Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Nyílt levél Nt. Asbóth Gyulához A Detroiti Újság néhány héttel ezelőtti számában közölte az Ön március 15-i alkalmi cikkét: ‘‘A Szabadság életeszménye” cim alatt. Engedtessék meg nekünk, hogy ehhez hozzáfűzzük a magunk észrevételeit. Bármennyire igyekezett Ön, tiszteletes ur, cikkét a hidegháború kliséinek zárt formáiba önteni, nem kell az embernek sem lélekbúvárnak, sem gondolatolvasónak lennie annak megállapitására, hogy Ön ezt a cikket nagy lelkitusa után Írhatta meg. Nyilvánvaló, tiszteletes ur, hogy Ön szoros figyelemmel kiséri a magyarországi fejleményeket, hogy az amerikai sajtóból — hogy az óhazait ne is említsük — kétségbevonhatatlan értesülései vannak a magyar nép anyagi jólétének állandó és jelentőségteljes emelkedéséről. Az is nyilvánvaló, hog\r e tényekkel szemben Önt amerikai társadalmi pozíciója, lelkészi hivatása. hivatásbeli világnézete, múltja, iskolázottsága kétellyel tölti meg. A szó legteljesebb értelmében. nem hisz szemeinek. Úgy tekint az uj Magyar- országra, mint az egyszeri amerikai farmer, aki látogatóba érkezve a nagyvárosba kisfiával, első Ízben látott zsiráfot az állatkertben. Kisfia kérdésére, hogy micsoda állat ez, a farmer hosszas ,töprengés után, ezt válaszolta: “Fiam ilyen állat nincs.” Hogy ezt a belső dilemmát megoldja, Ön a “szabadság” szavával való szemantikus játékhoz fordult. Behunyva szemét a látható tények elől, bedugva füleit a tanuk vallomásai elől, a szabadság elvont jelentőségéről, értelméről kezd filozofálgatni. Miközben ezt teszi, akarva, nem akarva félremagyarázza a magyar nép történelmét, speciálisan a magyar nép szabadságharcait. De hogy ezt megtehesse és önmagát igazolhassa, megismétel egy meglehetősen elcsépelt közhelyet: “A mindent anyagi haszna szerint becsülő szemléleti mód. korunknak egyik jellegzetes kórtünete.” Kedves tiszteletes uram! Ha Ön jobban átgondolja e kijelentését, Ön is rájön arra, hogy a szó- banforgó “szemléleti mód” 1. nem “kórtünet”, 2. ha pedig kórtünet, akkor nemcsak a mi korunknak hanem minden kornak, az egész emberi társadalom történelmének tünete. Amióta ember él a földön és amióta léte fenntartásához “anyagiak”-ra van szüksége, azóta bizony az “anyagi haszon”, az anyagi használhatóság elve nagyon is fontos “szemléleti mód” volt. Nincs az “anyagi haszon” tekintetbevételében semmi rossz, tiszteletes uram. Mit gondol tiszteletes uram, mi hajtotta a honfoglaló magyarokat Ázsia belsejéből a Duna—Tisza folyók völgyébe: a gazdagabb legelők, a halak, a vadak bősége, mi hozta Kolumbusz Kristófot az amerikai partokra: a “szabadság életeszménye?” Nem tiszteletes uram' Indiába vezető utat keresett Kolumbusz Kristóf bátyánk, hogy Ferdinánd és Izabella hasznosabban folytathassa a fűszer- és selyem importálását Indiából. Mi robbantotta ki fogadott hazánk szabadságharcát? Az, hogy az angol anyaország nagy anyagi adókat vetett ki a gyarmatosítókra. hogy a külkereskedelem hasznát ők zsebelték be. Más okok is voltak, nem lehet történelmi tényeket túlságosan általánosítani, de akármerre tekintünk, minden időkben az emberi történelem folyását alapvető módon befolyásolták. az anyagi érdekek. Ez érthető is, hiszen anyagiak: étel, ruha, stb. nélkül nem létezhetett volna élet, nem létezhetett volna társadalom a földön. Ez vonatkozik a magyar nép történelmére, a magyar nép szabadságharcaira is. Amikor a magyar nép fegyvert fogott, csaknem kivétel nélkül, azért tette azt, mert uralkodó osztálya a fizikai élet feltételeit vonta meg tőle. Magyarán megmondva, akkor, amikor a mindennapi élete, anyagi bázisa tarthatatlanná vált, amikor a szó legteljesebb értelmében a mindennapi kenyeret is kezdte a telhetetlen ur, vagy uralkodó kivenni szájából. Ez volt az oka az 1514-i parasztlázadásnak, ez volt az oka a Rákóczi-szabadságharcnak. És mi volt az igazi oka az 1848—49-i szabadság- harcnak0 Az, hogy Ausztria gyarmatként kezelte Magyarországot, megakadályozta a magyar ipar fejlődését (jusson eszünkbe Kossuth egyik legelső és legfontosabb teljesítménye, a Védegylet!). Ugyanakkor a magyar jobbágyság számára az úrbéri terhek egyre tűrhetetlenebbekké váltak. A márciusi követelések, a 12 pont, e két alapvető tény kifejezői voltak. A magyar nép, a magyar jobbágyság nagyobb részt követelt magának az “anyagi javakból”, amelyekből osztrák-magyar viszonylatban Ausztria, főnemes-, jobbágy viszonylatban a főnemesi bmtokososztály aránytalanul, égbekiáltóan aránytalanul nagyobb részt markolt magának addig. Nem azt akarjuk mindezzel mondani, hogy az anyagi szempontokon kivül másféle szempontok nem játszottak szerepet a magyar, vagy ami azt illeti, bármely nép harcaiban, szabadságküzdelmeiben. Nagyon jól tudjuk, hogy mást ne említsünk, a vallásszabadság biztosításának kérdése fontos tényező volt úgy Amerika gyarmatosításában, mint a magyar nép 17—18. századbeli szabadságharcaiban. Aki azonban a magyar szabadság kérdését a mi napjainkban egy nevezőre hozza a magyar nép múltbéli szabadságharcaival, az tudatosan ködösit, az tudatosan takargat másféle célokat, mint a magyar nép élete, jómódja, szabadsága céljait. A magyar nép napjainkban elérte mindazokat a célkitűzéseket, amelyekért hajdanában fegyvert fogtak a Dózsák, a Thököiyek, a Rákócziak, a Kos- suthok! Mik voltak ezek a célok? A mindennapi “szőlő és lágy kenyér”, bőséges táplálék, hajlék mindenki feje fölött, gondoskodás az öregekről, lehetőség a magyar nép minden fiának tehetsége teljes kifejlesztésére, munka utáni szórakozás, az egészség gondos ápolása, betegség esetén gyógyíttatása. Meri Ön. vagy bárki más kétségbevonni, hogy e feltételeket a magyar nép elérte, ha nem is 100 százalékosan; ugyan melyik nép mondhatja ezt magáról — de összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben, mint bármely előző korszakban. Azt Ön is kénytelen beismerni, tiszteletes uram, hogy ma odahaza “több a televízió, több a rádió, több a kenyér, több az utazási lehetőség.” Soha a magyar nép zöme ilyen jól nem élt, mint napjainkban. Soha a tanulási lehetőség ajtaja nem állt ily szélesre tárva a magyar dolgozó nép százezrei előtt. Soha a magyar közegészség ügye ily lélekemelőén nagyszerű nem volt. Ön is jól tudja, hogy mindössze két emberöltővel ezelőtt az átlagos magyar élettartama 30, mond harminc esztendő volt. Magyar anyák újszülött gyermekeinek egynegyedrésze nem élte meg az első éves születésnapot. Ezzel szemben ma az átlagos magyar újszülött 65 éves élettartamra tarthat számot. A magyar fiatalságnak megvan minden lehetősége, hogy természetes tehetségeit a legmesszebb- menőleg kifejlessze. Ennek csupán részleges bizonyítékai azok a ragyogó, szinte fantasztikus sikerek, amelyeket a magyar fiatalság a nemzetek olimpiai versenyén ér el egymás után. Mit hiányol ezekenkiviil a tiszteletes ur? Milyen más szabadságra van a magyar nemzetnek szüksége? Arra a “szabadságra”, amely mondjuk 1914-ben volt, hogy az osztrák és a német császárság ágyu- lölteléke szerepében “joga és függetlensége” legyen háborút vívni Szerbia és Oroszország ellen? Vagy olyan “szabadságra”, vagy “függetlenségre”, amilyen Horthyék alatt volt, amidőn Hitlerék használták fel őket ágyutölteléknek? Avagy olyan szabadságra gondolnak egyesek, mint Szálasi alatt volt, amidőn Magyarország “függetlenül” deportálhatott félmillió zsidót Auschwitzba? És utóvégre milyen “függetlensége” van manapság bármely országnak? Hány országnak van valóban “független” külpolitikája? Angliának független külpolitikája van? Vagy Olaszországnak? Vagy Kanadának? És milyen "független" külpolitika lehet egyáltalán e gyorsan szűkülő földgömbön, a hidrogénbomba és az űrhajók korában bármely országnak, beleértve még az Egyesült Államokat is? Milyen más józan külpolitika, mint a béke, a békés együttműködés külpolitikája? És ilyen független külpolitikája igenis van Magyarországnak. Ferenc József-beli, Horthy-féle külpolitikája nincs, nem lehet többé sem Magyarországnak, sem más államnak. Ezért csak szélmalomharc, szomorú, céltalan szélmalomharc az, amit Ön és Önnel egvivásu amerikai magyar lelkészek, értelmiségiek vívnak a történelem Ítélete ellen. 