Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA (1535) iskolát alapított, amiért Melanchton magasztaló levéllel tüntette ki; majd (1537) nyomdát állított fel (Mátyás király óta az elsőt). Itt nyomatták ki az első magyar nyelvű Újszövetséget, amit az iskola tanítója, Erdősi Szilveszter János fordított le magyarra; ugyancsak itt az ő első magyar nyelvtanát is. Olyan nagytudományú férfiú volt, hogy a bécsi egyetemre hívták meg a héber nyelv tanárául; később debreceni tanár, majd lőcsei lelkész lett. Ugyancsak a Dunántúl, Baranyában és Tolnában hintegette az evangélium igéit Eszéki Sigerius Imre, aki 1549-ben a híres tolnai iskolát alapította. A vakbuzgó tolnai bíró a budai basához fordúlt és Eszéki kivégeztetését vagy száműzetését kérte. Amikor azonban a basa vizsgálatot tartott és meggyőződött a dolgok felől, kiadta a rendeletet, hogy a lelkészek az evangéliumi hitet mindenütt és mindenkinek szabadon prédikálhatják. A harmincas éveknek Magyarországon van egy olyan reformátora, akiknek az alakja messze kimagaslik a többiek közűi, mert tevékenysége nagy területekre kiterjedt. Munkája olyan nagyarányú volt, hogy eleinte a Magyar Luthernek nevezték, pedig később — mint már említettük — a Kálvin iránya felé hajolt. Dévai Bíró Mátyás Déván született, Krakkóban tanúit, szerzetes lett és Tömöri István udvarában paposkodott. Lelke lázadozott a római egyház szertartásai ellen; Wittenbergbe ment és ott Luthertől és Melanchtontól megismerte a reformáció tiszta tanítását. Hazajött, hogy életét az evangéliumnak szentelje. Budán kezdett működni. 52 tételben írta össze az uj hit igazságait; egy másik röpíratot pedig a szentek felől való hibás tanítás ellen készített. Elfogták, börtönbe zárták. Kiszabadúlva Kassára ment, ahol a nép nagy örömmel fogadta. De itt is elfogták és most már Bécsbe hurcolták, bilincset verettek rá és a hitnyomozó törvényszék elé állították. Több ízben hozták a püspök elé, faggatták, ijesztgették, de ő tudományosan védte álláspontját. Amikor kiszaba- dúlt, Sárvárra ment a Nádasdy Tamás udvarába. Itt írta meg feleletét a Szegedi Gergely ferences barát vitázó művére, amelyben ez Dévai műveit próbálta cáfolni. Ezzel kezdődött el az a hitvitázó irodalom, amely évtizedeken át folyt és a végén szégyenletesen lesülyedt és elfajúlt. Dévai vitairata német nyelven is megjelent. Sárvárról ugyanis Nürn- bergbe ment magát orvosoltatni; innen Witten- berget is újra meglátogatta. Visszatérése után Szikszón tanított, majd újabb elfogatás elől megint kimenekült Wittenbergbe, Melanchton- hoz. De újra visszajött és ekkor rövidebb ideig Miskolcon lelkészkedett, ahonnan megint menekülve került a Tiszántúlra, ahol 1545-ben fejezte be hányatott földi pályafutását. Már nagyjában a következő évtizedre esik a Hontér János működése, aki szülővárosában Brassóban és az egész szász földön örökre maradandó hatású munkát végzett. Külföldi tanúlmányút járói visszatérve nyomdát állított fel, ahol kinyomatta az általa írt egyházi törvénykönyvet az Istentisztelet, fegyelem és egyházkormányzás módjáról. Luther is megdicsérte érte. E könyv értelmében rendezkedtek be az erdélyi szász gyülekezetek. Iskolát is alapított, Melanchton tanterve szerint; könyvtárat is létesített. Mikor az országgyűlés elé idézték, a brassói tanács nem bocsátotta el, hanem követekkel küldte el megírt védelmét. Minthogy a szászokra szüksége volt az erdélyi kormánynak, nem is bántották őket. Hontért a brassóiak lelkészükké választották; egy híjján minden templomból eltávolították a képeket és szobrokat. Hontér 1549-ben halt meg; születése négyszázadik évfordúlóján szobrot emeltek neki Brassóban. A negyvenes években már olyan reformátorokkal találkozunk, akiknek működésén erősen megérzik Kálvin hatása. Azt is mondhatnánk, hogy ekkor már magyar reformátoraink mindkét irány tanaiból válogatják ki azt, amit meggyőződésük szerint helyesebbnek tartanak. így történt ez a Sztárai Mihály esetében is, aki nemcsak tüzes lelkész, de költő és író is volt, aki azonkívül nagyon szépen tudott énekelni. Dávid zsoltárait magyarra fordította és “lelket megragadólag énekelte a nép előtt, amely ilyet annakelőtte nem hallván, tömegestől tódúlt az éneklőhöz. Midőn egy-egy helyen nagy sereg vette körűi, lángragyujtó beszédben kezdette fejtegetni a mise, bűnbocsátó levelek, cifra szertartások, megannyi emberi lelemények hiábavaló voltát; az evangéliumi igazságokat pedig oly világosan magyarázta meg, hogy a hallgatók seregestől hagyták el régi papjaikat és szegődtek hozzá. Ezreket térített a reformált vallásra.” Tanításainak hatása alatt rövid időn belül 120 protestáns gyülekezet alakúit főként Tolában és Baranyában, sőt a Dráván is túl. Reformátori útjának befejezése után Tolnán lett lelkész, ahonnan püspöki jogkörrel látogatta az általa alapított egyházakat; aztán Laskón és végűi Pápán szolgált, ott halt is meg (1570). Számos műve közűi legismertebb volt “Az igaz papság tüköré” című öt felvoná- sos népies színműve, amivel egészen uj irodalmi műfajt kezdett. Másik színműve “A papok házasságáról” szólt. A régi zsoltárkönyvben 17 éneke maradt fenn. Magyar reformátoraink között a legtudományosabb egyén Szegedi Kiss István (1505-72) volt, aki hittudori (theológiai doktori) címet is kapott a wittenbergi egyetemen, ahová 37 éves korában ment, miután előbb Bécs és Krakkó egyetemein szerzett magas theológiai ismerete-
