Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-30 / 18. szám
18. szám. 1910 április 30. „Amerikai Magyar .Reformátusok Lapja” 9. oldal A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. V. időszak. I. A vallásj a vitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) YI. A vallás javítás Magyarországban és Erdélyben. L. Kopácsi István, előbb a s.-pataki ferenci szerzetesek főnöke, a mohácsi vész után az evangélium hive s Rerényi Péter udvari papja, a Mátra alján, majd Siklósi Mihálylyal együtt a Dráva s Bodrog környékén, különösen S.-Patakon honosította meg a reformációt, később Pataknak lett első evangéliumi prédikátora és az itt Perényi által 1530-ban alapított iskolának első tanítója. Gálszécsi István gyulai tanító, az általa megtérített Batizi End- révei, s egy Sebestyén nevű pappal, továbbá Derecskéi Demeterrel, Ozorai Imrével Békés-, Szatlimármegyékben s a Szilágyságban hirdették fényes eredménnyel az evangéliumot; ezen kívül Batizi az az irodalmi téren is szép sikerrel fáradozott, szerezvén több jeles egyházi éneket s hét biblai tartalmú költeményt, melyekkel egyszersmind a magyar nyelv irodalom fejlesztése érdekében is kiváló szolgálatot tett; valamint az udvar, helyszoki származású Székely István is, ki midőn a krakkói egyetemről hazajött, Szikszón, Piszkán s Gönczön terjesztette az evangéliumot s szolgálta a magyar tudományos irodalom ügyét. Eszéki vagy Sigerius Imre a török hatalom alatt álló dunántúli részeken hintette sok nélkülözés, üldöztetés s veszélyek között az evangéliumot, végre Tolnán állapodott meg, hol virágzó iskolát s gyülekezetei alapított. Stárai Mihály a páduni egyetemről hét évi tartózkodás után hazajővén, főként Tolnában, Baranyában s a drávántuli részeken fáradozott bámulatos sikerrel; 7 év alatt 120 gyülekezetét alapított, a mit egyházi beszédein kívül főként annak’ köszönhetett, mert szép hangjával, szép templomi énekeivel elbűvölte hallgatóit, alapos tudományával pedig több szóvitán p. o. Yalpón, Vukováron fényes diadalokat aratott az ellene síkra szállt katholikus barátokon s tudósokon. Nem kisebbek Szegedi Kis István érdemei, a ki buzgalmát, viszontagságos életét s az evangéliumért való szenvedéseit tekintve, méltó utódaként tűnik fel Pál apostolnak. A krakkói és wit- tembergi egyetemeken felövedzvén magát a tudományok fegyvereivel, Csanádou lett lelkész és tanító; munkálkodása szép sikere miatt Martinuzzi n.-váradi püspök megbosszankodván egyik kapitányát küldötte ellene, ki a jámbor lelkészt földhöz verte, sarkantyújával össze-vissza sértegette, becses könyvtárát a szélnek eresztette. Ekkor ment a gyulai virágzó iskolába tanítóul, innen Czeg. lédre; pár év múlva Temesvárra hívta Szegedit a reformációt pártoló Petrovics Péter, hol tiszttársával Liypai Kristóffal fáradozott az evangélium ügyében. De nem sok idő múltán Petrovi- csot a várkapitányságban a buzgó katholikus Losonczi váltotta fel; ezért Szegedinek ekkor menekülni kellett, ment Tolnába, majd Baranyában laskói lelkész és superintendens lett; itt meg, midőn az egyházait látogatta volna, a török, mint kémet elfogta s Szolnokon fogva tartotta, mig érte a debreceni és váradi leiké, szék a váltságdíjat ki nem fizették. Sokfelé hányatott életét mint ráczkevei lelkész és superintendens végezte be. Kecskeméten az akkori földesurak, a Patócsiak által támogatott KecskemétiVégh Mihály gyökereztette meg a reformációt 1541. körüF’segitségére lévén neki Stárai, Szegedi Kis és Bakonyi Albert czeglédi lelkész is. De mindegyik reformátorunk közül talán leginkább kimagaslik Dévai Biró Mátyás, ki négy évig mint buzgó szerzetes volt ismeretes az ország észak-keleti részében; de a vallásjavitás szelleme által érintvén, odahagyta