Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-21 / 12. szám

14. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 12-ik szám CALDWELL, N. J. Közli: Dienes Barna, lelkész. Közgyűlés a templom ügyében. Április 5-ikén egyházi életünkre messze kiható közgyűlést fogunk tartani. Azért is jóelőre kérjük egyházunk minden tagját, hogy ezen a vasárnapon feltétlenül je­lenjen meg a templomban. Jöjjön el mindenki, most lesz az alkalom őszintén megmondani a mit gon­dol. Egyházunkat a tagok összessé­ge kormányozza, a mit tehát a ta­gok akarnak — a tagok többsége — az fog történni és semmi más. Ne hagyjuk hát a szót megszólás- ra, ne hagyjuk hát a szót a dél­utáni méltatlankodásra, hogy bez­zeg, ha én ott lettem volna; mon­dom, ne egymás közt birálgassuk majd a gyűlés határozatát. De jöjjünk el és mondjuk meg, a mit akarunk. Az egyház van a ta­gokért, nem a tagok az egyházért, az egyháznak tehát azt kell akar­ni, a mit a többség akar. Egy ilyen fontos lépés megtétele előtt, mint a milyen a gyűlésen tárgya­landó templom-kérdés, mindenki véleményét és kívánságát kell, hogy halljuk és számitásba ve­gyük. A januári közgyűlés bizottságot küldött ki a templom-helyiség dol­gában, még pedig az egyház-trus- tee-it: Patonay Miklóst. Illés Jó­zsefet, Zsiray Györgyöt és az egy­ház lelkészét. Ez a bizottság a kö­vetkezőket ajánlja a közgyűlésnek elfogadni: A közgyűlés hatalmazza fel őket, hogy a gyülekezet nevében tárgyalhassanak a First Presbyte­rian Church presbitériumával az általunk mostan is használt helyi­ség végleges átengedése dolgában, a mely esedékes lenne mihelyt uj társadalmi épületük építését be­fejeznék. A First Presbyterian Church hivatalosan biztositana minket, hogy az alább említett helyiségeket mindaddig átadja a magyar gyülekezetnek, a mig az fentáll, (ott tehát minket épp annyira nem zavarnának, mintha külön épületben lennénk, miután az ő Vasárnapi Iskolájuk csak a Westville ave.-i ajtókat fogja használni az uj épület befejezése után.) Ezzel szemben a magyar gyüle­kezet a helyiséget a saját költsé­gén megfelelő kápolnává alakítja át (a mely átalakítás és berende­zés kb. ezer dollárba kerülne) s igy lenne a mi gyülekezetünknek: kápolnája, vasárnapi iskolai helyi­sége, gyülésterme, könyvtár-rak­tár helyisége. A bizottság kéri, hogy ennek az ajánlatnak a megvitatására ha­talmazza őt fel a közgyűlés. A bizottság meg van győződve, hogy templomhelyiségünk kérdése ennél jobb megoldásra nem talál­hat. De kér mindenkit, hogy gon­dolja meg a dolgot, nemcsak azt, hogy mit szeretnénk, de azt is, hogy mire vagyunk képesek. És jöjjön el minden tag véleményét megmondani és határozni ebben az egyházi életünkre döntő kér­désben. A tót leány. Ki ne szeretne szó­rakozni ? gyönyörködni ? nevetni ? Ki ne szeretne szép magyar nótá­kat hallani? falujába újra bepil­lantani? Kinek nem kell a magyar szó? a magyar színdarab? a ma­gyar érzés? A ki mindezt nem szereti, a ki­nek mindez nem kell.— az otthon maradhat, azt nem érdekli a Tót leány. Mi, a többiek, még szeretjük az emléket, még szomjazunk a ma­gyar szó után, nekünk még job­ban esik a kacagás, ha magyar tréfán kacaghatunk. A Tót leány nagyobb és érdeke­sebb minden színdarabnál, a mit eddig még Caldwellen játszottak. Fáradhatatlan szorgalommal ta­nulják két hónapja a szereplők, hogy az egyháznak egy kis hasz­not hajtsanak, — nem kiméinek se időt, se fáradságot, se költséget, hogy az előadás jobb legyen, mint valaha is volt. Csak azt kérik, hogy mindenki jöjjön el megnézni, egy kellemes estét eltölteni. Belépti dij felnőtteknek 75 cent, — gyermekek nem fizetnek. Lesz: hot dog, ice cream, frissítők; szó­val lesz mivel tölteni az időt fel­vonások között. Március 28-ikán este pontosan 8 órakor az Illés Hallban: a Tót leány. Ne felejtsük el! Egyházi beszédek. Március 22. Jézus meg nem alkuvó vallása. (János 6:66.) Márc. 26. (csütörtök) A nemze­tek eredete és egysége. Márc. 29. Az áldozati Bárány. (János 1:29.) CHICAGO, ILL. Közli: Boros Jenő, lelkész. Szabadság-ünnepély márc. 15­én. A Burnsidei Ref. Énekkar nagyban készült a szabadság ün­nepnapjára, melyet március 15-én délután négy órai kezdettel a K. P. Hallban ült meg Chicago és kör­nyéke magyarságának nagy rész­vételével. A kitűnő énekszámok, a lelkésznek egy alkalmi, hazafi­as, drámai költeménye, szavalatok és az alkalmi beszédek változatos programot nyújtottak s bizonyára nagy élvezettel szolgáltak. Az ün­nepélyt táncvigalom zárta be. Lelkészi értekezlet. Kedvesen látott vendégei voltak a burnsidei egyháznak február 23-ikán, ami­kor Rév. Dr. Souders superinten- dens és Mr. Wise missziói pénztár­nok közreműködésével a Chicago és környéki magyar ref. lelkészek közös missziói és evangelizáló ér­tekezletre jöttek össze. Jelen vol­tak: Tiszt. Virág István, Mirsse Sándor, Bertók Béla, Kovács D. Mihály és Boros Jenő lelkészek, Kovács Károly és Bodor Dániel hittanhallgatók és a gyülekezet számos tagja. A magyar lelké­szek megalkották a lelkészi kört és kimondották, hogy időről-időre evangelizáló összejöveteleket tar­tanak a Chicago és környéki gyü­lekezetekben. Bizottság küldetett ki a nyári iskolai tananyag fel­dolgozására. A vendég-lelkészeket a ref. n egylet tagjai vendégelték meg. Az Ízletes ebédet és vacsorát Tarjányi Károlyné, Tóth Jánosné, Balogh Gáborné, özv. Máthé Pálné, Sámel Józsefné, Dénes Balázsné nőegyle­ti tagok készítették és Tóth Er­zsiké szolgálta fel. Közös presbiteri gyűlés. A Chi­cago Burnsidei, Westsidei és So. Chicagói társegyházak közös pres­biteri gyűlést tartottak a so. chi­cagói templomban február 28-án, melyen sok, a társegyházakat kö­zösen érdeklő ügyben hoztak fon­tos határozatokat. Legelőbb is kimondatott a társegyházak to­vábbi békés együttműködése egy lelkész vezetése alatt, mivel a ta­pasztalat igazolta, hogy az eltelt két év alatt óriási lépésekkel ha­ladt előre úgy hitéleti, mint anya­gi téren. A lelkész fizetése, mint eddig volt, továbbra is évi 3000 dollárban állapíttatott meg, mig Bodor Dánéi tanító fizetése, mind­addig, mig lelkésszé nem szentel­tetik, 1200 dollárról 1500 dollár­ra emeltetett s a lelkészné tanító­női dija továbbra is 600 dollár ma­rad. A detroiti egyháznak azon leve­lére, melyben az egyház lelkészé­től arra kér választ, hogy megvá­lasztása esetén elfogadná-e a meg­hívást, a társegyházak presbitéri­umai legmelegebb bizalmi nyilat­kozatokkal arra kérték a lelkészt, hogy a köszönet nyilvánítása mel­lett értesítse a detroiti testvér- gyülekezetet, hogy mivel a lel­késznek megkezdett áldásos mun­kája folytatására itt is nagy szük­ség van, hárítsa el magától a det­roitiak megtisztelő kérését. Gyűlés után a so. chicagói nő­egylet tagjai teát és süteménye­ket szolgáltak fel. CLEVELAND, OHIO. Közli: Dr. Herczegh József, lelkész Az 1925 évi clevelandi evangeli­záló hét programja, március 22— 26. Vasárnap délelőtt: Hivó szózat: Kalassay Sándor árvaatya. Fel- olv. Máté 11:25-30. Text. Máté 11- 28. Este beszéd: Minden ember bűnös. — Újlaki Ferenc loraini lelkész. Felolv. Ezs. 1:1—8. Text. Ezs. 1:5. Értekezés: A szabadulást kere­ső ember. Hankó M. Gyula co- lumbusi lelkész. Hétfő este. Beszéd. A szabadu­lás egyetlen útja Jtézus. Bogár Lajos toledoi lelkész. Felolv. Ján. 3:9—23; Text. Ján. 3:17. Ért. Jézus—Isten országa—Egyház. Tóth Kálmán detroiti s. lelkész. Kedd este. Beszéd. Az egyház munkája a múltban. Urbán Endre buffaloi lelkész. Felolv. Ef. 1:15-20. Text. Ef. l:22/b—23. Ért. Az egyház munkája a jelen­ben. Kül- és belmisszió. Dókus Gábor cantoni lelkész. Szerda este. Beszéd. Magyar ref. egyházunk munkája a múlt­ban. Melegh Gyula mekeesporti lelkész. Felolv. Ezs. 40:25—34. Text. 45:30—31. Ért. A magyar ref. egyháznak munkája a jelen­ben. Text. Ezs. 41:10. — Tóth Mihály detroiti lelkész. Csütörtök este. Beszéd: A meg­váltott szív hálája. Vasváry Ödön pittsburghi lelkész. Felolv. Máté 5:1—16. Text. Máté 5:16. Érteke­zés. Krisztus Minden Mindenek­ben. Urbán Endre buffaloi lel­kész. Kedden délután négy órakor kü­lön összejövetel lesz a gyermekek számára. Vezetők: Bogár Lajos és Tóth Mihály. Text. Mark 10:15— 16. Szerdán délelőtt 10 órakor kü­lön összejövetel nők számára. Ve­zetők: Újlaki Ferenc és Vasváry Ödön. Text. Lukács 7:36—3:3. DAYTON, OHIO. Március 15-ikét ebben az évben is méltóan ünnepelte meg egyhá­zunk. Március 14-én, szombatin este a szokásos márciusi bankett nyitotta meg az ünnepély soroza­tát. Nő-egyletünket ezen a helyen is elismerés illeti azért a buzgó fáradozásért, a mit ezen a téren is kifejtett. Bankett után kezdődött a már­ciusi program, a melynek főbb pontjai voltak: Az ifjak hazafias énekei, a március 15-iki beszéd, melyet Dobos Károly theologus tartott; Csorba Zoltán theologus szavalta a “Talpra Magyar”-t és Petőfi “Élet vagy halál” cimü köl­teményét magyaros tűzzel és lel­kesedéssel. Ugyancsak Csorba Zoltán tartott előadást Jókairól is, a kinek ebben az évben ünnepel­tük száz éves évfordulóját. A mi magyarságunk ez alkalommal hó­dolt Jókai emlékének. Az ünne­pély további pontjai voltak még irredenta dalok és a “Nem, nem, soha!” a melyet Dobos Károly énekelt. A közönség együtt éne­kelte a Kossuth nótát és a Him­nuszt magyar zenészek kísérete mellett. Mintegy hátterét adta meg az ünnepségnek az a kép, a mely egész előadás alatt a szinpad hátterében függött: Csonka-Ma- gyarország képe, a “Nem, nem, soha!” jelszavakkal. Mindnyájunk szivét átjárta a márciusi lelkese­dés, de a fájdalom is, mikor rá­gondoltunk, hogy otthon levő vé­reink közül több millió csak titok­ban, rejtve ünnepelheti a március 15-öt ma odahaza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom