Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-09-25 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 6 tudomány és hadakozás művészetében, vagy pedig el­pusztulni. Ezért nem féltem én a kicsivé tett magyar nemzetet. Válsztani fog és naggyá lesz, amint válasz­tott az ős Róma és a világ urává lett. Ami történik a nagy világban, az történik a kis vi­lágban : az egyén személyes életében. Minden nagy váll- ság alkalmával a lélek felserken, az elme figyel és a test, mintha új erővel birna, fáradhatatlan. Az élet leg­nagyobb válsága a balsiker, tényleges, avagy fenyegető balsiker. Amikor a régi segélyforrások kiapadtak és új erőforrások után kell kutatnunk: a lélek igen gyakran az erőnek oly gazdag forrását fakasztja önmagából, a- mit álmodni sem mertünk volna. Innen van az, hogy száz lángészt ad a balsors, amikor a jólét egyet. És ép­pen ez oknál fogva Isten országának kapui tárva-nyitva vannak mindig a lelki szegények előtt. Ne félj tehát, mert: “Én veled eszek!” 3 Egy hírneves iró nem is olyan régen azt mondot­ta, hogy a közel jövőben az embereket a vallás szem­pontjából nem a régi beosztás szerint fogjuk megkü­lönböztetni. Nem úgy fogjuk őket megosztani, hogy hát ezek katholikusok, azok protestánsok, ezek egyházta­gok, azok felekezetnélküliek, ezek reformátusok, azok lutheránusok, hanem igy: emberek, akik látnak és em­berek, akik nem látnak. Azt kérdem valakitől: “Hiszesz-e Istenben?” És ö, lévén az Urnák szolgája, csaknem felháborodott e sértő kérdésen. De amikor szorítottam, hogy mondjon hát ne­kem valamit erről az Istenről: leírta nekem a Jákob Is­tenét, dicsőítette a Dávid Istenét, beszélt Pál apostol Istenéről, szónoki hévben tört ki, mikor az ó és új szö­vetség Istenéről szólott. Azután elvezetett engem a mes­sze jövőbe és mesteri szavakkal rajzolta előttem a me­leg szeretet, az édes boldogság és csöndes béke örök menyországát, amikor az árnyak eltűnnek és a való é- let sötét éjjele napsugaras ragyogássá változik. De a- mikor azt kérdeztem tőle, hogy mi az ő éltviszonya Is­tenhez már ma? Mi történjék a városok és falvak kiál­tó bűneivel már ma? Úgy találtam, hogy a tegnap és a holnap Istenében hisz, de ami a mát illeti: hitetlen. Hajdanában voltak lovak és tüzes szekerek és ismét lesznek. De ma? Ma nincs egyéb, mint halmok és mo­csarak és a völgyben az asszyriai sereg. Oh, nehéz, na­gyon nehéz meglátni Istent a mában! Megnyilatkozott szemek kellenek ahoz, hogy felfedezzük az örök szere­tet fonalát a jelen óra apró eseményeiben. Zöld erdő mélyén icipici tölgy-makkot szakasztot­tam. Amint kezemben nézegettem, úgy tetszett nekem, mintha szólani akarna. Figyelni kezdtem és ezt mondá nekem: “Idővel madarak szállnak reám és fészkelnek rajtam. Idővel hüs árnyat adok tikkadt állatoknak. Idő­vel áldott meleget gerjesztek tűzhelyén az édes otthon­nak. Idővel megvédem a vihar ellen azokat, akik fedél alá menekültek. Idővel tengerjáró hajónak erős bordája leszek s a hullámok tehetetlenül törnek meg rajtam, mikor szállítom az embereket keresztül a nagy óceánon.’ “Oh, te bolondos, kis tölgy-makk, valóban mindez le- szesz te?” kérdeztem én. És a tölgy-makk felelt: “Igen, Isten és én.” Igazad van! Isten ott van a teremtésnek legapróbb részleteiben, jelenlététől lesz naggyá az események leg­kisebb morzsája és a legjelentéktelenebb emberek az ő leikétől áthatva korszakalkotó nagyokká nőnek. 4 A Biblia beszél ilyen újjászületett emberekről, akikben és akik által az Isten csudálatos dolgokat vitt véghez. Ott van mindjárt az 0 Testámentomban Jákob, aki testvérét jogaiból kitúrta. De amikor az Ur angya­lával birkózik, egy kissé odább lép és a bitorló helyett lesz belőle Izráel, egy nemzet ősatyja, az isteni Ígéretek letéteményese. Ugyancsak az 0 Testámentomban találjuk Illés prófétát, ki épp oly szenvedélylyel biró ember volt, mint mi, de az ő szenvedélye Isten jelenléte által szabályozva olyan volt ránézve, mint azok a tüzes lovak a tüzes sze­kérre névé, mely onnan felülről jött, hogy bevigye őt a menyei városba. Saul az Uj Testámentomban elkeseredetten üldözi a keresztyéneket és szomjúhozza vérüket, örömmel lát­ja, hogy István vértanút agyon kövezi a dühöngő tö­meg. Fanatikus kitartással kutatja és űzi a Krisztusban hivőket, mig egyszer csak Pál lesz belőle: szelid, mint a galamb és dicsekedik azzal, hogy testében az Ur Jézus sebeit hordozza. Péter apostol eleinte a gyöngeségnek, a habozás­nak és tudatlanságnak embere volt, mig végre az első Pünköst napján megtelve szent lélekkellett az első ke­resztyéneknek atyja, bátoritója, erőssége és rettenthe­tetlen szószólója. Óh, ha életünket teljesen oda adnók ami Meste­rünknek, ez a világ egyszerre kedvessé és vonzóvá len­ne a keresztyén élet erej ével és szépségével. Akkor dia­dalmaskodnánk a megpróbáltatások napjaiban, mert ha életünk napjai sötétek s terheink súlyosak volnának is, hallanék az ő szavát: “Neféljetek, mert én veletek vagyok!” “Te az enyém vagy!” “Elég neked az én ke­gyelmem!” Amen! UTÓIMA. Nagy és erős Isten/ Érezzük nagyságodat, tapasz­taljuk erődet életünknek minden változásaiban. Amikor már-már kétségbe esünk és fel akarjuk adni a nemes harcot: megcsendül füleinkben biztató Ígéreted, hogy te minden körülmények között velünk leszesz és mi új erőre kapunk. Töredelmes szívvel valljuk meg előtted jó Atyánk, Istenünk/ hogy sokszor elbizakodunk és önhitségünkben megfeledkezünk rólad. Képzelt nagyságunk súlya miatt nem bírunk felemelkedni hozzád, az erő örök forrásához, Az Ur Jézus példáját nem tartjuk szemeink előtt: nem látunk téged és jelenlétedet nem érezzük. Bocsásd meg, Uram, bűneinket/ És élj mibennünk, munkálkodj álta­lunk és vezess minket, hogy el ne vesszünk/ Nyilatkoztasd ki bennünk igazságodat, szeretetedet és bölcsességedet, hogy erről lássák meg az emberek a te nagyságodat. Ne engedd, hogy valaha is szemünk elől tévesszük szent fiadat, az Ur Jézus Krisztust, aki or­szágodban szent jobbodon ül és a tökéletes embernek örök eszményképe. Igazgasd életünket úgy, hogy ha­sonlatos legyen az övéhez, aki megkóstolta értünk min­den közös fájdalmát és szenvedéseit. Légy jelen életünknek minden órájában közöttünk a te áldott Szent Lelkednek általa! Ámen! A KRISZTUS NEVÉBEN. Nem volna Önnek valami csekély adománya az édes Hazában éhező, szenvedő, ruhátlan és nyomorgo árva magyar gyermekek részére? Küldje be adományát a REFORMÁTUSOK LAPJÁHOZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom