Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-09 / 15. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 9, 1964 Munkás és szakszervezeti hirek UJ TAKARÁS A SZAKSZERVEZETEK ELLEN Az üzletemberekből összeállított Committee for Economic Development, amelynek az volt a cél­ja, hogy gazdasági kérdéseket liberálisabb szem­szögből közelitsen meg, mint a Gyárosok Szövet­sége és a Chamber of Commerce, ugyanazt a szél­sőségesen reakciós álláspontot foglalta el a “right- io-work” törvényekkel és a szakszervezetekkel szemben, mint a nagy monopóliumoknak és kor­porációknak fentnevezett szakszervezet-el'enes in­tézményei. A 200 üzletemberből és professzorból álló' cso­port egyik alosztálya, amely a “szakszervezeti ha­talmat és a szakszervezetek tevékenységét” tanul­mányozta, s amelynek elnöke Theodore Yntema, a Ford Motor Co. pénzügyi bizottságának elnöke, két évig dolgozott a jelentés elkészítésén. Végered­ményben éppúgy hivatkozik a szakszervezetek “túlzott” hatalmára, amit korlátozni kell, mint minden más munkáselnyomó szerv. A right-to- work törvényt az “egyéni szabad elhatározás” alapján támogatja, mert szerinte mindenkinek le­gyen joga eldönteni, hogy tartozzon-e szakszerve­zethez vagy nem. Rámutat, hogy a Taft-Hartley- törvény azon az alapon engedélyezi a szakszerve­zeteket, hogy az egyes államoknak is jogot bizto­sit szakszervezet-ellenes törvények létesítésére. A szakszervezetek évek óta küzdenek a Taft-Hartley- törvény ezen kitételének eltávolításáért. Az üzletemberek bizottsága számos más kifogást is emelt a szakszervezetek “hatalma” ellen. A sztrájk joga különösen kiváltotta a magukat “li­berálisnak” feltüntetett tagok ellenszenvét. Nem tettek ugyan ajánlatot arra, hogyan kezeljék az uniók “hatalmát, amellyel kollektíván beszüntet­hetik egy egész iparban vagy egy szakmunkán a munkát és hogy ezt a hatalmat arra használják, hogy megállapítsák a munkáért járó térítést és a munkaviszonyokat.” De nem fukarkodtak taná­csokban, amiket “komoly megszivlelésre” érdeme­sítenek. Pl.: Meg kell tiltani, hogy egy szakszervezet több mint egy üzem munkásait szervezze meg és képviselje; ne köthessen munkaszerződést egy­mással versenyző munkáltatók alkalmazottjai szá­mára és semmiesetre se engedélyezzenek egész iparra kiterjedő kollektiv tárgyalásokat. “Az általános érdek szempontjából nem hisszük, hogy bármilyen csoport rendelkezzék olyan hata­lommal, mint a szakszervezetek, hogy saját elő­nyükre kikényszeritsék a jövedelem szétosztásá­nak uj módszerét, azzal, hogy kollektíván megta­gadják szolgálatukat, vagy legalább fenyegetőznek, hogy megteszik ezt.” Akármilyen szemszögből vizsgálják a “liberális” urak a munkások szerepét a termelésben, a legna­gyobb gondjuk az, hogy a munkáltató osztály kor­látlan hatalmában ne essék csorba. Határtalan jogot formálnak ahhoz, hogy a termelő eszközök birtokában szabadon rendelkezzenek a termelés minden részletével, beleértve a munkaerő tetszés szerinti kizsákmányolását és saját .profitjuk vég­nélküli felhalmozását. A termelési módszerekben létrejövő változások azonban rá fogják kényszeríteni az iparmágnáso­kat arra, hogy uj megoldásokkal nézzenek szembe a termelés és a jövedelem elosztásának megváltoz­tatására. A kapitalista gazdálkodás megnyilvánulása A nagyfarmerek megegyeztek abban, hogy a kormány termény-korlátozási intézkedése alapján ebben az évben 34,300,000 acre gabonaföldet hagynak megmüveletlenül. Ez a szám rekord ma­gasságú, mivel az elmúlt évben csak 25.7 millió acre maradt kihasználatlanul. 