Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-09-27 / 39. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 27, 1956 Mi újság az óhazában ? QERŐ ERNŐ NYILATKOZATA NÉHÁNY IDŐSZERŰ KÉRDÉSRŐL BUDAPEST, 1956 szept.' — Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára beszélgetést folytatott D. Zel- manoviccsal, a Zágrábban megjelenő Vjesnik c. lap munkatársával. A beszélgetés során érintett egyik kérdés az ártatlanul vádolt és elitéit párttagok és más állampolgárok re- \ habilitása volt. Egyidejülég a tudósitó azt is megkérdezte, tud-e Gerő Ernő bővebbet mondani ezekről a törvénytelen eljárásokról. —Mi már többször őszintén megmondtuk, hogy nálunk előfordultak törvénysér-; tések. Alaptalanul, hamis vádak alapján letartóztattak, | elitéltek és kivégeztek embe- j reket — hangzott a válasz. ' Szeretném hangs ulyozni, hogy ezeknek az ügyeknek a | kivizsgálását még 1953-ban j megkezdtük és a következő I években folytattuk. Mindezt i nehéz és nagyon bonyolult dolog volt tisztázni, de megtettük. Azokat, akik ártatlanul szenvedtek, a lehetőség szerint a legteljesebben reha- ; bilitáltuk. Közülük egyes elvtársak jelenleg magas funkciót töltenek be a pártban, részt vesznek a párt vezetésében, helyet kaptak a kormányban, az államvédelmi hatóságnál és felelős tisztségeket töltenek be a bírósági szerveknél, a társadalmi szervezeteknél a szakszervezeteknél, és igy tovább. Képzettségüknek és képességüknek megfelelően helyezkedtek el Ez vonatkozik azokra is, akik nem voltak a párt tagjai. E körül nem voltak, különösebb nehézségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szerveknél nem lehetnek e téren nehézségek és helyi hibák, mint ahogy ez általában megtörténhet a határozatok végrehajtásánál. Ezzel kapcsolatban szeretném hnagsulyozni, mi becsületesen beismertük, hogy alaptalaul rágalmaztuk és sértegettük a jugoszláv elvtársakat és hogy mindezt visszavonjuk és mélységesen sajnáljuk. Ezért tevékenykedünk a két ország viszonyának szorosabbra vonásán és a két párt kapcsolatainak rendezésén. Egyébként úgy vélem — mondotta Gerő Ernő—, hogy a rehabilitálás kérdése lényegében már befejezett ügy. — Vajon mindez érvényes-e az ártatlanul üldözött magyarországi délszláv nemzeti kisebbség rehabilitálásának folyamatára is — hangzott a következő kérdés. — A délszálv kisebbség problémája másként áll. Az ő helyzetük nem egészen azonos — válaszolta Gerő Ernő. — 1948—49-ben a délszláv kisebbséggel szemben súlyos hibák történtek. Ezeket lényegében orvosoltuk. Még mindig sok azonban a tennivaló. A párt vezetősége ] megvizsgálta, mit intéztek1 ebben az ügyben. Fontos határozatot hozott, amelyet állami vonalon is azonnal és gyorsan végrehajtanak. A Magyarország belső fejlődésének terveire vonatkozó kérdésre válaszolva Gerő kijelentette, hogy az uj ötéves terv alapvető vonásait kidolgozták és hogy a terv lassúbb, de megalapozottabb előre haladást irányoz elő az eddigi vonalon A célkitüzé- J sek szerint az életszínvonal j állandóan és egyenletesen ! emelkedik és úgy látszik, hogy az 1956. évi tervet túlteljesítjük, különösen ami az életszínvonalat jelenti. — A m e z ő g a zdasági termelés stabilizálódott. Az idei terméseredmények átlagosak, az aratást és cséplést ugyanúgy szervezték meg, mint azelőtt, de nem lehet azt mondani, hogy e téren nem voltak hibák. Az ország külpolitikájára vonatkozó kérdésre ki jelen- j tette, hogy Magyarország j mindenekelőtt szilárd és baráti kapcsolatokat akar a szocializmus országaival és baráti kapcsolatokat akar, tekintet nélkül a társadalmi és állami berendezésre, minden más országgal is az egyenjogúság, a kölcsönös érdekek tiszteletbentartása és az egymás bel ügyébe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezek között vannak elsősorban azok az országok, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket. A már meglevő állandó és rendszeres kereskedelmi, sport és egyéb kapcsolatok mellett Magyarország a fenti elvek alapján normális kapcsolatokat akar a nyugati országokkal is. Gerő Ernő külön kiemelte az Ausztriával való jó viszony jelentőségét. Búcsúzóul Gerő Ernő még egyszer kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar—jugoszláv viszony rendezésében nagy előrehaladás történt, de még számos tennivaló maradt. Marosán György beszéde a szocialista demokrácia fejlesztéséről BUDAPEST szept. 15. — i A Vegyipari Dolgozók Szak- szervezete XVII. kongresszu- : sának ülésén beszédet mon- j dott Marosán György, az M. DP Politikai Bizottságának , tagja, a Minisztertanács el-j í nökhelyettese. Felszólalásá- iban foglalkozott a júliusi j j központi vezetőségi ülés óta j j eltelt időszak eredményeivel. — A dolgozó nép a Központi Vezetőség júliusi határozataiban annak biztosítékát látja, hogy a mi pártunk mindent megtesz azért, hogy a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép még sokkal jobban tudatában legyen annak: ez az ország az ő országa, ez a rendszer az ő rendszere — mondotta a többi között, majd kifejtette, hogy az elmúlt évtized a magyar dolgozók számára hatalmas iskola volt. Nagyot nőttek, fejlődtek az emberek s képesek arra, hogy eredményesen irányítsák a politikai, a gazdasági s a kulturális életet a szocialista demokrácia alapján. Mindenütt lehetővé kell tenni és elő kell segíteni, hogy az emberek hangjukat hallassák, véleményüket elmondják, javaslataikat megtegyék. A politikai és gazdasági feladatok eredményesebb elvégzése érdekében meg kell vizsgálni minden területet, hogy milyen hatásos gyakorlati intézkedéseket tehetünk a szocialista demokrácia fejlesztésére. Marosán György befejezésül részletesen elemezte a szakszervezetek munkáját, amelyben a termelés segítése és az érdekképviselet nem választható el egymástól. Debrecen városában szintén egy eddig honvédségi célokra használt épületbe költözik az egyik középiskolai diákotthon és ott helyezik el a város uj fiugimná- ziumát. Nagy Imrét visszaveszik Budapesti jelentés szerint a magyar dolgozók pártja lépéseket tett, hogy Nagy Imre, volt miniszterelnököt visszaveszik a pártba, ha Nagy nyilvánosan j beismeri hibáit. Nagy Imrét azzal a megokolással zárták ki 1955-ben, hogy “jobboldali eltérő.” Bírósági Hírek — Nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott Szkits János bakta- lórándházi lakos, majd megtámadott egy rendőrt és azt megütötte. A bíróság hathónapi börtönbüntetésre Ítélte. — Lakásügyi előadó volt a városi tanácsnál Császár József gyulai lakos. Egy alkalommal Szegedi József órásmester ajándékot adott Császárnak, aki ezért elintézte Szegedi lakáskiutalási ügyét. A gyulai járásbíróság Császárt 10 hónapi fel- f ü g gesztett börtönbüntetésre Ítélte. V arannai szabadlábon Budapest, szept. 23. — A magyar hatóságok négy és félévi bebörtönöztetése után szabadlábra helyezték Dr. Varannai Aurélt a londoni Reuter hírszolgálat magyarországi tudósítóját. Varannai magyar állampolgár. Családja kijelentette, hogy Varannai jó egészségnek örvend. A Varannai elleni vádakat eddig még nem hozták nyilvánosságra. A DUNAI ÁRVIZEKRŐL — Magyarországi riport — A nagy folyamok', feltöl- tötte síkságokon évezredek óta folyik a harc a vizek hatalmas erői és az ember között. így van ez a Kínai Alföldön éppúgy mint a Mississippi mentén, India síkságain és a Pó völgyében, vagy mint nálunk a Duna és a Tisza árterületein. De amig a többi folyóknál csak a rendkívüli esőzések okozhatnak árvizeket, a mi Dunánkon kettős a veszély: a nagy csapadékok mellett a jéglevonulás is súlyos árvízveszéllyel jár. • A történelmi feljegyzések, a legrégibb időkre visszanyúlóan igazolják ezt. A Pray-féle Szent Margit legendában 1268-ról jegyezte fel Nyulak szigetén (a mai Margitszigetén) levő kolostor ismeretlen nevű dömés apácája: “Karácsony után lön nagy árvíz, úgy hogy be- jüve az klastromba.. . az nagy udvarra” — majd viz- kereszt után “a Duna nagy hirtelenséggel megárada és kezde nagy zúgással bejönni az udvarra”. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy megállapítsuk: az első áradást a jég megállása okozhatta, a második meg alighanem a jég felszakadásával kapcsolatos torlaszképződéssel függhet össze. A XVIII. századtól rohamosan szaparodó részletesebb, szakszerűen feldolgozott feljegyzésekből is kitűnik, hogy a jeges árvizek gyakran ismétlődő jelenségei a magyar Dunának, amiért a folyam beállása mindenkor aggodalommal töltötte el a parti községek lakóit. A hazai árvizek adatait összefoglaló első nagyszabású hivatalos statisztika (Zawadow- ski Alfréd: Magyarország vizeinek statisztikája, (1891) maga is egy jeges árvíz nyomán született meg. A hatalmas adatgyűjteményből különösen az 1768, 1774, 1775, 1799, 1838,1850, 1858,1876, 1880, és 1883. évi dunai jeges árvízre vonatkozó feljegyzések tűnnek ki. • Idézzük a kiemelkedőbbekre vonatkozó adatokat: Az 1768. évi rendkívüli jeges árvíz egyedül Pest megyében 21 községben pusztított a Dunavecsétől Bajáig terjedő Duna balparti síkságon. 557 ház omlott össze, 3662 állat veszett el, azonkívül 3824 pozsonyi mérő gabona, 1889 pozsonyi mérő vetőmag, 1035 szekér széna, továbbá 27 méhes ment tönkre, sőt 5 ember is halálát lelte. (1 pozsonyi mérő—62 liter). 1775. február 16-án a Duna vize Pesten addig még nem látott magasságot ért el, a mai mérce szerint 864 cm-t. Az akkor még gyengén védett Pest városának 1200 háza! közül 611 omlott össze, a megyében pedig 27 községben — Dömsödtől Báttáig — további 1184 lakóépület. Viz alatt volt 21.071 holdnyi terület, odaveszett 2190 háziállat és 5468 pozsonyi mérő gabona. 1799 márciusában a jéglevonulás tönkretette a Pest déli részén a fent leirt árvíz után emelt védtöltéseket, és a viz elárasztotta a Ferencvárost. A rácalmási szigetnél megtorlódott jég felduzzasztottá a vizet, amely Tassnál átcsapott a töltésen és Kalocsa felé vonult le, ahol több mint 130 ház dőlt romba és 3 emberélet veszett el. A sárközi töltésekben 6 helyen volt szakadás. Töltések építéséről már a XVI. századból is vannak adataink. De a múlt század elején már a meder szabályozása érdekében is történnek lépések. A Mohácsnál, illetőleg Bajánál és Báttánál készült 4 átvágás hossza 3350 öl (kereken 6 km) volt. A szakkörök természetesen világosan látták, hogy ezzel semmiképpen sincs még kizárva a jeges árvizek1 veszedelme. 1838 telén Vásárhelyi Pál, az Országos Építési Igazgatóság első hajózási mérnöke “A budapesti álló- hid tárgyában” cimü értekezésében igy fejezi ki a hivatalos körök baljós előérzetét: “A folyamnak mai állapotjlá- ravaló tekintet valóban alapos aggodalmat gerjeszt, hogy... ha a jég indulás nem kedvező körülmények közt megy véghez, még nagyobb áradások fognak bekövetkezni, ha p. o. a felső Dunavidékeken meleg esőzések állnának be, minekelőtte az alsóbb részeken a Duna zaja megindulhatna.” (Athenaeum, 1838. március 4.) Néhány napra rá, hogy ezek a sorok napvilágot láttak, megindult a Duna jege és a Csepel-sziget csúcsánál keletkezett torlasz 1838. március 15-én a pesti mércén 1029 centiméteres magasságra emelte a vízállást. Pesten, Buda dunaparti külvárosaiban és Óbudán a 7505 lakóházból 2882 dőlt össze és 1363 rongálódott meg-su- lvosan. Nyergesujfalutól a Dráva torkolatáig 91 kézségben további 10,017 házat pusztított el az ár és 3302| szenvedett súlyos kárt. Igen nagy volt a rombolás Esztergom városában. Szentendrén — írja Trattner János, az árvíz egykorú krónikása —, “alig futhattak elég sebesen, csakhogy életüket megmenthessék”. A főváros alatt, a Duna balpartján, Kunszent- miklós — Szabadszállás — Fülöpszállás vonaláig volt i kint a viz. Az utóbbi községben is rombadőlt a házak fele. Akkjor is volt szakadás Baja fölött a Vajastoroknál, Dunaföldvártól Bogyiszlóig összefüggő torlasz állott, akárcsak idén, és a Bajánál keletkezett töltésszakadáson át a baracskai ág közvetítésével elárasztotta a Duna a Mohácsi szigetet is. Több mint egymillió hold volt viz alatt és a katasztrófa 153 emberáldozatot követelt. 1876 februárjában újabb iszonyú árviz söpörte végig a Középduna völgyét. A kárvallott községek száma 117 volt, viz alá került 447,712 kataszteri hold. Az összedőlt (Folytatás a 14-ik oldalon)
