Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-16 / 46. szám
V — 187 dijat, a fuvardijat, a munkadijat, a tiszteletdijat, az élelmezési dijat és a többi mindenféle költséget és dijat i De nem^törödött ezzel ajmérnök ur, hanem föltette magában, hogy ha csak lehet, a pörös jeget se a siófoki, se a ba- laton fökajári határhoz nem méri, hanem oda méri a kenesei határhoz. Ehhez aztán egyik pörös félnek, egyik ügyvédnek se lesz hozzászólása. Ezt a veszedelmes tervet azonban meg nem valósíthatta. A főszolgabíró kitűzte ugyan az újabb tárgyalást megint a jégre, a helyszínére, de a mikor a mérnök ur, az ügyvédek és a bíróság, a felek, a tanuk és a szájtátók a Balaton partjára értek . nem volt azon a tavon egy tenyérnyi jég sem, hanem szép derűs tavaszi napnak lengedező szellőjétől lassú hullámzással mosolygott eléjük a határtalan víznek fényes arca. Akkor disputáit még össze a két ügyvéd, hogy mi most már a törvény s mi legyen a törvényes igazság ? Még ma is vitatkoznak, ha azóta meg nem haltak. Annak pedig a tekintetes asszony volt az oka, hogy az újabb tárgyalás olyan későre halasztódott. A főszolgabíró igazán el volt határozva, hogy ebben az egyetlen ügyben mégis kimondja az Ítéletet, de ebbeli komoly szándékának utiát / állta a tekintetes asszony. Ö ugyanis lelke szerint utált mindennémü port s különösen minden felpöröst s erre neki jó oka volt. El kell ezt mondanom úgy rövidesen. — 186 — ♦ káromkodó kemény hangen ejtse ki. S hogy egyszer megszokta munkásaival : később azután úgy beszél minden kis sorsú emberrel. Úgy beszél még a te gazdáddal is Turcsi. Bocsáss meg hát neki Turcsi s ha majd jön a második tárgyalás, ott a jégen: mentsd meg öt jó szívvel akkor is. A jó nevelés és a jó társaság adja meg a jó modort. És az emberszeretetet. x Jó modor és emberszeretet kell ahhoz, hogy az állatot szeressük s téged Turcsi oldalba ne rugdaljunk. Akkor volt csaK vétkes ember a mérnök ur is, mikor téged oldalba rúgott- De ez is csak a rossz szokás munkája. Azt gondolta, hogy lánchuzója voltál.alDe ebben még se mentegetem előtted. Mert valamint az emberrel nem szabad úgy bánni, mint a kutyával : annál fogva a kutyával sem szabad úgy bánni, mint a lánc- húzóval. Száz szónak is egy a vége Turcsi. Ha az a mérnök ur nem nem volt is rossz ember ; azért beismerem, van elég rossz ember a világon. De rossz kutyá is akad ám élég ! Ezt meg te ismerd be Turcsi. Hogy a Turcsi beismerte e ezt igazán vagy nem: biztosan megtudni nem lehetett, minthogy többé nem nyílt alkalma a mérnök urat megmenteni. Mir° a mérnök ur és a két ügyvéd, az esküdt és patva- rista és a tiszti huszár a főszolgabírót Siófokon fölkeresték, akkorra a főszolgabíró régen haza ment Mezöszentgyörgyre, régen megette ebédjét, yacsoráját s régen kiadta rendeletben a kancelláriának, hogy ha a lialpörös bíróság reggelig elő nem kerül: keresni kell annak tagjait minden felé, mert azok £ jégen bizonyára eltévedtek. A két ügyvéd keserítette meg még igazán a mérnök ur életét. Mind a kettő öt okozta a balsikerért. Ha előbb kiment Tolna a jégre, ha előbb fölállította volna háromlábúját, ha igy tett volna, amúgy tett volna, köd se ereszked stt volna, vagy más késön ereszkedett volna : semmi baj se lett volna. I^y azonban ki fizeti meg az ügyvédek költségeit : a napi) — 190 — Tiacsizmájának orra meghajlott a nagy rúgásban. A nagy rúgástól úgy megrándult a lába, hogy másnap el kezdett sántítani s egy hónapig bicegett utana. De az ezüstpénzes zsákot nem lehetett olyan