Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-06 / 37. szám
Thursday, Oct. 6. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. HÁLÁLTÁL AMOK ARAD 1849. 1849 október 6. ködös, esős reggelén az aradi várban kivégezték a szabadságharc 13 fővezérét és ezzel megindult a nagy leszámolás a magyar függetlenségi mozgalom vezetőivel. Ugyanazon a gyásznapon Pesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt, kesébb Csányi Lászlót, Kossuth kormánybiztosát. Perényi Zsigmondot az országgyűlés elnökét, Szaesvay Imrét az országgyűlés jegyzőjét. Tízezernyi hőst Kufstein, Olm’űtz, Josepstadt, Theresienstadt, Eszék, Arad, Komárom Munkács, Pest, Pozsony, Temesvár kazamatáiban és börtöneiben letöltendő életfogytiglani börtönre Ítéltek, sokan a határontúli török területre bujdostak. A halálraítélt tábornokok, Aulich Lajos, Török Ignác, Lahner György, Pöltenberg Ernő, Dessewffy Arisztid, Knézich Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich József, Lázár Vilmos, Schweidel József, Vécsev Károly, Kiss Ernő tisztában voltak sorsukkal. Utolsó éjszakájukon siralomházza alakított celláikban hősök módvára viselkedtek. Aulich Horatius verseit olvasgatta, Lahner Donizetti Lammermoori Luciájából az Edgar bucsuáriáját fuvolazta. Leiningen Karoly igy irt sógornőjének: "Húsz csataban néztem szembe a halállal, ha magam volnék... szívesen fogadnám." Damjanich cellájában még a kivégzö hóhér is tisztelgő látogatást tett. Leiningen a kivégzése hajnalán ezt írja: "Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szivemben.." * Százharminckilenc év múltával még mindig visszhangzanak a ló'vések a hazájukhoz híi magyarok szivében. mim mm mim Puski betársult egy ohazai könyvkiadóhoz. BUDAPEST. Érdekes könyvesbolt nyílt a Számuely utcában. Az új üzletnek az Isis Kulturális Kisszövetkezet Eötvös Kiadója a gazdája. Varga Csaba elnökhelyettes elmondta, hogy az idén alapított kiadó kizárólag magyar szerzők müveit adja ki, mindazokét, akik a magyarság szellemi gyarapodását kívánják szolgálni. A következő hónapokban többek között József Attila, Eötvös József, Csoóri Sándor, Sinka István és Kiss Benedek munkáit adjak ki, reprint kiadásban pedig Ady Endre Új versek cimíl kötetet. A könyvesbolt polcán megtalálhatok már most is az Állami Kö’nyvterjeszto Vállalat áltál forgalmazott könyvek is, nemkülönben az újonnan alakult kiadók termése is, mint például a Világ Kiadó Faludy György dedikál Faludy György Villon átköltessel, amely a közelmúltban jelent meg. Az idős mester a könyvesbolt megnyitása után dedikálta könyvet a hosszú sorokban várakozó tisztelőknek. Megjelent az eseményen Píiski Sándor, New Yorkban élő magyar könyvkiadó is. A kisszövetkezet hamarosan közös vállalatot hoz létre Puski Sándorral. I I f ( Részletek Jávor Magdolna Eya romániai magyar írónőnek a budapesti Elet és Irodalom szept. 19—í számában megjelent cikkéből. A fiam a középiskolában még országos első dijat hozott magyar irodalomból. Mégis, egzakt pályára ment. Tudod - mondja -, ha az ember ezt a FORTRAN komputernyelvet megtanulja, rájön, hogy ez is csak egy nyejv, s majd lesz teljesebb is, gazdagabb is. Es végeredményben minden nyelv csak egy kód. Az anyanyelv is. Érdemes egy ködért, mondjuk dalolva lángsirba menni? Ránézek. Negyvenhét felmenő ági rokonod ment, ha nem is dalolva, ahelyett, hogy idejében megszökött volna a deportálás elöl (akár át a román határon, amikor ott már több esely volt a megmaradásra), gondolom, de nem mondom hangosan. Csak ezt:- Szegény Száraz György szerint az ember végeredményben nem azért hoz létre utódokat, hogy legyen kinek( tovabbhagyományoznia Arany Janos nyelvet - de én véletlenül azzal a határozott céllal szültelek, hogy ezt az Arany Janos-fele "csak egy kod"-ot továbbadjam neked, miközben a Székelyföldről a fővárosba jö‘vó épitőmun- kasok gyerekei ezrével porlanak le kőszikla várunkról, az anyanyelvről. Lehet, hogy lesz majd minden nyelvnél átfogóbb kód egy kapcsolótáblán. Majd fordítsd le rá, hogy "ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály." Somlyoék, Szerbék, Radnótiék, Devecse- riék és mi is valaha rég, a tizennegyedik, vagy a tizenhetedik, tizennyolcadik században választottuk ezt a nyelvet. Valamelyikünk őse tán épp ott állt Verecke hires utján és azt mondta Ady Endre őseinek, hogy kardot, pajzsot vegyenek. Magyarul. A diaszpóra-léthez hozzátartozik a tanulékonyság, a fejlett nyelvérzék. Miért eppen ezt a kódot választottuk a Birodalom, a Habsburgok nyelve, vagy a szomszédunk nyelve helyett, amit szinten tudunk? Szivünk, mig vágyat érlel, nem lyukkártyaadat. * Vannak dolgok, amikre nincs logikus vagy érdekkel mérhető magyarázat. Arra se, miért nem menekültünk idejében - nem én, te, a harmadik vagy tizedik, de egy félmillió ember. Arra se, hogy miért jöttünk vissza. Mindenesetre van gondolkodnivaló azon, hogy éppen ott tartották a legutóbbi zsidó világkongresszust, ahonnét negyvennégy évvel ezelőtt az utolsó viszonylag érintetlen zsidóközösséget deportálták, s_ ahol most nyolcvanezres asszimiláns közösség várja a vendégeket - más országokkal szemben, ahonnét most menekülnek tömegesen. S bár tő'bb, mint negyven éve azzal büszkélkedett a másik ország, hogy itt nem volt deportálás, most, amikor húszezer zsidó is alig maradt, éppen most gyújtogatják a zsinagógákat (amelyek - régi istentagadó, szabadkőműves és darwinista származék létemre - ugyan legfennebb ha ötod-hatodsorban jelentették nekem valaha is zsidó voltom jelképét), itt vették és veszik tőlem rossz néven több mint negyven eve, hogy "mégis" magyar vagyok. , "Fasiszta nép" - hányszor hallottuk ezt éppoly általánosító és abszurd módra, mint azt, hogy "uzsorás nép", vagy "a húsvéti paszkati keresztény gyermekek vérével elkeverő nép". Fasiszta népeknek nincs Radnótijuk, se Szerb Antaluk, se Devecseri- jük. Sem Ady Endréjük. Igen, volt Tisza- eszlár és volt Auschwitz,- de közbeesett az Ady Endre áldása. En még tanultam az iskolában a vátesz-teóriát, s annak is vehetném, ha nem didergő történelmi józanságnak, hogy Ady esetleg megsejtette: sajat nepe is zsidó helyzetbe kerülhet szülőföldje nagy részén. Hiszen utolsó verse igy kezdődik: "Ne tapossatok rajta nagyon". Milyen pokolian rímel (erre Radnóti "Der springt noch auf"-ja. Es ma Romániában azért is van csak egy és háromnegyed millió (?) magyar a virtuális két és félmillió helyett, mert hiányoznak, akik Auschwitzban pusztultak el, s az o negyvenöt eves természetes szaporulatuk. Igen magas ar ez. * Közben a gyermekem tisztán látja, hogy tehetségétől függetlenül nem vár rá semmifele fővárosi kutatói állás - de katedra egy jo, otthoni, erdélyi iskolában, az talán igen. Csak eppen szeret vitázni - hiszen tudja, hogy velem lehet, meghallgatom es gondolkodom rajta. Ez is örökség; mint a nyelverzék, meg a választás ismétlődésé: visszakérdezni, szembenézni lehetőséggel es lehetetlenséggel. "Azért ne gondold, nem vagyok én olyan" - mondja. Tudom, hogy nem olyan. Egy nagy szót kimondani, azt például, hogy hűség - az nem ennek a korosztálynak a stílusa. De nem is tudja meg felfogni, kik es mennyien állanak mögötte, "kik eltemetetlen távoli erdőkben, s idegen legelőkön alusznak". A fájdalmas,, szép( magyar hexaméter- hez hozzátennek néhány magyar Ősi nyolcast, egy eltemetetlen erdélyi költő, Salamon Ernő üzenetét: Kísérőm az életben, pártfogóm, igaz tanúm, Örömömnek engedője, bánatokra jó szavűm: Szép, egyetlen anyanyelvem. Miatta nem megyek el. Aki elmegy; dadogó lesz, soha már nem énekel. Ti örökké-nevtelenek, szép, szakállas őseim, Számlálatlan századokon t " földbeköltözottjeim, Riadalmas eletuek (jól tudom:nem gazdagok!) Köszönöm nektek, hogy ide, eppen ide hoztatok! Igen, jövevények voltunk: hívatlanok, űzöt- tek, kiváncsiak és reménykedők, mint minden népvándorló közösség. Mégsem jöttünk üres kézzel a magyarsághoz, sem először, sem visszatérve. Értékes, de szomorú, szomorú, ám értékes hozományunk a kisebbségi ( tudat, a diaszpóra-lét termékeny, megtartó ereje. Ezért erezhette meg Ady, hogy érdemesek vagyunk az áldására. Es Ady Endre áldásával élve, halva, otthonra lelve, majd kitagadva, végül - amikor Ady "nagy csillaga" a homlokunkról a kabátunk hajtókájára csúszott -, elhurcolva és hazatérve, negyvenhét, vagy négyszázhetvenezer halott emlékével, itt vagyunk magyarként, ilyen "specifikusan". Kettős diaszpórában. S ezt nem lehet meg nem történtnek tekinteni. TERJESSZE LAPUNKAT
