Amerikai Magyar Szó, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1954-05-27 / 20. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 27, 1954 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla \------------------------------------------r AZ AMERIKAI TIBORGOK SORSA Mennyi hazugságot írtak már össze Amerika déli álla­mairól! Tudjuk, hogy náluk még nem fejeződött be a pol­gárháború és a néger rabszolgaság, csak helyet engedett a rendszernek, amely alig különbözik a jobbágy-rendszertől. A dél tipikus látványossága: a gyapotföld és rajta az egyedül szántó férfi — a résztermelö (Sharecropper) — a jobbágy. Az egykésü eke elé egy öszvér van fogva. A job­bágy mindenkor amerikai születésű és legtöbbjük néger. A résztermelő függ mindenkitől a világon! de főként a föld urától, hitelezőitől, a gyapotkereskedőktől, a nemzetközi piactól. Munkáját igen-igen rosszul jutalmazzák. De ha a tavasz itt van, újból ott van a gyapotföldön, ott van rossz ekéje és kapája. Tudja, hogy másképpen nem tudja megke­resni kenyerét, de azt is tudja, hogy a tavalyról maradt adósságot alig fogja fedezni az ő része és alig remélhet job­bat a jövő esztendőben. A gyapot résztermelő előre elvesz­tette a csatát. Nincs mivel felvennie a harcot; számadások szerint összesen csak'28 dollárt ér meg összingósága. Jobb életet mai helyzetében nem remélhet, el kell valahogy hagy­nia a lincs-függönyt (lynch-curtain). A résztermelő a polgárháború természetes következmé­nye. Ahogy a római rabszolgarendszert a feudális jobbágy­rendszer követte, úgy a déli rabszolga kapitalista felszaba­dításának a jobbágyrendszert kellett megteremtenie. A polgárháború után a fehéreknek és négereknek sem­mijük sem volt, munkaerejükön kívül semmit sem tudtak felajnálani. A föld birtokosa, aki igen gyakran a falu kapi­talistája: “market” tulajdonosa (tipikus amerikai kulák) átadta a földjét megművelni, azonkívül ellátja maggal, szer­számokkal és lehet, hogy öszvért is kölcsönöz a szegénynek. Azonkívül kis hitelt ad üzletében a legszükségesebbre, a mindennapi nyomorult élet fenntartására. A föld mindig kevesebb, mint amit egy rendes élet megteremtése követel­ne. Igen ritkán több 2—40 acrenél. Egy kis primitiv kunyhó (egy szobás) áll rendelkezésére és alig valami elemózsia, igy az éhség betegsége, a pellagra igen gyakori náluk. Rossz földön dolgozik és a rossz életmód megöli az embert, család­ját és minden ambícióját. Jön az évvégi elszámolás, melyhez nincs sem elég szakértelme, sem joga ellenőrizni és az uj évet újból adóssággal kezdi. Ila felszólal, elverik, lincselik, hisz ez a lincsfüggöny mögött van. Egyetlen menekvés — északra, vagy távolnyugatra me­nekülni. A háború alatt a résztermelők 42 százaléka mene­kült el. A háborús iparnak szüksége volt tanulatlan munkás­ra. Az uj gazdasági válságban a volt szegény jobbágy vagy éhenhal a városokban, vagy visszamegy az öszvér mögé! A hivatalos adatok szerint a gyapottermelők 21 száza­léka 1945-ben résztermelő volt. A résztermelő kérdése nem teljesen négerkérdés, mert több a szegények száma, mint négereké, de a négerek a lincsfüggöny mögött oly ember­telen életet élnek, hogy a szegénység súlya kétszeres. Sajnos a hivatalos adatok szerint oly rendszerrel van­nak összeállítva, hogy nehéz az igazi valóságot számokban látni. De igy is igen szomorú a kép. 1945-ben, amikor a há­ború “jómódot” hozott mindenkinek, a következőképpen osz­lott meg egy-egy család jövedelme: Lesz-e általános béremelés 1954-ben? Egész U. S. Gyapottermelő vidéken $ 600'alatt 24% 24% $ 600 — 1499-ig 26% 38% $1500 — 3999-ig 29% 31% $4000-en felül 21% 7% 100% 100% Tehát a gyapottermelő vidéken gazdag és szegény át­lagban véve a lakosság kétharmad ré^e $l,500-on aluli jöve­delmet élvezett. Minthogy ez egy egész család jövedelme és 6 éves gyermekek is dolgoznak, a számítások szerint 31 cent esik az 1945 év legnagyobb munkahetében (szept. 16—22) egy óra munkára. Körülbelül 3 millió jó amerikai bennszülött lélek van a gazdasági és szociális létra legalacsonyabb fo­kán — a résztermelésben, de nem sokat hallunk róla sem az irodalomban, vagy filmen, sem a tudomány nem mer érdek­lődni irántuk. A McCarthyzmus megöli a szabad szót, a dél urai megölik az amerikai Tiborcot éhséggel és ha felszólal, lincseléssel. FIGYELEM, DETROIT! Detroit népének, köztük az ottani magyarságnak alkal­ma lesz, hogy megtekintse a világhírű magyar csapat nagy­szerű londoni győzelméről szóló 30 perces magyarul beszélő dokumentumfilmet. A magyar csapat most vasárnapi újabb szenzációs győzelme következtében szülőhazánk olimpiai bajnok futballcsapata ismét az egész sportvilág érdeklődésé­nek központjába került. Ne mulassza hát el egyetlen detroiti magyar sem a rendkívül érdekes sportkiállitás és filmbemutató megtekin­tését, május 28 és junius 4 között a Leland Hotelben! Vi­gyük magunkkal amerikai ismerőseinket is! A bértárgyalások évadja egyre jobban mozgásba jön. Az acélmunkások és az acél­ipar nevében szereplő US Steel most kezdték meg bértárgya­lásaikat Pittsburghban. A CIO gumiipari munkások jö­vő héten kezdik meg tárgya­lásaikat Goodrich-el. A Good- vear-el való tárgyalások fo­lyamatban vannak. A United Electrical Radio and Machine Workers és a IUE (CIO) a Westinghouse-al tárgyalnak. A United Packinghouse Wor­kers (CIO) és az Amalgama­ted Butcher Workmen (AFL) ismét együttes tárgyalásokra készülnek a négy nagy húsipa­ri üzemmel. Az American Communication Workers (a hirközvetitő munkások) tár­gyalásai már holtpontra ju­tottak a Western Electric-el, most pedig a Bell-telefontár- sasággal készülnek a bér­egyeztetésre. A felsoroltak csak egy ré­szét alkotják a nagyobbfon- tosságu bértárgyalásoknak, amelyek egész iparágakra vagy pedig nagy monopóliu­mok országos hálózataira vo­natkoznak. A tapasztalat az, hogy a legtöbbjük egy meg­felelő mintaképet követ. Gyakran az acéltársaságok szabják meg a béremelések színvonalát .amelyet a többi iparágak hamarosan átvesz­nek. Miközben az összes fentem- litett esetekben a szakszerve­zetek béremelést követelnek, egyes esetekben a munkás­ság vereséget szented a bér- tárgyalások folyamán, mint1 például a textiliparban, ahol a munkaadók bércsökkentést követelnek, vagy rokonszak­mákban, mint a ruhaiparban, ahol ha nem is eszközölnek talán változtatásokat a mun­kaszerződésekben, nem hiva­talosan bérlevágások történ­nek. Hasonló a helyzet a ci­pőiparban is. A nagyvállalatok a lehető legtelj esebb mértékben ki­használják a gazdasági hely­zet hanyatlását és a munka- nélküliséget és azon nyargal­nak, hogy