Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-11-24 / 45. szám

Thursday, Nov. 24. 1977. ,v -r vissza-visszahökölesén, individualizmusán is túllépve • eltalált a munkásságig: Egy érdemem van: mélyre láttám S szerettem, aki szenvedett, A Jövendő fehéreit, * l| f O, szűz proletár-seregek, Daloljatok. Az úri Magyarország készül a háborúra. Le-fel- villan a forradalom víziója is. Ady óhajtja, várja, jósolja: Eljött hát végre a pusztánkba Isten szent küldöttje: a Sátán. Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi-ágyán. De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk , e bús mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S.rohanunk a forradalomba. t Es a pesszimista magyarsag-verseit hová tegyük? Es az istenkeresoket hova? Mind-mind részéi, el- szakithatatlanul Ady költészetének. Miként Révai figyelmeztet: pesszimizmust is felvillanó magyarság­versei egy tőről fakadnak forrradalmi verseivel. A magyar sors tragikus ellentmondásait, a felkesz’ű- letlenseg teremtette akadályokat,a bukás remet látó költő pesszimizmusa tükröződik a versekben. S mi­kent a már idézett Varga József mondja: “Ady istenes költészetével is hú kifejezője korának, a ko­rabeli magyar, de tálán az egész európai értelmiség akkori válságának.” A forradalom helyett a háború jón. A konzerva­tív tábor, amely oly sokszor csábítgatta, egyértel­mű hajszaval tamad ellene. A fiatalon szerzett baj, amelyből sose gyógyul ki teljesen, erejet gyengítette. Élete is veszélyben forgott. A súlyosan beteg embert többször is a frontra küldés veszedelme fenyegette. Elkeserítette a tömegőrület, a vergözös hejehuja, sok baratja pálfordulása. De erőt adott neki a leg­jobbak testvérisége, Móricz, Kaffka, Babits, Jaszi humánuma. Es a tisztánlátását, hitét nem vesztette el soha: “Becsületére jól vigyázzon. Minden nemes szegénylegeny”. A kései szerelem, az ifjú Csinszká­val kötött házasság védelmet, uj ihletet, erőt is adott neki’ “Tarts meg tegnapnak, tanúságnak”. Várja a változást. Megéri a háborús szenvedések végét. Az októberi forradalmat. Fogadja meghatot- tan a Nemzeti Tanacs üdvözletét. Még lapozgatja a négy esztendei elnemitás után megjelent uj köte­tet. A halottak élén, benne háborús lírájának gyűj­teményét. Meg megfogalmazza, de elmondani már nem tudja a szavakat, amelyeket az alakuló Vörösmarty Akadémia elnökeként akart felolvasni! “... ennek az elkockazott országnak es szerencsét­len magyarságnak még minden joga megvan az élethez...” 1919. január 27-en meghal. A forrada - lom kormánya saját halottjának tekinti. A Nemzeti Múzeumban ravatalozzak fel, es tízezrek kísérik utolso utjara. Néhány sorban összefoglalni Ady hatalmas mü­vet? Lehetetlen vállalkozás. Hiszen szólni kellene novelláiról is, amelyekben, mikent verseiben, a ma­gyar sorsot idézte meg művészi erővel. Tanulmá­nyairól is, amelyek kitéphetetlen alkotóelemei éle­tének. Beszelni kellene A magyar Pimodánban tett vallomásáról, a “Petőfi nem alkuszik” cimu Írásá­ban kikiáltott hitvallásáról, es mind a tóbbiekrol. Es verseinek zeneiségéről, szimbolikája erejéről, versépitó nagyságáról, kora minden haladó vonását 6 _____________________________ költészetében építeni tudó képességéről. Mindenről. Am hogyan, mikent? De ha egyetlen szobán kell megfogalmaznunk, mi volt Ady életművének lé­nyégé, újra idéznünk kell a hu társát, a hiteles tanút, Bólönit, es az ó szavaval kell felelnünk a kér­désre: forradalmisága. Az igaz magyarság hangja volt az ő szava a múlt­ban, ez a hang szól hozzánk ma is. Mert Ady el, és szava messzehangzóan kialt a mának. Korbáccsal veri a szóvirágok álhazafiait, és a tettek mellett szól. Az igazi hazaszeretetei es a nemzetek közti megbékélést hirdeti. Kiált a szenvedőkért, és osto­rozza a hatalommal visszaélőket. A humánum ori- zoje o. A világkultúra egyetemességét hirdeti, és a jövő legyőzhetetlenségét. A kő'penyébe burkolózó, a viharnak mellét feszítő, szenvedő, de mindörökké bizo ember, miként Csorba Géza szobor-alakja mu­tatja ot a pesti utcán. Az ifjúságé tehát mindenek­előtt. A minden forradalmak örökségét megőrző az apak álmait megvalósító, a jó'vöt építő ifjúságé. Mikent latta es vallotta: Ifjú szivekben elek s mindig tovább. Hiába törnek eletemre Ven huncutok es gonosz ostobák, Mert eletem millió gyökerű. ófm utódja, sem boldog őse. Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek. Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Eszak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze Jénv, Lidérces messze Jénv. De, jaj, nem tudok így maradni. Szeretném magam megmutatni. Hogy látva lássanak. Hogy látva lássanak. Ady: Szeretném ha szeretnének Ady nyomdokain Amerikában ADY ENDRE TÁRSASAGA AMERIKÁBAN — A magyarság legnagyobb prófétája és forradal­mára: Ady Endre. — E méltatás Ady halálának 10. évfordulóján hang­zott el Hollos József doktor New Yorkban alakuló Ady Társaság alapitó Tdésén tartott programadó beszédében. A Cort Theatre színháztermében ósz- szegyíilt többszaz,hazájából elüldözött magyar előtt igy kezdte szónoklatát: — A magyar neplélek két hatalmas lángelmét termelt ki magabol, két kóltot, minden idők leg­nagyobb lírikusait: Petőfit es Adyt. Mint minden igazi nagyság, ők is uj köröknek voltak előhírnökei es prófétái, és szembenálltak saját körükkel es a közfelfogással.*: Petőfit még ifjan elragadta a ma­gyarság végzete... Uj korszak következett, melyben a továbbra is jogtalanul maradt, szegénységre és szolgasagra kárhoztatott magyarság, a dolgozók ma­gyarsága, már hatalmas lendülettel tőr elő az úri Magyarorszag ellen... Miként Petőfi, Ady is a ma­gyar népét tekintette a magyar hazának. A dolgozó nép ezereves szenvedése az ö lelkén keresztül sajog, sorsával való vívódása őbenne sokszorozódik, jövő­jét ö érzi legtisztábban... Szanja menekülő fajtájat, mellyel önmagát egynek érzi. A magyarság meg­váltójának küldetett... “Más lesz Magyarország”, az uj, a szép Magyarorszag izgatja állandóan lelket, költői ábrándjaiban, “boldog, erős, kacagó nepek” országairól ábrándozik a Duna tájékán... ő tudja, hogy maganak a nepnek kell akarni a változást, a felszabadulást, es géniuszának minden erejevel lel­kesíti, serkenti, akihez költői szava elérhet, a hala­dó szellemű ifjúságot, a szervezett munkásságot, a nem szolgalelkü magyar értelmiséget... Tudja és hirdeti, hogy a magyar népén mar csak a forradalom vihaija segíthet... Ezek a magvas mondatok akkor hangoztak el a kapitalizmus földjére szorult magyarság hontalanok földjén vándorlása közben, amikor Horthy országa nemcsak Ady tanítását revideálta, hanem egy újabb világháború katasztrofális lejtőjére sodorta a magyar népet. Hollós doktor ezért reálisan szögezi le Ady tragédiája és a magyarság sorsa közötti pár­huzamot: — Ady Endre sorsának nagy tragédiája szemünk előtt játszódott le: egy kis nemzet nagy vezérének küldetett, hogy mentse meg a fenyegető örvénytől. De csak ő látta az örvényt és az ö kicsiny tábora, maga a nemzet vak volt és süket és kövei dobálta legnagyobb prófétáját. Ezek után nem kell sok kommentár ahhoz, hogy megsejtsük a szétszóródott magyarok Ady Társa­ságainak összefogó célját és erejét. Az amerikai Ady Társaság célkitűzését Hollós dók tor igy foglalja össze: Annak, aki kózibünk jón, éreznie kell, hogy a kül- tura vágyában hasonló törekvesú emberekkel, na- gyobbara honfitársaival, mert hisz közös anyanyel­vűnk az, mely ezt az egyesülést lehetővé és kívána­tossá teszi, Amerika magyarságának, de későbben az amerikai kultúrának is szellemi es erkölcsi elitjét fogja itt találni. Irodalmi, művészeti, tudományos viták, beszélgetések azok az eszközók, melyekkel tagjaink szellemi gazdagságát fokozni kívánjuk. E- gyik különleges feladata lesz a Társaságnak, hogy (folytatás a kővetkező oldalon) _óKi:a_

Next

/
Oldalképek
Tartalom