Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-01 / 22. szám
2 ben eljárni, ö nem szól senkinek, Egy szép nap Pétervárott terem s mielőtt a német, angol gyárosok meggondolnák, már megszerzi a szerződést az orosz hajó had újra építésére. Ha ilyen dolgot megtud tenni ez a milliomos, miéit ne tudnák megtenni, a kevesebbel bíró magyar urak ? Hisz ott van a munkaanyag és a munkás, csak fel kellene használni. Ha oda haza minden egyén eltud ná érni azt, hogy olyan Tisztességesen éljen meg, mint Amerikában; ha munkáját úgy megbecsülnék és fizetnék, mint itt ; bizony szó se volna a kivándorlásról, de így, miután az éhhalál nagyon keserves, szeretteink szenvedésének a szemlélete iszo nyatos, ne csodálkozzunk, ha tengerre kelnek véreink és segély kezet nyújtanak ahoz, hogy az ajtónkelott álló piaczokon ez a messze föld árulja termékeit. A munkás ember életében bir nagy jelentceéggs! Hiúnknak ez a mondása : Nemerak kenyérrel cl az ember. Ha valakinek, úgy a munkás embernek van szüksége arra, hogy érezze az embeiszeletet napjának a ragyogását. Fájdalom ez nagyon is hiányzik a mi sAp országunkban. A szegény munkás sokszor csak anyag és semmi egyébb. Az utáiaios kaszt rendszer, a mely ázsiai eredetű, ezer ev után is megmaradt a magyar népnél s bizony még ma is vannak szolgák és szabadosok, holott testvérek volnánk a Jézus Krisztusban. Az egyenlőség és testvériség pedig talán sehol se kap annyi dicskim nuszt, mint édes hazánkban, a hol olyan kevéssé van át vive a gyakorlati eletbe. A krisztusi szeretet megvalósítása néikül paciig, ?. mint nincs bel dogság az egyéni, és családi életben, épen úgy nem lehet a nemzeti életben sem, mert ez a szeretet képes ana, hogy összhangot teremtsen az emberi elet különböző viszonylatai között. Nem iáitatjuk magunkat azzal, hogy meghallják szavunkat az intéző körök, de hiszünk abban, hogy felébb utóbb ei iog jönni az az idő, mikor ezen az alapon fogják keresni Magyarország boldogulását s nem a politikai élet ingoványai között. y-jfsük után Tdő. Kalassay Sándor ur. tjiint az ügylet elnöke megnyitotta az jini\epéjyes ülést s felkérte ' Lovasé Lajos jegyzet az ünnepélyt megörökítő jegyzőkönyv felolvasására s miután a jegyzőkönyv egyhangúlag elfogadva s hitelesítve lett, felhangzottá PitUburgi rief.Énekkar ének« ,,Örök-Isten ! leborulva imádunk.“ Még a magasztos ének behatása alatt állánk, mikor feltűnik a szószé- JsenTd§. Kötjács Endre johnstowni református lelkész tisztes alakja. Ajkáról áldozati íüst gyanánt száll fel sziveink forró imája az ég urához azért a jóságos kegyelemért,melylyel Ö egyletünket az elmúlt tiz év alatt nemcsak.1 megoltalmazta, hanem erősebbé, hatalmasabbá is tette.Arra kon eg T rat, b-gy« ez id ^ . _ földre szármázott egyletet a felavatandó zászlók árnyékában buzgóbbakká a hitben, erősebbekké aszere- tetben, hogy anyagiakban és lelkiekben egyaránt ‘gyaiapodva megvalósíthassa azt az Istennek tetsző nemes :oit, melyet maga ele kitűzött. Ez után következett az ünnepély legszebb része, a mikor tisztelendő Kalassay Sándor lelkész ur rövid, de igen tartalmas beszédet intézett a hallgatókhoz. Ennek a beszédnek a hatását leírni nem, csakis érezni lehet. Emlókjel a zászló — úgymond— mely minket azon uagy, magasztos példaadók követésére int, serkent, buzdít, kik szintén ugyanezen szent jelvény alatt küzdöttek, áldozták fel életöket a nemes célokért. S nekünk magyaroknak különöse szükségünk van ily emlékjelre. Szükségünk vau különösen itt e helyen, hol szülő hazánkból távol idegenbe űzetve ki vagyunk téve e nélkül a megsemmisülésnek. kekünk kell itt ápolnunk azokat az érzelmeket, melyeket e zászló kifejez, a szabadság, az egyenlőség, a testvéri szeretet szent és igaz érzelmeit: ápolnunk kell azért, hogy majd ha hazamegyünk, majd ha meglátjuk ismét édes hazánknak e zászlón a Duna, Tisza, Dráva, Száva és három halom által jelképezett tündér! tájait, melyeknek emlékezete igen gyakran a fájdalom könnyeit sajtolja ki szemünkből: megtanítsuk ezekre az érzelmekre otthon maradt testvéreinket is. Zászlóavatási ünnepély. Az amerikai magyar egyesületi j életegyik legszebb napjá volt a május. I 30-iki, melyen reL -.- egyletünk uj' | nemzeti lobogóját üvatíg fel Pitts buighban. Az átélt nap utátf ha visszagondolok az „esjftsényekre, melyek előttem tegnap lefolytak* olyan jóleső érzés tölti el szivemet még most is olyan melegség árasztja el keblemet, hegy azt én szóval kifejezni nem tudom. Pedigugy születném a történtekét lfÍrni,5he^tf el beszélésem után az olvasók, i^éqéz nék azt á lelki gyönyört, mely az ünnepély magasztosságának hatása alatt mint a hajnal biboipírja ott derengett a jeíenvoltakarcán. Az összetartás, a testvériség,í’á szeretet biborpirja volt az. Ott tündöklők az arcokon már a reggeli órákban, mikor a jelvényekkel ékesített, ünnepi ruhába öltözött csoportok kezdtek lassan gyülekezni. Én nem tudom, de úgy éreztem mintha a kezszóriias is melepebb lett volna most, mint másokor. Féltiz felé lehetett az idő, mikor a Kovács Dániel és Aianyos Tamás menetrendezcik által felállított me- 1 I net aKutherglen streetről megindult a ref. templom felé A pittsburghi osztály tagjai teljes számban, mo nongahelai,willoki. whitseti. brough toni newcastlei, elenorai, traves- kini, osztályon küldöttségei, az Allegheni Önképzőkör, Jonhstowni Ref. Egylet, Bradocki Magy. B. S. E. Sz. M. V. alatt álló E., Allegheni B. S. E., Gleenvodi I. M. E. Homes teadi E. Butleri osztálya., Homes- teadi Ref. Egylet, Duquesnei Ref. I E., küldöttségei zászlódiszben szép j kettes sorokban haladtak bandaszól mellett, őket követte a három ko csisor, melyekben zászlóapa és anya a Lórántíi Zs. női E. tagjai, ünnepélyünket jelenlétével megtisztelő Souders superintended és a női vendégek foglaltak helyet. Tiz óra után kezdődött a zsufo lásig megtelt templomban az isteni tisztelet, s rnidön a í!7-ik dicséret első versét elénekeltük, bevonult az Ur házába a McKeesporti Ref. E. mely kissé késve lobogódiszben és bandakisérettel érkezett. Elhelyezé' Óh mert ők ezeket az érzelmeket nem ismerik. Nem igazi jelvény oda haza a zászló, nem szabadság, egyen-' löeég. testvériség igazi jelvénye» sa jnos ! cifraságnak, dísznek tekintik azt csupán. Talán nem igy van Testvérek? Hát mondjátok csak, ha « ?áa'ió által kifejezett s^ent érzések hatnák áthonn maradt testvéreink kebelét, itt volnánk e mi mo3t ? Ha a mindennapi munkában edzett édes apa megtudná szerezni övéinek a mindennapi kenyeret azon a földön, mely duslako- dika természet gazdasagával.elhagyta volna e azt a helyet, hol bölcsője ringott ? Ha nagyjaink lelkét az önhaszonlesés, az aiantasabbaknak lenézése helyett az egyenlőség, a test- s '-■'ts* h-vi " kelnének e ezer és ezer családok tengeren túli- útra ? Oh bizony mondom, hogy csak külső ék, érzéki disz otthon ma már e szent jelvény, melynek pedig oly fenséges jelentősége van. Becsüljük hát mi e zászlói; a/, igazi értéke szerint ápoljuk azokat az igaz érzelmeket, melyeket ez jelkéxiez. Ez alatt egyesülve tanuljunk meg jó testvérek, igaz honfiak lenni. És most édes hazánk drága jelképe ki egykor Rákócit,Kossuthot s többi nagyjainkat száműzetésbe kényszerítőd, rrfert nem akarták^ szentséges, tiszta ékedet bemocskolva szemlélni: hulljon le rólad a lepel. És te fogadott hazánk jelvénye, te kék, fehér, piros sávos lobogó, fogadd védő szárnyaid alá e mi jelvényünket, hogy mint a te íiaid a te Őrző szárnyaid alatt nagygvá, hatalmassá, első nemzetté lettenek, úgy legyünk mi is e mi zászlónk alatt az igazi egyenlőség, az igazi testvériség