Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-05-16 / 19. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19. sz. 1914 Május 16. Regény OGLÁN BÉG KINCSE. Irta: Rákosi Viktor. (Folytatás.) Mivel gazdag családhoz tartó zott, Debrecenből hozattak papot é- diákokat a temetésre, Toronyi pedig megbízást kapott, hogy szépen énekelje meg a gyászos esetet. Toronyi ezt meg is tette olyképpen, hogy vele a nevét hét vármegyében híressé tette. Az elhuny tat sorba búcsúztatta családjától s azután a poémát igy fejezte be: Kedves János bátyám, ki lakozol Lökön, Ki még nálunk jártál a múlt csütörtökön, Kedves Pista bátyám, ki élsz Apos- tagon, Áldjon meg az Isten vékonyan vastagon. Itt Toronyi a koporsó felé fordult s szivrenditő hangon igy sza vált: *; Most kedves halottunk igy hagyunk örökre, Ila megunod hanyatt, támaszkodj könyökre. Ekkor a lánysereg felé fordult, mely hangos sírással töriilgeté szeszemig szigorú arccal, erőteljes lián erőn igy fejezte be a gyászrigmust : Lányok, ne késsetek róla példát venni: Iíogv a kukoricát legjobb nyersen enni. A hatás óriási volt, a fiatalabbak hangosan sírtak, az öregebbek csendesen könnyeztek. Csupán a nagytiszteletü ur és a diák urak igyekeztek elrejteni arcukat, mert a nevetés ördöge csiklandozta őket. —Istentelen ördögmotolla vagy — mormogott oda Toronyinak a nagytiszteletü ur. mikor fölka- peszkodtak a szekérre hogy visz- szatérjenek Debrecenbe, — nem is engedem, hogy valami jámbor eklézsia elvigyen papjának Debrecenből. Maradj te csak a városban, ahol jobban ügyelhetünk rád. — Macam sem akarok egyebet nagytiszteletü uram, amig ilyen jól fizetik a verseimét. — és a diák egv ezüst tallért mutatott a nagytiszteletü urnák, mint mai keresményét. E pillanatban kemény ököllel megdöngették a konyhából a mu látó diákokhoz vezető ajtót. Ezzel jelezte Törő uram másik fia, hogy kész a vacsora, kezdődhetik a tálalás. A baglyok kirohantak a konyhába s csakhamar sorjában begyalogoltak, mindegyiknek a k< zeben egy gőzölgő tál. Aki legelői állott, a következő versikével mutatta be az ételt: Magyar vacsorának az a rendes sorja, Az ételek közül legelső az orja. — Kedves egészségükre kívánom ! Erre letették a diákok elé a tálakat és maguk is hozzáláttak a vacsorához. A cigánynak is adtak, aki azonban nem ült az asztalhoz. Az orja a sertés nyakszirt- jcből való, rendkívül zsíros hús volt, meleg ecetes tormával. Más embernek kitelt volna ennyiből a vacsorája. A diákok, amint látjuk, csak étvágygerjesztőnek használták. Most már elnémult a beszélgetés, a nóta, a tréfa. Bolond ember az, aki szóbeszéddel fárasztja a száját, mikor evéssel is fáraszthatja. így tartották a diákok és valljuk be, okosan tartották. Odakinn már vaktában tudhatták, hogy a betálalt orja mennyi idő alatt fogy el, mert pont amint a" utolsó falat eltűnt, a Törő gyerek újra megdöngette az ajtót. A most következő ételt ekként jelentette be a'bagolyvezér: Í Itt füstöl előttünk a töltött káposzta, Ezt Árpád apánk még Ázsiából hozta. A diákok vad dörömböléssel fogadták a bejelentést. A orjacson- tokat visszakanalazták a tálakba, hogy helyet csináljanak a káposztának s mindenki friss darab kenyeret szegett. Mialatt a káposztát fogyasztották, besomfordáltak Darázs Miska pajtásai: egy kont- rás. egy kisbőgős és egj^ pikulás. Miska mellé húzódtak a padra, de ők már nem ettek. Ez már túlságos konfidencia lett volna, ez csak Miskának volt megengedve úri társaságban. Tudták jól. hogy Tö- rőné majd éjféltájban tálal nekik