Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-12 / 11. szám
Thursday, March 12, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Drakon és a bírák Drakon athéni arkhon (vezető tisztviselő) volt az i.e. 7. században és olyan büntetőjogot hozott, amely túlzottan kegyetlenül sújtotta a vádlottakat, elsősorban a magántulajdon védelmében. A bírák, akik ennek alapján Ítéltek, a törvényt követték és irgalmatlanságuk azon alapult. Ha a chicagói Julius Hoffman biró ténykedését vizsgáljuk, ezt nem lehet egyszerűen drákói szigornak jellemezni, mert — mint már 3 nap múlva megállapította a fellebb- viteli bíróság és mint remélhetőleg még többször ki fogják mutatni — ő önhatalmilag és a törvény rendelkezésein tulmenőleg volt szigorú, sőt kegyetlen a vádlottakkal, még védőikkel is és a tárgyaláson a kötelező tárgyilagosság helyett kivétel nélkül mindig a vád képviselőjének a pártjára állt. Magatartását már eddig is jogászok és bírák egész sora, valamint a színvonalas sajtó megbélyegezte. Gross A. László itt rámutatott a chicagói per tarájának egy lélektani motívumára, zsidó voltára, aminél fogva ő a tárgyaláson és az ítélethozatalnál túlbuzgó volt, nehogy azt lehessen róla mondani, kímélte a vádlottakat és védőket, akik között a többség zsidó, miként ő a biró — és az egyik ügyész is. De más oka is van, hogy olyan bírák, politikusok, újságírók és egyszerű polgárok is, akik vagy akiknek családja nem régóta él egy országban, vagy csak nemrégen befogadott és egyenrangúnak tekintett kisebbséghez tartozik, túlbuzgó az uralkodó rend védelmezésében, hazafiasabbnak, sovinisztábbnak mutatkozik másoknál és igyekszik politikai, nemzetiségi, faji, vallási kisebbségeket úgy elnyomni és üldözni, ahogyan azt nemrég ővele, vagy családjával, vallási és nemzetiségi csoportjával tették. Ami a nagypolitikát illeti, ismeretes, hogy a nacionalizmus, a nemzeti dicsőség hirdetői és képviselői gyakran idegen származásúak voltak, mint az olasz Napoleon, az olasz-zsidó Gambetta, a félspanyol De Valera, az osztrák Hitler, a zsidó Disraeli. Magyarországon, hol 1918-ig a többség nemmagyar volt, azután pedig a megmaradó ország népének többsége még mindig nem volt fajmagyar, ez a probléma napirenden volt. Különösen a nemzeti szocializmus korában háborodtak fel sokan amiatt, hogy a leghangosabb magyarkodók és antiszemiták nagyrésze sváb eredetű volt. És sok volt a panasz amiatt is, hogy zsidó politikusok és újságírók, akiket csak nemrég vettek be “az alkotmány sáncai” közé, a nacionalizmusban, magyar szupremácia hirdetésében, háborús lelkesedésben túl akartak tenni mindenki máson. Itt az emigrációban is groteszk formában nyilvánult ez meg. Amig például ennek a lapnak olvasói — bármely felekezet tagjai, vagy agnosztikusok — józanul nézik ó és uj hazájukat, igyekeznek itt és ott a jót és a rosszat megkülönböztetni, addig egyes, nemrég még származásuk miatt üldözött zsidó politikusok és újságírók igyekeztek tul- tenni a nyilasokon annak a hatalomnak, amely életüket megmentette és a mai Magyarországnak — ahol elsőizben lehetetlen az antiszemitizmus bármilyen nyilvánítása — a gyalázásábán, az amerikai militarizmus és háborús politika dicsőítésében. Különösen veszélyes az ilyen lelkiállapot ott, ahol más emberek sorsa felett döntenek, a bírák között. Az amerikai bíráskodást kezdettől fogva több kritika illette, több vád érte, mint a legtöbb kulturország bíróságait, részrehajlás, elfogultság, osztály- és fajgyűlölet és korrupció miatt; és a nemrégen még megvetett kisebbségekből származó bírók között voltak, akik közmondásos kegyetlenséggel üldözték a baloldalt, mint az olasz Medina, aki semmi bűnt el nem követettek százaira mért ki hosszú szabadságvesztést, csupán mert- egy pártnak tagjai voltak. Sajnos, zsidó bírák hosz- szu listáját lehetne közölni, akik kíméletlenek voltak a baloldali és a színes vádlottakkal szemben, de keztyüs kézzel bántak az eléjük került hivatalnokokkal, rendőrökkel és politikusokkal. Ebből persze nem szabad olyan következtetést levonni, mintha az egyik “fajta” hajlamosabb volna erre, mint a másik. A kisebbségek elfogult, jingo bíráival szemben vannak tagjaik között méltányos, tárgyilagos bírák is. De bármely csoporthoz, fajhoz, felekezethez, nemzetiséghez tartozik valaki, törekednie kell rá, hogy részrehajlás és elfogultság nélkül vizsgálja és bírálja a közélet szereplőit; legfeljebb, ha valaki az ő csoportjához tartozik, annál szigorúbban kell megítélnie, mert ha személyesen nem is felelős érte, szégyent hoz mindnyájukra. Mint Hoffman bíróról mondták chicagói kollégái: “ja a Hoffman, az nem ismer tréfát, ha az U.S.-t, a kormányt, a zászlót védi”, nem az igazságot védi, hanem a lobogót. . 1 _ Per. IZGALOM OREGONBAN Oregon állam két millió lakosa nagy izgalomban van. Ezen nem is lehet csodálkozni, ha tudjuk, mi okozza az izgalmat. A Pentagon (a hadvezetőség) elhatározta, hogy Okinawa szigetről elszállítja az ott felhalmozott mérges gázokat és Oregonban, Hermiston nevű falu közelében lévő Umatilla katonai raktárban helyezi el. 45,000 levél . A lakosok kedélyére mutat az a tény, hogy Tom McCall kormányzó 45,000 levelet kapott. Ezekből 1,300 támogatja, a többi ellenzi a mérges gázok átszállítását. McCall kormányzó mondja*: “Még soha nem tapasztaltam, hogy a lakosság ilyen széles rétegei lettek volna érdekelve egy ügyben.” Demokraták és republikánusok, munkások és bankárok, egyetemi hallgatók és tanárok egyaránt felszólaltak, “Én a vágányra állnék” Robert Straub, az állam demokrata pénzügyi tanácsosa, aki a novemberi választásokban reméli elnyerni a kormányzói tisztséget, mondotta: “Ha én lennék a kormányzó, a vágányra állnék és megállítanám a mérges gázokat szállító tartályokat.” E kijelentésre McCall kijelentette, hogy nem kell kormányzónak leírni ahhoz, hogy valaki a mozdony elé álljon! Közben azonban a republikánus kormányzó minden tőle telhetőt elkövet, hogy meggyőzze a republikánus elnököt, hogy ne hozzák a mérges gázokat Oregonba. A Pentagon eddig még ragaszkodik eredeti döntéséhez, azzal a magyarázattal, hogy a gáz tárolása nem jelent veszélyt az állam lakosaira. Visszaemlékeznek Az oregoniak emlékező tehetsége azonban nem olyan rossz, mint ahogy a Pentagon gondolja. Jól emlékeznek még, hogy Okinawában csak a múlt év júliusában a tartályokból kiszivárgott gáz 23 amerikai katonát mérgezett meg, akiket súlyos állapotban kellett kórházba szállítani. Dr. Jesse Steinfeld szerepe Nemrég törvényt iktattak be, mely előírja, hogy mérges gázokat katonai hatóságok csupán a hadsereg egészségügyi alakulatainak főparancsnoka, dr. Jesse Steinfeld jóváhagyásával szállíthatnak egyik helyről a másikra. Dr. Steinfeld már a múlt év decembere óta tanulmányozza a mérges gázok Okinawából Oregonba való szállítását, de mindeddig nem döntött a kérdésben. Ha dr. Steinfeld ellenezné a gáz áthelyezését, Nixon elnök — ennek ellenére, — “a nemzeti biztonság érdekében” elrendelheti azt és jóváhagyhatja a Pentagon döntését. Miért a nagy izgalom? Senki sem hozta nyilvánosságra, milyen meny- nyiségü gázt szándékszik a Pentagon Oregon katonai raktárában elhelyezni. Félhivatalos jelentés szerint 700 vasúti kocsira szerelt tartálynyit. Ez elegendő hét milliárd ember, vagyis a Földkerekség lakói kétszeresének megölésére. A kiszivárgott jelentés szerint kétféle mérges gázról van szól: mustárgázról és a VX jelzésű idegromboló gázról. Az utóbbi másodpercek alatt halált okoz. A Pentagon terve szerint a gázt Washington állam Bangor nevű kikötőjéből vasúton szállítanák Oregonba, mely 200 mérföldre van Bangor- tól. 60,000 washingtoni lakos tiltakozik a gáznak az államon keresztül való szállítása ellen. 123 szakszervezeti vezető követeli a vietnami háború felszámolását Huszonkét szakszervezet 123 vezetője egész oldalas hirdetést tett közzé a Washington Post-ban. A hirdetés szövegében követelik “az amerikai csapatok teljes és azonnali visszavonását.” “A háború a tönk szélére sodorja az országot. Az árak emelkednek, az adóteher egyre súlyosabb. A lakásviszonyok, a közoktatás és a lakosság egészségügyi helyzete egyre jobban romlik.” “Mindaddig, amig Vietnamban maradunk, nem várhatunk adóleszállitást. Mindaddig, amig Vietnamban maradunk, lakáhelyzetünk, közoktatási rendszerünk és a nép egészségi állapota egyre jobban romlik.” A “Labor Peace Committee” helyezte el a hirdetést. E bizottságban többek között a következő szakszervezetek képviseltetik magukat: autómunkások, teherautómunkások, Alliance for Labor Action, húsvágó munkások, olaj-, kémiai- és atommunkások, zenészek, tanítók, újságírók, vendéglői munkások, rakparti munkások, irodai alkalmazottak, villamossági munkások, kereskedelmi alkalmazottak, farmmunkások, stb. Leépítenek 371 katonai támaszpontot Washington, D. C. — A következő év folyamán, vagy teljesen lezárnak, vagy leépítenek 371 katonai támaszpontot, mondotta Laird hadügyminiszter. E lépés 93,900 munkást foszt meg munkájától, ami rendjén volna, ha a kormány uj alkalmazáshoz juttatná őket a nemzetgazdaságban. Nixon ki akarja venni a sztrájk fegyverét a közlekedési munkások kezéből WASHINGTON, D. C. — George P. Shultz, munkaügyi miniszter törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet a Nixon-kormány törvényerőre akar emelni. A javaslat szerint, ha az ország közlekedési munkásai, a vasutak, a légi járatok, autóbuszok; földalatti vasutak alkalmazottai és a munkáltatók között a szerződés lejárta után nem jön létre uj egyezmény, az elnöknek joga van nyolcvan napos várakozási időt elrendelni. A 80 nap letelte után — ha még mindig nincs egyezmény — az elnök újabb 30 napos várakozási időt rendelhet el, vagy megengedheti a sztrájkot vagy a munkások kizárását, azzal a feltétellel, hogy azon vasúti ,légi, vagy városon belüli közlekedést üzemben kell tartani, amit a nemzet gazdaság megkövetel, vagy mindkét félnek “pártatlan bizottság” döntését kell elfogadnia. ( A javaslat magva az utolsó szakaszban van, vagyis kötelező a munkások részére a “pártatlan bizottság” döntése. Egyszerű szavakkal ez azt jelenti* hogy a Nixon-kormány ki akarja venni a sztrájk! fegyverét a közlekedési munkások kezéből. j A javaslat nagy felháborodást keltett a szervezett munkások körében. | KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE!
