Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-20 / 12. szám

Thursday, March 20. 1980. SZÜLŐFÖLDÜNK Hévízi fohász Havimért? A “csodató” kora mindmáig vitatott. Egyes geo­lógusok 16 millió évesre taksálják, mások 800-900 ezer esztendősnek tartják. A legendák világában en­nél sokkal fiatalabb. Keletkezése a romai korra te­hető. Ugyanis az adoma szerint a római Caesar-iva- dék, a béna kis Flavius keresztény-hitu dajkájának fohásza fakasztotta a hévízi forrást, amelytől a gyermek visszanyerte egészségét. Annyi azonban bi­zonyos: a tónak szüksége van a megfiatalodásra. Immáron fél évtizede munkálkodnak újjáépítésén, és 130-140 millió forint a fiatalítás ára. Pára-fátylat olykor-olykor fellibbenti a szél. Ilyen­kor az ösnyárfás ölelte parton tornyos épületek selylenek fel. A mélyzöld víztükör közepén pedig vaskos bordázatok tépik fel a hattér dombjainak lágy vonulatait. Néha szekercék karcolják meg a csen­det, a távolból betonkeverő duruzsolása hallik. Hozzáláttak az 1600 négyzetméteres tó-kÖzépi fürdőépület újjáépítéséhez. Kívülről miben sem kü­lönbözik majd a régitől, de jó'vőre már kétszer any­nyi vendéget fogadhat majd egyidőben, mint koráb­^-------------------------­ban és nyitva tartása sem korlátozódik csak a nyári időszakra. Uj főépületet csinálnák, valamint elkészí­tik a viz felett húzódó 200 méteres folyosőrendszert. Ezután a tó keleti felében — a jelenleg még régi for­májában működő — fürdőház kerül sorra. És ezzel — várhatólag 1938 májusra — teljesen újjáalakulnak a hévízi fürdőházak. A teljes rekonstrukció során a tó külső megjele­nése nem változik meg, s a munkálatok sem zavar­ják a betegeket,e's a fürdővendégek nyugalmát. A 46 méter mélységben lévő barlangból feltörő 40 fokos gyógyhatású viz az elmúlt evben 1,7 mil­lió kezelést biztosított a rászorultaknak. Hogy ki milyen állapotban távozott Hévízről, azt csak egy fehér porcelán kakas tudná megmondani, mely a helybeli szóbeszéd szerint a fürdő parkjában állt, s mindazok után kajánul kukorékolt, akik szivhódi- tó kaland nélkül távoztak innen. De ez a bizonyos kakas már jo ideje a keszthelyi múzeumban gub­baszt, mint monda — relikvia. t , , Mécs G. László Tájékoztató a külföldi állampolgárok magyarországi gyógykezeléséről Az Egészségügyi Minisztériumban a napokban saj­tótájékoztatón ismertettek a Magyar Népköztársa­ság területén tartózkodó külföldi állampolgárok be­tegellátásával és az ellátás dijainak alakulásával kap­csolatos, március 15-től életbe lépő rendelkezéseket. Ezek az intézkedések azokra a személyekre vonat­koznak, akiknek hazájával Magyarorszagnak nincs érvényes vagy kölcsönös egészségügyi ellátási meg­állapodása, illetve szerződése. A rendelkezés hatálya kiterjed az állampolgárság' nélküliekre, s azokra a magyar állampolgárokra is, akik állandó jelleggel külföldön élnek, és itthon nincs munkaviszonyuk. Mint a sajtótájékoztatón hangoztattak: a heveny megbetegedes vagy azonnali beavatkozást igénylő sürgős szükség esetén az ellátás általában díjtalan. Az elsősegélynyújtás természetesen minden esetben díjtalan. A kórházi ellátásért azonban ezt követően már fizetni kell, akárcsak a műtétért és a szállításért. A járóbeteg-ellátás keretében minden szolgáltatásért fizetni kell. A kórházi ápolás napi dija a minisztéri­um közvetlen felügyelete alá tartozó egészségügyi intézményekben, országos intézetekben, klinikákon, illetve fővárosi vagy megyei szintű kórházakban 1200 forint, a városi kórházakban 1000 forint. Természetesen fizetni kell a műtétekért is; ezeket — súlyosságuk szerint — négy csoportba soroltak. Fontos tudnivaló, hogy a kórházban jelentkező beteg a felvételkor fizeti meg az ápolás várható időtartamára a költségeket. Azokkal a külföldiek­kel, akik a sürgősségi ellátás vagy az elsősegélynyúj­tás során kerültek kórházba, es nem rendelkeznek az ápolási szarnia kiegyenlítéséhez szükséges pénz­zel, kötelezvényt iratnak alá: ennek ellenértékét a pénzintézeti központon keresztül hajtják be. Az utazási irodák is kötnek szerződéseket külföldiek csoportos gyógykezelésére. Ezekben az esetekben is a napi 1000—1200 forintos kórházi ápolási dij a mérvadó, de ebből adható bizonyos kedvezmény, különösen gyógyfürdők igénybevételekor. Mint az Egészségügyi Minisztériumban elmondották, lénye­gében ez a rendszer volt életben eddig is; legutoljára azonban tíz évvel ezelőtt, 1970-ben állapították. meg a kezelési dijakat, s ezek ma már nem fedezik a tényleges ráfordításokat. : Rádió- és tv-világértekezlct Tokióban A japan fővárosban tartottak meg a rádiózás és televíziózás harmadikvilágértekezlet’et. Az egyhetes konferencián, amelyen 45 országból 125 küldött volt jelen, megvitatták a nemzetközi együttműkö­dés bővítésének kérdéseit a hirszolgaltatási csere es a műholdas közvetítések területén, s foglalkoztak a sportközvetitési jogdijak problémaival is. A világértekezleten Tömpe István, az Állami Rá­dió- és Televizióbizottság elnökének vezetésével részt vett az OIRT, a szocialista országok rádiós- es televiziósszervezetének delegációja is. Ismert tény, hogy az IKKA több, mint 25 éve meg­bízhatóan és eredményesen szolgálja azokat, akik Magyarországon kívül élnek és ajándékot óhajtanak küldeni Magyarországon élő rokonaiknak és bará­taiknak. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy február 1-tol a dollár forint-átváltási értéke Ft. 20.35/ Az IKKA főügynóksége a Sobel Overseas Corp. 210 E 86 St. New York,NY. 10028. Telefon:(212) 536-6490. 9 A köszörűs Vasárnap reggeli idill. Ki-ki vasárnap reggelizik megfontoltan, lassan, kényelmesen, nem úgy hübe- le-balázs módjára, mint mondjuk szerdán vagy csü­törtökön, nem beszélve a hétfőről. Csöngetnek. — A fiam baráti köre — sóhajtok föl,mert tapasz­talataim azt bizonyítják, hogy ez az idill végét jelen­ti. — Köszörűs! Köszörűs bácsi! Mama gyere ki ha­mar, itt a köszörűs. Igazi köszörűs bácsi! Az Isten küldte, úgyis olyan tompafcmár a nagy­kés, hogy lassan a mutatóujjam oldala is élesebb. A köszörűs letérdel az ajtóban, én meg a hátamögé pislogva keresem azt a régimódi tekerös köszörűt, amit mindig megbámultam gyerekkoromban. De ehelyett az én emberem sportszatyorbol kicsi gépet emel ki, valamifele villanymasinát, és kéri a fiamat, hogy kapcsolja be a konnektorba. Jé — ámuldozom, már villanyositva van a vándorköszörűs is? A mester hadar közben, kéri, hogy most nézzük át a késeket, ollókat, amíg még itt van, holnap ugyanis már késó. Igaz, a fürészkés is csorba, meg a husbárd is, nagya­pa is hozza a békanyűzó bicskáját, fiam is a gyakor­lati órán használt kis ollót. Egyszö, mint száz, be­gyűjtöttük a tompa, csorba,életlen szerkenytyüket. Vagy húsz percig dolgozott a köszörűs, amikor lélekszakadva rohan be a fiam. — A centimétert mama, hamar a centimétert! — Az nem csorba! — kiáltok rá, de mondja, nem is azért keresi, hanem szükségé van rá a bácsinak. Na ez faramuci dolog lesz, gondolom, ezt én is meg­nézem. A bácsi sorba rakja a keszre élesített holmit, és kezdi lemérni a centivel. — Ez miért kell? — érdeklődöm. — Mert a centi után adózom. Be kell Írni a könyv­be, hány centit köszörültem. Tavaly 1900 forint volt az adóm. Sok. Emlékszem, otthon a faluban, ha jött a ván­dorköszörűs, édesanyám a néhány forinton fölül meg ennivalót is adott neki, szalonnát, kenyeret, ezt-azt, ami akadt, mert a köszörűsnél talán csak a templom egere volt szegényebb. Nem is láttam ván­dorköszörűst gyermekkorom óta. Kihaló szakma, amit úgy tűnik, az adó sorvaszt. Nosza kapom a manikürollókat, meg a kamrában heverő kis fejszét, igaz,villannyal fűtök szükségem nincsen rá, de hadd keressen ez a szegény ember. A munka végeztével köszörűsöm egy darab papír­ra szép sorban felírja a centimétereket, komótosan alahuzza a szamoszlopot es kezdi Összeadni,' nem megy. Fiam is beszáll, de akkor a köszörűs ismét kotorászni kezd a sportszatyrában: zsebszámológé­pet szed elő. Pillanatok alatt összeadja a centiméte­reket, az annyi, mint annyi, az összesen 160 centi. Az ollok ugyanis duplán érnek, mert két száruk van. így igaz, helyeslek. — Szorozva 2.80-nal. — Már mint hogy micsoda? — kérdezem. — Hat a százhatvan centi. — Minek? — Mert a köszörülés centije 2 forint 80 fillér. Seregek ura! Beszorzom a beszorzandót, 448.— forint! Csekélyke kiadás vasárnap reggel éhgyomor­ra; és ha nem fizetem ki? — villan át az agyamon. Visszacsorbitja az eleket? Vagy neszükbe köszörüli a nagypapát? Inkább fizetek. És eltűnődöm: mi min­dent lehet csinálni itt a másik ember áramával... I, I Eros Ágota Iljú köntöst ölt a kortalan „esodató" Xildjík ojáadékmkot továbbra is 1KKÁ- val

Next

/
Oldalképek
Tartalom