Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-17 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 17, 1960 — Komolyan? Hát persze, hogy komolyan. De mi az, hogy. . . átabotába? A fiatalember gyanakodva nézi pillanatig amazt, aztán egyik lábát kinyújtja, s zsebében kaparász. — Nézzen ide. A városi emberek általában kétféle okból kiváncsiak a falusiakra. Egy, hogy jobban teljék az idő, mert hátha a paraszt valami röhögtetőt mond, kettő, hogy a rák a vetésre ne menjék. Lenne aztán még egy harmadik is, de. . . — a legény felugrik, az ablakhoz lép és integet kifelé: valamit kiált is, de elmarad az autóbusz mellett egy üres szekér lóval, paraszttal együtt, — Ismeri tán? — kérdezi a régész és néprajzos. — Hogyne. Szilva -Jóska. Most megyen az állomáshoz, mert jön a művésznő. A néprajzos meghökken. — Milyen művésznő? — Sándor Margit énekmüvésznő. A régész elképed. Próbálja meglátni a messze maradt falut, de az immár végképpen elmaradt tájban és időben, aztán két társára néz, mintha segítséget kérne, de azok annyira megsértődtek az imént, hogy nem szólnának ehhez a goromba paraszthoz az égvilágért. — A művésznő szekérrel jön? — Nem, dehogy, vonattal. Csak hát az állomáson ráül a szekérre. Ha ugyan ráül. Mit gondol? Egy művésznő ráülhet egy parasztszfekérre ? A néprajzos úgy meglepődik, hogy zavarában feláll, s bemutatkozik. — Varga. — Daruka — mondja ugyanúgy emez. Amaz leül, de szemét visszakapja hirtelen, s megnézi a fiatalembert még egyszer. Az szinte brutálisan röhög egy sort. — Jó név, mi? Senki sem hagyja egy tekintetbe. Ha ugv hívnának, hogy. . . Szabó . . . vagy hogy Takács, vagy Kovács, hát az semmi. De Daruka? Az a valami. Tudja, olyan régi név ez, mint maga a föld. Daruka tulajdonképpen kicsi darut jelent, legalábbis én azt hiszem. Tudja, olyan formán, mint például Sanyika, vagy, . . olvastam egyszer egy könyvet, amibe meg az volt, hogy. . . patika. Az nem más, mint ifjú Páti. — Néz a néprajzosra és röhög. Az alig tudja, hogy mit mond, csaknem dadog: — Valószínűen érdekes. . . — Az a. de hiszem ez nem is annyira érdekes. És csak azért említettem, hogy a név igen fontos az embernek. De tessék mondani. Egy művésznő ráül egy parasztszekérre? — Urasága felől ráülhet. No, de mit kgres itt egy művésznő?-— Meghívtuk. Szív küldi szívnek, tudja? — Tudni tudom, éppen csak nem értem. — Pedig egyszerű. A fiatalság megunta már a rádiónál ezeket a lemezeket, sok időbe is kerül, amig az ember beküldi iá pénzt, miegymást, s most a KISZ kihívta ide azt az énekesnőt, akit a rádióból leginkább ismer és legjobban szeret, hogy énekeljen itt nekünk helyben. Énekelje azokat ■ a dalokat, amelyeket ez is, amaz is küld a színpadról a kedvesnek, vagy a barátjának, vagy a szüleinek. Egy esti fellépésért kap a nő hatszázat, de legalább énekel húsz vagy huszonöt lemezt, vagyis.. . dalt, és ez ötven forintjával any- nyi mint... ötvenszer huszonöt az... ezerkétszázötven. Ebből lejön a hatszáz, a többi a KISZ- nek mar^d. És ráadásul látjuk a nőt is. Hát nincsen igazunk? Az archeológus elképed. De elképednek az ösz- szes utasok. Még a kalauz is révetegen lógázza a lyukasztót. Valami nagy dolog, valami rendkívüli történik a paraszti világban és ők ezt nem látják, nem tudják. Hiába él némelyikőjük ha nem is ebben a faluban, de másik faluban vagy vidéki városban, esetleg a fővárosban, de elég gyakran Kovács Bálint, és. Dubai.István diósgyőri hengerészek keresztül-kasul száguldoznak az országban, és amit látnak, azt olyan természetesnek hiszik, hogy az úgy Van. Mint ahogy esik az eső, süt a nap vagy íu a szél. S azután pedig... a férfiak közül nincsen itt egy se, hogy amint hallják, hogy a faluba művésznő jön, ne gondolna egy-egy színésznőre, akit filmben látott vagy színpadon látott, de megannyi, mind, elérhetetlen magasságban tiint, és ime ez a falusi paraszt egyszerűen kiszámolja fehéren fekete, hogy igy és igy, eny- nyibe kerül, s azon túl pedig. . . meg is látják a művésznőt. S ekkor egy motorbicikli bukkan fél az autóbusz mellett. Pár pillanatig versenyt vágtatnak egymással, aztán a motor lassan előzni készül, de Daruka Mihály itt van már az ablaknál megint: — Miért nem tettél valamit a nyeregre, hogy puhább legyék? — harsogja a lehúzott ablakból kifelé. — Jól van ez. Amelyik nő mellé én odaállok...— kiált vissza amaz s előre dől, mintha hal volna, s a vizben úszna, s lassan megelőzi az autóbuszt. — Ez is a művésznő elé megven — magyarázza Daruka és hüvelykujjával előre int. — De hiszen a szekér. . . — Vagy a motor vagy a szekér. Mivel autónk még egyelőre nincsen. Én meg autóbusszal megyek, és lehet, hogy gyalog jövök vissza. Mert hátha gyalogolni lesz kedve a művésznőnek, ki tudhatja? Maga fővárosi ember, jobban tudhatja, tudja? — Nem, dehogy. . . — Na, lássa. Persze, az is megeshetik, hogy a művésznőnek pont az autóbuszra fáj a foga, pont arra. Akkor pedig megint csak itt vagyok én — s öklével mellére üt. — Vagy gyalog, vagy autóbuszon. Igaz, hogy az autóbusz jó óra múlva jön vissza, de beülünk a Kincsembe és ott se rossz. — Kincsem? Mi az? — Eszpresszó a pályaudvar mögött. A régész a zsebéihez kapkod, nincs határozott szándéka, terve, valami olyasmit sejdit, hogy jó lenne feljegyezni mindazt, amit ez a fiatal paraszt mond, beszél. Vagy. . . lefényképezni ott, az eszpresszóban, amint ülnek ott az asztalkánál, kettesben, vagy nem is igy. Hanem úgy, mint a régiek tették, hogy nagy dolgokat kőbe véstek, azért tudják most ők megfejteni régmúlt idők, aranyásók, rablóbandák, török hódítók s szenvedő nép titkát. Most is olyan jelet kellene róni fűbe,' fába, könyvbe, kőbe, hogy a kései utódok majd megtudhassák, hogy ekkor és ekkor, ezer- kilencszázötvenkilenc. junius tikenkettedikén tűnt el végképpen a régi falu, s a régi paraszti világ, s ugyanakkor azonnal megkezdődött az uj. De mi az uj ? Mi a neve? Szocialista falu? Jobb híján Talán igy kellene nevezni. De még igy is több ennek a fogalmánál. Zzsebéhez kapkod, hogy a szokásos és csak ő általa ismert, használt jelekkel jegyezzen fel valamit, de az öreg paraszt hozzája hajlik, és azt mondja: — Mit csinálóak magok odafent Pesten, hajjá? — Miért mit csinálunk? — Hát azért, mert. . . a Dózsa csepp híján majd kikapott. Az újságok azt írták, hogy. . . nem volt jó formában a centercsatár. . . a fene aki megeszi a formáját. — Az öreg beszél még a Dózsáról, meg a Ferencvárosról, összehord he- tet-havat. De a régész nem is hallja mit, annyira elképedt. Megdörzsöli a szemét, s riadtan széjjelnéz, mintha nem tudná bizonyosan, hogy vajon ébren van-é vagy pediglen álmodik. Daruka Mihálvék is bent vannak a szövetkezetben. Ezen túl megvan a háromszázötven négyszögölnyi szőlőskerti földjük, “egy járásnyi” szőlővel (a földnek harmada keresztbe szakítva, egy sor pöszmétével), azután elég nagy kert van a háznál is, ráadásul kapnak minden évben ezer négyszögöl háztájit is. A Daruka-házaspár eléggé időbe járó már, az asszony is igen közel van a hatvanhoz, a férfi meg jóval túl van a hatvanon, s mintha öregségükre megszépült volna a föld, még a nap se úgy süt’, mint ezelőtt, fiatalabb korukban. A nap se úgy süt, mert nagy, kettős ablakokat rakattak be az utca felőli szobára a régi, kicsik helyére, és ezeken az ablakokon kora délelőtt-tői kezdve késő délutánig átragyog a szobán a nap. Ha ugyan le nem engedik a “rollót”. Szép, csendes, szelíd öregség felé bandukol tehát a Daruka-házaspár, s mintha csak azért lettek volna fiatal korukban a rettenetes küszködések, szegénységek, sőt néha nélkülözések, éhezések, rongyoskodások, hogy mára végképpen eltűnjenek, s állandó derű ragyogjon a porta felett, s a déli, délutáni fények a fal tövére, s az ablakokra gyürődjenek, Legidősebb unokájukat, Uj- mor ■ Ágit ők nevelik kicsi korától fogva mindmáig. Egyrészt azért, mert mikor Ági született, még Ujmor András ács- és kőművesmester is olyan szegény ember volt, hogy szinte visított a szegénységtől, semmi mása nem volt az égvilágon, csak a mestersége, s szép, fiatal felesége és Ágika, az első gyerek. . . Aztán a második gyereke, Rozika, aztán a harmadik gyereke, Mancika, tovább sorolni se érdemes. Mert van ott még több is, szerivel. Az Ujmor-családban is sok volt a gyerek, ugv látszik, ez családi örökség tehát, még talán az is, hogy... az öreg Ujmor, aki suszter volt, azt tartotta, hogy több gyermek jobban kibírja a nélkülözést, mint kevesebb. Lehet, hogy ebben van is valami. Dehát, mire a fiattal Ujmor családjában a gyerekek cseperedni kezdcek, eltűnt a nyomor, s maradt a. sok gyerek. S Ági, a legnagyobb, végképpen ott maradt nagyanyjáéknál, Danika Mihá- lyéknál, született Megyeri Sáránál. Mindent, de mindent jóvá tenni ebben az egy gyermekben, amit a két összeolvadó családban olyan irgalmatlanul megint és megint és mindig elrontott a múlt. Ágit nem viszik a mezőre, csak ritkán, igy például most majd akkor megy, ha beáll a búzába a kombájn, a többi lányokkal merik, lapátolják a magtárban a temántelen búzát, és közben hancuroznak. . . olyan jó és hiis a búza érintése az ember csupasz bőrén. De evvel szemben Ági gondozza otthon az elég szép számú baromfit, meg a süldőket, malacokat, s közben szól a rádió, s ül a tornácon, az árnyékban vagy bent a szobában és olvasgat. Rengeteg könyvet elolvas, mostanában éppen Jókait szereti, s valóban szereti, hol Berend Ivánba szerelmes, hol Fejér Gyulába, hol megint másmilyen regényhősbe, sirdo- gál néha egy sort, s azután pézegeti a képeslapokat. Kivágja a hires színésznők különböző pózokban ágáló fényképeit, albumba ragasztgatja s közben annyi mindenre gondol, egyszóval, Ágika ezeket látván, ábrándozik. Nem lenne nagyobb baj, ha megmaradna az ábrándozásnál, de persze,, ez lehetetlen, igy aztán egyik szeme a hires nőn, másik szeme a tükörben, s vannak napok, amikor boszorkányfrizurát próbál csináini, mint Maria Vlady, majd máskor Gina Lollobrigida-frizuráért gyötri halk. kedves szóval a fodrászt, miközben kint, a fal mellett süti a nap a kerékpárját. Mert itt Simatón “úri és női fodrászat” is van. De, hogyan kerül ide egy női fodrász, külön történet lenne, mint ahogyan külön történet lenne a Barázda Gábor fogtechnikusé. . . s még jónéhány másé. . . talán mindenkié. . . No, de ez az Ági. Ez az Ujmor Ági. Most csak őróla van szó. Aki sokat olvas, sokat dolgozik az udvaron s a kertben, s egyéb időben pedig sokat ábrándozik. Főként akkor, amikor nézegeti nemcsak a magyar képeslapokat, folyóiratokat, hanem jónéhány külföldit is. S ruházkodását, magatartását, s főként frizuráját igyekszik amazokéhoz hasonlóvá formálni. Lollobrigida-frizurát hordott mostanában, de ez se sokáig tart, mert hiszen vannak kedvenc színésznői szerivel, mint például Maria Schell, aztán Sophia Loren, Brigitte Bardot, Tatjána Sza- moljova, a Szállnak a darvak cimii film főszereplője, mások is, magyarok is. Nagyon szereti Mészáros Ágit (nemcsak azért, mert az is Ági,*mint ő), Ruttkai Évát és még másokat is, dehát, ez a szeretet csak olyan, mintha önmagát szeretné. Szeretetben pedig kivétel nélkül a más az igazi. (Folytatjuk) gyártásához. Húszmillió forintos beruházással uj üzem részt építenek, amelyben 1961-re háromszor anny ‘*ERKÁ”-t készítenek, mint most _12_
