Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-05 / 18. szám

Thursday, May 5, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Dr. Fábián Béla emlékezőtehetsége között visszahagyott levelezésből, általában Dr. Fábián Béla majdnem négyhasábos cikket irt az Am. Magyar Népszava 1960 ápr. 18-i szá­mában, azt a véleményét fejtegetve, hogy Krus- csev szavában nem lehet hinni és a csúcskonfe­rencia “sem hozhat komoly eredményt”, mivel (s itt Troczkvt idézi) “minket nem kötnek a ka­pitalista országokkal kötött szerződések.” Azt állítja cikkében, hogy a fenti kijelentést Troczkvtól hallotta Leningrádon, 1918-ban. Ugylátszik, hogy ennek a politikus urnák az idő megállt és elfelejtette, hogy a szovjet állam- vezetés, politika és taktika 1918 óta mind a mai napig sok fejlődésen ment keresztül. Ugyanak­kor óriási változások voltak világszerte minden országban, természetesen a szocialista országok­ban is. Elfelejtette például azt, hogy Troczky politikáját még a 20-as években visszautasították a Szovjetunióban és magát Troczkvt is száműze­tésbe küldték annakidején. De mindamellett figyelemreméltó dr. Fábián emlékezőtehetsége, mert 42 év után szószerint képes idézni egy olyan szónoklatból, amely állító­lag egy nyilvános nagygyűlésen hangzott el. Cik­kében részletesen próbálja magyarázni, hogy ak­kor volt Leningrádon, amikor “menekültem a ke­let-szibériai krasznaja-rjecskai hadifogoly-tábor­ból és illegálisan Leningrádban tartózkodtam.” E sorok olvasása felkeltette érdeklődésünket, hogy tulajdonképpen mi is volt az a “Krasnaja- Rjecska”. Mert hát voltak Fábiánnak más élmé­nyei is, még pedig náci koncentrációs táborokban, melyektől nem választja őt el olyan hosszú idő. Habár az olvasóközönséget nagyon érdekelnék az auschwitzi és ohrdrufi koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatai, ezekről nagyon ritkán és nem eleget hallani tőle. Viszont Krasznaja-Rjees- káról majdnem 400 oldalas könyvet irt, egy mási­kat pedig a taskenti fogságáról. Dr- Fábián Béla gyakran ir és szerintünk nagy érdeklődést keltene, iha életének Auschwitz­ban és Ohrdrufban töltött időszakáról ima egy könyvet. Ezekben és más hasonló náci koncentrá­ciós táborokban 6 millió zsidó és sok más szeren­csétlen pusztult el a náci barbárság következté­ben. Ma, amikor Nyugat-Németországban ismét megjelentek a horogkeresztek, nagyon is idősze­rű lenne Írni erről a témáról. Vizsgálgatva régebbi és újabb írásait, kezünk­be került az 1949-ben angol nyelven megjelent “Cardinal Mindszenty” c. könyve, melynek har­madik oldalán saját életrajzában a következőket írja: “Early in 1918, I escaped from Krasnaja- Ryechka, and, constantly in hiding, struggled through five thousand miles torn by civil war, mass brutality and destruction, to Leningrad.” (Emphasis is ours. — Editor.) Ennek magyar fordítását itt adjuk: 1918 elején elmenekültem Krasznaja-Rjecská- ból és állandóan bujdosva, küzdöttem a polgárhá­ború, tömegbrutalitás és pusztulástól tépett 5,000 mérföldön keresztül Leningrádba.” (Fekete nyo­másos hangsúly a mienk. — Szerk.) Mintha valami csorba érte volna az emlékező­tehetségét, mert az első világháború után megje­lent “Ezer ember asszony nélkül” c. könyvében igv ir előkészületeiről a nagy s “küzdelmes” útra: “. . . Mindenikiinknek volt egy kis kézikoffe­re, vagy kosara, egy külön csomagban szijjal lekötve, külön-külön mindeniknek a takarója és a párnája, a takaróhoz hozzákötve egy-egy cinklavór és csájnik, — fedővel ellátott, alul széles, felül mindjobban keskenyedő edény, ol­dalt görbealaku, hosszúkás szájjal, a tea készí­téséhez szükséges forróviznek, — egy szamo­vár és egy nagy bunda. “Volt tehát összesen tizenhat csomagunk. “A kézikofferben mindenki vitt magával négy rend fehérneműt, hat pár harisnyát, két pár meleg alsóruhát, zsebkendőt és egy pár tartalékcipőt. “Bajor külön egy jól felszerelt kézipatikát. “Mindenki vitt magával öt darab tejkonzer- vet, öt font kolbászt (Oroszországban fonttal mérnek, egy font negyven deka), egy csomag teát és az egész társaság húsz.font cukrot. “Volt azonkívül egy teakivonat készítésére rendelt kis csájnikunk, ... ... : “Kenyeret nem vittünk magunkkal, tudtuk, . hogy