Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-09 / 45. szám
Thursday, November 9, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 'Tmíuwn'™ BÁLINT IMRE ROVATA Múltkor a töltött paprikáról meséltem, ez az ének pedig a székelygulyásról szól. Hátul voltunk rezervában, igen uraságosan a front mögött, jómódban. A hadtestparancsnokság is abban a városban volt és annyira túlsók volt ott a generális, meg az ezredes, hogyha az ember azt a közmondásos követ feldobta volna a levegőbe, egynek a fejére pottyant volna. (Sajna, az ilyen finom kő is csak a közmondásban létezik.) Megfürdettek bennünket, ruháinkat kifőzték és a szerencsés, akinek a ruhája oly rongyos volt, hogy már nem volt mit, kit főzni rajta, uj ruhát faszolt. Igazi borbély vágta le a hajunkat, beretválta le szőrzetünket és a vasútállomás egy kitérőjén egy egész vonatnyi tábori bordélyház tanyázott, amiről regényt lehetne Írni, újságba nem valót. Egy vadonatúj mars-zászlóalj már várt bennünket, amivel kiegészítették az ezredíinket teljes létszámmá. Reggelenként, már csak azért is, hogy eléggé éhesek legyünk meginni azt a kapcarongyokból kifőtt löttyöt, amit a katlan aljáról levakart korommal tettek feketévé, szabadgyakorlatokat végeztünk kéz, s térdkalács műveletekkel. (Egyetlen kalács, amihez hozzájutottunk a háború alatt a fronton a térdkalácsunk volt.) Reggeli után, miután rendbe hoztuk a kvártélyunkat és magunkat, ruhánkat kikeféltük, hogy azután egy óra múlva tiszta ruhában fenteregjünk a sárban, gyakorolva a földhözvágást és a felugrást. A kommandó az volt, hogy nider—ofl Aztán bajonet- döfés jött és minden más jó egész a kézigránát dobásáig és csak azután jött az ebéd. (Még nem tartunk a székelygulyásnál.) Vasárnap tábori mise volt és \amikor a pap harmadszor vetette a keresztet, úgy meghatódott a társaság, hogy na. . . Mert ha a pap csak egyszeri keresztet vetett ránk, akkor csak könnyen sebesültünk meg, ha kétszer, akkor súlyosabb volt az ügy, de ha háromszor csinálta, akkor hősi halottként könyvelhettük el magunkat. A városkában annyira megnőtt a sürgés-forgás, még pontonokat is hoztak, meg nehéznél nehezebb tüzérséget, sőt még egyszer katonazenekar is játszott csakiscsak nekünk a gyakorlótéren és nagyon passzentosan masíroztunk el vagy három generális előtt. A disz-szemle után székelygulyást kaptunk ebédre és annyi rizs volt a káposztában, hogy látható volt. Még disznóhus is volt a marhahús között és ha nem is jutott belőle mindenkinek, de az ize, a jóságos zsírja benne volt. És vacsorára krumplis tészta volt. Az is jó volt. Már akkor is okoskodó voltam, olyan okos-inas és meg is mondtam az embereimnek, hogy nekem nem tetszenek a generálisok a katonazenekarral és a pap a hármas kereszttel. De legkevésbé tetszik a székelygulyás. Savanyu Jóskát; a betyárt is megáldotta a pap és székelygulyást kapott a siralomházban, mielőtt a hóhér felhúzta volna. Egyetlen ponyvaregény, amit olvastam, de azt is a százharmadik füzetig. Kittig! Másnap kora reggel már indultunk is ki a frontra és felváltottunk egy cseh ezredet az első árokban és este alig ittuk meg a kávénkat, máris nekikezdtünk előttünk a szögesdrótok agyonollczásának. Széles nyílásokat vágtunk keresztül rajtuk és félretoltuk a spanyol lovakat. (Lábakon kifeszitett szögesdrótok, amelyeket ide-oda lehetett tolni.) Még hajnal előtt kivonultunk ezeken a nyílásokon. Az árok előtt rajvonalba kaptunk és megindultunk a muszkák ellen. Valami Dobrotvor nevii falu volt az irány és hogy legalább lássuk az irányt, egvpár házat és a templom tornyot felgyújtották nekünk a tüzéreink ekrazit gránáttal. A falu a Bug folyó innenső lapos oldalán volt. Mindezt csak később tudtuk meg, már akik megérték ezt a tudományt. Ennyi ember már csak a lélegzésével is zajt csinál, hát még hogyha a bajonet üti a flaskát hátizsák a hátat, a fogak vacogásáról nem is beszélve. Jöttek is a rakéták és a fényszórók. Egyik szalvé a másik után a kutyaágyukból. Azért hívtuk igy, men csak ugatott és a gránát már ott is volt, ahol nem kellett volna. A nagy ágvu lövegje si- vit és az ember hallja, hogy merre tart és sokszor van idő valami dekkungba ugrani előle. De az a vacak kis ágyú ugatott egyet s ha nem is robbant nagyot, akit eltalált, az találva lett. Deli át azért háború a háború, hogy háború legyen. Még ki se hajnalodott egészen, máris bennt voltunk a faluban, keresztüluggrva a muszkaárkokat és azt a kevés, gyanúsan kevés muszkát, akit ott találtunk vagy foglyul ejtettünk, vagy nem ejtettünk, mármint attól függött, hogy amelyik baka mennyire volt mérges természetű aznap. Aztán éppen összeszedelőzködött a századunk, még meg volt mind a négy tisztünk és a gépfegyveres osztag is hozzánk csatlakozott, s nekivágtunk a faluszélén a folyópartnak. Nem tudom még ma sem, hogy mit akart velünk ott a hadvezetőség csináltatni. Átúszni a folyót? Oly széles és sebes volt, mint a Tisza Szeged alatt. Avagy csak azt akarták, hogy fényes reggel ott korzózzunk a parton a folyó túlsó oldalán, a dombos oldalon tanyázó muszkahadsereg örömére? Virradatkor meg is indult ellenünk a pokol minden ágyúja és puskája. Szaladt, aki csak tudott, vissza a házromok közé és nekem egy áldott jó kemence romjai juttattak árnyékot.. Addigra persze nem volt ott már szó rendről, zászlóalj, vagy századparancsnokságról. Alig esteledett be, aki tudott, szaladt velem együtt vissza a faluból az eredeti kiinduló árkunkba és jó, hogy annyi sok rést hagytunk a drótsövények között, hogy aránylag könnyen mászhattunk bele. Lőhet, hogy ne legyek idegen bakák között, mert össze voltunk ott keverve hatvankilencesek a negyvennégyesekkel, meg egvpár bosnyák hármas is akadt jobbra-balra, meg talán maradt bennem néminemű altiszti becsület és tudomány, elkezdtem ordítani, hogy hatvankilenc harmadik század, ide! Annyiszor ordítottam, hogy végül is összejöttek körülöttem harminckilenc ember a századtól, négy gefreiter is volt közöttünk. Később tudtuk csak meg, hogy tisztjeink mind el-' estek, vagy megsebesültek és Kornhoffer százados még a faluban átvette a zászlóalj parancsnokságát, azaz egy nagy rakás szétmállott semmit. Kinek parancsolt? Mit parancsolt? Én legalább azt parancsoltam a bakáknak körülöttem, hogy mindenki megehet egy konzervet, (Pixen- flejst) és cvibakot hozzá, aztán maradjunk együtt és feküdjünk le aludni; az egyik gefreitert, aki önként volt szives, azaz olyan marha, hogy jelentkezzen szolgálatra, kineveztem naposnak, ami azt jelentette, hogyha tisztet lát, jelentse nekem a veszedelmet. Jött is még az éjjel, elég korán a negyedik zászlóaljból egy század és a legénység csak udvariasan keresztül lépett rajtunk, ahogy aludtunk, de a kapitányuk hangoskodott. Tehette, mert ezek rezervában voltak hátul és nem volt veszteségük. Jelentkeztem a kapitány urnák, már amennyire álmosan. “Ez pediglen itt az egész megmaradt harmadik század, negyvenkét ember”. (Közben pár baka még ránktalált.) “Ki a parancsnok?” — kérdezte a tiszt. “Én”. És megmondtam újra a nevemet és teljes tisztes káplári titulusomat. A tiszt odaintatt magához egy zászlóst és németül mondott neki valamit. Aztán azt mondta nekünk, hogy a zászlós most a parancsnokunk. Kiderült, hogy a zászlós egy szót se tud magyarul. Bár én elég folyékonyan beszéltem németül, mégis odaintettem magamhoz a sváb Hoffer ge- frájtert és megparancsoltam neki, hogy ő tolmá* csoljon. “Mit?”, kérdezte. “Amit akarsz”, feleltem és eltűntem, beolvadtam a bakáim közé és egy jóképű gödörbe dűlve újra elaludtam. Mindennek a kalamajkának a székelygulyás volt a hírnöke. .. és ma az volt ebédre és... hiába a több mint ötven év előtti történet, -még ma is éreztem a puskapor, az orrfacsaró árok és az égett falu szagát benne. HAZAI HANGULATOK Á házat, amelyben Walt Whitman hires amerikai költő lakott Brooklynban, a Cranberry St.