könnyen felrugui, mint a vakandturást. Nagyon nehéz az, megfekszi a földet, nem mozdul ki a helyéből. De a nagy rngástól tenyérni lyukra mégis kiszakadt a zsák oldala s a sok huszas, lázsiás és tallér el kezdett gurulni szanaszét. Egy pillanatig se tűrte ezt mozdulatlanul a felpörös. Utána a guruló ezüstnek. Lekapta a kalaját s abba kezdte nagy gyorsan fölszedegetni, Biztatta a királyi embert is, a jurátust is, segítsenek neki. Azok csak mosolyogtak; a többi jelenlévő, az egész nagy gyülekezet is mosolygott, de senki nem segített. t Bizony el kellett onnan távozni a felpörösnek szégyenszemre. Az ebédet ugyan jóízűen elköltötték, de ez nem mehetett áldomásszámba. Ebéd után az egész végrehajtó közönség elkotródott. / így állt a dolog, mikor Hollóssy Fülöp László a szép és gazdag Esztike kezét megkérte. A Magyary-Kossa családnak sok jó barátja, sok prókátora volt. Minden vármegyében, a hol birtokai feküdtek, egy- egy. S fent Pesten is egy. Valamennyit családi tanácsra idézték s Hollóssy Fülöp László zálogpörét és örökségi pőrét gondosam megvizsgálták. Aggodalomra okot nem találtak. Megállapodtak abban, hogy mindenki a föld alatt lesz már, a ki ma él. habár csecsemő is, mire e két pörnek vége lesz. Meglett a lakodalom. \ A pörre nézve azonban csalódott a sok jogtudó és okos ember. A felpörös ugyauis Matkovich István volt, a királyi tábla bírája. Elmés, okos ember; csakhamar ki is nevezték szeptemvirré, hétszemélylyé. Hétszemély: nagy hatalom volt az akkor a maga gyökös perében. De még nagyobb hatalommá tette felesége, a ki Zelen- ka lány volt, nemes és szép asszony, a felvidéki előkelő — 191 — 'Zelenka nemzetségből. Szerencséjére lutheránus ö is, férje is. Történt ugyanis, hogy a Szent István birodalmát kormányzó nádorispán ö fensége olyan német hercegasszonyt vett feleségül, a ki szintén a lutheránus vallásnak volt igaz hive. Áldott lelkű jó fejedelemnö volt s lelkének erős óhajtása, hogy udvarhölgyei s barátnői között lutheránus vrdlásu nemes hölgyek is legyenek. Matkor ich Isvánné méltó volt erre s azért a fejedelemnö udvarának rendes látogatói közzé tartozott. Sőt visztezö társaságának rendes tagja lett. •• E,rre nem voltak kés/.en a prókátorok. Még a pesti tabu- láris {>rókátor se számított erre. A jó Tripartitumban és Corpus Jurisban minden igazság és minden bölcseségjmeg van Írva, de- az még sincs megírva, nd történik akkor, haja felpörös felesége a nádorispánné e fenségének visztezö barátnéja. Hogy az igazságon még* ez se éjt csorbát: az már bizonyos. De hogy a ii&í esztendőre indult per nem végzödik-e eíí tiz eszteiidö alütt: ez már más kérdés. Bizony elvégzödött áz. 1838 ik esztendőben, szeptember havának 6 ik naxqáu megint csak kijött Mezöszentgyőrgyie a felpörös, a tabuláris prókátor, a királyi ember, a jurátus, a törvényes bizottság, s a többi velük járó közönség s megint csak behajtott Hollóssy Fülöp László tágas kúriájára. Hozta megint, magával az ezüst pénzes zsákot is. Csakhogy akkor már nemcsak bátyámuram fogadta őket, hanem Magyary Kossá Eszter asszony nőném is. Még x,fc,dig úgy fogadta Őket, hogy kezébe vett egy fazékszeiö botot, a végét megmarkolta jól s oda állott bátran a királyi ember elé. — Hadd látom hát, melyik az a felpörös, a ki bemeri tenni lábát az én udvaromra, mutassa meg nekem nagyságos uram. A királyi ember megütöd ve nézte a még mindig szép, de kuruc menyecskét, fvénii gyanúja támadt, hogy azt a íazék- szedöt talán nem is valami istenes szándékkal tartja a. kezében. , J
