Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
8. sz., 1912 február 24. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja ÖRÖMHÍR. gyón nekünk te veled Názáretbeli Jézus? Azért jöttél-e, hogy elvezess minket? Tudlak tégedet kicsoda légy, tudniillik az Istennek ama Szente. 25. És megdorgáld őtet Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből. 26. Akkor mikor a tisztátalan lélek igen megrángatta volna azt és félszóval kiáltott volna, kiméne belőle. 27. És elálmélkodának mindnyájan, annyira, hogy ő köztök egymástól kérdének, ezt mondván: Micsoda ez? és micsoda uj tudomány ez, hogy ilyen nagy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és engednek néki? 28. Elméne azért azonnal az ő hire mind az egész Galileának vidékire. Jézus és az első négy tanítvány. 1912 március 3. AZ ELSŐ TANÍTVÁNYOK. I Jézus sokat járkált a tengerpart mellett és sok boldogságot adott jelenlétével az ottani népeknek. Egy alkalommal, amint a tengerpart mellett járkált, két hajót látott közel a parthoz vesz- tegleni. Az egyikbe bement, a mely hajó a Simoné volt. Jézus aztán kérte Simont, hogy bocsássa beljebb a tengerbe a hajói. Már ekkor sokan ismerték Jézust és örömmel hallgatták az ő tanításait. A mikor a hajót Simon beljebb tolta, elkezdte a halászokat tanítani. Majd beszédét befejezve kérte Simont, hogy eressze le a hálókat halfogásra. “Mester”’ mondá Simon “jóllehet, egész éjszaka fárasztottuk magunkat és semmit sem fogtunk: mindazonáltal a te parancsolatodra le vetem a hálót.” S a mikor barátjával, Andrással együtt bevetették volna a hálókat a vízbe, annyira megteltek azok halakkal, hogy alig tudták azokat a vízből kiemelni. Simon ekkor vette észre az Üdvözítő isteni erejét s a félelemtől leborulva kérte öt, hogy távozzon tőle, mert ő csa/k egy bűnös ember és nem méltó az Üdvözítőnek a segítségére. Jézus azonban megbiztatta őt, mondván: “Ne félj Simon, én megtanítalak tégedet embereket halászni.“ Simon intett a társainak és igy választotta ki Jézus az első négy tanítványát, hogy segítsenek neki meggyőzni és megnyerni a világot Isten országának. ARANYIGE: “Az aratásra való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés, kérjétek azért a gabona aratásának Urát, hogy bocsássa ki az aratókat az ő gabonájának aratására.” Máté Ez. 37:38. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) (Márk 1. 14—28.) 14. Minek utánna pedig János a tömlöcbe vettetett volna, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának Evangyéliumát. 15. És ezt mondta vala: Bétölt az idő és elkö- zelitett az Isten országa; térjetek meg és hid- jetek az Evangyéliumnak. 16. És mikor járna Galileának tengere mellett, látá Simont és Andrást, annak attyafiát, hogy a tengerbe vetnék az ő hálójukat (mert halászok valának). 17. És monda nékik Jézus: Kövessetek engemet és azt mivelem, hogy embereket halásszatok. 18. És ők mindjárt elhagyván az ő hálóikat, követék őtet a Zebe- deus fiját és Jánost, annak attyafiát, kik is a hajóban az ő hálóikat kötözgetik vala. 20. És azonnal hivá őket; és ők elhagyván a hajóban az ő attyokat Zebedeust a béres szolgákkal, követék őtet. 21. És bémenének Kapernaumba; és azonnal bémenvén Jézus szombat napon a zsinagógába, tanit vala. 22. És megindulnak vala az ő tudományán: mert tanítja vala őket úgy, mint kinek méltósága volna és nem úgy, mint az írástudók. 23. Vala pedig azoknak zsinagógájukban egy ember, kiben tisztátalan lélek vala, ki felkiálta. 24. És monda: Ah, mi dolgunk vaMAGYARÁZAT. Gyönyörű ország volt az, a hol Jézus Krisztus élt. Még ma is sokan el-ellátogatnak azokra a helyekre, a hol egykor ő járt és tanított. De a legszebb hely volt kétségtelenül ama galileai tengerpart, a honnan az első tanítványokat szerezte. A tenger vize olyan volt, mint a ránk boruló hatalmas kék ég, a mikor a napnak aranyos sugarai ráestek. Azok a kicsinyke fehér kagylók ezrével feküdtek a part mellett. Bizonyára a halászok gyermekei játszadoztak azokkal. Ott voltak nem messzire a halászok kicsinyke házai is, amelyek egy-egy kis árnyékot vetettek a tenger vizére. Ezekben laktak a halászok. A halászok éppen úgy mint ma is bevetették hálóikat a tengerbe és türelemmel várakoztak. Sokszor a mikor kihúzták a hálót a vízből, telve volt az kis ezüst halacskákkal, sokszor, azonban megcsalatkoztak és a hálóban nem volt egyetlen hal sem. KELETI KÉPEK. A 16-ik versben az van mondva, hogy ők "halászok valának". A galileai tó ugyanis hires volt a halairól és sok száz halász bárka állott ott abban az időben. Manapság is szállítanak innen halakat Samariába és Jeruzsálembe, sőt még Damaskusba is. A 18-ik versben leírja az evangélista, hogy elhagyván az ő hálóikat, követék őtet. A mai időben nehéz ezt megérteni és még nehezebb' volna ugyanazt tenni, a mit egykor a tanítványok tettek. Nagyon nehéz volna bárkinek is elhagyni az ő állását é sa nélkül, hogy a megélhetése biztosítva volna, követni egy vezért városról-városra. De nekünk mindannyiunknak tudnunk kell, hogy Palesztinában az éghajlat kedvezőbb mint nálunk és igy a lakóhelyek, valamint az étkezés és a. ruházkodás sokkal olcsóbbak és egyszerűbbek. Mégis azért nem mondhatjuk azt a tanítványokról, hogy nem került áldozatukba követni az Üdvözítőt. Dehogy nem. Fel kellett áldozni a családi élet kényelmét és nyugalmát. “Én követni foglak tégedet" mondá egyik tanítvány Jézusnak s az Üdvözítő erre azt felelte, “nem tudod-e, hogy a rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az ember fiának nincsen fejét hová lehajtani.” Simon int társainak.
