetemen tanszék- vezető egyetemi tanár lett. Itt részben a rudak, felületek, falak, csövek rugalmas- ságtani vizsgálatával, stabilitási elemzésé­vel, továbbá áramlástani kérdésekkel, az akadályra ható erők elemzésével foglal­kozott. Az I. világháború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be, azonban halláskáro­sodása miatt hátországi beosztást kapott, és egy évig egy csepeli ruharaktárban tel­jesített szolgálatot. Csak eme eltékozolt idő után rendelték a Bécs melletti Fischamendbe, ahol a Monarchia hadire­pülőinek az arzenálja működött. Itt Kár­mán hamarosan egy repülésfejlesztési ku­tatólaboratóriumot rendezett be, szélcsa­tornát épített. Munkatársai Petróczy Ist­ván, Zurovecz Vilmos és Asboth Oszkár együttműködésével kidolgoztak eg)7 kö­tött típusú helikoptert (PKZ-típus) a megfigyelő léggömbök helyett. Megol­dotta többek között a repülőgépek légcsa­varkörén át a gépfegyvertüzelés Fokker­módszerét, és vizsgálta a tengeralattjárók motorzajának (kipufogógázának) csökken­tési lehetőségét, hogy a detektálásuk nehe­zebb legyen. A háború után, 1919-ben el­vállalta, hogy részt vesz a Tanácsköztársa­ság Közoktatásügyi Minisztériumában a felsőoktatási reform végrehajtásában. A Tanácsköztársaság bukása után rövid ille­galitást követően ismét Aachenbe ment, ahol 1930-ig dolgozott. Aachenben a Kár­mán Intézet a repüléstudomány világhírű centrumává fejlődött. Kármán foglalko­zott a turbulenciaelmélettel, a rugalmas­ságtan közelítő módszereivel, pontrácsok saját rezgéseivel - aminek a szilárd testek fajhőjének elméletében van fontos szerepe - az áramlások hasonlósági törvényeivel (a modellezés alapjaival), a légcsavarmeghaj­tás elméletével és az anyagok szilárdságta­ni viselkedésével. Közben kiépült Kármán amerikai kap­csolata. Ezt Robert Millikan - az elektron töltésének Nobel-díjjal jutalmazott meg- mérője - a California Institute of Technolog)7 (Pasadena) professzora meg­hívása alapozta meg, aminek Kármán 1926-ban tett eleget. Dániel Guggenheim, az amerikai milliomos rézkirály adomá­nyaiból Kármán megszervezte a pasade- nai aerodinamikai kísérleti laboratóriumot (1944 után ez lett a Jet Propulsion Laboratory). Ide tette át székhelyét azu­tán, hogy megtörtént a hitleri hatalomát­vétel Németországban. Amerikai időszakában Kármán a köré­je szerveződő szakemberekkel lényegesen átalakította Amerika légügyét, elsősorban az aerodinamika tanítását. A California Institute of Technology-n a korszerű ae­rodinamikai oktatás kiterjedt az áramlás­tan mellett a rugalmasságtan, a szerkezeti tervezés, a kémia, a hajtómű-konstrukció kérdéseire is. Fokozatosan hozzálátott a reaktív meghajtás (lökhajtás, torlósug- árhaj-tás) elvének és a szuperszonikus re­pülésnek a megvalósításához. Már a har­mincas évek végén megjelentek Kármán programjában a rakétakutatás kérdései; eleinte a nehezebb gépek start-rakétái, majd a nagyrakéták és a ballisztikus raké­ták is. Kármán Tódor a modem aerodi­namikát ugyanúgy nagyhatalmi eszközzé tette a II. világháború során az Egyesült Államok számára, mint Einstein, Szilárd Leó, Fermi és Oppenheimer, meg a többi atomfizikus a magfizikát az atombomba megvalósításával. Megvoltak ehhez a hi­vatali lehetőségei: főtanácsadóként dolgo­zott egy ideig az USA hadügyminisztéri­umában, majd később ugyanebben a mi­nőségben a NATO-nál. Kármán érdeklődési köre kiterjedt az űrkutatás megvalósításának különböző kérdéseire is. A rakétakutatás egyszerű to­vábbfejlesztéssel elérheti a műholdak fel­bocsátása által támasztott igényeket. Ezt a továbbfejlesztést elsősorban a rakétahajtó­művek modernizálása jelentette, amihez az üzemanyag-égetés ügyében az aerotermokémiára volt szükség. Ez a spe­ciális tudományág a repülő objektumok felületén ébredő hatások kezelése, a légkör és a gyorsan mozgó testek kölcsönhatása szempontjából is érdekes; a magneto- hidrodinamikával együtt. Am az űrkuta­tás elemzése rámutat arra, hogy ezeket a feladatokat nem lehet nemzeti feladatként teljesen sikerre vinni, csak nemzetközi összefogással. Ezért a II. világháború után hosszan tartó szervezőmunkával 1960-ra létrehozta az űrkutatás céljaiban érdekelt kutatók nemzetközi fórumát, a Nemzet­közi Asztronautikai Akadémiát. A nem­zetközi asztronautikai egyesületek szövet­sége, 1963-ban hazánk is tagja lett Kár­mán Tódor támogatásával. Kármán és munkatársai világszerte e két fórumon próbálták kialakítani azokat a szakmai ága­zatokat a hidegháború éveiben is, ame­lyekkel az űrkutatást az egész emberiség javára és boldogulására lehet használni. Kármán hatalmas tudományos tevé­kenysége nem lehetett volna olyan nagy hatású sem a tudományos világra, sem pl. az Egyesült Államok légierejére, ha nem lett volna meg benne a tudományos me­nedzser, a tudós üzletember képessége. Benne tisztelhetjük alighanem az első tu­dományos szervezőt is, aki - bár nem bír­ta tökéletesen az amerikai angolt - broken continental English-ével (Kármán megfo­galmazása), emberszeretetével, bölcs hu­morával nehéz helyzeteken is képes volt úrrá lenni. Amerikai kiejtése gyarlóságá­nak ellentételezéseként anyanyelvi hajlé­konyságát sok évtizedes emigráció során is megőrizte. Kármán nevét a Hold túlsó oldalán és a Marson is egy-egy kráter őrzi. Ameriká­ban kitüntetésekkel halmozták el, Buda­pesten pedig a Közlekedési Múzeum parkjában mellszobra áll. Műveinek gyűj­teményes kiadása 1956-ban jelent meg négy kötetben. Elismerések Tudományos tevékenységét számos ki­tüntetés honorálta. Ezek közül a legna­gyobbnak az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Emiét tarthatjuk (United States National Medal of Science), amit alapításakor, 1963-ban, elsőként vehetett át Kennedy elnök kezéből. Tagja volt a Royal Society-nek, magáénak tudhatta a Prandtl gyűrűt, valamint a Gauss-, Kel­vin-, Guggenheim- és Watt-érmeket. A Budapesti Műszaki Egyetem gyé­mánt diplomáját a tiszteletbeli doktori címmel együtt 1962-ben kapta meg. Ugyanebben az évben kapta a Bánki Do­nát Erem kitüntetést. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom