Amerikai Magyar Szó, 1979. július-december (33. évfolyam, 27-49. szám)

1979-10-04 / 37. szám

Thursday, Oct. 4. 1979. JO AMERIKAI MAGYAR SZO '• ' ‘ ‘ • •' '* ' ’• , * -t Égési sebek gyerekeknél A z égési sebekben szenvedők fele gyerek, e- zeknek pedig kétharmada négy éven aluli. Tapintással ismerkedik a gyerek környeze­tével. Ilyenkor megtörténik, hogy meleg vagy forró folyadékot is magára ránt. Sok helyen szokás a meleg folyadékot asztal helyett föld­re tenni. Ez nagyon veszélyes lehet, mert a ki­csi nem látja a lábost, fazekat és beleesik. De ha látja is, akkor is megtörténhet ez vele, mert kíváncsi és megfogja, nem tudván, hogy mi van benne. Nem túlzunk tehát, ha azt állítjuk, hogy a szülök jó része, még ha iskolázott is, nem is­meri a gyermek természetét, de azt sem tudja, hogyan védheti meg a bajtól. Nevezetesen attól, hogy égési sebet kapjon. A bőrnek fontos szerepe van, mert megvédi szervezetünket a baktériumoktól, szabályozza testhőmérsékletünket és meggátolja a testned­vek kipárolgását. A következőkben a gyermekkori égési se­bekről lesz szó, elsősorban azokról, amelyeket forró folyadék idéz elő. A nagyobb gyerekek ugyanis rendszerint tűzzel égetik meg magukat. A seb mélysége attól függ, mennyi ideig ha­tott a testrészre a hő. Más szóval a hő mennyi­ségétől és erősségétől. Például ha valakinek a meztelen testére forró vizet öntünk, kevésbé fog megsérülni, mint az, akin ing volt. Ez azt jelenti, hogy a láng kisebb veszélyt jelent, mint az égő ruha. Az égési sebeknek három fokát különböztet­jük meg. Első fokú égési seb esetén a bőr élénk pi­ros színű és duzzadt. Ez az állapot csak néhány napig tart, és csak a felső réteg, a hámréteg sérül meg. Másodfokú égési seb esetén kisebb-nagyobb, izzadmánnyal telt hólyagok keletkeznek, de még nem sérülnek meg a bőr alsó rétegei. A bőr mindhárom rétege megsérül harmad­fokú égési seb esetén és nincs, amiből kifej­lődjön az új bőr. Ilyenkor csakis műtéti be­avatkozással, bőrátültetéssel lehet segíteni a betegen. Ezért a tanácsadóban a szülőket fel kell vi­lágosítani arról, milyen veszélyek fenyegetik gyermeküket, mitől kell megvédeniük, s föl kell hívni a figyelmüket arra, hogy a hőforrásokat távolítsák el a gyerek közeléből. Tapasztalatból tudjuk, hogy az égési sebek rendkívül fájdalmasak, a bőrünk nem véd töb­bé bennünket a baktériumoktól, csökken tes­tünk hőmérséklete és sok folyadékveszteség éri szervezetünket. A fájdalom nagy szerepet játszik a beteg állapotának rosszabbodásában. Elsősegélynyújtáskor mindenekelőtt fájda­lomcsillapítót adjunk a szerencsétlenül járt gyereknek, a sérült részt pedig — anélkül, hogy lemosnánk — steril gézzel vagy lepedővel bo­rítsuk be, mert ezzel megakadályozhatjuk az esetleges fertőzést. Sok folyadékot adjunk a kicsinek, hogy pó­toljuk a folyadékveszteséget. Bagyuláljuk be, hogy jó melegben legyen, mivel ezáltal meg­akadályozzuk testhőmérsékletének csökkené­sét. Három-négy óra alatt kórházba vagy lega­lábbis egészségházba kell szállítani, mert kü­lönben veszélyben forog az élete. Az égési sebek nagyságának skálája egytől kilencig terjed. Függetlenül az égési seb súlyos­ságától a sérültet elsősegélyben kell részesíteni. Az első és másodfokú seb, ha nem fertőző­dik meg, két hét alatt meggyógyul. Egyes ese­tekben, olyankor, amikor a másodfokú seb a bőr mélyebb rétegeire is kiterjed, elkerülhetet­len a bőrátültetés. A mély seb, még akkor is, ha kis felületen keletkezett, kórházi ápolást igényel. Az első és másodfokú égési sebet elsősegély- nyújtás után otthon kezeljük, ha azonban a testfelület nyolc-tíz százalékára terjed ki, akkor kórházi ápolást igényel. A vegyi anyagok, illetve az elektromos áram okozta sérülésekkel most nem foglalkozunk, mert ritkábban fordulnak elő. Az a bőrfelület, amelyet megégettünk, hosz- szabb-rövidebb ideig világosabb és elüt az egészséges bőr színétől. Ez az állapot hat-tizen­nyolc hónapig tart. Ez alatt az idő alatt a be­gyógyult bőrt védeni kell a naptól, az ütéstől és a vegyi sérülésektől. Ha száraz a bőr, akkor időnként zsíros krémmel be kell kenni. A be­tegnek pamut fehérneműt kell hordania, mert kevésbé elektromos és a seb gyorsabban gyó­gyul. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek meg­égetik magukat. Különösen akkor, amikor még nincs kellő tapasztalatuk. Sérülést leginkább a forró folyadék okoz, mert a kicsi könnyen ma­gára ránthatja a takaréktűzhelyről levett, víz­zel telt fazekat. Nem győzzük eléggé hangsú­lyozni, hogy milyen nagy felelősség hárul en­nek megakadályozásában a szülőkre. Nagyon ügyeljünk gyerekünkre és védjük meg, amíg nem késő! Elsősegélynyújtáskor a kicsinek is fájda­lomcsillapítót kell adni, be kell kötözni a sé­rült felületet, adjunk neki teát és vigyük el minél előbb orvoshoz. Sérülés után óvjuk a bőrét a napfénytől, ütéstől és a vegyi anyagoktól. Dr. Petar PUSIN gyermekgyógyász FEKETE GYULA: 41 FALU SZÉPE 39. rész REGÉNY • • ­Szépé egy pogácsát rágcsált. — Van sarzsija? — Nem tudom. Nemigen van neki. — Baka? Úgy értem gyalogos? — A tüzéreknél szolgait. — Tüzér?... Egyszóval, akkor piros parolis. — Szé­pé mindkettőjüknek töltött. Ittak. — Jo már ez. jó man a bor, ha csip... Elhozom akkor vasamap a csillagot, aztán felvarrja. Rendben, Margó? — Fel én, hármat is, csak hozza. Szépe tartózkodóan nevetett. Egy keskeny ba­rázda — a csendőrkalap karimájának a helye, meg ott vöröslőtt a homlokán. — Hohó, Margó, nem lehet azt. Sok mindent le­het egyszerre hármat, még gyereket is. Csak csilla­got nem lehet egyszerre harmat. Ki kell várni, aztan meglesz a három is. — 0, mind olyan öreg, akinek három van! — Ugye, senki se kapja egyszerre, ki van szabva az ideje annak. Komoly arccal elhallgatott, s kezdte a nézést. Moz­dulatlanul ült a széken, megszokott, Msse merev, szolgálati tartassál, csak a szeme járt ide-oda. Margiton a piros-kek mintás, bő szvetter eltakar­ta lányos melleit. Hajában az ondolálás merev hulla­mai már fellazultak, és igy még szebb volt az arca, egeszen kisasszonyos. Ha a szvetter meg a bo szok­nya nem volna olyan falusias, bárki urilánynak néz­hette volna. — Egyszóval itthon hagyták házőrzőnek. Margit nem felelt. A süni szemöldök árnyékában megrebbent sötét szembogara. — Pedig én meg azt gondoltam most ki, hogy itt hálok — folytatta a bajuszát babrálva Szépe. — El- örizhessiik a házat ketten is. Margit megijedt. — A kéne még! — Felvillant benne a kép, amint a csendörkalap végigmegy hajnalban a babonái utcán, s utána leskelödnek a palánkok mögül. — Hát ne háljak itt? — kérdezte Szépé. Átnyúlt a karjáért, s erővel magához húzta. — Vagy csak te­gyünk úgy, mintha itt hálnék? — Csókolni kezdte, szorongatni, majd ölebe kapva letette a díványra. — Ej, Jani, hat mit akar mar csakugyan... — Mar­git küszködött a nagy emberrel, azután elengedte magat. Hagyta, csak a fénytől riadt meg később. Felug­rott, egészen lecsavarta a lámpát, s visszafekúdt a díványra, .ugyanúgy. — Legalább a zubbonyt vesd le - súgta, majd hangosan is: — Vesse le ezt a zubbonyt, én nem is tudom, hogy bírják ki, úgy szúr, mint az istennyila. Annyira lecsavarta a lámpát, ho^y ellobbant, s egyszerre koromsőtetseg lett a szobában. A falióra egyhangúan ketyegett fölöttük. Szépe az előléptetéssel együtt megkapta a fel­sőbb parancsnokság hozzájárulását is a házasságkö­téshez. Kihirdették őket a templomban, de a község­házán egyelőre el kellett halasztani az iratkozást, mert Szépe anyakönyvi kivonatait nem adta ki a csendörségi nyilvántartás, újra be kellett szereznie valamennyit. A Margit iratai rendben voltak; az egész paksamé- tat visszaküldték a parancsnokságtól a hozzájárulás­sal együtt; Az előírás szerint, csak a nagyszülőkig kellett volna, de biztonság okából a de'dszülőkig igazoltak, hogy nem keveredett zsidó vér a családba (több mint száz evre visszamenőleg, mivel az egyik dédnagyapja 1827-ben született). Szépe két nap szabadsagot kért az iratok beszer­zésére. Az örsparancsnokot partizánvadász kiképzés­re több napra felrendelték a szamyparancsnokságra, Bárány főtörzsőrmester helyettesítette az irodán. Éppen az imént ebédelt a főtörzsőrmester, egy gyu­faszállal a fogát piszkálta, s eleseket szippantott közben. — jól van, Szépé, kicsináljuk azt a két napot — hagyta rá némi töprengés után. — Hogy vág a bajusz különben. Kitapogatta már a tövét, honnan nőtt ki a menyasszony lába? Hallja, ha ram bíznak, en mind ötvenen felüliekre osztanám ki az ilyen jo kis faros lányokat. Maguknak meg maradna a sok elnyüzott vénasszony, a maguk korában mé^ úgyis mindegy, csak... — mondta, mondta, a szokásos módján nem válogatta a szavait. Az ablakon kifele néz ve beszelt, s hátra sem fordult, úgy fejezte be: — No, el van in­tézve, menjen a búsba. Látni se szeretem az ilyen keményf... vőlegényeket. (Folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom