Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)
2003-11-06 / 41. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov. 6, 2003 ÜGYVEDEI RÓNAI & RÓNAI L.L.P. ügyvédi iroda, mely soha nem alszik — gépkocsi-, teherautó, kerékpárbalesetek — botlások, esések — repülőgép- és vonatszerencsétlenségek — építkezési balesetek — munkahelyi balesetek — mérgező anyagok — születési rendellenességek, szélhűdések ólommérgezés — gondatlanságból bekövetkezett halálesetek kutyaharapás — motorkerékpár-balesetek ' — égések — orvosi műhibák — sérült gyermekek — minőséghibás termékek — azbesztmérgezés Otthoni és kórházi látogatások! Ingyenes konzultáció! (Illegális itt-tartózkodás nem akadály) éjjel-nappal hívható! 1-800-664-7111 www.ronaiandronai.com “NEM FIZET, MÍGNEM NYERÜNK!” Kabos László nyolcvanéves Kicsi ember, akinek felvágták a nyelvét. Nem daliás, nem izompacsirta, nem is snájdig. Mégis már a pályája legelején nagy sikere van. Üstökösként fut be. Először a kertészeti főiskolán műkedvelőként szórakoztatja társait, aztán még Mauthausenben is segített az optimizmusa, a humora. Azóta is humorral próbál kikerülni a pácból. Bármi történik vele, mindig azt mondogatja, hogy rosszabbul is járhatott volna. Ebben rejlik gyors sikerének a titka is. Pedig kezdetben nem gondolt rá, hogy komikus lesz. Bálint Lajos, a Nemzeti Színház rendezője, dramaturgja, egykori tanára jelentős karakterszínészt látott benne. Egy meghallgatásra III. Richárd szerepére készítette fel. De aztán a döntőkön III. Ri♦VIPEÓKAZETTÁK» SZISZTÉMA CSERÉLÉSEIM [gl Amerikai rendszerről Magyar sziszlémára.vagy fordítva 24 óra alatt *«• KAPHATÓ A történelmi Magyarország színes tórképo.Az ország ás a vármegyék címereivel, plasztikkal védett kartonon, 55x82 cm -es nagyságbanÁra $ 20 postaköltséggel együtt. MAGYAR NAPLÓÚJSÁG -Videó OsztályP.O. Box 822-Beach Street, Daytona Beach, FL,32115 Tel/Fax: (386) 254-4920. chárdként is nevettek Ka- boson, és azóta folyamatosan nevetnek rajta a nézők Látszólag hátrányos alkata előnyére vált. Kicsisége, szeplőssége, vörös haj - amit ugyan nem szeret, ha emlegetnek, de máskor ő élcelődik vele, hogy például már korábban vörös volt, mint ahogy ez divattá vált - jókora energiával, belülről jövő mosollyal és irigylésre méltó, a színpadról is sugárzó optimizmussal párosul. Azt hirdeti, hogy nem szükséges hollywoodian eszményi külcsín a diadalhoz. Kabos a férfi Hamupipőke. Az, akit látszólag a tömegből is ki lehet választani, hogy a fénybe kerüljön. És azok, akik nézik, úgy érzik, hogy ez velük is megtörténhet. Ők is lehetnek jómódúak és sikeresek. Kabos a Veréb is madár című filmben - amit imádott a publikum, mégsem követte hasonló folyatatás, a Hét tonna dollár már nem volt ilyen eredményes - el is játszotta a két végletet, a csórót és gazdagot. Vagyis azokat, akik nézik, és azt, akivé a publikuma jó része válni szeretne. Diadalainak fő színterén, a Vidám Színpadon persze megfordult mindenféle ember, ágról- szakadt és amerikás magyar egyaránt. Valaha az Operaházig állt a sor jegyért, mert csak a kabarében lehetett - szőrmentén - kimondani bizonyos dolgokat. És ez akkor megteremtette a műfaj nagyjait. Ő a Kiskabos, már pályája elején azt volt. Most, hogy eltűnt a képernyőről, szerkesztők gondatlansága és mosollyal túlélt súlyos betegsége miatt, sokan kérdezgetik, hol van. Szeretjük, nem szeretjük, itt van bennünk, mert útánoz- hatatlan fazon, erős jelenség, tehetséges színész. Most nyolcvanéves. Bóta Gábor Legyen Ön is támogatónk! Hungarian I V Magazine of Queens Értesítjük nézőinket, hogy adásaink időpontja július 1-jétől megváltozott. Az új időpont a QPTV 57-es csatornán szerdán d.u. 5-től 6 óráig és vasárnap este 7 órától 8 óráig fogható Stúdiónk vállalja magyarországi videók átfordítását amerikaira vagy fordítva Műsorvezetők: Hegedüsné, Podlovics Tímea Csige Zsuzsa