is. Olvan disznótort még a víláo1 nem látott, ahonnan a cigányok éhesen mentek volna haza. A káposzta után a diákok nem várták meg a harmadik dörömbö- lést. hanem maguktól kimentek tiszta tányérért. Mert úgy dukált, hogy két tál ételt egyenek meg egy tányérban. Mikor a váltással készen voltak, berobogtak a következő étellel, melyet a szónok a következőképp jelentett be: Kétféle jó kolbász négyféle hurkával Ritkán érintkezik a diák torkával. Kedves fiaim, ha azt hiszitek, hogy ennél a stációnál egynémely diákgyomor már csődöt mondott, és visszautasította a kolbászt vagy a hurkát, hát alaposan csalódtok. Elfogyott az az utolsó morzsáig és egy diák se ült ott, aki mind a négy hurkából ne evett volna. Istenem, nincs is párja a diákköri gyomornak, csak struccé vetekszik vele, amely tudvalevőleg még a kavicsot is megeszi. A cigányok ezalatt szépen húzták a hallgató nótákat. Erre a sok zsíros ételre azonban kellett egy kis száraz eledel. Mi volt az? Mi lehetett volna más, mint tepertős pogácsa, melyet a diák igy hirdetett: Végül hozunk egy kis tepertős pogácsát, Ila nem elég, edd meg a térded kalácsát. — Kedves egészségükre kívánom a vacsorát! — fejezte be a bagoly inondókáját, ezzel jelezve hogy az eszem-iszomból az eszemnek vége. A pogácsánál azonban már megkezdődött a nótázás. Miska ott állt a szenior háta megett az ő nótáját húzta el legelőször. Bejött Törőné nagyasszonyom is, hogy egy kicsit megdicsértesse magát, amit a fiuk persze bőven meg is cselekedtek. A jó asszony aztán egy darabig ott ült az ajtóban s hallgatta a szép nótákat. M'ndig a fia emléke rázta a szivét s ilyenkor az a kis sirdogálás nagyon jól esett neki. Egyszerre csak egy bagoly oda hajolt Csákány Tamáshoz s a fülébe súgta, hogy itt van Csorba Péter, a Czegléd-utcai bakter és sürgősen beszélni akar vele. Tamás kiment s pár perc múlva visz- szatért. Megkérte a széniort, hogy csináljon csöndet, akkor igy szólt: — Kedves diáktársaim és mulató cimboráim! Bocsássatok meg, itt kell hagynom benneteket, de sebes staféta jött apámtól, hogy rögtön menjek haza. Pedig ö nem szokott bennünket könnyű lélekkel ide-oda rángatni és a tanulásban megzavarni. Azért most komoly oka lehet rá. Nagyon kérem szénior barátomat, hogy jelentse be holnap a rektor professzor urnái hirtelen távozásomat. Te pedig Balázs öcsém, se szólj, se beszélj, vedd a süvegedet és kövess... — Igyál még egy pohárral, — kínálta a szénior. De Tamás eltolta magától a poharat és tagadólag rázta a fejét. Az ifjú Balázs azonban nem volt olyan kemény lelkű gyerek, fölhajtott még egy kis kancsóval s mint végigtekintett a vidám társaságon, látszott rajta, hogy majd megsza' ad a szive a távozás miatt. Dehát persze muszáj volt s ót fogadni. Ezalatt Csorba uram hirte’ené- ben bekapott egy darab kolbászt, lenyomta egy kis borral s pár pillanat múlva már a diák urak mö- ízött kocogott hazafelé a Czegléd- utcába. < Folyt, köv.) I SÜRGÖNYI PÉNZEKET | 24 ÓRA ALATT POSTAI pénzküldeménye- j két a legrövidebb idő alatt f eljuttat az ó-hazába. Mindennemű pénzátutalásai- ? val forduljon hozzám! j John Németh j volt cs. és kir. konzuli ügyvivő I 457 WASHINGTON STR. I New York, N. Y. i Pénzküldés i • • f Hajójegy-üzlet Kczjesyzőség Áru-zzlet i Farm-osztály. L. MENDELSOHN ..magyar virág-keresleri ése.. 1341 2-ik Ave. New York. (71-71 között) Elvállal mindennemű mulatsági, lakodalmi és temetési virág munkák elkésztését. Menyasszonyi koszorúk, fátyolok, nemzeti szalagok nagy raktára. Telephone Lenox 5806. [V :