1956-ra is célzást tett Ön, fájlalva, hogy a “világ nemzetei az akkor adott lehetőséget” nem használták ki. Mit takargatnak e burkolt célzás mögött? Hát feltételezik önök, hogy a magyar nép kevésbé ragaszkodott volna a kivívott szabadságához — még ha voltak is komoly panaszai—mint a vietnami nép a magáéhoz? Vagy hogy a Szovjetunió, amely végre mégis egyike a két nagy világhatalomnak, megengedte volna, hogy ott, ahonnan két Ízben érte támadás az utóbbi félévszázad alatt, ismét egy uj fasiszta bázis alakuljon? Hát boldogabbak volnának önök. vagy boldogabb lenne a magyar nép. ha azok a napalm-bombák ma a magyar falvak lakosságát “békitenék?” Tudjuk mi is. tudják valószínűleg önök is. hogy vannak még körünkben olyanok, akik bíznak az ilyen őrült rögeszmékben. Tudjuk, hogy egy úgynevezett “Amerikai Magyar Lövész Egyesület” sváb magyarsággal irt körlevélben lövészeket toboroz holmi célzással, hogy méltók akarnak lenni “honfoglaló őseinkhez.” A 100 megatonos H-born- ba korában ezek a megszállottak “lövészeket toboroznak” Magyarország “felszabadítására”. És ehhez kérik “keresztény egyházaink” támogatását! Ezekkel hajlandó Ön egy vonalon haladni? Nt. Asboth ur, mi meg vagyunk győződve arról, hogy Ön igazi jóakarattal van a magyar nép iránt és habár a hidegháború propagandája ideiglenesen megzavarta tisztánlátását szülőhazája, annak népe helyzetének helyes megítélésében, hallgatni fog arra a halk, de ellenálllhatatlan hangra lelke mélyén, amely már most is súgja önnek, hogy hol van az igazság. Figyelő Magyar vízkutató expedíciók világszerte Hét esztendeje kezdte meg működését Mongóliában az első magyar vízkutató expedíció. A jól bevált magyar gyártmányú berendezéssel ellátott kutatócsoport Mongóliában 1963 decemberéig 145 kutat tárt fel, ebből egyedül 1963-ban harmincötöt. Ez is mutatja a tevékenység fokozódását. 1964 folyamán növekedett az expedíció tagjainak létszáma. A mongol állami szervek ugyanis azt kérték, hogy a magyar kutatók fokozzák tevékenységüket, és 1965 és 1970 között legalább 700 kutat fúrjanak Mongóliában. A magyar szakemberek a feltáráshoz szükséges teljes apparátussal utaznak a helyszínre: kutatóberendezésekkel, műszerekkel, furóberende- zésekkel, a rétegviszonyokat és egyéb jellemző adatokat kimutató karottázsberendezésekkel, a kút kialakításához szükséges csövekkel. A vizho- zamniérés és a feltérképezés elvégzése után a kutakat magyar gyártmányú szivattyútelepekkel látják el. A közép-ázsiai tevékenységen kivül a magyar expedíciók számos eredményt mutatnak fel Nyugat- és Észak- Afrikában is. 1960 óta dolgozik egy csoport Guinéában. Hasonló feladatkörű más külföldi cégek eredménytelenül kutattak ott, ahol a magyar vízkutató expedíció sikeres munkát vég zett. Igv többek között egy 2300 liter perc vizho- zamu kutat is fúrtak, s ezt a guineai főváros, Conakry vízellátásába is bekapcsolták. Din- guirave helységben törpe vízmüvet építettek a magyar szakértők. Két éve dolgoznak magyar vízkutató szakértők vezető beosztásban a Mali Köztársaság vízügyi szerveinél. Tevékenységükkel számos kutat tárnak fel. Ezek szivattyúit is a magyar ipar szállította és szállítja jelenleg is. Közép-Egyiptom vizszegény körzeteiben is magyar szakemberek irányítják a vizfurók üzemeltetését. Az egyiptomi szervek annyira elégedettek a magyar szakemberek munkájával, hogy szerződésük meghosszabbítását, valamint számuk növelését kérik. Végül említést érdemel az is, hogy sziriai, iraki és brazil felek is érdeklődnek a magyar vízkutatók munkája iránt. ‘""VVVVVVVVWWVWWWWWWWWWWW $ AMERIKAI MAGYAR SZÓ \ f 130 East 16th Street 5 t New York, N. Y. 10003 % * Elolvastam mutatványszámként küldött tap- 2 / jukat és kérem, hogy további mutat váuypél- 2 y dányokat küldjenek címemre minden kc*s- A ^ lezettség nélkO!. ? Név:.................................................................... 3 1 Cim: ......................................................- -••• I •' Város:......................................Ailam..................2 1 i p Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre £ Í H f (A lap kedvezményes előfizetési ára uj otva- « 2 sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) 7_
