Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-12-29 / 50. szám

Thursday, Oec. 29. 19??. óh» Mit mond a kakukk? Azt mondja a kakukk, vagy ahogyan a tusnádi piac öreg arusa kínálja, a kakukkmadar, hogy aki megveszi, soka fog élni. Ez a kakukk ugyanis any- nyit szol, ahányat belefuinak a hasa alján lévő kis nyilasba, márpedig mindenki annyit fuj bele, ameny- nyit akar. Agyagból van a kis kakukkmadar, egetett máz a tolla. Ellentétben éld rokonaival, tarka-barka; az öreg árusnak van sárga, meg zöld, meg fekete kakukkmadara is. Az én iroasztalamon, mióta meg­jártam Erdélyt es a tusnádi piacot, egy kék madár­ka all, tollazata a szivárvány színeiben ragyog. Remelem, boldogságom kekmadara lesz. Mi minden kapható meg a tusnádi piacon? Gö­rögdinnye és torökparadicsom, taplóból készült sap­ka es taska, tarka kendo es nagyszelu szalmakalap, kalotaszegi varrottas blúz és terítő, gyóngykaláris es csillogó gyűrű köznapi meg ünnepid ruha. Való­di népművészet mellett álragyogas, minden meny- nyiségben. Az árusok harsányan kínálják portékái­kat, de minden emberi hangot tulkiabál a kis ka­kukk. Ot lejért adja az Öreg. Nem is sok, ha az ember belegondol: hosszú életet kap érte cserebe. ^ MÁS TÁJ, MÁS ÉG ? f ft MINDEN TAJ más, másképpen teríti az ember szivére szépségét, gazdagságát, hangulatát. A táj be­szél. Nemcsak magáról, de az emberekről, akik szor­galommal, hagyományaikkal, szokásaikkal, két ke­zük munkájával élövé varázsolják. Akar síkságról, akár hegyvidékről' legyen is szó. Tán meg a kövek is megelevenednek, ha csak rájuk néz az ember. De igazan csak az a táj beszel s mond el történel­met, jelent es jövendőt, ahol jelen van az Ember, így erzem,' ahogyan járom ezt a csodalatosán szép táját, s egyik völgyében a falut. A Cserhatban. A falu körül a hegyek karelya nem zöld, mert fel- kapaszkodikmindahány magasáraafák özöne, a tölgy, a bükk, a cser és az akác, a Zengd magasa a délnek, na meg a levegb — átszűri ezt a zöldet, s kék lesz a világ! Kékben fürdik a magasság es a völgy, s a volgybtn a falu. Leírhatatlan ez a kékség es ez a szépség. Igen," más ez a táj, más ez a falu, a többi, sok-sok helysé­günknél. Ráadásul, mintha játékból szórta volna le valaki a házakat, portákat, a hajlatokat, s a völgy­ben a kicsi szakadékokat: a játszó gyermek kezé­nek es fantáziájának alkotásra vágyó szándékaként. S a völgy felett atzűgnak a szelek, viharok... Mint a valóságban is, az elet vihara, a történelem. EZ AZ A FALU, amely évszázadok óta konokul t ,, j • | es minden gyötrelmet vallalva, kálvinista maradt a rekatolizacio kegyetlensegeben is. Annyira, hogy mindössze jo tizenöt eve, hogy eloszor történt ve­gyes hazassag! Egyik fiatalember a szomszédos, katolikus községből hozott asszonyt, megszegvén ezzel az évszázados Íratlan törvényt! Mindezt csak azért, mert... érd, hagyomány, szor­galom, ami jelentette a közösség “mivoltat”, tiszte­letre méltó. Csakhogy. ...Túl a gyönyörűségén, adelekfuroszto szépségé­ben, nagy történelmében megdöbbentett mégis, aho­gyan “ide is betört” a nagyvilág. járom a falut, ismerkedem az emberekkel, akik harcolták a tegnapot a máért, a megmaradásért. Asszonyok vannak itthon ezen az őszi napon, hi­szen a munkaképes férfiak eljárnák dolgozni a kör­nyező gyarakba, üzemekbe, ahogyan szerte ezen a vidéken szokás. Az asszonyok helytállnak itthon, dolgoznak a téeszben, jo eredménnyel, s a háztáji­ban baromfit tartanak. Mint ez a fiatalasszony is, akihez benyitok, s aki szülési szabadságon van. A porta a hegyoldalra kapaszkodik, tehat a ház felé lejt az udvar, a kert, s libák hepetyelnek, ka­csák árpát követelnek.