Omszkig minden állomáson bőségesen le­het kapni. Az élelmiszereket is inkább tartalék céljaii'a vettük magunkhoz, az újságokból pon­tos információink voltak, hogy a vasúti étter­mek Novo-Nikolajevszkig, Omszkig bőven el vannak látva mindennel. “Vasárnap délelőtt vettünk a tábori kantin­ban négy lazac- és hat gulyáskonzervet s ezzel kész volt az élelmiszertartalék. “Vittünk még szivart, cigarettát és akinek maradt férőhelye, egy pár darabot a kedvenc dolgaiból, amelyektől a legnehezebben tudott volna megválni. Semmit azonban a könnyek Berlinben a Scharnhorststrasse és az Invali­denstrasse sarkán van az NDK legfelsőbb bírósá­gának épülete. Tíz lépésre a bejárattól, az Inva­lidenstrasse úttestének közepén húzódik a zóna­határ. Az utca másik fele már Nvugat-Berlin. Ebben az épületben kezdődött el ápr. 20-án d. e. tiz órakor egy tárgyalás, amelyben a vádlott, Theodor Oberländer bonni miniszter. Április 2-án elküldték az idézést és április 8-án a vádiratot is, amely tömeggyilkosságot, háborús bűntetteket, fasiszta propagandát olvas a nyugatnémet kor­mány tagjának fejére — aki nem mert a bíróság előtt megjelenni, tetteiért felelni. Az Oberlander- pert a vádlott távollétében kénytelen lefolytatni a bíróság. Oberländer nem nevezte meg ügyvédjét. így aztán hivatalból rendeltek ki két védőt, Fried­rich Wolfot és di-. Rincket, akik ott ülnek helyü­kön, s hivatásuknak megfelelően igyekeznek is védencük érdekeit képviselni. Beadványukban az­zal érvelnek, hogy a bíróság nem illetékes, mert Oberländer vádlott nem az NDK állampolgára. A bíróság elveti ezt a kifogást. Tanúvallomá­sokból kiderül, hogy Oberländer 1938-tól 1945-ig, tehát a terhére rótt cselekmények időpontjában családjával együtt Greifswaldban, vagyis olyan vidéken lakott, amely ma az NDK területéhez tartozik. Sőt, az államügyész, Werner Funk a tár­gyaláson pótlólag még egy okiratot terjesztett a bíróság elé, amely bizonyítja, hogy Oberlandemek még ma is van ingatlana Greifswald ban, ahonnan családja Németország felszabadításakor költözött N yugat-Németországba. A bíróság visszautasítja a védőknek azt az ér­velését is, hogy Oberlandert, mint a nyugatné­met parlament tagját, a mentelmi jog védi. Jogi alapon törvényekre, nemzetközi érvényű megálla­podásokra hivatkozva kimutatja, hogy az emberi jogok olyan súlyos megsértését s általában olyan szörnyű cselekményeket, mint amelyekkel Ober­landert vádolják, nem védi a mentelmi jog. Miután az eljárás lefolytatásának minden jogi alapja tisztázódott, az ügyész ismerteti a vád­iratot. A vádirat tényekre, tanukra, bizonyítékok­ra hivatkozva ismerteti Oberländer bűncselekmé­nyeit, a Nachtigall-zászlóalj Ívovi tömeggyilkos­ságát, a Bergmann-különitmény kaukázusbeli te­vékenységét, foglyok, szovjet állampolgárok sa- játkezüleg végrehajtott kivégzését és a többit, Oberländer már világszerte közismert háborús bűnös cselekedeteit. A tárgyalást vezető biró felsorolta a vád meg­idézett tanúit, akiknek kihallgatására a követke­ző napokban kerül sor. Megidézték Oberländer tanúit is, azokat az embereket — köztük Pfer.de- menges nyugatnémet bankvezért is —, akik az úgynevezett “becsületbiróságon” védelmükbe vet­ték a bonni minisztert. Megjelenhetnek a bíróság előtt, ismertethetik azokat a körülményeket, me­lyek alapján büntetlennek tartják Oberlandert. Alig pár lépést kell csak tenniük, hogy Nyugat- Bér linből átlépve, elérjék az NDK legfelsőbb bí­róságának épületét. Bizonyítékok előterjesztése Werner Funk legfőbb államügyész a következő tárgyalási napon újabb bizonyítékokat terjesztett elő. Rámutatott, hogy Oberländer egyik vezetője volt a kelet-európai és a délkelet-európai néme­tek kérdéseivel foglalkozó birodalmi intézmények­nek, és nagy szerepet játszott a Szovjetunió ellen indított háború előkészítésében. Ezek az intézmé­nyek hivatalosan tudományos kérdések kutatásá­val foglalkoztak, valójában azonban az volt a fel­adatuk,'hogy kémtevékenységet szervezzenek, il­letve fejtsenek ki a “Német Birodalommal” ha­táros keleti országokban.