Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 virágzó vasárnapi iskola, amelynek már alig tudnak helyet adni különböző épületeikben, és az a két szép gyülekezet, amely azon a dicsőséges vasárnap reggelen egyszerre be sem fért volna az Isten házába. Különösen meglepődött sokat utazó és tapasztaló szerkesztőnk a magyar gyülekezet népességén és erőteljességén, ami fényes cáfolatéi szolgált az első nemzedék haldoklását emlegetők rövidlátására. És hogy lapunk olvasói is kapjanak valamit ebből az örömből és cáfolatból: nézzenek rá erre a képre, ami az idei konfirmándusok csoportját ábrázolja. A gyülekezetnek is volt sok öröme ebben az esztendőben: október 16.-án ünnepelték meg lelkészüknek a születésnapját és a harmincadik évfordúlóját ottani lelkészi állásába való beiktatásának. Január hóban a bloomfieldi kollégium avatta doktorrá leghűségesebb magyar alumnusát, aki már többször volt elnöke egyházmegyéjüknek is. Méltó segítőtársa e nagy gyülekezet kiszolgálásában odaadó buzgóságú felesége. Ernő fiuk katonai lelkész, Margitka leányuk pedig Bertalan Imre passaici lelkészünknek a felesége. Jó volt egy kedves napot ott tölteni ebben az egyházban és megismerkedni annak vezetőivel. — Bessenyei Albert gondnoksága alatt húsz tagú presbitérium intézi az egyházközség ügyeit; a lelkész harminc éven át a manvillei egyházközséget is kiszolgálta. Szerkesztőnk elvitte a gyülekezethez lapunknak szolgálatukra való felajánlkozását, és abból a szíves fogadtatásból, amiben ott részesítették, arra következtet, hogy ez a szép és erős gyülekezet is elfogadja szolgálatunkat és bevezeti a gyülekezeti előfizetést. Ezt a számunkat küldjük el a gyülekezethez mutatványszám gyanánt, és küldjük vele legjobb kívánságainkat arra nézve, hogy Isten kegyelméből a következő esztendőben már együtt szolgálhassuk a mi Urunkat és az Ő Országának ügyét! A jubiláló lelkésszel együtt pedig mi, is boldogan adunk hálát Istennek vele közlött áldásaiért és életére és működésére továbbra is kérjük az ő kegyelmét! PHILADELPHIA (PR) Lelkész: Wesselényi Miklós Ötvenedik esztendejét ugyan már tavaly betöltötte ez az egyházközség, de a múlt esztendő nem volt alkalmas a jubilálásra, együtt örvendezésre. Annál inkább volt helye ennek most, amikor már szemmel látható, hogy a nagy válságot kiheverte a gyülekezet, és uj pásztorával most már megbátorodva néz a második félszázad elé. Ezt éreztük mindnyájan, akik jelen voltunk a jubileumi ünnepen, amit az egyház elöljárósága a lehető legnagyobb gondossággal készített elő és a legszebb módon vezetett le. A hálaadó Istentiszteletet a rendes időben, délelőtt tartották; angolúl Dr. William F. Wefer, a Philadelphia Presbytery főtitkára, magyarúl Dr. Tóth Sándor hirdette az igét; Dr. Csikesz Tibor phoenixvillei lelkész imádkozott angol és magyar nyelven. Az Istentiszteleten először működött az újonnan szervezett énekkar is, szép karéneklésével. Az Istentisztelet kezdetén adta át ifj. Szabó József né nőegyleti alelnöknő Daróczy András gondnoknak, ez pedig Dr. Tóth Sándornak azt a gyönyörű szép gazdag palástot, amit a hálás gyülekezet ajándékozott uj lelkészének szere- tete és megbecsülése jeléül. Szerkesztőnk ezt fejezte ki beszédében, mikor a palástot lelkésztársa vál- laira tette, aki meghatottan mondott köszönetét ezért a szép ajándékért. — A nagy templomot csaknem megtöltő gyülekezetnek már a létszáma is mutatta azt a haladást, amit az egyházközség ebben az esztendőben tett. Az Istehtiszte- letet