Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-19 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 19, 1956 9^ Olvadóiul? Írjál. . . A LAPKONFERENCIÁHOZ Még él szivünkben a Los Angeleseben a múlt év szeptemberében megtartott “Magyar Szó” konferencia <nrönvörti emléke. énnen úgy az ott töl- mn par hétnek gyönyörű emléke is — és máris nagylendü lettel láttunk hozzá ennek az óhajtott, szükséges és nagyfontosságu események itt New Yorkban tartandó megismételéséhez. Mit is irtunk tavaly ilyenkor? Ha jól emlékszem azt, hogy “sohasem volt fontosabb egy ilyen mélyreható, előre jól megtervezett és jól átgondolt konferenciának megtartása mint most”! S ha akkor azt irtuk, most jelentőségében nem megkétszerezve — de megtízszerezve Írhatjuk ugyanazt. S hozzá tehetem még azt is, hogy bár menyire szivünkön viseljük is lapunk sorsát, ez nemcsak a lap érdekében, hanem minden olvasónk és nemolvasónk, minden becsületes munkás azaz mindnyájunk érdekében fontos, egyenesen követelmény! A Magyar Szó június 28-iki számában a szerkesztőség néhány nagyon fontos kérdésre hívta fel olvasóink figyelmét, amelyekre választ vár. (Ez az elgondolás — hogy előre az olvasók elé legyen tárva a konferencián megtárgyalandó anyag — nagyon megkönnyíti a határozat hozatalt, amenyiben azok véleményét is megtudhatjuk, akik nem lehetnek jelen a konferencián személyesen.) Nem tartom szükségesnek ezeket megismételni, csupán annyit, hogy a válaszok szintén midakét fél, azaz, úgy a lap mint az olvasók érdekében nagyon fontos. Amikor olvasóink megírják mit tartanak fontosnak a lapban való közlésre, vagy mellőzésre, ezzel helyénvaló s jogos kritikájukat mondják el, ami bizonyítja azt is, hogy figyelik, figyelemmel olvassák a közleményeket. Ha valami mulasztásra hívják fel a szerkesztőség figyelmét, azok örömmel veszik tudomásul és igyekeznek azt pótolni. Mindnyájan szeretnénk mindnyájunk érdeke, hogy a lapot mindég jobbá és jobbá tegyük, hogy minél több — talán félrevezetett honfitársunk érdeklődését ébresszük fel és szerezhessük meg rendes olvasónak. A Magyar Szó véleményem szerint, olvan magaslatra emelkedett az utóbbi pár év alatt, ami a. csodával határos. A kiilmunkatársak változatos tárgyú — egyben szórakoztató és ismeretterjesztő — írásai között mindenki azt találja meg ami (szellemi érdeklődésének legjobban megfelel. Rég elhagyott, de sosem feledett szülőhazánkról szóló beszámolók ugyan kit nem érdekelnek? Azt a bámulatra méltó haladást, ugyan ki ne hasonlítaná össze avval a régi sáros, szomovn tanyai vagy falusi, lenézésekkel teli élettel. Ki ne olvasná gyönyörűséggel az egyszerű, emberek emelkedését, a mezitlábos szülők gyermekeinek fontos pozíciókba való kinevezéseit? És hol szerezhetne valaki ezekről tudomást, amikor minden haszontalan más munkája után, más zsírján élni szokott úri naplopók siránkozásait terjesztik mindenfelé? Nagy időket élünk! Minden amit építenek, minden ahova a pénzt szétszórják, minden törvény, amit megcsinálnak és minden törvény amit nem törölnek el, mind— mind a. nép alsóbb rétegeinek, a kiskeresetű munkásoknak rovására megy, És most, hogy közeledik a választás, a Magyar Szó fog rámutatni, hogy kire kell szavazni, ki a munkásság barátja és ki az ellensége! A közelgő események között talán ez a legfontosabb, mert ennek előnyét vagy hátrányát már a közeljövőben érezni fogjuk. Jaj nekünk, kedves olvasóink, ha egy Nixon kerül az1 elnöki székbe, aki erőszakos, rosszinduatu munkásellenes érzelmeiről már rég ismeretes. A választások fontoságáról bőségesen lesz szó a lapban és egy betűjét sem szabad figyelmen kivül hagyni. A munkanélküliség, a gyárkapuk lezárása, a munkanélküli segély és aggkori nyugdíj emelése, a lakásínség kérdése, mind attól függ, hogy kit ültetünk az elnöki székbe és kiket küldünk a szenátusba, éppen úgy, mint a hidegháború megszüntetése és a billiókba kerülő hidrogénbombák felhalmozása, amelyekre saját bevallásuk szerint sincsen és sohase lesz szükég. Mindent egybevetve — a Magyar Szó az amely minden téren a helyes tájékozódást nyújtja számunkra, amit kötelességünk tovább terjeszteni. Éppen azért készüljünk fel a konferenciára és adjuk meg lapunknak az erkölcsi támogatást amely erősítse és fejlessze, érezze, hogy szorosan mellette vagyunk, megértjük és támogatjuk. A konferencia fontosságán és a baráti viszontlátás és találkozás örömein kivül, itt New Yorkban is ezer érdekesség várja messzelakó barátainkat mint L. A.-ben és előreláthatólag boldog találkozások színhelye lesz a bronxi Magyar Ház. Sokan vágynak N Y.-ba és csak egy iyen alkalomra vártak, hogy eljöhessenek és városunkat megismerhessék. Kedves barátaink; gondolkozzanak, Írjanak, készüljenek és jöjjenek!!! Szeretettel várjuk mindannyiunkat! Gencsi Margit A lapkonferencia elé... Tisztelt Szerkesztőség! A “Készüljünk az országos lapkonferenciára” cimü felszólításhoz csák annyi megjegyzésem volna, hogy 1. Helyesnek tartjuk-e azt a módszert ahogy a jelenlegi munkásleveleket kezelik?: ötven százalékkal jobb, mint egy évvel ezelőtt volt.. De vájjon nem lehetne-e azt a rendszert bevezetni amit az angolnyelvti National Guardian használ? Csak olyan leveleket közöl amelv neveit', tanító, rövid de sokatmondó. 2. Én inkább hazai jó rövid novellákra szavaznék. 3. Lehet, hogy vannak sokan akiket jobban érdekelnek a hazai hírek, tehát én nem szállnék perbe azokkal. 4. “Jegyzetek hétről hétre” cimü rovatot szeretem a jelen formájában. 5. A “Tudomány világából” kifogástalan. 6. Nem hinném, hogy túl sokan veszik igénybe a vásárlási tanácsadókot. Az orvosi tanácsadó nagyon jó a jelen formájában, nem szerettem a régi, iletve az ezelőtti formájában. Munkástársi Üdvözlettel, Schubert Munkásotthonokban való kártyázásról Tisztelt Szerkesztőség! Éppen 46 évé volt junius 13-án, hogy Amerikában vagyok és egy év kivételével ezt az időt New Yorkban töltöttem. Nem tudom mi ment végbe más városokban, de a newyorki Munkás- othonban, úgy a 78 -ik utcában, mint a 81-ben se kártyázás, se hazárdjáték sohasem volt de volt saját épület, gyűlés, irodatermek, valamint: billiárd terem nyolc asztallal és egy nagyon jól menő vendéglő. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a newyorki magyar munkásmozgalmi embereket a fentemli- tett dolgokkal vádolják, mert ennek a newyorki otthonnak minden fennmaradt centje nemcsak a magyar mozgalom, hanem az amerikai munkásmozgalom javára is ment. Ugv az Otthonnak, mint a betegsegélyzőnek 1911 óta tagja voltam és nagyon is bennfentes. Semmiféle rágalmazási vitában nem akarok résztvenni, de tartozom e pár sorral a többi régi és fiatalabb munkástársaimat a megjelent Írott vádak alól mentesíteni. Csodálom, hogy a lap vezetősége a beküldött L. V. vasmunkás levelét nem cenzúrázta. Rosenberg Mihály nyugalmazott pékmunkás ★ A Szerkesztőség válasza; Rosenberg munkástársnak igaza van, L. V. levele valóban súlyos VÁDAKAT tartalmazott, amelyek azonban sajnos, egyes munkásotthonokra valóban vonatkoztak, mig másokra nem, ami joggal és mélyen sértheti az illető otthonok mai vagy régi tagjait. Köztudomású azonban, hogy South Benden, például igenis folyt hazárdjáték, az Otthon termeiben slot machine-ek voltak bevezetve és ezekkel kapcsolatban kialakult helyzet az Otthon megszü nésére vezetett. Tudunk egy-két más otthonról is, ahol kártyázás folyt, hazárdmértékben s ahol ez belső ellentétekre vezetett. A kártyázás problémáiról könyvet lehetne Írni. Bonyolult kérdés az, hasonlít kissé az iváshoz. Mértékkel használva, kellemes, de mérték nélkül igen veszélyes. A munkásotthonok, kétségkívül nem kártyabarlangoknak alakultak, viszont az sem tagadható, hogy sok fáradt munkás lel pihenést szórakozást egy barátságos kártyaparty- ban. De ha a játék hazárdmértéket ölt, akkor súlyos veszélyt jelent az egyén családi életére s a mozgalom életére is. Ezúton kijelentjük, hogy—tisztelet a kivételnek! Nem volt szándékunk a levél közlésével egyetlen oly munkásotthon tagságát sérteni amelyre nem vonatkozott. De