- Árpát! Árpát! — legalábbis igy veszem ki a “beszédükből”. A tyúkok nem mondanak semmit, csak rohannak, kapkodják a szemet. Szeretem néz­ni, nem is annyira az evésüket, inkább azt’az igye­kezetei, ahogyan rávetik magukat az ennivalóra. i i , , ÁLLOK HAT, ácsorgók, s nezem, ahogyan a fia­talasszony szórja a szemet. Közben beszélgetünk. Mindenről. Időről, jószágról, s hogy nem jól kelt az idén a csirke, de a kacsa sem. Hogy milyen csodálatos is a termeszét, hogy... miért nem terme- kenyül meg egyszer-egyszer a tojás úgy, ahogyan kellene... S ekkor, egy szempillantás alatt “bele­nyúl” a tömeg aprójószágba. Riadalom, vartyogas s egy kis búbos, amolyan téglás-citromos tyúkot lóbál lábánál fogva. — Le akarja vágni? — riadok meg. — A, dehogy. Csak... ez a nagymamié. Hogy a fe­nébe tud ez mindig kibújni? — méltatlankodik, s viszi az udvar végeben elkerített parányi helyre, ahol másik három tyuk kucorog. Felrémlik bennem a kérdés: miért más hát ez a falu? Lám, érzésem szerint semmiben. Nyolcvan baromfi es... egy kicsi búbos tyuk már nem fér meg együtt, ugye? De csak azért, mert ez a nagymamié. Nem tudom, valóban kek-e a hegyek karéja, s átzüg-e a falu felett a nagyido? / Bertalan Agnes Gőzerővel dolgozik a palacsintagyár Télváró a hangulat a Balaton partján, a nagy zöld vizen köd id, a vizpartot mar mindenütt beszegte a fagy. A balatonfüredi Marina-szalló hallja — búto­rok, szőnyegek nélkül — kihűlt falaidra! tátong, de a melléképületekben ég a villany: itt működik az or­szág egyetlen palacsintagyára. Három műszakban, éjjel-nappal készül a tészta: igy foglalkoztatják télidÓben a szálló női alkalma­zottait. A Győri Hutöháznak szállítanak, s naponta 20 ezret készítenek. De a többszöröse is kévés lenne. Most tervezik három uj palacsintasütő gép beállítá­sát, s akkor talán naponta százezer darab készülhet. A győriek gondoskodnak a kitűnő minőségű nul- láslisztröl: Békés megyéből, egyazon malomból kü­lön a palacsintagyamak sz'allitiák. A receptet is a hu- töház laboratóriumának ételvegyészei dolgozták ki. A gép monoton egykedvuseggel ontja a gusztusosra sült adagokat —, az asszonyok csak tasakolnak: tiz 12 forint. A Hotel Marina konyhája is üzemel. Gasztrofol eteleket készítenek a holtszezonban. A Pest-budai Vendéglátbipari Vállalattal szerződtek. Az itt ké­szült 24-féle étel egy évig eláll. Hetven ember — a szálló presszosnői es szobaasszonyai — a szakácsok es cukrászok vezényletével dolgozik. Novemberben 30 ezer adag étel hagyta el konyhájukat, s 600 ezer palacsinta a cukrászok műhelyét. AJÁNDÉKNAK Lutheran István verseskötete 260 verset tartalmazó, 162 oldalai könyv szép kötésben kapható Ara: $ 4.­Lutherán István versei visszatükrözik gyermekkorát, ifjúságát, hazaszerete­tét, életének küzdelmeit. Nem hiányozhat egyetlen magyar család könyvtárából sem ! Megrendelő szelvény: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 fct. New York.N.Y. 10003 Megrendelem Lutheran István \crsesk'ótetét ................... CÍM:_______________________________ V árot:...........................Aliim :.„.................. /ipcode:r„„.._______ . ' 1 .. ' _7

Next

/
Oldalképek
Tartalom