Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-28 / 43. szám
Thursday, October 28, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5_ MIRE KÖLTÖTTE A HÚSZ MILLIÓ NYUGDÍJAS A 885 MILLIÓ DOLLÁRT? Irta: LUSZTIG IMRE Az elmúlt pár hét folyamán 885 millió dollárt kápött húsz millió nyugdíjas, szövetségi betegségéé balesetbiztosításra jogosult személy, valamint özvegyek és kiskorú gyermekeik, a szövetségi kormánytól. Ä kongresszus ezen ülésszakában hét százalékos emelést.szavazott meg a szövetségi társadalombiztosítási járulékban, mely 1965. januárjára visszamenőleg jár. Ez az összeg 885 millió dollárra rúgott. Egy-egy ember ezen az alapon 48-tól 112 dollárig terjedő összeget kapott. Az egyedülálló nyugdíjas átlagban 48 dollárt, az özvegy két gyermekkel átlagban 112 dollárt. Mire ment a pénz? > Kenneth G. Slocum, a Wall Street Journal riportere ellátogatott a Floridában lévő St. Petersburg városba. E város 215,000 lakosának 28 százaléka nyugdíjas. Elbeszélgetett a nyugdíjasokkal és néhány üzletemberrel. Egy öreg házaspár a kapott összeget és a havi hét százalékos emelést arra fogja felhasználni, hogy “a tiz dolláros heti szállodai lakásból, ahol a sváb-bogarakat nem lehet kiirtani, átköltözködünk egy másik szállodába, ahol heti 13 dollárt kell fizetni, de reméljük ott nem lesznek svábbogarak.” Kissé "jobban" fogok élni Anthony Souza 79 éves. Mestersége ács volt amikor dolgozott. Egyedül él, csupán a 100 dolláros szövetségi nyugdíjból. így nyilatkozott: “Negyven dollárt fizetek havonta lakásért. Napi étkezésem két dollárba kerül és igy csak meg vagyok valahogy, ha nincs a hónapban 31 nap. Most, hogy a nyugdijam százhét dollár lesz, kissé ‘jobban’. fogok élni.” Legtöbben élelemre költötték a pénzt A Food Fair (fűszer és hentes üzlet) ügyvezetője a riporter kérdésére, hogy észlelt-e valamilyen változást az utolsó hét folyamán, úgy felelt, hogy kezébe vett egy csomó kormánycsekket és ezt mondta: “Az utolsó pár nap egyebet sem tettem, mint beváltottam ezeket a csekkeket. Ugylátszik mindnyájan élelemre költik a hátralékos járulékukat.” E megfigyelés sok igazságot tartalmaz, ami csupán azt jelenti, hogy a társadalombiztosításra jogosultak még kellő élelmet sem tudnak maguknak biztosítani a kapott nyugdíjból. Nagy összeg megy a magasabb árakra A megkérdezettek közül sokan panaszkodtak, hogy mindenért többet kell fizetniük, mint a múltban. William Luth 73 éves épületmunkás igy panaszkodott: “Egy hét előtt a vendéglőben a tojásért 12 centet fizettem, ma 14 centet számítanak érte.” Clarence Wählers, nyugdíjazott szerszámkészítő ezt mondta: “Hat hónappal ezelőtt tiz centért kaptam egy csomó sárgarépát, most 18 centet kell érte fizetni.” Mr. és Mrs. Fred Weber igy panaszkodott: “Pár hónappal ezelőtt 35 centért kaptunk egy font szalonnát, ma 70 centbe kerül.” Nem jut orvosi költségre A hátralékos járulékból vehettek valamivel több eleimet, átköltözhettek valamivel “jobb” lakásba, vehettek egy fazekat, vagy tepsit. Mások egy uj szoknyát, vagy uj ruhát, de senkinek nem jut e pénzből orvosi, vagy kórházi költségre, ha arra szükség van. John Duran igy nyilatkozott erről: “Van egy nagy daganat a hátamon, amit ki kellene operálni, műtéttel el kellene távolítani, de nincs rá pénzem. így várok még egy évet és amikor a Medicare életbe lép, megoperáltatom magam.” Harvey Jackson 79 éves nyugdíjas ezt mondja: “Bizony igy van ez. Én ismerek többeket, akiknek vese, vagy más szervi bajuk van, amely azonnali műtéti beavatkozást követelne, de mivel nincs rá pénzük, el kell halasztaniok mindaddig, amig a Medicare törvény érvénybe lép.” Mi volt a célja a 7 százalékos emelésnek? A Johnson-adminisztráció két legyet óhajtott ütni egyszerre, amikor törvénybe iktatta a társa- dalombitositás összegének 7 százalékos emelését. Az egyik az volt, hogy segítse és könnyebbé tegye a biztosításra jogosultak életét. Idézzük ezzel kapcsolatban Lonnie Hutchinst: — Az a $5.90, amivel többet kapok minden hónapban, nem jelent sokat annak, aki mondjuk 10,000 dollárral rendelkezik, de az én részemre, aki 70 éves vagyok és akinek minden cent számit, bizony jól jön.” Kétségtelen, hogy a hét százalékos járulékemelés jelent VALAMIT, és ez a valami sok embernek SOKAT jelent. De az is kétségtelen, hogy ez a 7 százalékos járulékemelés nem tesz LÉNYEGES különbséget a 20 millió jogosult életében. Kétségtelen, hogy a 7 százalékos emelés ellenére a nyugdíj, és a baleset- és betegség biztosításra jogosok képtelenek tisztességes életet teremteni maguknak. Ha ezt akarjuk elérni, akkor a járulékot nem 7, de 100 százalékkal kell felemelni és sok esetben még ez sem elegendő. A második cél az volt, hogy uj életet, uj vért öntsenek a nemzetgazdaság életébe. Egy milliárd dollár jelent VALAMIT az ország több mint 650 milliárd dolláros évi gazdaságában, de nem sokat. A nemzetgazdaság felszippantotta ezt az egy milliárd dollárt, mint a száraz spongya a vizet. A nemzetgazdaság egészségének fenntartásához, vagy jobban mondva, létrehozásához szükséges a munkaidő leszállítása bérlevágás nélkül, a minimum bér két dollárra való felemelése, minden kivétel nélkül, az árak szabályozása, az alacsony jövedelműek adójának leszállítása, a nyugdíjasok és a betegség- és baleset biztosításra jogosultak járulékának 100 százalékos felemelése, a háborúra fordított péznek uj lakásokra, kórházakra, utakra, iskolákra való felhasználása; a Medicare törvény módosítása, mely díjmentessé tenné az összlakosság orvosi és kórházi kezelését. Ez a program az, amelyért a haladó gondolkodású egyének és szervezetek harcolnak. Ez a program az, melyért lapunk síkra száll. "Veszélyben van a magántulajdonon alapuló rendszer"! R. Heath Larry, a United States Steel Corporation alelnöke mondta ezt a Kereskedelmi Kamara Hot Springs városában nemrég megtartott összejövetelén. Érdemes megjegyezni, hogy a gyűlés TITKOS volt. Zárt ajtók mögött zajlott le. Utána, amikor a riporterek megközelítették Mr. Larry-t, hogy részletesebben nyilatkozzon a fentemlitett veszélyről, nem szólt egy szót sem. Ezután a riporterek megközelítették Roger M. Blough-t, a United States Steel Corporation elnökét és kérték, hogy magyarázza meg, mi fenyegeti ezt az amerikai, magántulajdonon alapuló rendszert. De ő sem volt hajlandó erre válaszolni. Mr. Murphy nyilatkozik W. B. Murphy, a Campbell Soup Company igazgatója nem volt olyan néma, hajlandó volt a következőket mondani: "Az egyik legnagyobb problémánk, hogy megtartsuk a szabad piacot, a szabad kereskedelmet." A riporterekkel való további beszélgetés folyamán Murphy ur rámutatott arra is, hogy “a munkabérek és az áraknak a szövetségi kormány által való ellenőrzése ellentétben áll a szabad kereskedelem elvével.” Murphy ur e szűkszavú nyilatkozatából kitűnik, hogy ő és az acéltröszt fejedelmei két pontban látják a veszélyt, amely a rendszert fenyegeti. 1. Az árak korlátozásában, és 2. a szabad kereskedelem megszüntetésében. Mi a tényleges helyzet? Letagadhatatlan tény az, hogy a szövetségi kormánynak sikerült a munkások béremelését a 3.2 százalékban megállapított korlátok között tartani. Egy-egy iparban a kiharcolt béremelés elérte a négy százalékot, de átlagban a munkások béremelése a 3.2 százalékot közelítette meg az elmúlt esztendőben. Ezzel szemben a munkások termelékenységének növekedése és a vállalatok által eszközölt áremelések következtében a trösztök nagyobb profitot könyveltek el ez évben, mint bármely más előző esztendőben. A vállalatok profitja elérte a 45 milliárd dollárt. Talán nevetségesnek hangzik, hogy éppen ez a magas profit, az a tény, hogy a munkások nem kapják meg munkabér formájában az általuk termelt javak kellő részét, fogja végeredményben aláásni a magántulajdonon alapuló rendszert. Vagy is éppen az ellenkezője annak, amit Murphy ur és társai prédikálnak. Ők még több és nagyobb áremelkedést szeretnének eszközölni. Ők még több és nagyobb profitot akarnak harácsolni, a munkások és a vásárló milliók rovására. Néhány szó a szabadkereskedelemről Ahhoz valóban hallatlan arcátlanságra van szükség, hogy a United States Steel Corporation képviselője szót emeljen a szabadkereskedelem “megvédésére.” Lapunk időről-időre beszámolt arról, hogy az acél, villany, szövő, vegyi és az összes többi alapiparok trösztjei titkos gyűléseken, a kongresszus által és az ország elnökének aláírásával törvényre emelt szabály ellenére, vagyis a törvény megszegésével, mesterséges árakat szabnak meg úgy a kormány-, mint privát rendeléseknél és e törvényszegéssel az átlagosnál sokkal magasabb profitot tudnak elkönyvelni. A szabadkereskedelem szerint, ha pl. a szövetségi kormány az acélipar által gyártott árut óhajtja megvásárolni, a különböző acélgyáraknak egymástól független árajánlatokat kell benyujtaniok. De ennek az ellenkezője történik. Az acélbárók: titkos gyűléseket tartanak, e gyűléseken elhatározzák, hogy a kormány által megrendelt áru gyártásáért UGYANAZT az árat fogják számítani. így bármelyik gyár kapja a rendelést, a mesterségesen létrehozott árak mesterségesen magas profitot eredményeznek, amit maguk között, mint a közönséges rablók, szétosztanak. Ez történik évről-évre minden alapiparban. Időről-időre, az igazságügyminisztérium felfedi az ilyen trösztellenes törvényszegéseket. Ilyenkor törvényes eljárás indul meg az összeesküvők ellen. Tanukat sorakoztatnak fel, tényeket tárnak az esküdtszék tagjai elé, a bizonyítékok halmazát hozzák a bíróság elé, amig végül oly nyilvánvaló, hogy a tröszt bűnt követett el, oly biztos hogy bűnösnek lesz nyilvánítva, hogy a trösztöt képviselő ügyvédek arra a kérdésre, hogy: “bünös-e, vagy ártatlan?”, azt felelik: “mi nem mondjuk sem azt, hogy bűnösök vagyunk, sem azt, hogy ártatlanok.” Ezután a biró néhány ezer dolláros “büntetést” szab ki a trösztök kifizetik a büntetést és tovább folytatják az összeesküvést, ami nagyon jól kifizetődő cselekmény a részükre. Felháborító olvasni, hogy az acéltröszt fejedelmei arcpirulás nélkül képesek a szabadkereskedelem megvédéséről prédikálni, holott őket többször találták bűnösnek a trösztellenes törvény megszegésében, mint bármely más iparban működő trösztöt — talán a villanytrösztöt kivéve. Visszamenőleg fizetési kapnak az acéfmunkások MIAMI, Fia. — Két évvel ezelőtt az American Int’l Aluminum Co. elbocsátott száz munkást. A munkások szakszervezete szerint az elbocsátás a munkaszerződés megszegésével történt. Miután a munkáltató és a munkások között nem jött létre egyezmény a kérdésben, a szakszervezet követelte, hogy az ügyet pártatlan bizottság elé vigyék. A vállalat ezt megtagadta, mire a szakszervezet bírósághoz folyamodott, mely most döntést hozott. Ennek értelmében a munkások $93,652,000-t kapnak visszamenőleg s mindnyájukat visszahelyezték munkájukba. Uj szerződést kötöttek az ujságcsomagolók NEW YORK, N. Y. — Uj munkaszerződés jött létre az ujságcsomagolók (New York Mailers, Local 6.) és az ujságtulajdonosok között. A szerződés 18 hónapra szól. Az első évben a munkások heti 6 dollár, a második évben heti $5.50 béremelést kapnak. A szerződés javítást hozott létre a munkások nyugdijában, felemelte a beteg- és balesetbiztosítás összegét is. A nappal dolgozó csomagolok heti 40 órát, az éjjel dolgozók heti 37 és fél órát tesznek be munkahelyükön. A szakszervezet jelenlegi tagjainak munkája biztosítva van még akkor is, ha automatizált gépeket állítanak be a munkáltatók. A szerződés hat napilapnál dolgozó 900 csornaiéra vonatkozik. A magántulajdonon alapuló rendszer véJelmezőinek igazi, hü arcképe
