Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-12 / 8. szám
December 12, 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Irodalom - Művészet • Tudomány t|u>*>*i*m*i*mf *i*|i mi mim immiiiiuuii'ii ihkníii 11111111111111 ■■iiiiiiiiiiiinii inti mm Egy kritikus a kritika mérlegén A New York Times Book Review “komoly” .folyóirat. A New York Times Book Review hirdetései azzal dicsekszenek, hogy a lap vezető cikkeit “komoly” professzorok Írják, országos hírű koponyák, nagy gondolkodók” ! És valóban, ha az ember lapoz a folyóirat 1952 évi számaiban, minduntalan találkozik professzorokkal és nagy koponyákkal. Ezt úgy tudni meg, hogy a cikk fölé, a cikkíró nevével együtt oda van Írva, Henry Pyreről például, aki a folyóirat egyik februári számában Zoláról irt hosszabb tanulmányt, megtudjuk, j hogy a Yale-egyetem professzora, André Maurois- ról — akinek egy Victor Hugóról szóló cikkét közli a lap — rögtön, nevéhez hozzá- ibiggyesztve állapíthatjuk meg, hogy “iró, az európai j gondolkodás mestere”. Mau- rois mester arra használja fel Victor Hugo születésének 150. évfordulóját, hogy hálálkodjék azoknak, akik legkedvesebb ‘olvasmányait’ j a dollárokról szóló nyugtá-j kát kiállítják. Azt Írja ugyanis, hogy Victor Hugo,! aki annakidején egy Európai Egyesült Államokról ál-' modott, szellemi elődje Churchillnek, a Wall Street égisze alatt megszülető j Európai Egyesült Államok “költői lelkű tervezőjének’.! Maurois tartózkodik ugyan attól, hogy logikáját végig-1 vigye, s a “Nyomorultak”, íróját ezek szerint “Chur- J chill-lelkü”-nek nevezze, de cseppet sem tartózkodik attól, hogy “irói” és gondolkodói” mivoltában mint áldozati bárányt mutassa be Victor Hugót a Wall Street iránti hódolatának furcsa illatú oltárán. A tények — ezek “a kellemetlen fickók” a Maurois által olyannyira tisztelt Napoleon szavával — (Cseppet sem zavarják “az európai gondolkodás” szol- galelkü mesterét. Ugyan mit' is törődik egy Maurois azzal, hogy Victor Hugo a maga Európai Egyesült Államok- ját valamennyi nép felszabadulásával összefüggésben hirdette, hogy már a maga korában felismerte és gyűlölte az Uj Világ mohó uralkodó köreit, hogy mozgalmat vezetett John Brown abolicionista érdekében, aki Virginia népét fel akarta szabadítani, és amikor Blrownt kivégezték, lángoló vádiratot irt azok ellen az urak ellen, akiknek testi és szellemi unokái azért támogatják ma az . “Európai Egyesült Államok” gondolatát, mert Európa népeit gyarmati sorba akarják süllyeszteni! A fentemlitett Henry Pyre professzor is a Yale egyetem katedrájának magaslatából néz le, megvető arckifejezéssel a tényekre. “Komoly” irodalmi tanulmányában azt próbálja kimu-1 tatni, hogy a . korának elnyomói és igazságtalanságai ellen oly szenvedéllyel tárna- j dó Emil Zola müveinek! “legnagyobb értéke a nyers I szexuálitás.” Ez az “irodai-; mi” férfiú bonyolult . kifeje- j zésekkel, latin és görög idézetek egész tömegével esi-, hálja ugyanazt, amit a hirdetési ügynökök sokkal egyszerűbben foga 1 m a z n a k j meg, amikor a Zola müveiből hamisitott csonkított j könyvet akarják jó áyon, 1 nagy példányszámban elad-; ni: “Oly kellemes, mint egy | házasságtörés!. .. A New York Timees Book Review az európai kultúra jólelkii párfogojának mutatkozik f nemcsak Victor, Hugóról és Zoláról közöl cikkeket, hanem egyik számlában Antonie, Valentin könyve kapcsán Leonardo Da Vinciről elmélkedik. Az elmélkedés arra a következtésre jut, hogy a Leonardo da Vinci értelmében és* széllé-' mében vett nyugati kultúrát ma csak Wall Street képes megvédelmezni. Chur- chillről ezúttal nincs szó a koncepcióban (pedig köztudomású, hogy Churchill is szokott képeket festeni, tehát meglepő, hogy nem hasonlítják őt össze LeonardÖ- val’) annál több szó esik ] azonban a “nyugati kultúra” fogalmáról. Hogy ez a j fogalom mit fed, azt Willy Leytől, a Német Világűr-1 Utazók Társasága egyik! alapítójától tudjuk meg, aki a folyóirat egjdk számában, égy Arthur Clarke nevű iró “Idegen égitestek meghódítása” cimü könyvéről egyebek között ezt Írja “...a ,könyv nem más, mint a ] nyugati kultúra újabb érdé-1 kés dokumentuma. “A világ- ürutazó Ley ájultan ünnepli az idegen égitesteket — | AZ AMERIKAI NÉP MESEBELI HŐSEI legalább is elméletben — oly hevesen meghódító Clarkét. A “nyugati kultúra” ezek szerint nyilván idegen égitestek meghódításával egyenlő,! ami > annál is valószínűbb, mert csak egy idegen égitesten — a Marson, aj Jupiteren, vagy a Vénuszon) — érthetik meg teljes mély- ] ségében azt a megállapítást, amit Richard Chase, a | Columbia Egyetem tanár-1 segéde tesz ugyancsak a j “nyugati kultúra” nevében, i “A kritika megalapozói” ci- j mii cikkében. Nagy horderejű megállapítása a következőképpen hangzik: “Az egyedül helyes kritikai szempont a paradox erejének vizsgálata.” És mit csinál a tanársegéd ur, ha olyan mü kerül elé, amely nem paradoxonokból, hanem egyszerű, világos gondolatokból és mondatokból áll V A New York Times Book Review tekintettel van olvasói minden rétegéi'e és az említett “komoly” müvek mellett könnvedébb szórakozást is nyújt. Május 11-i számában röviden ismertet péhány uj regényt, amelyeket a folyóirat “nyugodtan ajánlhat a tisztelt olvasóknak.” Az egyik ilyen regény “A szerencsétlenség városa” címet viseli és mint az ismertetés kiemeli, “vérfertőzés, testvérszerelem áll a cselekmény középpontjában”. Az ismertetés közli a .regény utolsó mondatát is: “És akkor, újév előestéjén egy másik asszony leitatta Nóra Wrightet. A járókelők találták meg — holtan.” Nem vagyunk azonosak Nora Wrighttal, de amikor ennek a “komoly” folyóiratnak a számait elolvastuk, ,mi is úgy éreztük magunkat, mint akiket leitattak valamiféle mérgezett folyadékkal. FILMEK — EMBEREK ÉS SZAMARAK Az “Information” cimü koppenhágai lap filmkritikusa Sam Goldwyn “Hans Christian Andersen” cimü filmével kapcsolatban ezt írja: “Az U. S. Információs Hivatalának legalább 50 évi munkájába fog kerülni, hogy helyrehozza Dániában azt a csorbát, amit ez a film okoz Amerika hirnevén.” Arne Sörensen, a filmkritikus leirja, hogy valósággal elámult, mikor látta, hogy a film egyáltalán nem egy dán várost, hanem egy német hercegséget mutat be. Még Koppenhágát és a Hans nevet is német kiejtésben használják a filmben, a parasztok pedig egyenesen bajor dolmányokat viselnek. Egy másik dán lap a “Ber- ’ingske Aftenavis” ezt írja: “A filmnek csak annyi köze /an Hans Christian Ander- enhez, hogy annak a nevét íasználja.” A Minnesotai Egyetemen nemrégiben többszáz diák végignézte az “Uj Kina” cimü dokumentálás filmet, mely a Kínai Népköztársaság első évének munkáját mutatja be. Az egyetem tanári karának bizottsága eredetileg megtiltotta a film bemutatását az egyetem területén, azt hangoztatva, hogy az “propaganda”, azonban a diákság körében igen nagy tiltakozást váltott ki a tilalom s cenzúra alkalmazásával vádolták a bizottságot. Végül az egyetem vezetősége úgy határozott, hogy engedélyezi a film bemutatását. Nemrégiben egy rendkívüli előadáson bemutatták New Yorkban “A köpenyeg” cimü olasz filmet, melyet Gogoly, a nagy orosz iró novellája alapján készítettek. Nikeláj Gogoly 1852-ben meghalt, de az amerikai filmipar “Film Daily” cimü félhivatalos lapja, mely beszámolt az eseményről, értesítette olvasóit, Texasba csap át* és a Rio Grandebe üríti vizét. Pecos Bill a legerősebb cowboy volt a világon. Csecsemőkorában egy nyugatra igyekvő fedett szekérből esett ki véletlenül, anélkül, hogy pionír, szülei észrevették volna. A pusztai farkasok -nevelték fel és ő magát is farkasnak tartotta, mig csak egy cowboy meg nem kérdezte tőle: “Ha farkas vagy, hol van a farkad?” Pecos Bill oroszlánon lovagolt és csörgőkígyót használt ostor gyanánt. Amikor a Csendes óceán óriási tengerárja azzal fenyegette Amerikát, hogy vízzel borítja el a Nyugatot, mozgósította társait, akikkel együtt földsáncot emelt az áradás ellen. Ezt a földsáncot ma a Rocky Hegység nevén ismerjük. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen legendákat merész- képzeletü emberek indították szárnyukra, akik szűz erdők mélyén, vagy elszigetelt pusztákon éltek, távol minden forgalomtól. Későbbi legendák tárgya: Magarács Jóska alakja. (Az American Heritage folyóirat “a magyar születésű, de tót származású” Joe Magarac-ról ir). Pittsburghi vasmunkás volt, aki sokezer mérföld hosszú vasúti sint tudott ösz- szekovácsolni egymagában. Az acéltömböket puszta kézzel laposra mángorolta és a fogával harapta el az acéllapokat. John Henry a legerősebb néger volt, aki valaha élt. Utolsó hőstette az volt, hogy a gőzfuróval vette fel a versenyt és megverte. A megerőltető munka azonban any- nvira megviselte, hogy a ké- zifuróval a markában, halva fordult le a munkapadról. Mike Fink, az evezős, nem is képzelt alak. Tényleg élt, csak a hőstettei költöttek. Az indiánokkal folytatott harcban halt meg, 1825-ben. Evezőivel vígan hajtotta bárkáját a folyamokon fölfelé. A- mikor a gőzhajók megindultak, nem adta fel a küzdelmet, hanem gyakran megverte őket. Hires távolugró is volt és csak egyszer nem sikerült, amire vállalkozott. A Mississippit akarta átugrani és már a folyam közepe felett volt, amikor rájött arra, hogy tulhosszu a távolság. Megfordult hát a levegőben és visszaugrott oda, ahonnan elindult. Daniel Boone is létező alak volt, az elsők egyike, akik az Alleghany Hegyeken túleső vidéket kutatták. Tizennégy- éves korában vadmacskákra és medvékre vadászott és tizenötéves volt, amikor feladta a házát és végleg a vadonba költözött. Az amerikai mítosz a kontinens meghódításából és a gépek és az emberi erő párbajából meríti anyagát. Az amerikai humor fénye átcsil- lámlik a meséken. Ennek a népnek a természete, hogy a maga sorsát sem veszi tul- komolyan, hát még a mesebeli hőseiét. / C. C< J Az amerikai nemzet törté-1 nete nem nyúlik sok századra /issza, a nép képzelete még- s meséket és mesebeli hősö- cet teremtett ki, mint a ré-j jebbi népek hőskorában. A nesebeli hősök legnagyobb-! *észe valóban élt valaha, de) i legendák .szárnyukra vették] íket és emberfelettire vál- -ofct atták emberi vonásaikat.! Dmások vannak közöttük, a- íík a szél szárnyán repülnek, hegyeket mozgatnak meg és 1 természeti erőkkel könnyeién szembeszállnak. A legnépszerűbb amerikai; mesehős Paul Bunyan, a favágó óriás, akinek legendája keletről nyugat felé igyekezett, a fakitermelő ipar irányával párhuzamosan. Amikor Bunyan legendája már Minnesota-ba ért, ahol skandináv telepesek laktak, skandináv népmese motívumokkal egészült ki; tovább terjedve indián hagyományokkal gazdagodott. Ezek szerint Paul Bunyán nem ismerte a lehetetlent. Olyan fűrésze volt, hogy egyszerre száz fát is1 ki tudna vágni vele és olyan fejszéje, mint egy jókora vis-| kő. Egyetlen tölgyfa volt a nyele, úgy hogy hatodmagával egy hónap alatt vágta ki North Dakota összees erdeit. Hűségesen követte őt az óriási Kék Ökör. Amikor a favágók tévedésből olyan fatörzseket vetettek a folyóba usztatásra, melyeket meg kellett volna tartaniok, a Kék Ökör egyszerűen visszaszivta a fatörzseket és szárazra itta ki a folyót. Viszont amikor a Kék Ökör megbetegedett, Paul Bunyan vállára vette, hogy hazavigye lefektetni. A nehéz munkában Bunyan meg izzadt és az Amerikai Nagy Tavak az ő izzadtságából erednek, sőt a Mississippi is ettől lett Amerika első folyamává. Utoljára akkor hallottak róla, amikor a mai Washington állam területén tűnt fel, ahol kibukkant az erdőből, hogy Seattle-néT a hires öblöt megássa a tengerben, jobb kikötő céljaira. Pecos Bill a, másik mese hőse. Az ő legendája a Pecos folyó vidékén keletkezett, a- mely New Mexicoban ered, Telefonon közvetítik a N.Y.-i békegyülésen a bécsi értekezletet December 15-én, hétfőn este 8 órakor tartja a világ Népeinek Bécsi Békeértekezletéi támogató newyorki bizottság békegy ülését a Palm Garden termében, (306 W. 52. utca A gyűlésen telefonon és hangszórón át közvetítik a bécsi békeértekezlet ülését. Beszélni fognak: Paul Robeson, aki a Világ Béketanácsának tagja, s ugyancsak beszámolnak azok a delegátusok, akik résztvettek a szeptemberben lezajlott Pekingi Békeértekezleten. hogy Gogoly, a film Írója egyike volt azoknak, akik jelen voltak a bemutatón.