által nagyok, hatalmasok az időknek végéig ! Lehullott a lepel, kibontakozott a két zászló.. odabent a keblekben megmozdult valami, százaknak egy forró sóhajtása, az arcokon végig gördülő könnyek___ Nem tudom kimondani, hogy mi volt az az érzés, a mi a sziveket elfogta. Ott rezgeti ez az érzés még a Hor- nyák András ur és Kalassay Sándor- né urnö — valamint a Varga Ferenc ur és Fodor József né urnö —keresztTÁRCA. A nagykőrösi Kántor. Irta: Eötvös Károly. Nagy kőrösi történetet mesélek. Csak úgy az öregek után mondon el, a mit tőlük hallottam. Igaz a történet; — el sem mondanám, ha nem volna az. Még sokan élnek Nagy-Körösön, a kik látták a város pincéjét, még sokkal többen, akik csak hírét hallották. Hiszen innen onnan hatvan éve lesz, hogy elpusztították Csak a helye van még üresen ott a központi Gazdaegylet olvasóköre előtt. Bizony ez nem volt egyéb, mint pince, de nagy. Előtte korhadt régi épület, vakolatlan téglafalakkal, túl a Dunán úgy mondanák; a pincetorok. Sehogy sem volt dishes épület. A régi város régi maradványa, az ujuló városnak sehogy sem ékessége. A pincetorokban egy kis szobács ka, abban lakott Rnzsi asszony. Heg egy becsületes konyha, abban sütött főzött ugyancsak a Rnzsi asszony, a város urainak sütött főzött. Egyszerű de pompás jóizü ételeket; a ki megizlelte, a szája szélét is megnyalta utánna. Rnzsi asszony! Hires asszony volt. Kövér, öreg, de azért jókedvű. Nevét, születését korát senki se tudta, de becsülte mindenki. Nevét, de csak Rnzsi aszony nevét ma is tudja mindenki. Nem volt ellensége. Sohasa vétett senkinek Egyebet se tett mint sütött főzött, aztán aludt. A városnak volt gazdasszonya. Rendes tisztviselője. De bizony elmúlt már száz esztendeje, amikor felfogadták. De utánna nem is fogadtak fel senkit. Megszűnt elmúlt, örökre eltörlödött ez a tiszti állás, mint a fogadott bíróság vagy vármegyei esküdtségFizetése természetesen k nem volt. mi lett volna és miért lett volna? Volt tisztességes tanyája, volt dúsan ennivalója. Ha kötényre volt szüksé ge; gondoskodott róla a város gazdája. Azontúl pedig hova tette volna a pénzt. Azután nem is igen volt szokásban Nagy- Körösön a város köz embereit fizetni. A város belső embereit ne értsük ide csak a város külső tisztviselőket. A régi jó magyar felfogás volt itt még ur. Tisztviselő csak az legyen, aki jómódú ember. Bene possessionatus. Jó családbeli birtokos ember, aki nem szorul fizetésre, aki becsületből szolgálta a várost, akinek ne hányhassa a szemére senki, hogy a várostól él, Volt egy öreg barátom Nagy Körösön, Patonay János volt a neve. Szerettem, tiszteltem, becsültem. Ha élek, lessz mág róla szóm. Ö is a város közembere volt, úgy 1820 körül Valami határjáró, felügyelő, külső rendtartó, hivatalos neve nem is jut eszembe. De lóháton végezte hivatalát, de azért nem komiszáros volt. Az esztendei fizetése volt négy rénes forint. Tehát minden negyedévre egyetlen egy rénes forint, a mi ma pénzünk szerint tészen ki két koronát és tizfillért. Hivatalos fizetése tehát nem rúgott egésszenharmadfél fillérre. No még adott a város esztendőnként egy fehérvári bicskát. Az ára lehetett egy huszas. — Hát a lótartás? — A lovat ellátta a város téli nyári takarmáuynyal. — Hát az élet? — Hát hiszen adott a Ruzsi as» szony a város pincéjében enni inni eleget! Íme a Ruzsi asszony hivatalának fontossága! Mert bát tisztességes volt ugyan fizetés nélkül szolgálni a várost, de étien szóraján szolgálni nem tisztesség volt. A város közjavát ugyan iugyen őrzik, de már mégse koplalnak mellette. El se tűrné ezt a város Jó hírneve se engedné. Nos hát azért volt és arra való volt a város pincéje és Ruzsi asszony, hogy a mikor a hivatalnak vége s a sok menykö tanácskozásban kifárad tak az agyak s kiszáradtak a torkok