tudjuk, hogy arra a városra, ahonnan a levél jött, nagyon is vonatkozott és nagygon sok ottani munkástárs helyeselte a levél közlését, azért jelentettük meg a lapban. De ismételjük gondosabban kellett volna megszövegezni.) Le a salátával! Éljen a sonka! Igen tisztelt Szerkesztő Munkástársak: Itt küldök öt dollárt újságom segítségére. Azt hiszem, hamarosan a másik ötöt is el tudom küldeni. Kun Tamás munkástárs levelére szeretnék" válaszolni, ő azt Írja, hogy aki salátafélét eszik, ha beteg is meggyógyul... És azt nem hiszem el. Én 76 éves leszek november 30-án. Igen kevés gyümölcsöt eszek, mert zölden szedik le és az nem lehet jó. Soha beteg nem voltam, soha orvosnál nem voltam. Úgy érzem magamat, mint 30 éves koromban. Nem szeretek mást enni, mint disznóhust, vagy finom sonkát. Sohasem vennék mást részemre. Csirke, vagy marhahúst csak akkor eszem, ha nincs más. De sohasem terhelem meg a gyomromat, ötször vagy hatszor eszem naponta, de egy szelet húsnál sohasem többet. Sohasem dohányoztam, és nem is hiányzott. 19 éves koromban berúgtam egyszer Bécsben, akkor egy hétig beteg is voltam, de azóta sohasem ittam többet két pohár sörnél, vagy bornál egyszerre. Pálinkát csak nagyon ritkán iszok, esetleg teába. Még mindig rendszeressen dolgozok az asztalosságban nyolc hónapot évente. Persze hazudnom kell koromra már vagy 18 év óta. Mindig “58 éves” vagyok, és még most is a legmagasabb fizetésért dolgozok, mert úgy dolgozom, mint 40 évvel ezelőtt. Én tehát azt ajánlom, hogy disznóhust egyenek, akkor egészségesek maradnak a munkástársak.. Maradtam tisztelőjük Sz. F. Ki felelős a Sztálin kultuszért? Tisztelt Szerkesztőség! Kérem adjanak helyet levelemnek lapunkban. Nikita Kruscsov Sztálinról mondott éles kritikája engem nem tudott meggyőzni. • A Sztálin kultuszért' amivel vádolva van, ha tényleg fennállott, elsősorban a szovjet munkásosztály a párttagsággal együtt felelős. Az a jóleső érzés, hogy a szociálizmus épül, erősödik, hogy ennek az élén Sztálin volt, akit megvesztegetni, megvenni képtelen volt az osztályellenség, ilyen vezető iránt a bizalom nőttön-nőtt. Sztálin a proletárdiktatúrának a vezére, hatalmát a dolgozó néptől kapta. Folytatta a szociálizmus építését, minden nehézséget leküzdve. Olykor a parádézok közé is lecsapott. Egy kis diktatúra mindig elkelt. Azok, akik szivvel-lélekkel építették az uj rendszert, annak alapzatát, azoknak volt szabadság, a kártevőknek, a lustáknak nem volt és ez nagyon helyes. Sztálin mint a KP vezére, a nép támogatásával, bizalmával majdnem négy évtizedig építette a szociálizmust. Tudjuk, hogy ma a Szovjet Unió világhatalom, és ezt a hatalmat nem Kruscsov vezetésével szerezte meg. Tudom, hogy a proletárdiktatúra nem állhat fönn, hogy meg kell szüntetni, ha a helyzet oda fejlődik. Ma ez valósul meg. Kollektiv vezetéssel ezt sem Kruscsov. sem mások hozták létre, hanem az általános világviszonyok kialakulása. Békességet akar a világ népe, tehát a józan gondolkozás megszülte. Ma ez úgy ismeretes, mint az elmaradt országok megsegítése, feltételek nélkül. Ez valóban magasztos elmélet. Ezzel a Szovjetunió népe tanujelét adta magas intelligenciájának akkor is, mikor Kruscsovék Sztálin elleni kritikájával kijöttek. Szilárdan hiszem, hogy a Szovjetunió népei teljes tudatában vannak a helyzetnek és képesek lesznek az eltévely- gőket észhez téríteni, ha szükség lesz erre. Az Amerikai Magyar Szó május 3-iki lapszámában megjelent Kozma és Kovács aláírással két levél, melyben kritizálják a spanyol polgárháborúban szereplők némelyét. Ebből is megértettem, hogy a dolgozó nép nem barátot, hanem ellenséget juttatott oda, ahová kerültek, az akasztófára. Rákosi Mátyás nagyon magassan, áll kritizálói felett, tehát kár a szánom-bánomért. Tito is sokat szerepel mostanában. A háború alatt és mikor a népi demokrácia ellen mozgósította idegen hatalmak segítségével haderejét, volt ilyen népszerű. Vigyázat! Nagy J. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA!