és Hajagos Zsuzsanna Üsztöke István producer - szerkesztő —Ca*Jlít626-7566 Illés Sándor Elszálló pillanatok Mindenkire ráköszönnek olykor feledhetetlen pillanatok, boldog órák vagy napok, amelyeket igyekszik aztán megőrizni magának. Csokorba kötni, mint a szines mezei virágot, és vázába rakni. Mert a napok múlásával az idő elmossa ezeket, a csokor elszárad a vázában, és mi is kedvetlenül vele hervadunk. Mi marad meg belőle? Esetleg egy elsárgult fényképfelvétel. Családi ünnepek, lakodalmak, születésnapok, kirándulások a kedvessel, a régi kert, amikor kivirágzik az orgona, a gyermek első tipegése az udvaron. Nálunk otthon kevés fénykép volt, csak a mama őrzött apámról egy katonaképet az imakönyvében. Meg a nagyapa obsitja a falon. Fiatal koromban egyik szenvedélyem a fényképezés volt. Egy üres cipődobozban gyűjtögettem a felvételeket. A háború után vettem egy Zorkijt, amit az oroszok a német Leicaról koppintottak le. Később nagyitógépem is volt meg kamerám. Aztán abbahagytam egy szép napon, mint a dohányzást. Fusson csak az idő, paskolva a világot, mint a zápor, nem állítom meg az órát, Kronosz pergeti az örökmozgó kameráját fölöttünk. Rendet raktam a múltkoijában a ruhásszekrényemben, s ott megtaláltam a Zorkijt is, a régi masinát. Forgattam egy ideig a kezemben, aztán elhatároztam, hogy elajándékozom. Leányunokám örült is neki. Aztán, amikor közelebbről is szemügyre vette, felkiáltott: „Nagyapa, ebben még film is van!” Csodálkoztam, hiszen több mint negyven esztendeje nem fényképeztem vele Lehet, hogy benne felejtettem egy tekercset? Visszatekertem hát, és kivettem a rolnit. „Hivasd majd elő, szeretném látni” - mondtam az unokámnak, aki vissza is hozta borítékban a filmről készült nagyításokat. Mindössze négy felvétel volt a tekercsen. Felnyitottam a borítékot, és enyhe szédülést éreztem. A mama, a régen elhunyt drága anyám nézett rám mosolyogva. A gangon ült, a támlás pádon, babos kendővel volt bekötve a feje, és valamit tartott az ölében. Nézem a képet, és újra otthon vagyok, a szülőházban, mint negyven évvel ezelőtt. Nyár van, már piroslik a fákon a cseresznye, rózsák nyílnak a kiskertben, tisztán hallom a szomszéd kutya ugatását: szekér zörög az utcán, valahol felbőg egy borjú. Igen, az a régi babos kendő, egy kicsit már kiszívta a nap a színét, a ruhája is fakult, papucs van a lábán. A konyha felől érzem a kék lábasban fövő csirkepaprikás jellegzetes illatát. Arra gondolok, hogy negyven éve őrzi immár ez a doboz ezt a megejtő pillanatot: ül a mama a gangon papucsban! Szivemben a hazaérkezés öröme lobban, de mindez csak egy pillanat, máris tovaszáll. A mama lábánál ott ül Csöpi nevű kutyánk, a házőrző a hűséges eb. Amikor eladtuk a házat, a mama Pestre költözött, elpusztult bánatában. Már a nevét is elfelejtettem, csak most jutott eszembe, amikor az emélékezés hulláma újra elöntött. Visszaraktam a képet a kék borítékba. Aztán sokáig csak ültem némán. Valaha olvastam egy tanulmányt arról, hogy az élet minden mozdulata megmarad, nem foszlik szét a pillanat, csak elrepül. Pergő film. A fény sebességével illan el. Ha az emberiség eléri majd a fejlődésnek azt a fokát, hogy egy elmés készülékkel utána tudjon érni, akkor a készüléken csak egy gombnyomásra van szükség. Repülünk vissza az időben, akár lejátszhatjuk a golgotái eseményeket is. Régi háborúk, földünk nagy kataklizmái elevenednek fel, ha majd egyszer a múltunkat utolérjük. Tűnődöm, ha lenne ilyen készülékem, vajon visszapergetett életem melyik szakaszán állítanám meg, hogy újra átéljem elmúlt életem szép pillanatait. Amikor a kezemet fogva először vezetett az iskolába a mama? Vagy azt, nézném meg újra százszor, amikor a Duna partján egy alkonyaikor megsimogattam a Kedves kezét? Ugyan ki tudja felmérni, hogy melyik volt élete legszebb pillanata? Jó volna még egyszer végigélni!... iMi.
