Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-17 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 17, 1964 s E. H. Neuwald: Választások régen és most Első választási emlékemet 10 éves korom óta őrzöm. Érsekújvár és a kerületéhez tartozó falvak, tanyák lakói képviselőt választottak ezen a bizo­nyos napon. A mi házunk előtt elterülő kis tér túlsó oldalán volt a Lavota Bor, Sör és Pá­linka Kimérése, amely — amerikai szokás­sal ellentétben — a választás napján nemcsak nyitva volt, hanem bombaüzletet csinált, mert a néppárti jelölt (illetőleg jómódú apósa) zsebére ment az itatás. Én a házunk előtt álltam, sapkámat fehér választási toll díszítette. Ez volt a kormány- párti jelölt színe. Az ellenfél néppárti jelölt volt, akinek hívei piros tollal díszítették kalapjukat. ; Egy csoport talpig feketébe öltözött gazdaember tódult ki a Labota kocsmából. Kissé bepityizált ál­lapotukat elárulták, mert tele tüdővel fújták a ha­gyományos kortesnótát: Jaj, de magas, jaj, de magas Ez a vendégfogadó. Van-e benne, van-e benne Kovács Pálra szavazó? Ha nincs benne Kovács Pálra szavazó, Dűljön össze ez a vendégfogadó. Tízéves koromban sok minden érdekelt, köztük ez az éneklő, dülöngő embercsoport is. Álltam és néztem a pirostollasokat. Elmentek mellettem, az egyik félbenhagyta az éneklést és a kapálásban, kaszálásban megkeményedett marok “haspárt” ki­áltással lezuhant a fejem tetejére. Elszédültem, de állva maradtam és kissé támolyogva húzódtam be az udvarunkba. Az esetet soha, senkinek nem említettem, mert szégyeltem tehetetlenségemet. (Hogy a “haspárt” mit jelentett, 10 éves korom­ban nem tudtam. Később már gyanítottam, hogy a kormánypárt kiérdemelte a csufnevet, mert je­löltjei a közérdek fölé helyezték a saját érdeküket, a “hasukat.” Számukra az volt fontos, hogy min­denkor jóllakjanak és nem törődtek azzal, hogy a Duna-Tisza közötti “Kánaánban” hányán koplal­nak.) Persze ezen kívül is vannak választási emlékeim, amelyek legtöbbje az apám korteskodásával függ össze. Az apám, amellett, hogy mészáros volt, vá- iosí tisztviselői állást is betöltött és ebben a minő­ségben “hivatalból” mindig kormánypárti volt. Az ellenfél mindig néppárti volt. Amire a mi generá­ciónk abba a korba fejlődött, amikor már különb­séget tudott tenni az egyes pártok között, sajnál­tuk, hogy nálunk 48-as jelölt soha nem lépett fel, mert sem a kormánypárt, sem a néppárt képvise­lője nem felelt meg Ízlésünknek. Az apámról tudták, hogy jó kortes és ezt a kor­mánypárti jelöltek — a helybeli előkelőségek aján­latára — mindig ki is használták. Jó kortes volt, mert a parasztság (a szavazók zöme) körében is­mert és népszerű volt. Jó svádáju ember volt, tu­dott a nép nyelvén beszélni, mert maga is része volt a sokat dolgozó és iskolázásban nem részesült nagy tömegnek. Külvárosi utjain néha elkísértem őt és ilyenkor az volt a benyomásom, hogy az apám az egész várossal tegező viszonyban van. . . Szervusz János, — szervusz Gábor. Szervusz Ist­ván, — szervusz Gábor. Szervusz Feri, — szervusz Gábor. így ment ez végig a Tót-utcán, az Andódi- utcán és minden más utcán, amerre csak jártunk. Választások idején a baráti viszony kissé feszült lett a Jánosok, Istvánok, Ferik és a Gábor között. Ők az apámat gyúrták, hogy álljon Kovács Pál ol­dalára, az apám meg őket gyúrta, hogy szavazza­nak a kormánypárti jelöltre, mert abból mindenki­nek haszna lesz... A szóban levő választás előtt a “ragyás Deák” egy napon barátságos fenyegetés­sel fogadta az apámat: “Gábor, hagyd abba a korteskodást, mert is tenuccse lefogunk, elzárunk valahol, ahol senki meg nem talál, enni-inni adunk, amennyi csak kell, bántódásod nem lesz, de csak a választás után engedünk szabadon.” Másnap az apám Juszt János rendőrkapitánynak nevetve mesélte el az esetet, amit nem vett komo­lyan. De bizony komolyan vették a kormánypárti előkelőségek, akik nem akarták legjobb kortesu- kat elveszíteni. Ennek a következménye az lett, hogy a következő nap reggelén az apám ilyen kí­sérettel ment mindennapi kortes-utjára: A városi hintó bakkján az egyenruhás kocsis, mellette a rendőrőrmester ült. Az apám mellett ült egy kakastollas és a hintó két oldalán egy-egy lószőrsisakos ulánus