-t- Amerre csak megdördültek az ágyuk a ke­let- és délkelet-európai országokban, Oberlandert mindenütt ott lehetett találni — mondotta a vád semmi olyant, amiből a valódi énünk megálla­pítható lett volna”. (389-390 old.) “. . . A pénztáros még egy ideig vizsgálta a papírokat... aztán egy sárga blankettát vett elő... irt. rá valamit... ráütötte a pecsétet, a sárga írást a többi papírjainkkal együtt visz- szaadta, csak a kerületi parancsnokságnak in­gyenes utazásra jogosító nyílt parancsát tar­totta meg, helyette ott volt a sárga igazolvány, hat személyre szóló másodosztályú ingyen jegy Pétervárig.” (392-393 old.) A feketenyomásos hangsúly a mienk.—Szerk.) A. R. képviselője, majd hangoztatta, hogy a vádlott a háború előtti években jelentős kulcspozícióba ju­tott. Az államügyész bemutatott a büntető ta­nácsnak egy vázlatot, amely feltüntette az egy­kori náci szervezetek hálózatát, és azt, hogy mi­lyen szerepe volt ebben a hálózatban Oberlander- nek. Vezetőszerepet töltött be például Königs- bergben, a kelet-európai gazdasági élet tanulmá­nyozására alakult intézetben, amely a valóság­ban a Lengyelország, Csehszlovákia, a balti or­szágok és a Szovjetunió ellen irányuló kémkedés központja volt. Oberländer, mint a keleti németek szövetségének vezetője tevékenyen közreműkö­dött a második világháború ideológiai és lélekta­ni előkészítésében, ő vezette a külföldi németek szövetségét (Volksbund für Deutsche in Ausland) is és az ö nevéhez fűződik a hírhedt ötödik had­oszlop megszervezése. A külföldi németek szö­vetségét a náci párt irányította és vezetőinek közvetlen kapcsolatai voltak Canaris kémfőnök­kel. Az említett szervezeteken át Oberländer arra használta fel a kelet- és délkelet-európai orszá­gokban élő németeket, hogy katonai és gazdasági kémkedést végezzenek hazájukban — mondotta Werner Funk legfőbb államügyész. Először a Nachtigall-különitmény egykori tag­jai, volt ukrán burzsoá nacionalista szervezet kép viselői tettek vallomást parancsnokuk, Theodor Oberländer tevékenységéről. A tanuk jelen vol­tak Ívovi vérengzéseken, más tömeggyilkosságok­ról pedig baj társaiktól szereztek tudomást. Az egyik tanú különben azt is elmondotta, hogy egy­ségét a Szovjetunió megtámadása után a Kárpá­toknál, az akkor a Horthy-fasiszták által meg­szállott területről indították útnak a “különleges feladat” ellátására. A tárgyalás megrázó jelenete volt, amikor az elnök az 59 éves lengyel Kuchak asszonyt szólí­totta fel, hogy rettenetes Ívovi élményeiről tanú­vallomást tegyen. Az ősz asszony a borzalmak felidézésétől láthatóan teljesen megrendülve, sza­kadozottan mondotta el 1941 julius 4-ének törté­netét. A Ívovi Bulecki téren, az emeleten levő laká­sukban a Kuchak-házaspár fegyveropogásra éb­redt julius 4-én hajnalban. Az ablakhoz mentek. A . házuktól 50 méterre, gyors egymás utánban nyolc csoportot lőttek agyon a fasiszták. Ku- ehak-asszony a csoportban felismerte személyes ismerősét, Lomniczkyt, a Ívovi matematikapro­fesszort, Ostrowski professzort, Bartel profesz- szort, Lengyelország egykori miniszterelnökét és Renzki belgyógyász-professzort, akinek intézeté­ben a tanú egy időben dolgozott is. A kivégzőosztag gyilkosságát német tisztek egy csoportja is megszemlélte. A csoportban ott állt Oberländer is, aki a gyilkosság után Kuchakék házához sétált, és igy a tanúnak egészen közelről, az erkélyről módja volt arcát megfigyelnie. A bonni kormány legsötétebb tagja mögött igen befolyásos körök állnak, akik még Adenauer “elbocsátó üzenete” után sem adták fel azt az el­határozásukat, hogy a Ívovi tömeggyilkost poli­tikai pozíciójában megóvják. Ilyen körülmények között még nagyobb a je­lentősége a Berlinben lefolyt Oberlander-pernek, amely nemcsak a bonni miniszter sötét múltját leplezi le tömeges, megcáfolhatatlan tényekkel, de ráirányította a figyelmet arra a rendszerre is, mely militarista, revansista céljai előkészítésére az ilyen gonosztevőt körömszakadtáig védelmezi. A Demokratikus Német Köztársaság főtörvény széke életfogytiglani börtönre Ítélte Oberlandert miután bupösnek találta a háborúban elkövetett gyilkos tetteiért. ., Az Ítélet megfosztja polgári jogaitól és a. tár­gyalás költségeinek megfizetésére kötelezi Ober- lanóert.,A4ii)'óság rendeletet bocsátott ki azpnnaü ■ letartóztatására. AZ OBERLÄNDER ÜGY TÁRGYALÁSA BERLINBEN _5

Next

/
Oldalképek
Tartalom