Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-02 / 18. szám
Thursday, May 2. 1974. 70 éve halt meg JÓKM mOR Jókai Mór a legnagyobb magyar elbeszélő. Született Komaromban 1825-ben, meghalt 'Budapesten 1904 május 5.-én. Apja József, anyja Pulay Maria. A három gyermek közül ő volt a legkisebb és az egész család szeme- fenye. A gimnáziumot Komáromban végezte, ezalatt megtanult franciául, angolul és olaszul. 1847-ben elvégezte jogi tanulmányait, megszerezte ügyvédi oklevelét, de amikor első perét megnyerte félretette diplomáját és egeszen az irodalomnak szentelte tehetségét. 1845-ben Petőfi az akkor mar elismert költő bevezette a fiatal irok társaságába. A Pesti Hírlapban es az Életképekben jelentek meg első novéllái. Első müvei uj hangot éreztettek, és csakhamar a közönség kedves iroja lett. 1848 márciusában Petőfivel együtt a pesti iQusag vezére volt. Ezevben vette feleségül Laborfalvi Rózát a Nemzeti Színház hírneves színésznőjét. Kossuth megbízásából járt a bécsi felkelőknél. Debrecenbe menekült, és itt 1849 február 22.-én megindította az Esti Lapokat Öreg koráig kitartóan dolgozott, 30-40 ezer be tűre menő napi munkát végzett és a nap többi részét társadalmi és közéleti ügyeknek szentelte. Első történeti regényét: Erdély aranykora-t 1851- ben irta, ennek folytatása Törökvilág Magyarországon «majd A janicsárok végnapjai. Nagy társadalmi regenyei: Egy magyar nabob, Kárpáthy Zoltán A 60-as evekben mint képviselő és lapszerkesztő politikai szerepet is vállalt. 1862-ben átvette a Magyar Sajtó szerkesztései, 1863-ban megalapította A Hon-t írói működését önmaga három korszakra osztja fel. Az első korszak 1843-60-ig tart .Petőfi és a francia romantikusok hatasa, befolyása jellemzi. A második korszak 1861-80-ig,ebbe a korszakba esnek költeményei is, regenyei többnyire társadalmiak A harmadik korszak -1880-tol élete végéig, mint politikai versiró és drámaköltő. Nevezetesebb drámai: Dózsa György,, A szigetvári vértanuk, az Arany ember. ________ A Petőfi Társaság az ó elnöksége alatt alakult meg 1878-ban. Feleségét 1886-ban elvesztette, 1899-ben elvette a fiatal Nagy Bella-t. 1903-4-i telén meghűlt és tüdőgyulladást kapott, melynek következtében meghalt. A nemzet nagyszerű pompával adta meg nagy költőjének a vég- tisztesseget. A Muzeum csarnokából temették, a nemzet úgyszólván minden rétege küldöttség által megjelent temetesen. Emléktárgyai, kéziratai a Magyar Nemzeti Muze - um-ba kerültek. I €, * 1 t Jókai azok köze a nagy irok köze tartozik, akiknek nagysága kettőben áll: sajat költői egyéniségük kivételes erejeben es abban, hogy népűk lelket is leggazdagabban kifejezésre juttatták. Egyéniségét a képzelet buja gazdagsága, kifogyhatatlan meselo kedv, hangulatainak nagy terjedelme, változatossága, pátosz, mélabú, humor jellemzi Idegenszerűsegei, pongyolaságai ellenére is ő a leggazdagabb es legbájosabb nyelvű magyar prózaira Nincs nagyar iró, aki annyi ideig oly népszerű lett volna és aki a társadalom minden rétegének nyelvet annyira ismerte volna,mint o. Csodálatos mértékben meg volt az az adomanya, hogy szeretettel irt és szeretetet át tudta árasztani olvasóira is. Egész irányára nezve romantikus, koránál, egyéniségénél fogva is, talán az utolso nagy romantikus költő. Sokszor megjegyezték kritikusai, hogy személyei vagy angyalok, vagy "ördögök. Pedig tud pompás életszerű alakokat is teremteni. Egy műve sincs ragyogó szépségek nélkül. Mindenek felett elbeszélni oly kedvvel és oly é- desen tud, mint a világirodalomban is igen kevesen Termékenysége felülmúlja minden magyar íróét és egészében a nemzeti léleknek nagy továbbépítője volt. PETŐFI SÁNDOR: Jók ai Aló fkot Miért szeretsz te engemet, Kit annyian gyűlölnek? S én, a ki annyit gyűlölök, Téged miért szeretlek? Szeretlek téged, óh barátom... Nem, nem barátom!.. megbocsáss, Hogy e gúnynévvel illetetek; Mert a jelenkor gyermekének E szó “barát” csak gunyolás. Szentül hiszem, ha a világ Elfordul is szivemtől, Ha a világnak ajakén Ram átkok átka zendül: A te ajkadról akkor is még. Reám csak áldás lebben el... Ha az egész világ egy kéz lesz, Mely eltaszit, miként dögvészest: Kezed még akkor is ölel. Oh e babér, a mellyel a Világ magát gúnyolja, Ez a babér, ez a babér Velőm egetni fogja. De nem soká tart égetése... Te, lelkem megmaradt fele, Hozzam te szinte eljövendesz, Es koszorúmra könnyet ejtesz, S eloltod lángjait vele Gázos történet Valamelyik visszaemlékezésében Jókai Mór Írja, hogy az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színháznak külön latvanyossága volt a gázvilágitas. Ez akkoriban még szinte csodaszamba ment. A színháznak eleinte saját gázfejlesztő berendezése volt.Később,amikor 1855-ben felépítették a nagy gázgyárat, ettől kezdve a gyárból szállították a gázt a színház esti előadásaihoz. Mivel a pesti csőhálózat meg nagyon kicsi volt, a Nemzeti Színháznak egy óriási börtömlőbe préselték az egy-egy estére szükséges világitószert. A bőrtömlő alakja a cethaléhoz hasonlított, s négy ember vitte a vállán. A járókelők minden alkalommal megbámulták a „cethalat”, amelyből aztan a színházban áteresztették a gázt egy fémtartályba. Ebből csövek vezették el a lámpákhoz. Egy este valami rettenetesen hosszú, kettős ön- gyilkossággal végződő tragédia bemutató-előadása volt. Színészek és nézők egyaránt unták a hosszadalmas történetet. Éjfél közeledett mar, de meg mindig nem volt vege a drámának. Az ügyelő egyszer csak rémültén rohan a kulisz- szak möge: — Hölgyeim es uraim, nagy a baj! — mondja ijedten a színészeknek. — A legsürgősebben be kell fejezni az előadást, mert már alig van gáz a tartályban, csak percekig tart... Nem várhatjuk meg, hogy sötétben maradjunk, a nézőtéren könnyen kitörne a pánik. Könyörgöm, amilyen gyorsan csak tudjak, fejezzék be a darabot! A hires Szentpetery Zsigmond, aki eddig mint „kegyetlen apa” a kulisszák mögött jelenesre várt, hogy majd hosszú prédikáció után kiátkozza es öngyilkosságba kergesse a szerelmes fiatalokat, most — az ifjú pár legnagyobb ámulatara — széles mosoly- lyal megy a színpadra, gyengéden a fiú és a leány' vállára teszi kezét, és nyájasan igy szól hozzájuk: — Édes gyermekeim! Könnyelmúségteket megbocsátom. Remelem, véglegesen jo útra tértek, és bekessegben eltek. Isten áldása és atyai áldásom rátok! Legyetek boldogok! A szerelmesek forrón és mohon átölelik egymást — végtére is megmenekültek a „haláltól”. Az ügyelő erre gyorsan leeresztette a függönyt. Vege! A közönség nagyon elegedett volt. Örült a fiatalok boldogságának, a derűs befejezésnek, es főként annak, hogy végre hazamehet vacsorazni, hiszen már igen későre jár... Csak a boldogtalan szerző nem örült, értetlenül és elkeseredetten bámult maga elé: nem ismert rá tulajdon darabjára, mert a tragédia vidáman végződő színdarabbá — majdnem vígjátékká változott... És mindennek a gaz volt az oka... „Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.” lókai „A balsorsban eltűnnek a jó barátok. A szerencsétlenséget mindenki elitéli, hogy okot találjon távol maradhatni tóle.” Jókai — irodalom— _ 8