lovagolt. A választások előtt néhány szakasz ulánust rendeltek Érsekújvárra, a mi honvédhuszárjainkat viszont valamelyik sváb faluba. Az ulánusok nem tudtak magyarul, a huszá rok nem tudtak németül s igy tökéletesen megfe­leltek a célnak: nem bratyizhattak a néppel és szükség esetén lelküsmeretfurdalás nélkül végez­hették a kardlapozást. Mi, gyerekek büszkék voltunk az apánk kísére­tére, már csak azért is, mert ilyen senki másnak nem volt, de az apánk kézzel-Iábbal tiltakozott a “cirkusz” ellen. Végül, amikor a tiltakozás nem használt, hangos káromkodás mellett ült be a hin­tóba és — úgy értesültünk — nem is hagyta ab­ba egész nap. A néppárti jelöltre, aki emlékezetünk óta min­dig Kovács Pál volt, a szavazatokat valamelyik is­kolaépület udvarán adták le. A kormánypárti je­löltre a szavazás erre az alkalomra felhúzott ha­talmas sátorban történt. Mindkét helyen csapra- ütött friss sör várta és csábította a mélyen tisztelt szavazó polgárokat. Szavazás előtt a kormánypárti előkelőségek, a polgármester, a rendőrkapitány Rabár Endre kir. közjegyző, vígan paroláztak a más különben semmibe vett parasztokkal. Etették, itat­tak őket, és mindent megígértek, amit soha be nem tartottak. Aki leadta a szavazatát, mehetett tovább jószántából, mert ha nem ment elég gyor­san kitessékelték és szükség esetén egy-két rúgás­sal jelezték, hogy “a Mór teljesítette kötelességét, a Mór mehet.” Választás napján az apám egész nap fiakkeron szedte össze azokat; akiket előzőleg meggyurt és szavukat adták, hogy a kormánypárti jelöltekre adják a szavazatukat. Még ebédelni, vacsorázni sem jött haza, csak éjféltájt tették őt le a házunk előtt és a sok beszédtől rekedten, holt fáradtan dűlt ágyb'a. Ilyenkor mindig megfogadta, hogy korteskedni soha.többé nem fog. Megás tartotta fogadalmát — a legközelebbi választásig. Csak ak­kor hagyta abba, amikor mi, felnőtt gyerekek til­takoztunk a kormánypárti jelölt ellen és meggyőz­tük őt arról, hogy az első 48-as jelölt: Druga Ist­ván mellett kell korteskedni. Nem korteskedett és a legközelebbi képviselő megint Kovács Pál lett. Ilyen emlékeim maradtak a régi, óhazai válasz­tásokról. Most itt állunk Amerikában és rohamo­san közeledik a fontos novemberi nap. Majdnem azt mondtam, hogy a “végzetes” nap, mert ha nem állunk talpra és nem követünk el mindent Gold- water és híveinek megbuktatása érdekében, akkor ez a nap valóban végzetes lehet. Szülőföldünkön régente választások napján nyit­va tartották a csapszékeket és alkohollal hódítot­ták a választókat. Nyílt szavazás volt, még a sza­vazóhelyiségekben is nyíltan itatták a már előző­leg elbóditott szavazókat. Nálunk titkos szavazás van, bár a szavazóhelyi­ségek előtt kifüggesztik a szavazók listáját, amely elárulja, hogy ki melyik pártra regisztrált. Itt a választás napján nyíltan senkit nem itatnak és a korteskedés megszűnik a szavazóhelyiség bejá­ratánál. Az italméréseket, italboltokat zárva tart­ják. De a szavazó polgárság óriási többsége mégis bódultán adja le a szavazatát. A félrevezető, meg­tévesztő, elbóditó propagandáról, amely veszélye­sebb minden alkoholnál, gondoskodtak az újságok, magazinok, a TV és rádió hírmagyarázók. Ezt a bó­dítást nem lehet egy éjszakán át kialudni — mint a sörözés és a borozás hatását. Ez az agymosás mélyre ható és állandó, mert évek óta folytatják. A habsburgi Magyarországon a választások leg­feljebb 20 millió ember jelenjét és közvetlen jövő­jét befolyásolták és időnként talán hatással voltak Ausztria politikai irányára is. Az amerikai elnök- választásokat az utolsó évtizedekben mindig nagy figyelemmel, időnkint aggodalommal kisérte a ti- lág, mert azok kimenetele országok, sőt földrészek politikai irányára éveken át hatást gyakorolhatott. A közeledő novemberi választás ennél is többet, sokkal többet jelent, mert kimenetelétől függhet elsősorban az amerikai nép, azután az egész világ jövője. Ettől függhet a háború, vagy BÉKE kérdé­se — közvetve az egész emberiség élete, vagy pusztulása. A hátralevő hetek folyamán EZÉRT kell erőnk megfeszítésével, fáradságot nem ismerve dolgozni. Beszélni kell emberekkel, baráttal, ellenséggel egy aránt. Mindegyikünknek korteskedni kell Gold- water ellen és minden ellen, amit ő képvisel. A szélső jobboldal, a Birch társaság, a KKK tagjai a háttérben és nyíltan eszményképük és vezérük megválasztása érdekében dolgoznak. Éjjel-nappal dolgoznak. Az olajmilliárdosok. a hadiszergyártók pénzelik őket — ők tudják, miért. Nekünk is tudni kell, hogy miért dolgozunk Goldwater és társai megbuktatására. Mert nem akarunk fasiszta Amerikát. Mert nem akarjuk az atomháború veszélyét növelni. Mert szabad embe­rek, szabad hazájában akarunk élni és ezt öröksé­gül hagyni utódainknak. Mert BÉKÉT akarunk és békében élni a világ minden népével. Azt akarjuk, hogy november 3-ika ne végzetes, hanem győzelmes nap legyen. EZÉRT kell minden erőnk megfeszítésével dolgozni, agitálni, világos­ságot terjeszteni! C'KO Válaszolt a külügyminisztérium Olvasóink emlékeznek arra a levélre, amelyet Johnson elnökhöz intéztem a mississippi-i botrá­nyos állapotok ügyében és amelynek magyar fordí­tását lapunk közölte. A levél másolatát elküldtem Kennedy igazságügyminiszternek, kérve őt, hogy “kövessen el mindent és bírja rá az elnököt, hogy haladéktalanul állítsa helyre a törvényességet és rendet minden déli államban.” Ennek a levélnek magyar fordítása annak idején szintén megjelent lapunkban. Az igazságügyminisztériumtól 1964. aug. 13-i kelettel válasz érkezett. A levél magyar fordítása igy hangzik: DEPARTMENT OF JUSTICE, Washington, D. C. Mr. E. H. Neuwald, Editor A Tény • ]_ .1251 South Andrews Place Los Angeles 19, Cal. Kedves Mr. Neuwald: Az alantiakban válaszolunk az Elnökhöz a kö­zelmúltban intézett levelére, amelyben diákok és mások védelmét sürgette, akik a nyár folya­mán polgárjogi problémákon dolgoznak a Délen.' Az igazságügyminisztérium osztja érdekeltsé­gét (concern), hogy ezek a dolgozók ne legye­nek törvénytelen zaklatások és erőszak áldozatai. Azonban az állami és helyi törvények végrehaj­tása az állami és 'helyi tisztviselők felelőssége. Á Szövetségi Kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy közönséges rendőri védelemről gon­doskodjék. Amikor okunk van azt hinni, hogy megsértet­tek valamilyen szövetségi törvényt, továbbra is vállaljuk a felelősséget azoknak a törvényeknek végrehajtása érdekében. Ehhez tartozik oly ese­tek kivizsgálása, amelyek szövetségi törvény megsértését jelenthették és a törvényes lépések megtétele, amikor elegendő bizonyíték merült fel ily törvénysértésekre. Őszintén (aláírás) Burke Marshall a polgárjogi osztály h. minisztere. ★ Eddig az igazságügyminisztérium válasza. Köztu­domású, mert az újságok is közölték — köztük a Magyar Szó is —, hogy számos törvény biztosítja a Szövetségi Kormány jogát, hogy teljes erejével védje és biztosítsa minden polgár jogait mindenütt, ahol az állami és helyi tisztviselők NEM HAJTJÁK VÉGRE az állami és helyi törvényeket. Az igazságügyminiszter és helyettese is tud­ja ezt. Sőt: azt is tudja, mint ahogyan minden tá­jékozott ember és a külföld is tudja, hogy az ál­lami és helyi tisztviselők, beleértve a rendőröket, a törvények végrehajtása helyett, eltűrik és báto­rítják a törvények megsértését és ők maguk pél­dával járnak elől azok megsértésében. Köztudomású és az igazságügyminisztérium min* den tisztviselőjének tudni kell, hogy a Délen állami és helyi tisztviselők nem a zaklatott polgárokat és az erőszak áldozatait védik, hanem azoknak nyúj­tanak védelmet, akik a zaklatások, a gyújtogatá­sok, a gyilkosságok elkövetői. A “dzsungel”,.amely tői az elnök országunkat mentesíteni akarja, már régen valóság minden déli államban. Ártatlan emberek védelmét és a törvénytelen­ségek, gyilkosságok megszüntetését sürgető leve­lemre a kifogásokat tartalmazó válasz nem lehet kielégítő azok számára, akik a rend és törvényes­ség helyreállítását követelik a déli államokban és MINDENÜTT HAZÁNK TERÜLETÉN. A válasz számunkra sem kielégítő. Polgártársa­ink védelmét és a gyújtogatások, erőszakosságok, gyilkosságok megszüntetését továbbra is sürget­nünk kell. Ne tűrjünk “dzsungelt” hazánk egyik részében sem! PAUL’S SHELL SERVICE ; GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS | 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan | ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdono* | t

Next

/
Oldalképek
Tartalom