Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
February ‘10, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ROVATA A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Lapunkban éppúgy, mint rovatainkban idönkint — sajnos nem oly gyakran mint érdemes volna —. közöltünk visszaemlékezéseket olvasóinktól. Talán a természet törvényé az, .hogy ifjúkorunk emlékei frissebben, tisztábban, élesebben maradnak meg lelkűnkben, mint életünk későbbi szakaszainak élményei. Az eddig közölt visszaemlékezések azt a meggyőződést váltják ki szerkesztőségünkből, hogy csaknem minden olvasónknak szivében, lelkében él valami régi emlék, akár az ifjúkorból, akar amerikai életéből, küzdelmeiből, amit szeretne felfrissíteni, elmondani, csak valahogy nem jutott hozzá, talán nem volt alka-r lom rá. Szerkesztőségünk úgy érzi, hogy itt egy eddig még ki nem aknázott kincsesbánya vár feltárásra. És hogy e feltárást előmozdítsuk, külön rovatát nyitunk lapunkban e célra. Ragadja meg minden olvasónk az alkalmat élete legszebb, legérdekesebb élményeinek elmondására. Ez a rovatunk természetesen különbözik levélrovatunktól. Ez utóbbiban a mai eseményekhez szólnak hozzá olvasóink, kritizálják a lapot, beszámolót küldenek, stb. A visszaemlékezések rovata a régebb múlt élményeivel kivan foglalkozni. Az alant közölt első ilyen megszólalás egyik példája annak, hogy mire gondolunk és hogy milyen szép és érdekes lehet a múlt emlékeinek feltárása. Egy német községről a régi Magyarországon Abauj megyében, Jászón születtem, mely nagyközség a premontrei-rend prépostságá- ról nevezetes. Nyolc kilométerre van Alsó-Metzenzéf, a- hol németek és svábok laknak s olyan tájszólást beszélnek, hogy még Einstein professzor sem tudna belőle kiigazodni. Ezeket a lakosokat mántáknak hívják, mert ha összejönnek egynéhányan és az egyik beszélni kezd, minden harmadik szavában azt mondja: hi mánta. Ez azt jelenti, hogy “ő gondolta”. Foglalkozásra nézve főleg hámo- ros kovácsok. Négyszögletes acélrudakból készítik a kapákat és ásókat. Úgy hajtja a viz mint a vizi malmot. Ezek nem beszélnek, csak intenek, hogy több vizet eresszen-e vagy kevesebbet. Nagyobb része két kéményü. Ez azt jelenti, hogy: két ttiz, egy mester és segéd egy tűznél. Kesztyűt nem viselnek (nálunk meg még a lópatkóba és keztyüben ütik a szöget). Dél tájban készen vannak, azután jön a köszörülés és a mester művészete. Mérleg van előtte. Minden kapának vagy ásónak bizonyos súlyúnak kell lennie, célolló is saját készítmény Lény Írja vele a felesleges rabot Minden héten van hetivásár, néhány sátor is van, de a legtöbb midenféle élelmiszer. A Cserehátról hozzák a búzát, gabonát A bolgárok hozzák a zöldségfélét Olyan ügyes tiszta asszonynépet nem találni az egész világon s nem is csúnyák. Mindent, ami egy orsószáltól kezdve létezik, maguk csinálnak: fehér ingeket a férfiaknak betéttel, lehajtó^ gallérral, amelynek sarka gömbölyűre van csinál- á. Hát még a temetés! Világhírű. Kék posztókabát far- kasbőrgallérral. ugyanolyan kézelővel, nagy kucsma a fejen: téli időben felöltik, nyáron vállra vetik, panyokára, mint a huszárok. Négyen viszik a halottat. Elöl megy egy komendás, úgy néz ki. mint egy karmester Négyen iszik a halottat egészen a emelőig. de négy ember nem ívja ki. igy hát' akkor még négyembernek kell, hogy kék kabátja legyen. A községnek van egy utcája, amely oly hosszú, hogy muszáj volt még egy temetőt építeni, hozzá meg egy nagy kocsmát is, mert amikor születik valaki, isznak s amikor meghal valaki, ismét isznak. Jövő januárban leszek 80 éves. Apám is Jászon született, még a fiam is, de a nagyapám nem, mert az a névről Ítélve Bajorországból származott. A papoknak főzött sert, mert azok olykor megkívánták a sert. A jó borból annyi volt, hogy még kolbászkészitésnél is bort öntöttek bele viz helyett. Ezek a papok nem voltak rossz emberek. Ha valaki súlyos beteg volt, ha az orvos kért egy üveg régi bort, hát kapott. Legtöbbször segített a betegen. Ami a mániákat illeti, én jobban ismerem a mániákat, mint Jászót. Egy évig voltam ott cserében: egy fiú lejött Jászóra, én Metzenzéfre. Három és fél évig tanultam mészárosnak. Engem mindenki ismert, én voltam a Dezső, a Jusza. Ez a nép úgy néz ki, mint egy család. Száz meg száz év múlva sem volt sza- oad más városból feleséget hozni vagy férjhez menni. Itt mindenkinek van egy mellékneve: Gedeon Gőbel, Tischlei Schwarz, Thomas Köss, stb. Az én mesteremnek a neve Sbaca-Mihely ?um Johannes... Csak még egyet az asszonyokról Ha elmentem sertést ölni, segítség volt elég. Először meg kellett forrázni a sertést, hogy a szőrnek a töve ne maradjon a bőrben Aztán szépen megperzselni Amikor a belet kidobtam s az epét a májról levettem, a többit már az asszonyok végezték A zsirleszedés iger sok időt megtakarított, a mészárosnak minden készer volt. Szerették a sertéshusi télen éppenugy, mint nyáron Kolbászt, hurkát és disznó sajtot nyáron is árult a mé száros szombaton Jó népet ott nem láttak koldust. Min deiiki dolgozott, még a ci gáriyok is; Itt nem terem csak fü. -Két négyökrös gazdi Krumplit es kis zaóot próbált ültetni Három lovat fognak a szekérbe, ha Kassára viszik a kész kapákat-ásókat. A szekér teteje be van’ vonva ponyvával. Csak annyi hely van, hogy két ember elfér előülni a saroglyábán, visz- szafelé pedig ezt hiszi az ember. hogy üres a szekér: egynéhány acélrudat nemigen lát ni meg, de olyán a súlya, a- mit a három ló elbír. Azt már írtam, hogy minden pénteken volt hetivásár, de azt nem Írtam, hogy a világon ez az egyedüli város, aholl nincsenek zsidók, mert ezek a mánták kérlelhetetlen antiszemiták s nem tűrik meg őket maguk közt. A mánták roppant hangos beszédű emberek s ha Jászón csak egyszerűen végigmentek az ut- cáná, hát az asszonyok kiszaladtak, mert azt hitték, verekednek. “óh, csak a mánták”! — legyintettek. Szepsiben volt a csereháti járásbirói, szolgabirói hivatal, adóhivatal, takarékpénztár, csendőrség, ügyvédek, doktorok sokféle 'üzlet. Vasút akkor még nem volt. Szekér szekér hátán ment az utón s ebből egynéhány -szíjgyártó, mivelhogy németek voltak, jól megélt. Ott lehet a legjobb bort kapni. Az emberek lementek Hegyaljára, ott helyben megvették a mustot, ők aztán elintézték a többit. Jöttek a «szekerek, mint a ka raván. A hegyoldalban olyan pincéik voltak, hogy az ember el sem tudta volna képzelni, hogyan is lehetett ezeket odaépiteni. Vájjon vannak-e metzenzéfi fajta előfizetők? Ha, nincs, úgyis jó. Volt Cle- velandon egy Gedeon nevű butorgyáros. Arról volt hires, hogy nála a magyarok mindig kaptak munkát, de csak annyit kerestek, hogy éhen nem haltak. Ha hazajött látogatóba a jászói papok .rögtön meghívták ebédre, melyhez hasonló jót kíván munkástársi tisztelettel, Illinger Dezső (Számontartjuk a jövő évi januári dátumot ,Illinger munkástárs 80-ik születésnapját, Ha a helyzet megengedi, szerkesztőségünk testületileg fogja tiszteletét tenni, remélve, hogy találkozunk ott lapunk összes metzenzéfi — ugv tudjuk Kosa munkástárs is metzenzéfi — olvasóival, házilag készített metzenzéfi kolbásszal, hegyaljai borral, miegymással. A viszontlátás reményében — a Szerk.) “Most kell felszólalni Tisztelt Szerkesztőség! Annak bizonyításárahogy már a tőkés lapok olvasói is kezdenek keresztüllátni a háborús uszítok füstfüggönyén, csatolva küldök három igen jellemző levelet, amelyet a Ne wYork Post multheti egyik számában olvastam. Azt hiszem lapunk minden olvasóját érdekelni fogja. New York-i olvasó (Köszönjük a beküldött! lapkivágást. A levelek valóban érdekesek és jellegzete-! sek. Alant közöljük őket. — Szerk.) Tisztelt Szerkesztőség! Ki volt a republikánus pártnak az a zseniális koponyája, aki tanácsolta Eisen- howernek, kérje fel mindkét pártot, hogy vállaljon felelősséget a háborút megelőző háború "kiszámított kockázatában”? 1956-ban, amikor a nagy lelkesedés, hogy harcoljunk Csang dicsőségéért, le fog talán hiilni, egy demokrata sem mondhatja majd, hogy mi Eisenhower háborúját vívtuk a UN nélkül I.M.N. • Tisztelt Szerkesztőség! A valóság tagadásának, a hisztériának, tudatlanságnak, észszerütlenségnek és annak a demokrata félelemnek légkörében, hogy a kommunizmussal szemben tanúsított puhaság vádjával illetik, a kongresszus milliók életére és halálára kiható felhatalmazást nyújtott át az Elnöknek. .Csak egy maroknyi bátor embernek, mint Morse-nak és Lehmannak, tiltakozása eredményezett egy módosító nyilatkozatot Eisenhower részéről: hogy ő fogja eldönteni, el kell-e sütni a fegyvert. Nem felejtve el a “tömeges megtorlásról” és egyebekről I tett fenyegetéseinket, ame- s lyeket sosem hajtottunk vég- | re, bizonyos,- hogy a népi Ki- j-na próbájára fogja tenni az j elnöki határozat homályos megszövegezését. Mi lesz akkor ? A. K. • Tisztelt Szerkesztőség! 4 Quemoy vagy a kínai partvidék bármely hasonló csöpp szigetének Csang Kái-sek javára való megvédésére elkötelezni magunkat annyi volna, mintha elismernénk, hogy a Kremlinnek is joga van Staten Island-et a maga védelmi vonalán belül fekvőnek tekinteni Ez a legnagyobb hülyeség, a háborúhoz vezető “Szezám, nyílj ki!” volna, amiért Csang Kái-sek kongresszusi kijáró szervezete szüntelenül imádkozik és talpal C. A. A Smith-törvény áldozataiért •Tűit Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptuk Deák munkástárs levelét a Smith törvény áldozatai családjainak támogatására. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a múltban és meg fogunk tenni a jövőben is. Például Steve Nelsont az 50 éves’ születési évfordulója a börtönben találta. Az én férjem üdvözletét küldött neki ez alkalommal 500 amerikai munkás és munkásnő aláírásával, és sürgönyt a kormányzónak és a börtönigazgatónak. Ezenfelül még 22 dollárt gyűjtött ajándékra. Ilyenformán van értelme üdvözlő lapokat küldeni. De egy-egy aláírással az üdvözlő lap nem sokat számit. Ez alkalommal Mrs. Char- ney címére 15 dollárt küldtünk. Egy öntudatos munkásaszony (A munkástársnőnek igaza van abban, hogy egy olyan üdvözletnek melyet sok százan írnak alá, igen nagy hatása és jelentősége van. Mindazonáltal, aki nem tud ilyen üdvözleteket küldeni, illetve azt sokakkal aláíratni, az küldjön egyéni üdvözletét a Smith törvény áldozatainak. Mert az mégis ig)|n sokat számit a bebörtönzött munkásoknak és munkásvezetőknek. Amellett — 100 levél egy-egy aláírással ép any- nyit jelent, mint — egy levél száz aláírással nemde? —t Szerk.) Az angol melléklet ellen Tisztelt Szerkesztőség! Eddig helyeseltem minden újítást, amit a szerkesztőség bevezetett lapunkba. De azt nem helyeslem, hogy az angol melléklettel három öldalt elvesznek tőlünk, hisz igy is azt szeretnénk, hogy lapunk nagyobb legyen, nem kisebb. Ha valaki angolul akar olvasni, ott van neki a National Guardian meg más progresz- sziv angol újság. A Magyar Szó olvasói magyarok, hagyjuk meg á apót magyarnak. Yorkvillei olvasó A szótár fontossága A naptárból a jövőben ki kell hagyni a szótárt és konyharecepteket. Ezek helyett inkább az uj magyarország jog és igazságszolgáltatásáról, iskola népnevelési és birtokrendszerérői szeretnénk ismertetést látni. A “Monthly Review" megkezdése nagyszerű újítás, ami azt hiszem a nemrég kezdett s abbahagyott “Reader’-t van hivatva pótolni. . .J. K. Detroit Kritika a kritikáról Tisztelt Szerkesztőség! Én is hozzáakarok szólni a lap január 27-iki számában megjelent “kemény de építő kritiká”-jához. S z a v aimat nem szánom támadásnak, sem védekezésnek. Az illető olvasónak úgy tűnik fel, hogy a szerkesztőség a lapot kapkodva, összedobálva állítja össze, kezdve az ólomformába. dobálással. Nem vagyok sem nyomdász, sem szerkesztő, de mint egyszerű ember, úgy képzelem el a lap összeállítását, hogy mint mindéhez, ehhez is idő kell. A lapnak azonban mindössze két szerkesztője van, akiknek ugyanakkor a lapnál szükséges más munkákat is el kell végezniük, azonkívül gyűlésekre is el kell járniuk. Ezeken a gyűléseken pedig nem mint hallgatóság, hanem mint előadók szerepelnek. Az előadáshoz ell kell készülniük, ha nem akarnak hasból belszélni, hanem bizonyítékokkal felszerelve. Végül úgy tudom, hogy azok a szerkesztők emberek is, vagy mi a szösz? Tesék csak feleségeiket megkérdezni, hány estét ! töltenek a férjeik a család- . ban hetenkint. Legyünk hát , emberek. Tudom, hogy ők a ! tőlük telhető legjobbat igye- keznek megtenni, hogy a lap a lehető legjobb legyen. Én már 40 éve olvasom és nekem — elég jó. Másik olvasó (Milwaukee). HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGV JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZót ______§_