-en és ahol 1855-ben “Leaves of Grass” cimü mestermüvét sajátkezüleg kiszedte és kinyomtatta, az enyészetnek akarja feláldozni a modern fejlődés, hacsak egynéhány iró és költő összefogása nem menti jmeg a jövő számára. Arthur Miller, E. Cummings és Marianne Moore is benne van abban a bizottságban, amely Rockfeller kormányzóhoz és Wagner polgármesterhez folyamodott kérésével, hogy mentsék meg az 1848-ban épült házat a bulldozer vasfogától, amely egy épitendő luxus házcsoport részére egyengeti a talajt a környéken. Whitman tisztelői azt kérik, högy tartsák meg az épületet emlékműnek. Percival Goodman építész azt ajánlja, hogy az épületet használják fel könyvtárnak és múzeumnak és luxus lakások helyett építsenek bérházakat közepes jövedelműek részére, ami megfelelőbb összhangot létesítene a környéken. ★ A jelentésből nem tűnik ki világosan, hogy az absztrakt művészet kedvelői tudták-e vagy sem, hogy azok a színfoltokból álló festmények, amelyeknek darabjáért 25 dollártól 95 dollárig menő összegeket fizettek, egy három éves csimpánz műremekei voltak? A “művész” a Cincinnati Állatkert három éves Beauty nevű lakója, amely (a magyar nyelvtan szabályai nem engedik meg, hogy “aki” névszót használjunk) egy évvel ezelőtt tért rá az alkotó művészet ujj-pingálási módszerére. Gondozói fedezték fel szinkiválasztó tehetségét és az a véleményük, hogy ez tovább fejleszthető — megfela-' lő támogatással. New Yorkban kiállítást rendeztek Beauty müveiből, amelyekből 40 darab már elkelt és 60 drb még várja a mtiértő vevőket. A “művész” nem lehetett jelen a kiállításon, mert hajlamos a tüdőgyulladásra és az állatkert vezetői jobbnak látták otthon tartani. A kiállítás jövedelme a Cincinnati Állatkert javára megy. ★ U. i. A N. Y. Times ugyanazon az oldalon, majdnem hasonló terjedelemben, jelentett arról, hogy a francia Riviérán, több előadás keretében ünnepük Pablo Picasso 80 éves születésnapját. Az előadásokon párizsi, varsói, moszkvai, budapesti és havannai művészek vendégszerepeinek. ★ A fiatalkorú bűnözés leküzdésére rendezett diszebéden New Yorkban, Lyndon B. Johnson, texasi alelnökiink rámutatott minden bajunk okozójára. “A szabadságszerető népek ellenfelei tudják, hogy nem képesek Amerikát elpusztítani sem katonailag, sem gazdaságilag, azért belülről próbálkoznak bennünket elpusztítani”, hangsúlyozta. “Ők állítják szembe a fajokat egymás ellen, osztályt osztály ellen, vallást vallás ellen. Mi azonban megőrizzük egységünket, becsületünket és megszokott életformánkat.”, fogadkozott országunk alelnöke. Beleértve a megszokott faji üldözéseket. vallásil diszkriminációt és ifjúkori bünö- zésekt is, Mr. Johnson? ★ Baltimore, október 9 (AP). — A diszkrimináció velejárója a gördülékeny társadalmi rendszernek, amely az amerikai életformát jellemzi, mondotta Philip M. Hauser, a Chicagói Egyetem szociológusa. Idővel a diszkrimináció áldozatai is feldolgozzák magukat a gazdasági és társadalmi létrán, amig elérik azt a hatalmat, amely nekik is alkalmat ad a diszkrimináció gyakorlására, “így működik a demokrácia”, mondotta a szociológus, az Enoch Pratt Free Library-ban megtartott előadásán. — St. Louis Post Dispatch ★ Élő patkány tanúskodott egy newyorki lakás- birósági tárgyaláson a harlemi lakások tarthatatlan állapotáról. Mrs. Conchita Figuero, az 1969 First Avenue-i.ház lakója hozta magával egy drótketrecben, miután sikerült tőrbecsalni az állatot. De sem a bíró, sem a városi ügyész (mindkettő nő) nem volt hajlandó megvizsgálni a tanút. Ehelyett az egészségügyi hivatal egy embere vitte magával laboratóriumi vizsgálatra. Az épület tulajdonosa, Lester Tobin, (aki másutt lakik) az Egészségügyi Szabályzat 32 rendbeli megsértésében vallotta bűnösnek magát és 100 dollár óvadékot tett le, mig az épület újbóli átvizsgálása után ítéletre kerül a dolog. ★ Az Air Force nem képes nyomára jönni annak a 350 millió rézdrótnak, amit a világűr tudósainak többszöri tiltakozása ellenére, műhold segítségével szétszórt a légimben. A kísérletnek az volt a célja, hogy rádió jelzések továbbítását próbálják ki a mesterséges rézfelhő segítségével. Az ürtudósok attól tartottak, hogy gátolni fogja az űrkutatást. Most kutatják, hogy hova tűnt a sok réztü. ★ Lake Wales, Floridában, a 23 éves Ronald A. Summers egy órával a katonasághoz való bevonulásának határideje előtt, revolverrel agyonlőtte magáti Az előzőleg kihívott rendőrök 45 percig próbálták lebeszélni tervének végrehajtásáról. U. W.