követő banketten pedig egészen megtelt az egyház nagyterme. Daróczy András gondnok üdvözölte a megjelent vendégeket,' a tósztmesteri tisztet pedig Mower Sándor jegyző töltötte be kiváló tapintattal. Ennek a két vezető elöljárónak a felesége is elől jár az egyház iránt való munka példaadásaiban: Daróczy Andrásné az asszonyi teendők vezetésében az asztalok körűi, Mower Sándorné pedig az orgonista tisztnek igazi művészettel és nagy odaadással való ellátásában. Az egyháznak ez ideig még csak!egyetlen szerve működik: a 40 éves Nőegylet, melynek az idén a roppant szorgalmú Eberly Józsefné az elnöke. A jubileumon méltó módon jelentek meg a philadelphiai magyarság különböző szervezetei, aminthogy ez az egyházközségünk is jóval nagyobb részt vesz a magyarság megmozdú- lásaiban, mint bárhol másutt működő gyülekezeteink. Ott volt az Amerikai Magyar Szövetség erős osztályának az egész tisztikara (Mower Sándor az elnöke), és nevükben Lebich József alelnök szép beszédet mondott és még szebb ajándékot adott az ünneplő egyháznak. Tud- tunkkal nincs is sehol párja ennek az ajándéknak. Szép márvány emlékkő ez, amibe az egyház alapitása és jubileuma éveinek számával a következő arany szavakat vésették be: “MAGYAR! ITT OTTHONN VAGY!” A nagyterem bejáratánál fogják az ajtó mellett a falba illeszteni ezt a szép bizonyságtételt, aminél tökéletesebben semmivel sem méltathatták volna a philadelphiai egyháznak az ottani magyarság körében végzett szolgálatát. Ott volt a dalárda és a sok többi magyar egylet. Szép ünnepély volt, megerősítette a gyülekezet és a lelkész szívét abban a reménységben, hogy nem késtek el: . igenis VAN még jövője ennek az egyháznak! Kérjük is reájuk a mindenható Istennek további kegyelmét! TRENTON (ER) Lelkész: Koncz Ferenc Nem csupán a saját maga régi vágyódása, hanem emellett a keleti egyházmegye rendelkezése alapján is végre elkerülhetett lapunk szerkesztője ebbe a gyülekezetünkbe: az egyházmegye lelkészei mind szószéket cseréltek azon a vasárnapon. A szerkesztőnek ugyan nincsen kivel cserélnie, mert az ő “hangtalan szószékének” nincsenek hallgatói, csak olvasói; ellenben annál nagyobb örömmel használja ki lelkésztársainak szószékét, amikor azokra meghívást kap. Ez ősz folyamán szeptember közepétől december közepéig csak egyetlenegy vasárnapon maradt szószék nélkül. Persze a trentoni alkalomból is “sajtóvasárnapot” csinált, ámbár igehirdetése elment volna evangelizálás-számba is, amint ez gyakran megtörténik. Minthogy pedig a gyülekezetnek csak kis részével találkozhatott a templomban: most elküldi hozzájuk is ezt a számát lapunknak, mutatványszám gyanánt és abban a reménységben, hogy ott is megrendelik a lapot a gyülekezet minden tagja részére. Jól esett egy egész napi időt eltölteni a lelkészpár társaságában, akiket szerkesztőnk még eddig csak futólag ismerhetett meg és tőlük hallani meg e gyülekezetünk nehéz problémáit. Koncz lelkészünk Ravasz László püspökkel együtt járt iskolába, később pedig a romániai magyar református missziói egyházakban teljesített szolgálatot huzamos időn át. Nem mindennap lehet látni olyan szép közép- és felsőbb iskolai bizonyítványokat, mint amilyenekben e másfél nap alatt volt alkalma gyönyörködni szerkesztőnknek. Kár, hogy Koncz lelkészünk nem foglalkozik Írással: változatos lelkészi pályájának érdekes tapasztalásaiból olvasóink is éppen olyan szívesen vennének részleteket, mint ahogyan ő hallgatta azokat. Kéri további életükre is Istennek áldását!