ilyen válságos időkben örüljenek a munká­sok, ha megőrizhetik az elönyö két, amelyekkel rendelkeznek s ne követeljenek többet. Ezt megfelelő sajtópropagandá­val is alátámasztják. Ez azonban kétesértékü állítás, mert 1936 óta például a foko­zódó munkanélküliség ellené­re vívta ki az amerikai mun­kásmozgalom történetének legmagasabb béreit és bére­meléseit, annak ellenére, hogy a munkanélküliség olykor 9- 12 mililóra emelkedett. A má­sodik világháború óta, amikor 1945-46- ban és 1949- ben, emelkedett a munkanélküli­ség, a béreket is emelték. Ma a szakszervezetek elég erősek, hogy ha akarják, uj­jat húzzanak a munkaadók hamis elméletével és további béremeléseket érjenek el. A munkaadók elméletével szem­beszegezhetik saját elméletü­ket, hogy a depressziót ép­penséggel a munkásság vá­sárlóere jéneek fokozásával le­het legjobban leküzdeni. A szakszervezetek depresszióel­leni programmjai a nagykö­zönség soraiban is a legro- konszenvesebbb fogadtatás­ban részesülnek. Ma a mun­kaadók saját édekiikben te­szik legjobban, ha emelik a munkások béreit. A szakszervezetek törekvé­seinek az, árt a legtöbbet, ha egyes szakszervezetek a lefe­lé tendáló gazdasági helyzet­ben elfogadják a munkaadók elméletét, amint ez elő is for­dul. Ha azonban a munkás- mozgalom minden erővel tá- j mogatja a munkásság faltörő ! kosát, az acélmunkásokat, a béremelések kivívásában, ak­kor még 1954-ben is elérhetik a béremeléseket és egyéb ! engedményeket. Ha az acél- ■ munkások győznek, azzal megkönnyítik a többi szak- szervezeti munkások dolgát, akár alapiparokban, akár más téren dolgoznak. JÓKAI MÓR - AMERIKÁRÓL JÓKAI EMLÉKÜNNEPÉLYEK CLEYELANDON CHICAGÓBAN ÉS DETROITBAN A nagy magyar iró, Jókai Mór halálának 50-ik évfor­dulója alkalmából művészi programmal egybekötött kultur- előadás lesz Chicagóban, Clevelandon és Detroit ban. — Programmvezető: Deák Zoltán. Cleveland East Side, csü­törtök, május 27-én este 8 órakor, ★ Cleveland, West Side, pén­teken, május 28-án este a W. S. Munkás Otthonban. Chicagóban szerdán, junius 2-án este 8 órakor a 1632 Milwaukee Avenue alatti Kul­tur Klubban. AZ ELŐADÁSOK PROGRAMMJA: Liszt XI. zongorarapszódiája (hanglemezen) Jókai az amerikai magyarokról! Petőfi Sándor: Jókai Mór (szavalat) Jókai regényei a haladószellemü munkásmozgalom szempontjából. Előadás. Több magyar nemzedék nőtt fel a legnagyobb ma­gyar mesemondó Jókai Mór regényein. Amerikai magya­rok ezrei is olvasták és él­vezték müveit. Most elérke­zett az ideje, hogy felmér­jük munkálkodását a hala.- dás szempontjából. A maga nemében egyedülálló elő­adásra ezúton hívja még Chicago és Cleveland vala­mint környékük magyarsá­gát a két város lapbizott­sága. Jókai Mór MEGHÍVÓ Barátainkat és ismerőseinket ezúton hívjuk meg Tóth Helen és Freidenfeld Antal Neufeld Adolf, Nánássy Dezső-, tiszteletére rendezendő BANKETTRE május 29-én, szombaton este 8 órakor a Magyar Házban, 2141 So. Boulevard alatt, Bronx, N. Rezerválásért hivja este WE 3-2522, nappal AL 4-0397 Kitűnő programm, finom vacsora. — Részvételi jegy §2.50 NE HAGYJUK A HALADAS FÉNYÉT kialudni Magyar Ameriká­ban! — Adakozzunk a lap javára! Ji______ Deák Zoltán Detroitban vasárnap, juni­us 6-án d. u. 3-kor a Petőfi Klubban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom