Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-15 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. gyűlt közönséget. Ezután Szekeres Irénke és Galambos Erzsiké szavaltak a közönség siirü tapsaitól megjutalmazvaTóth József derék egyházi és egyleti tag testvérünk sorra hívta fel szónoklásra Kiss István curátort,— Kulcsár Bertalant, Szekeres Jánost- Joo Lajost és többeket, kiknek neveit nem sikerült feljegyeznünk, de a kiknek beszédjét élénk tetszéssel hallgatták a jelenlevők. Turoczi Barna farmon lakó derék egyháztagunk egy süldő malaczot ajándékozott az estély sikeréhez, a mely kisorsoltatván, 21.30 centet jövedelmezett. Az éjfél beköszöntével Nt. Kish Gyula lelkész ur imával nyitotta meg az uj esztendőt. Még megemlítjük azt is- hogy a vendégek ellátása körül ízletes és mindenki által méltán megdicsért vacsora elkészítésével Metti Pálné, Kusnyér Istvánná és Fodor Balázsné asszonyok fáradoztak, kiknek aztán a felhor- tásnál egyházunkhoz tartozó derék lányok segédkeztek. Igazán köszönetét és elismerést érdemel mindnyájunktól Pataky Péter testvérünk, a Kálvin János egylet ügybuzgo és köz tiszteletben álló elnöke, ki éjt napot eggyé téve munkálkodott azon, hogy ez estélyhez minden jól és szépen el legyen készítve. Követendő szép példa. Galambos András ismert áldozatkész és buzgó egyháztag- a szent ünnepek emlékére egy értékes és nagy lámpával ajándékozta meg egyházunkat, mely lámpa részére még a legmegfelelőbb hely nem lett kiválasztva, de az ajándék nagyon megfelelő és czélszerü minden tekintetben- Fogadja ezért az egész gyülekezet köszönetét és elismerését. Egyházi közgyűlés. Gyülekezetünk kebelében az évi nagy gyűlés a jövő vasárnapon, Jan. 16-án d. e. ist. tiszt, után lesz megtartva. Hiszziik hogy a tárgyalás alá kerülő fontos ügyeket a megszokott egyetértéssel és testvéri szeretettel fogjuk elintézni- Betegség. Szabó Bertalant, egyházunk buzgó ellenőrét súlyos betegségéből felépülve mindnyájunk örömére ismét magunk között láthatjuk. Nevezett testvérünk majdnem egy esztendőig volt beteg, — de Isten kegyelme visz szaállitotta az ő régi egészségét. Mi a hir Canadában? Az ünnepek. Elmúltak az ünnepek s hála legyen a jóságos Atyának érette, hogy békességben megérhettük és eltőlthet- tük azokat. Az idén mindenkitől csak azt lehetett hallani, hogy ilyen szép idő járásunk s ennek következtében ünneplésünk is régen volt Canadában. Az újév napja pl. olyan felségesen derűit reánk- hogy ha más tekintetben is hasonló sors vár ránk ez egész esztendőben, akkor kívánni sem lehet jobbat az Istentől. Az ünnepeken jókora közönség látogatta templomunkat s aki az egyik alkalom tói elmaradt az megjelent a másik alkalommal. Az éneklés most is a nagy ünnepekhez méltóan ment végbe s mind addig mig a hazai idősebb emberek meglesznek e tekintetben nem lehetnek aggodalmaink. Az igehirdetés istenitiszteletünk eme történelmi jelentőségű központja szintén felemelkedett az alkalom magaslatára. Különösen az újévi prédikációra vonatkozólag mely mester műve volt, többen óhajtották, hogy az a Ref. Lapjában jelenne meg. Egy törekvő lelkipásztor helyzetét és munkáját nagyban megkönnyíti az a körülmény, hogy itt valóban hálás hallgatósággal van dolga, amely úgy hit és vallásban való jártassága- mint általában magas intellingencijá nal fogva méltányolni tudja az igazi értékkel biró munkát- Idei ünnepeink nél nem maradt el egy-egy szokásos és egy rendkívüli epizód sem. Az első kedves kis esemény a gyermekek karácsonyfa ünnepélye volt, mely dec. 23-án folyt le a templomban. Ennek vezetéseiért, mint minden évben, úgy most is köszönettel tartozunk Szakács Gábornak, ki a Santa Claus szerepében megszemélye sitette a gyermekek karácsonyi örömét. A második ilyen epizódként felakarjuk említeni azt a név estélyt, melyet Gál István egyházunk egyik buzgó tagja tartott szűkebb körű barátai társaságában odahaza. Ezt a név estélyt többen úgy kezdjük ismerni- mint olyan fórumot, ahol egy amúgy is kellemetes estve eltöltése közben aktuális közkérdéseket vitatunk meg az itteni magyarság életében. Mondanom sem kell, hogy mindnyájan a legjobb emlékekkel távoztunk el s reméljük, hogy a jóságos Atya megengedi érnünk a következő név estélyt, ünnep második napján ismét Balogh József kiváló honfitársunk tartotta meg Pál és Endre gyermekének keresztelőjét igazi, ősi, magyar szokás szerint. A megjelent barátok száma kitett 50 személyt, úgy hogy ezeknek az a nagyszerű megvendégelése- amiben részünk volt, nem kis fárdságba kerülhetett a mindeneket példása elrendező házigazdának és kedves nejének- Az. étkek elkészítése s a felszolgálás körűi, ami a legfőbb feladat ilyenkor Pojtekné asszony segédkezett leánya nak Balogh Józsefnénak. Az itt jelen volt vendégek között megelmitjük Nagy Sámuelt, ki fiával s menyével együtt lejött Otthon telepről, hogy velünk együtt ünnepeljen. A következő epizódot fentebb rendkívülinek neveztem s a dolog igy történt. A távoli Lestock magyar telepen, amelyet évekkel ezelőtt- mint lelkész meg szoktam látogatni meghalt egy idős keresztyén nő. A hitbuzgó asszony utolsó kívánsága az volt, hogy en- geme t hívjanak eltemetni őt ha meghal. A hű férj és családtagok elköltözött kedvesök kívánságához képest mindent elkövettek, hogy annak teljesítésében ha Isten is úgy akarja, csorba ne essék. A feladat keresztülvitele úgy részemről, mint a gyászoló család részéről sok nehézségekbe sőt áldozatba került, de leg- galább megnyugtat bennünket az a tudat- hogy “az én életem is nekem nem drága, csakhogy elvégezzem a pálya futást és a szolgálatot, melyet vettem az úrtól.” Apropos megemlítem, hogy a temetésen, melyre gyönyörű idő volt nagyszámmal jelentek meg lestock-i rom- kath. vallású magyar testvérek. Egy isteni gyönyörűség volt rám nézve szemlélni mint vették be halotti tanításomat a színig megtölt kis ref. templomban rom. kath. vallásu hallgatóim. A lelkem megrezgett bele, mikor elgondoltam: ime a pásztor nélkül való nyáj s az evangyéliumi világosság nélkül való nép- mely olyan megfoghatatlanul hű a vallásához illetve az egyházához (Romá
