Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-08-27 / 31. szám
6, AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 27 1987. PROF. HARVEY WASSERMAN AZ AMERIKAI NÉP § TÖRTÉNETE § A POLGÁRHÁBORÚTÓL, MOSTANÁIG □ □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□no m. .. , i i . Grant elnök a polgárháború katonai hose, személyileg becsületes volt, de képtelen volt munkatársait jól megválasztani. Az Ő elnöksége idején szinte szabadrablas volt az ország iparáért, kereskedelméert, bankjaiért féltucat nagystílű kalandor között. / 1869-ben pl. az ország akkori egyik legjövedelmezőbb vasútja, az Albany-Susque- hanna vonal, amely a gazdag pennsylvaniai szénbányavidéket hálózta be, a bankár Pierpont Morgan tulajdonában volt. Két másik Wall Street-i spekuláns, Jay Gould és Jim Fisk szerette volna ezt a vasutat magának megkaparintani. Fisk egy pár tucat izmos "részvényes" kíséretében besétált a vasút részvényeseinek a gyűlésére es bejelentette, hogy a részvények többsége az Ő és barátai birtokában van. De Morgannak is voltak hasonlóan izmos "részvényesei" a gyűlésen, akik egyszerűen kidobták Fisk urat a teremből. Az utcán egy rendőr letartóztatta Fisket. A rendőrről később kiderült, hogy az is Morgan egyik alkalmazottja volt. A versengés a két csoport kozott odáig fajult, hogy a vasút Albany-i állomását Morgan emberei vették birtokukba, mig Gould e's Fisk bérencei a Binghamton-i állomást tették főhadiszállásukká. Mind a két fél elhatározta, hogy elfoglalja a másik csoport főhadiszállását. Fiskék elindítottak egy vonatot Albany felé, Morganék pedig ugyanezt tettek egy másik vonattal Binghamton felé. A két vonat Binghamtontol keletre összeütközött egy alagutban. A két banda között valóságos ütközet fejlődött ki és a csatában Morganék nyertek. Gould emberei yisszavonultak az alagutbaj ahova Morganék nem merték követni okét. A harc a két pénzcsoport között ezután mar a törvényszéken folyt, ahol Morganék győztek. Ugyanabban az évben Gould spekulációval birtokába kerítette az ország aranykészletének nagy részét, felverve az arany árát. Amikor annak érteke csúcspontra jutott, feltünéskeltés nélkül piacra dobta aranykészletét. Ö maga a legmagasabb áron adta el, az utana jövök a pánik miatt az eredeti költségük feléért, negyedéért adták el a sajátjukat. A manőver országos pénzügyi pánikot keltett. "Semmi közünk hozzá" - örvendezett Gould társa- Fisk. "Vigye ki mindenki a saját hulláját a tőzsdéről!" (folytatjuk) Dr. GERGELY ANNA BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS korházi affiliációval (magas vérnyomás, cukorbetegse'g. szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések) Teljes kivizsgálás. Rendelés: előzetes bejelentésre hétfő, szerda: délután 3.30 - 6 óráig kedd, péntek: délelőtt 9 - 1 óráig 330 E 79th St.# 1-D New York, N.Y. 10021 (1st és 2nd Ave. között) Tei. (212) 737-0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok _________ -“Van-e zsidókérdés ma . Magyarországon?” Lendvay F. hozzászólása: n. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy nincsenek antiszemiták. Persze, hogy vannak, de - és talán első hallásra ez nagyon meghökkentő lesz, de komolyan gondolom- ezek az emberek szerintem egy kicsit pszichiátriai esetek. Tehát valamilyen súlyos identitászavarral küzdenek, valamilyen problémájuk volt vagy van, valahol a magánéletükben vagy a családi hagyományaikban, vagy nem tudom hogy hol: és ezt itt vezetik le. Az biztos, hogy nem egészen normális dolog ha valaki ma nyíltan antiszemita nezeteket hangoztat. Ha azonban úgy vetődik fel a kérdés, hogy van-e Magyarországon ma zsidókérdés, akkor erre mégis azt kell válaszolnom, hogy véleményem szerint van. Úgy értem, hogy van Magyarországon zsidókérdés, mint társadalmi kérdés, hogy a zsidókérdés Magyarországon (és általában Kelet-Európa- ban) még mindig "kenyes" kérdésnek számit. Ha pedig valami kényes kérdésnek számit, akkor ez azt jelenti, hogy társadalmi probléma. Hogy miért számit a zsidókérdés kényes kérdésnek, ehhez valójában külön nagy kutatásokat kellene végeznünk. Hogy probléma a zsidókérdés, ezt már önmagában is mutatja, hogy ilyen kutatásokat tisztességes formában 40 éve nem végeztünk es most »mar jóvátehetetlenül el is vagyunk késve. Mik azok a problémák, amik nincsenek feldolgozva es kényessé teszik a kérdést? Az egyik a zsidóüldözés, és mindaz, mi ezzel annak idején együtt járt. Azt hiszem ugyanis, hogy a magyar társadalom és ezen belül a zsidó vagy zsidó származású magyar társadalom még mindig nem tudta földolgozni az 1944-es vészkorszakot. Ez világosan kiderül az idevágó, például irodalmi megnyilatkozásokból. A . másik, amit röviden úgy fogalmazhatnék, hogy a cionizmus es a zsidó nem vallásos identitás problematikája, es mindaz, ami ezzel együtt jár. Például Izrael léte és Izraellel kapcsolatos viszonyunk, az egész megoldatlan kozel- keleti kérdés. Hanák Péter történész Valamilyen formában még ma is van Magyarországon zsidókérdés. Nem abban a formában, ahogy a dualizmus korában, és különösképpen, ahogy a két világháború között, amikor a magyar közélet egyik centrális kérdéseként szerepelt. Kétféleképpen is. Egyrészt mint a múlt maradványa. Hiszen nagyapák adták át apáknak; azok a nagyapák, akik a húszas- harmincas években aktiv részesei voltak- akár ellenzői, akár támogatói, akár csak passzív türöi - a törvényeknek vagy a törvénytelenségeknek. Mert törvény és törvénytelenség egybemosódott ebben a korszakban. Az apáktól is ez Öröklődik, mint valaminő hagyomány, vagy talán előítélet. így mondanám: mint egy előítélet, amit a gyerek előbb ismer meg, mint ahogy egyáltalán zsidót látna talán az életében, a családi hagyománynak megfelelően máris tudja, hogy ki az, mi az. Ilyen értelemben tehát van zsidókérdés olyan módon is, mint ma is átélhető, felfogható konkurencia, nézetkülönbség, vagy tálán inkább úgy mondanám, hogy ma is csoportokra ( tagozódik ez _ a társadalom. Léteznek meg^ katolikusok és reformátusok. Léteznek még( svábok, szlovákok és magyarok. Számos csoportra vagyunk fölosztva, kis közösségekre, ha nem is veszünk ezekről tudomást, ilveténképp létezik Magyarországon - azt hiszem zsidókérdés. De arra a kérdésre válaszolva, hogy font maradt-e később is ez a fajta ellentét zsidóság és nem zsidók között, visszanyűlnék a műit szazad második felére. Tudniillik az történt, hogy egy nagyon polgárosult parasztságot gyakorlatilag nélkülöző, polgárságból és értelmiségből álló etnikai-vallási közösség beékelődött egy tradicionális agrartársadalom keretei köze. Mégpedig egy nagyon mobil közösség, egy nagyon immobil, kévéssé polgárosult, tradicionális társadalom keretei közé. Ami értek volt az egyiknek - a föld, a lassú munka, a pénzfölhalmozas földbe fektetése, a lótenyésztés, a lovaglás, a vadászat, a borivás -, az élhetetlenség, pénzpazarlás volt a másik félnek. És fordítva. Ami ügyesség, élelmesség, vállalkozás, újat teremtés az egyik oldalon, az ügyeskedés, svindli, csalás, svihákság a másikon. Két értékitélet, amely nagyon nehezen fér meg egymással. ( A másik, nagyon lenye^es oka a zsidókérdés ilyen tartós, szívós továbbélésének, sÖt azt mondanám, hogy feléledésének az, hogy elmulasztottuk azt a legkedvezőbb időpontot, amikor ez komoly, mélyreható önvizsgálat tárgya lehetett volna. Nem úgy, hogy a zsidók vádolták volna egyértelműen a magyar társadalmat a zsidótörvényekért, a deportálásért, a kivégzésekért, a szenvedésekért. Bár ezekert kellett vállalni a felelősseget, de nem egyszerűen az ügyész szerepét játszottak volna, hanem a másik tábor az önvizsgáló kritika eszközeivel tisztázta volna a felelősséget. Hazatérve Afganisztánból A szovjet tömegtájékoztatás Afganisztánról szóló híradásait biralta levelében a Pravda egyik olvasója. A kritikai megjegyzések abban a cikkben láttak napvilágot, amelyet az SZKP KB központi lapja az Afganisztánt meeriárt szovjet katonák visszatérésének nehézségeiről, a beilleszkedésüket, problémáik megoldását akadályozó közömbösségről^ bürokratizmusról közölt. Mint a levélíró- akinek fia elesett Afganisztánban - megállapítja, a tömegtájékoztatási eszközök szegényesen, töredezetten, néha nem valósághűen számolnak be az afganisztani eseményekről, történésekről. Válaszában az Afganisztánt többször is megjárt újságíró kifejti, ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a sajtó nem volt felkészülve az események ilyen alakulására. Ezért fordulhatott elő, hogy a lapok a szovjet katonák által ültetett barátsági fasorokról írtak, s arról tudósítottak, mike’nt nyújtottak segítséget a szovjet orvosok a szülő afgán nőknek, és hogy az afgán hadsereg csak sikeres akciókat hajtott végre az ellenforradalmárok ellen. Ehhez járult hozzá az is, hogy az Afganisztánban dolgozó szovjet újságírókat nem engedték a harci események közelebe- irta a Pravda. VILNA. Több, mint 500 litván tüntetett megemlékezésként Sztálin áldozatairól. A szovjet-német meg-nem-támadási egyezmény aláírásának évfordulóján hasonló tüntetések voltak. Észtország és Lettország fővárosaiban is. A rendőrség a "glasznoszty" szellemében sehol nem avatkozott be a tüntetésekbe.