a szerzetesi életet, kimegy Yittenbergbe (1529),hogy egyenesen a forrásból merítsen. Hazajövetele után az apostoli pályára lépett, 16 év hosszant fáradozott rajta s a merre csak a magyar nyelv hangzott, majdnem mindenütt terjesztette az evangélium világának sugarait. Budán kezdte meg uj pályát 1531-ben; még ezen év őszén a kassai tanács hívta meg lelkészül; itt a reá bosszús szerzetesek árulko- dása folytán Ferdinánd elfogatta és Becsbe hurcoltatta. Dévai a börtönben sem volt tétlenül, mert közben többször vitázott az egyes hitigazságok felett Faber bécsi püspökkel s mindannyiszoi diadallal; két év után a király szabaton bocsátotta, akkor jött a másik király — Zápolya — udvarába, Budára; de alig, hogy megérkezett, Zápolya börtönbe vettette s halálos büntetéssel fenyegette. De Isten itt is megsegítette; mert vele egy kovács is be volt zárva, kit a király hasonlóképen hallálal fenyegetett, ha rosszul patkóit lova lába meg nem gyógyul. A ló ép lett; a király a kovácsot szabadon akarja bocsáttatni; de a kovács abör- tönben annyira megkedvelte az evangéliumot s ennek a láncok között is buzgó hirdetőjét, Dévait, hogy tudtul adta a királynak, hogy inkább lesz továbbra is fogoly Dévaival egy börtönben, mint nélküle szabad. Ez a királyra oly hatást tett, hogy Dévait is szabadon bocsátotta. Ekkor gr. Nádasdy birtokába ment Sárvárra, azután megfordult újból Vittembergben, Baseloen, végre debreceni lelkész és esperes lett 1544-ben, hol pár évi működése után meghalt, örök nevet hagyva hátra, részint tudományos munkáiban, részint a nép emlékében. A Szepességen, jelesen Lőcsén Preiszner Tamás, Bártfán Kadasinus és Láng Ezsaiás, Eperjesen Sautuer Antal és Sámuel segítették diadalra a reformációt. De különösen maradandó nevet szerzett itt magának Stöckel Lénárt, ki előbb Luthernek később Melanchtonnak volt kedves tanítványa, azután jpedig Bártfáuak lett tudós tanítója és az egész felső vidéknek vezérembere. A bányavárosokban: Zeisel, Lovcsányi, Sartorius; Trencsénmegyében: Gerengel Simon alapítottak evangéliumi egyházakat. Erdélyben a magyarajkuak között a javított vallás terjesztése körül főként Heltai Gáspár Kolozsvár tudós lelkésze, Gyulai István, Vízaknai, Omláczi buzgólkodtak; a szászok között pedig kiválóan fényes sikerrel Honter János, ki több külföldi egyetem meglátogatása után Brassóban fáradozott az evangélium terjesztésén mint prédikátor, tanító, mint iró olybuzgóság- gal, hogy kiérdemelte az „Erdély reformátora“ címet. O alapította 1545. volt kolostori javakból a brassói fensőbb iskolát; ő állított fel itt egy hasznosan működő nyomdát; irt egy becses munkát, a „vallásjavitás könyvecskéjét“, megírta az érdélyi szász egyházak reformációjának történetét; az ágostai hitvállást lefordította német nyelvre és kinyomatta; célba vette reformátortársaival, Glatzczal és Vagnerral együtt a reformációnak a görögkeleti egyház hívei, közelebb az oláhok közé is bevitelét; irt számunkra oláh nyelven kátét s talán más könyvecskét is; de e tekintetben minden fáradozása kárba veszett, sem neki, sem utána másoknak nem sikerült a keleti egyházat, avagy ennek csak egyes részecskéjét is évezredes tespedtségéből kimozdítani. Hogy a vallásjavitók munkáját oly szép siker követte, azt mint másutt, úgy nálunk is egyrészt annak lehet köszönni, hogy a bibliának egyes részeit, majd az egészet magyar nyelvre lefordítva kinyomatták s a nagy közönség kezébe adták. [Komjáthi Benedek sz. Pál leveleit már 1533. lefordította és úrnője, Perényi Gáborné költségén Krakkóban kinyomatta; Erdős v. Silvestei János pedig az egész uj-testamentumot lefordította és’fNádasd) Tamás költségén s ennek birtokában Uj-Szigeten kinyomatta 1541-ben. (Folyt, köv.)