1961-ben, a kor­mányprogram első évében, 26.7 millió acre és 1962-ben 32.6 millió acre termőföld hevert parla­gon. A farmereket nem éri veszteség, mert a kor­mányprogram megfelelő térítésről gondoskodik számukra az adófizetők pénzén. A kormány szabályozná a munkabérek emelését A munkabérek emelését szabályozó irányvonal kérdésében éles ellentét fejlődött ki a szakszer­vezeti vezetőség és a kormányvezetőség között. Ez kidomborodott az autómunkások nemrég lezajlott konvencióján, ahol Johnson elnök, Wirtz munka­ügyi miniszter és Walter Heller fő. gazdasági ta­nácsadó errevonatkozó kijelentéseit George Mea- ny,.az AFL-CIO központi elnöke élesen ellenezte. Meany abból a szempontból kifogásolja a mun­kabéreknek a kormány által lefektetett irányvo­nal általi korlátozását, hogy “ez az első lépés, amely a kormányellenőrzéshez vezet.” Johnson ezzel szemben azt állítja, hogy az irányvonal szük­séges a szabad társadalomban az árak és bérek szakadatlan emelkedésének meggátlására. Ezt a kérdést már két évvel ezelőtt Kennedy elnök közelítette meg azzal, hogy az infláció meg- gátlása szempontjából a munkabér emelésének nem szabad felülmúlnia a munkásság termelőké­pességének évi emelkedését. Ezt pedig az utóbbi öt évre átlagban 3.2%-ban állapította meg a kor­mány. Ezzel szemben Walter Reuther, az autómunká­sok elnöke azt mondja, hogy a munkások termelő- képessége ennél sokkal magasabb arányban emel­kedik és hogy az autóiparban az évi arány legalább 4.5 százalék. Ezért az autómunkások bérének és jóléti juttatásainak legalább ilyen arányú feleme­lését fogja ez évben követelni. Nem hivatalosan olyan vélemények is elhangzottak, hogy a szak- szervezet követelései az autóvállalatokhoz el fogja érni a 10 százalékot. Az adminisztráció attól fél, hogy ha az autóipar hajlandó megadni a munkások követelését — mert anyagilag képes rá —, akkor ezt bérkövetelések fogják követni minden iparban és hogy ez hátrá­nyosan fogja érinteni az adóelengedéstől várt eredményeket az ország gazdaságában. Ebben a meglátásban ellentétet látunk, hiszen az adóen­gedmény a vásárlóképesség emelését célozta, ami a gazdaság fellendülését idézné elő. A munkások bérének emelése szintén ezt eredményezné, felté­ve, hogy az iparbárók nem emelik az árakat és a profitjukat. Az adminisztrációnak ebben az irány­ban kellene intézkednie, mert ez valóban előnyére válna a nemzetgazdaságnak, több szempontból. Sztrájkolnak az orvosok Belgiumban Belgiumnak majdnem mind a 10 ezer orvosa be­csukta rendelőjét és sztrájkba lépett az uj egész­ségügyi biztosítási törvény ellen, amely január el­sején lépett életbe. A parlamentben a múlt évben megszavazott törvénnyel szemben az orvosok és a fogorvosok többsége ellenállást tanúsított. Kije­lentették, hogy az uj törvény az első lépés a telje­sen államosított egészségügyi ellátások “a szocia­lizmus” irányában. Amikor az orvosok letették hivatásos esküjüket, fogadalmat tettek embertársaik egészségének vé­delmére és pályafutásuk alatt a legfenköltebb er­kölcsi magatartásra. <A gyakorlatban azonban Bel­giumban éppúgy, mint az U.S.-ben az orvosokat is a kereskedelmi szellem vezérli, mint bármely ke­reskedőt, gyárost, vagy nagytőkést. Ellenzik mind­azokat az intézkedéseket és törvényeket, amelyek elérhető orvosi ellátást biztosítanak mindenki szá­mára és meggátolják az orvosokat abban, hogy az emberek betegségéből meggazdagodjanak. A belga szakszervezetek aktiv kampánya harcol­ta ki az egészségügyi törvény megvalósítását és most, válaszul az orvosok ellenszegülésére tömeg­demonstrációkat rendeztek a különböző városok­ban. Az orvosok, a szervezett munkásság haragjá­tól félve, az utóbbi napokban tömegesen elhagyták az országot s a szomszédos Luxemburgban, Hollan­diában és Németországban kerestek menedéket. Bányászok sztrájkolnak az uj szerződés ellen Három államra kiterjedően puhaszénbányászok sztrájkot indítottak, hogy kifejezzék ezzel elége­detlenségüket a nemrégen megkötött uj munka- szerződés felett. Nyugat-Pennsylvaniában Jones & Laughlin Steel Corporation és a U.S. Steel Corp. szénbányáiban kb. 6,000 munkás hagyta abba a munkát az elmúlt hét folyamán. West Virginiában és Ohioban több mint 2,000 bányász sztrájkol. 11 bányász lokál van érdekelve e megmozdulásban, amit a bányászunió vezetőségének jóváhagyása nélkül indítottak. A lokálok vezetői .közös gyűlésre jönnek össze, hogy a további lépéseket megbeszéljék. A szénbányászok az uj szerződésben azt kifogá­solják, hogy napi 2 dollár béremelést nyújt két részletben a számukra sokkal előnyösebb jóléti in­tézkedések helyett. A bányászok fizetett ünnepe­ket és hosszabb vakációt akarnak a magasabb bér helyett. A bányászunió elnöke, W. A. Boyle ki­jelentette, hogy “ez a legjobb szerződés, amit a bányászunió valaha is megkötött a munkáltatók­kal” és hogy mindent megtesz a sztrájk beszünte­tésére. Sürgette all lokál vezetőségét, hogy men­jenek vissza dolgozni és hogy kerületi tisztviselő­ket küld ki, akik személyesen fogják tisztázni a munkásokkal a szerződés előnyeit. 95 cent órabér Floridában Wirtz munkaügyi miniszter jóváhagyta azt a döntést, hogy a Floridába külföldről importált farm napszámosok minimális órabére 95 cent le­gyen. Ezt azzal a nagylelkű véleményezéssel tá­masztotta alá, hogy ha a nagytermelők ennél ke­vesebbet fizetnek az idegen munkásoknak, akkor ez letöri az amerikai farmmunkások bérét. A floridai termelők hónapokig harcoltak és fel­lebbeztek ez ellen a döntés ellen, mert minimális órabér rendelet hiányában eddig 70 centet és an­nál is, kevesebbet fizettek a védelem nélkül levő munkásoknak. A belföldi munkásokat törvény védi, amely ki- mbndja, hogy csak abban az esetben importáljanak külföldről munkásokat, ha amerikai munkások nem kaphatók farm munkára. A valóságban azon­ban ezt a törvényt kellő ellenőrzés hiányában nem tartják be és az alacsony munkabér minden farm munkás életét a nyomor és nélkülözés színvonalán tartja. Május elseje New Yorkban A Greater New York Labor Press Club március 31-i gyűlésén lelkes határozatban elfogadta az idei május elsejei ünnepély védnökségét. David Schachar, az újonnan megválasztott ügyvezető titkár bejelentette, hogy máris folyamodtak engedélyért, hogy a május elsejei ünnepélyt a Union Square-en tarthassák meg pénteken, május 1-én délután 4 órától 7 óráig. Meghívók mentek ki az április 16-án, csütörtökön este 6.30 kezdettel tartandó városközi konferenciára, a Woodstock Hotelben, 227 West 43rd Street alatt, ahol kidolgozzák a végső terveket, hogy az idei május elseje igazán reprezentatív ünnepélye legyen a new- yorki munkásságnak, fehéreknek, négereknek, fiata­loknak és időseknek egyaránt. Az idei Május Elsejét a polgárjogokért folyó küz­delemnek, a békés egymás mellett élés elvének, a munka és gazdasági biztonságért folyó harcnak és a városban megnyilvánuló széleskörű szegénység elleni mozgalomnak dedikáljuk, mondta Mr. Schachar. Az elmúlt néhány hónapban New Yorkban óriási meg­mozdulások voltak az iskolák integrálására, a $1.50 minimális órabér érdekében, jobb munka- és lakás- viszonyokért a néger és pórtorikói lakosság részére és a dél-vietnami háború befejezéséért. A Május Elsejei gyűlés célja mindazokat elhozni a Union Square-re, akik ezekért a nemes és fontos célokért küzdenek. Hoffa segédjét is vád alá helyezték Az igazságügyminisztérium tovább folytatja a hadjáratot a Teamsters Union ellen. Röviddel az­után, hogy James Hoffa-t, a szervezet elnökét há­rom társával együtt, többszöri sikertelen kísérlet után, végül is a bíróság bűnösnek találta és elitél­te, Chattanoogában az esküdtszék vádat emelt Charles O’Brien, másik szervezeti tisztviselő ellen, aki Hoffa segédjeként működik. A vád szerint Mr. O’Brien, Hoffának a múlt hó­napban lefolytatott tárgyalásán 25 ezer dollár meg vesztegetést ajánlott fel az esküdtszék egyik tag­jának, abból a célból, hogy az illető eskü alatt ál­lítsa, hogy Mr. Hoffa nem részesült igazságos bíró­sági eljárásban. A Teamsters Union egyike a legsikeresebb szak- szervezeteknek, amely szálka bizonyos érdekeltsé­gek szemében, amelyek a vezetőség elleni eljárá­sokkal és a védelemre fordított szakszervezeti alapok kimerítésével igyekeznek tönkretenni a te­herkocsivezetők szervezetét. A JAPÁNBAN TÁRGYALÓ dél koreai küldöttség vezetőjét kénytelen volt visszahívni a szöuli kor­mány, miután a tárgyalások ellen már 15 város­ban tüntettek. x 1 ( t r í r i f £ * s £ t \ k t P t< * 1 h g a t t h A é c r­z> r t* á t s: c r< k t< 1< g c (< h a Si s; IV I e g ti k P v ír 0 ír le m d( ki g; S7 le g­ló ve zt Pe F'

Next

/
Oldalképek
Tartalom